• hipertónia
• magas vérnyomás

A magas vérnyomás kivizsgálása

Amennyiben valakinél magas vérnyomást mérnek, az orvos alaposan megvizsgálja és számos vizsgálatot ír elő. Ezek között szerepelhet a vér- és vizeletvizsgálat, valamint az elektrokardiogram (EKG). Súlyosabb esetekben az orvos speciális kórházba vagy klinikára küldheti betegét további kivizsgálásra.

Ha a magas vérnyomás fennállását több hiteles mérés is igazolja, a kivizsgálás során a következő lépcső mindig a beteg alapos kikérdezése az egyéni és a családi kórtörténet tisztázása érdekében.

Fontos ugyanis annak ismerete, hogy a beteg genetikai hajlammal is rendelkezik-e a szív és érrendszeri betegségekre nézve, vagy „csupán” életmódjának és az őt körülvevő környezeti tényezőknek köszönheti magas vérnyomását.

Három alapvető ok

Három alapvető ok miatt le­het szükség vizsgálatokra és tesztekre, amennyiben valaki­nek magas a vérnyomása:

1. Hogy megnézzék a koleszte­rinszintjét. Amennyiben a koleszterinszintet is ma­gasnak találják a magas vérnyomás mellett, a szívin­farktus és az agyvérzés veszélye (a kardiovaszkuláris betegségek kockázata) is nagyobb, és mind a vérnyo­más, mind a koleszterinszint csökkentéséhez kezelés­re van szükség.

2. Hogy megvizsgálják, nem áll-e súlyos betegség a ma­gas vérnyomás hátterében. A magas vérnyomást ugyan­is időnként okozhatja vesebetegség, illetve néhány eset­ben a vese fölött elhelyezkedő mellékvesemirigyek megbetegedése.

3. Hogy megnézzék, nem beteg-e a szív vagy a vese. Ez hosszú ideig fennálló kezeletlen magas vérnyomás esetén fordulhat elő, ezért vérvizsgálatot végeznek a vese­funkciók méréséhez, és elektrokardiográfiai vizsgálat­tal (EKG) felmérik a szív állapotát.

Rutin vizsgálatok

Amennyiben a vérnyomás mértéke emelkedett, minden esetben egyszerű vizeletvizsgálatot végeznek és egy kis vérmintát is vesznek. Általában EKG-t is csinálnak. Elő­ször azonban megmérik a testsúlyunkat, és ha szüksé­ges, tanácsot adnak arra vonatkozóan, hogyan fogyhat­nánk le, ami valószínűleg csökkenti a vérnyomást is. Azután az orvos a szívet, a mellkast, a pulzust és a lába­kat nézi meg. Ezeken a testrészeken láthatók azok a tü­netek, amelyek akkor alakulnak ki, ha a magas vér­nyomás károsította a szívet vagy a vesét.

A szívkárosodás folyadék-visszatartást ered­ményez, ezért folyadék kerül a tüdőbe, ami sztetoszkóppal hallható. A szívbetegség tüne­te lehet, hogy a szív bal fele megnagyobbo­dik, amit az orvos meg tud állapítani.

A vesekárosodás csak vizelet- és vérvizsgá­lat alapján deríthető ki

Ha a magas vérnyomás nagyon súlyos, az or­vos valószínűleg egy oftalmoszkóp nevű eszközzel (szemtükörrel) megvizsgálja mindkét szem hátsó falát (a retinát), ahol megtekintheti a vékony vérerek állapo­tát. Enyhén magas vérnyomás esetén ezek a kis erek csak kisebb elváltozást mutatnak, de igen súlyos magas vérnyomásnál bevérzések lehetnek a retinán és ún. „cottonwool spots” (vattapamacs szerű elváltozások) nevű károsodott területek is láthatók lehetnek.

