Magasvérnyomás kezelése

Mi okozza a magas vérnyomást?

Az esetek 95%-ában a magas vérnyomásnak nincs különösebb mögöttes oka, ezt nevezik elsődleges vagy esszenciális hipertóniának. A fennmaradó 5%-nak nem működik megfelelően a veséje vagy a mellékvese nevű kis mirigye. Ezt nevezi az orvosi nyelv szekunder (másodlagos) hipertóniának.

Számos tényező hozzájárulhat a magas vérnyomáshoz

Az öröklődés is szerepet játszik, ami azt jelenti, hogy a ma­gas vérnyomásra való hajlam öröklődhet a családokban. A vérnyomás idősebb korban általában megnő, de ez részben az életstílus megváltozásának következménye: so­kan meghíznak és kevésbé aktívak idősebb korukban, s mindkét tényező hozzájárulhat a magas vérnyomás kiala­kulásához. Még fontosabb, hogy idősebb korban azoknál növekszik a vérnyomás, akik sok sós ételt fogyasztanak.

A vérnyomás egész nap változik és testgyakorlás közben általában magasabb, mivel a szívnek gyorsab­ban kell a testbe pumpálnia a vért. A rendszeres test­mozgást végzők vérnyomása azonban nyugalomban általában alacsonyabb, mint azoké, akik nem olyan ak­tívak. Az ember vérnyomása alacsonyabb, amikor al­szik vagy pihen. A magas vérnyomást azonban nem di­agnosztizálják egyszeri mérés alapján.

Legalább két ma­gas (vagyis 160/90 Hgmm fölötti) mérésre van szükség három különböző alkalommal, legalább két hónap alatt. Jó, ha a vérnyomást ülve mérik, a lehető legellazultabb állapotban. Ha a vérnyomás veszélyesen ma­gas, illetve különleges körülmények között, pl. váran­dósság esetén, sürgősebb intézkedésekre lehet szükség.

A vérnyomás szabályozása

Két rendszer van a testünkben, amely segít abban, hogy amennyiben lehetséges, a normál vérnyomás minden kö­rülmények között fennmaradjon.

Az egyik a szimpatikus idegrendszer, amely pl. adrenalint és noradrenalint ter­mel

Ez a két anyag képes szükség szerint kitágítani (vazodilatáció) és összehúzni (vazokonstrikció) az ereket attól függően, hogy a test melyik részének kell cselekvésre készen állnia.

Ez a rendszer képessé teszi a szervezetet arra, hogy krízishelyzetben megfelelően reagáljon azáltal, hogy a fizikai forrásokat oda összpontosítja, ahol szükség van rájuk az észlelt veszély túléléséhez. Ez azt jelenti, hogy a krízis idejére leállítja a szervezet nem alapvető funkcióit, pl. az emésztést, hogy felkészülhessen az ún. „fight or flight” (küzdeni vagy megszökni) reakcióra. A történelem hajnalán, amikor az élet tele volt fizikai veszé­lyekkel, ez alapvetően fontos volt az ember számára.

Ma­napság azonban inkább az érzelmi, pszichés stresszhatás váltja ki ugyanezt a mechanizmust a legtöbb embernél, nem pedig tényleges életveszély. Mivel ennek hatására a kisebb erek összeszűkülnek, a folyamat szerepet játszhat a magas vérnyomás kialakulásában. Ezek a folyamatok bi­zonyos gyógyszerekkel befolyásolhatók, pl. olyan béta­blokkolókkal, mint az atenolol.

A másik fontos rendszer egy a vese által termelt hormon, az ún. renin

A renin aktivizálja az angiotenzin II nevű enzimet. Az angiotenzin II összeszűkíti a vérereket. Az angiotenzint blokkoló gyógyszerek,  amelyeket angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitoroknak neveznek, mint pl. az enalapril, segíthet­nek a magas vérnyomás csökkentésében. Az angiotenzin a mellékvesemirigyek aldoszteron hormonjának kibocsátását is serkenti. Ennek a hormonnak a hatásá­ra a vese visszatartja a sót és a vizet, és ezáltal tovább növekszik a vérnyomás.