A klinikai vizsgálat után valószínűleg vizeletmintát kérnek vizsgálatra

Ha a vizeletben cukrot találnak, nagyobb az esélye annak, hogy cukorbetegség áll fenn. Ha a vízben fehérje van, akkor lehetséges, hogy a vese beteg. Vérvizsgálattal megállapítják a koleszterinszintet és azt, hogy hogyan működik a vese. Ha a vesék nem működnek megfelelő­képpen, a vérben elkezd nőni az urea- és a kreatinin-szint. Ezenkívül a vér nátrium- és káliumszintjét is meg­mérik. Ezek kóros értéket mutatnak, ha a mellékvesemi­rigyben növekedő jóindulatú daganat miatt nő meg a visszatartott nátrium mennyisége. Ezt az álla­potot nevezik Conn-szindrómának.

Az elektrokardiogram (EKG)

A másik rutinszerű vizsgálat az elektrokardiogram (EKG), amely a szív elektromos tevékenységét rögzíti.

Az elektrokardiogramnak kettős célja van. Először is közvetett mó­don felvilágosítást ad a szív méreté­ről. Ha a vérnyomás nagyon magas, a szív megnagyobbodik, hogy meg­bírkózzék a nagyobb tehertétellel, ami nagyobb elektromos feszültséget eredményez, és ez jól látható  az EKG-n. A bal kamra megnagyobbodá­sa (LVH, left ventricular hypertrophy) igen fontos. Ha valakinek megnagyobbodott a bal szívkamrája, sürgősebbé válik a vér­nyomás csökkentése, mert ez azt jelzi, hogy a szívizomzat nagyon terhelt, mivel nagyobb nyo­mással próbálja a vért a szervezetbe pumpálni.

Az EKG elvégzésnek másik oka, hogy kimutathat olyan elváltozásokat, amelyek a szív izomzatát ellátó koszorúerek szűkületére vagy elzáródására utalnak. Ezt a folyamatot ischaemiának nevezik és olyan emberek­nél látható, akik fizikai megterhelés hatására anginát (mellkasi fájdalmat) éreznek. Bár lehet, hogy még soha nem volt anginás tünetünk és nincs okunk arra gon­dolni, hogy valaha is szívinfarktusunk lett volna, en­nek ellenére lehetnek az EKG-n ischaemiára utaló je­lek, amelyeket fontos felismerni.

További vizsgálatok

Tulajdonképpen a fenti rutin vizsgálatokat mindenki­nél el kell végezni, akinek magas a vérnyomása. Csak akkor lesz szükség részletesebb kivizsgálásra, amelyet általában kórházban vagy klinikán végeznek, ha az or­vos arra gyanakszik, hogy a magas vérnyomás hátteré­ben valamilyen szervi betegség áll.

A magas vérnyomásúak két-három százalékánál ta­lálnak mögöttes okot, amely a hipertóniát okozza. Ilyenek lehetnek a vesebetegség és a mellékvese megbe­tegedése. Az orvos valószínűleg mindkét esetben szak­rendelésre küldi betegét a területileg illetékes kórházba vagy klinikára.

Az emberek további 3-4%-ának van igen súlyos ma­gas vérnyomása, amely részletesebb kivizsgálást és speciális ellátást igényel.

A magas vérnyomásúak nagy többsége nem kerül kórházba, hanem a körzeti orvos kezeli őket. Igen vál­tozó, hogy milyen arányban küldik a betegeket kór­házba vagy klinikára, ez a helyi szolgáltatásoktól és a vérnyomásszakértő orvosok számától függ. Némelyik orvos sok beteget beutal kórházba teljes kivizsgálásra egyszer vagy akár kétszer is, majd ő maga látja el őket, mások csak a nagyon súlyos eseteket küldik kórházi szakemberhez.

Ultrahangos vizsgálatok

A képalkotó eljárások közül általában az ultrahangos vizsgálatokat alkalmazzák, egyszerűen azért, mert ez olcsó, nagyon informatív, és a beteg számára semmiféle fájdalommal nem jár. A vese ultrahangos vizsgálata a vese erek és a veseállomány épségéről ad felvilágosítást, szívultrahang segítségével számszerűen mérhető a falvastagság, az üregek átmérője, mozgás közben figyelhető meg a billentyűk záródása és nyitódása, virtuálisan színekkel jelölhető a vér, így megítélhető, van-e valahol visszafolyás vagy torlódás. Az agyi erek állapotának megítélése már bonyolultabb módszereket és ideggyógyászi szakértelmet kíván.

Bentfekvéssel járó vizsgálatok

Csak kevés magas vérnyomásúnak kell kórházi háttér­rel rendelkező szakellátást igénybe vennie. Amint a 49. oldalon kifejtettük, ezek a betegek általában azok, akiknél a magas vérnyomás szív- vagy vesebetegséghez kapcsolódik, akiknél a magas vérnyomást nehezen le­het kontrollálni vagy akiknél a körzeti orvos arra gya­nakszik, hogy a magas vérnyomás oka valamilyen szer­vi betegség.

Akkor gyanakszanak mögöttes okra, ha a magas vérnyomás mellett fehérjét találnak a vizeletben vagy olyan rendellenességre utalnak a vérvizsgálati eredmé­nyek, amely szerint a vese működése nem kielégítő. Ha a vér káliumszintjét találják alacsonynak, valószínű, hogy a magas vérnyomás mögöttes oka a mellékvese­mirigyek működési rendellenessége.

Akkor is kórházi kivizsgálásra küldik az embert, ha a vérnyomása egyik percről, óráról vagy napról a má­sikra nagy mértékben változik. Van egy igen ritka be­tegség, a phaeochromocytoma, amelynek az az oka, hogy a mellékvesemirigyben egy tumor váltakozva nagy mennyiségű adrenalint és noradrenalint választ ki. A klinikán lehet, hogy megismételnek néhány vér­vizsgálatot, amelyet a körzeti orvos már elvégzett, pusztán azért, hogy megerősítsék, tényleg kórosak-e a kapott eredmények. Ha Conn-szindróma gyanúja me­rül fel, amelynek esetében a magas vérnyomást egy aldoszteron nevű hormon túl nagy mennyisége okoz­za, a kórházi orvos a vér hormonszintjének megméré­sét rendeli el.

Vesék vizsgálata

Hogy a vesebetegség valamennyi formáját kizárják, ultrahangvizsgálat segítségével megnézik a vesék mére­tét és alakját. Ez a vizsgálat ma már rutinszerűnek szá­mít súlyos magas vérnyomástól szenvedők esetében, mivel biztonságos és nem okoz kellemetlenséget. A leg­több esetben azt is meghatározzák, mennyi adrenalint és noradrenalint választ ki a szervezetünk 24 óra alatt; ehhez 24 órán keresztül kell gyűjteni a vizeletet. A ma­gasabb szintek phaeochromocytomára utalhatnak.

Lehet, hogy a kórházban az orvos a szívünk mére­tét is megnézi echokardiogrammal, a szív ultrahang­vizsgálatára alkalmas készülékkel. Az embereket igen gyakran azért küldik kórházi kivizsgálásra, mert a vér­nyomásuk nem kielégítő mértékben reagál a kezelésre, és ezért a kórházi orvos úgy dönt, megváltoztatja a gyógyszerek kombinációját és más gyógyszereket ír fel, hogy jobb hatást érhessen el.

Ha sikerült a vérnyomást beállítani és a vizsgálatokat elvégezték, elbocsátják a beteget a kórházból. Csak akkor kell újból befeküdni, ha újabb probléma merül fel.

Összefoglalás

• Minden magas vérnyomású személy esetében vizelet-, vérvizsgálatot és EKG-t kell végezni.
• Csak néhány beteget kell szakambulanciára küldeni a magas vérnyomás további vizsgálatai miatt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.