A mikroszkopikus, arterioláknak nevezett vérerek falában simaizomsejtek vannak, amelyek összehúzódnak, amikor a kalciumkoncentráció megnő. A magas vér­nyomású emberek simaizomsejtjeiben magasabb a kalciumszint, mint azoknál, akinek a vérnyomása normális, ennek oka azonban még ismeretlen. A feltételezések sze­rint a kalciumkoncentráció növekedésétől összehúzód­nak az arteriolák, ami megnehezíti a szívnek, hogy vért pumpáljon beléjük.

Az arteriolák hosszú távú összeszű­külése valószínűleg szintén károsítja az érfalakat, ami tovább növeli a magas vérnyomást, mivel zavarja a vér akadálytalan áramlását. A kalciumcsatornákat blokkoló gyógyszerek (a kalciumantagonisták, mint pl. a nifedipine) lehetővé teszik, hogy az arteriolák ismét ki­táguljanak, ami csökkenti a vérnyomást.

Bár a hormonok (a renin, az angiotenzin, az aldoszteron, az adrenalin és a noradrenalin) minden­kinél szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, úgy tűnik, hogy a hipertóniások érzékenyebbek rájuk. Hipertónia esetén a véráramban nincs több ezekből a hormonokból, de ha gyógyszerekkel gátolják a hatásu­kat, csak akkor csökken a vérnyomás, ha korábban magas volt.

Ezeknek a gyógyszereknek a végső közös hatásme­chanizmusa az arteriolák szűkítése, ami növeli a vérárammal szembeni ellenállást. A szív továbbra is nor­málisan végzi a munkáját, úgyhogy a nyomás az egész artériás rendszerben megnő.

Az életmód tényezői

Az egyén vérnyomásszintje egyrészt genetikai, vagyis öröklött tényezőktől, másrészt az életmód hatásaitól függ. A magas vérnyomás minden bizonnyal öröklő­dik a családokban, akkor is, ha figyelembe vesszük, egy családon belül az étrend és az életstílus általában meg­egyezik. Nagyszerű kutatásokat végeztek ikreken, akik külön, illetve együtt nevelkedtek, és örökbe fogadott gyerekeket is összevetettek a saját családjukban élő gye­rekekkel.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a családtagok hasonló vérnyomása sokkal inkább az öröklődés eredménye, mint a hasonló életstílusé. Az emberek vérnyomása közti különbségeket kb. felerészt okozzák genetikai tényezők, felerészt pedig a korai gyermekkor táplálkozási tényezői.

A sóbevitel

A sóbevitel közvetlen hatással van a vérnyomásra. Ki­mutatták, hogy a városokban az életkor előrehaladásá­val azért növekszik a vérnyomás, mert az emberek túl sok sót fogyasztanak. A sófogyasztás csökkentése segít a vérnyomás csökkentésében. Ha valaki hosszú éveken át sok sót eszik, valószínűleg magas lesz a vérnyomása, mert az arteriolák falának simaizomsejtjeiben megnő a nátriumszint. A magas nátriumszint – úgy tűnik – meg­könnyíti, hogy kalcium kerüljön be a sejtekbe. Ennek következtében az arteriolák összehúzódnak és csökken a belső átmérőjük.

Néhány kutatás azt bizo­nyítja, hogy akik öröklött hajlam­mal rendelkeznek a magas vérnyomás kialakulására, kevésbé tudják testükből eltávolítani a sót. Nem való­színű, hogy több sót fogyasztanak másoknál, szerveze­tük azonban visszatartja, amit elfogyasztanak.

A só és a magas vérnyomás közti kapcsolat az évek során vitatottá vált, főleg azért, mert a kutatást eredeti­leg nem végezték elég körültekintően. Az 1980-as évek közepén egy igen megbízható nemzetközi összehason­lító kutatás meggyőző módon kimutatta, hogy külön­böző országok lakosságát összehasonlítva, közeli kap­csolat van a sóbevitel és a vérnyomás között.

Kulturális különbségek

A japánok általában sok sót fogyasztanak, mivel pl. a halnak és a szójaszósznak magas a sótartalma. Ez a magyarázata annak, hogy Japánban igen gyakori a magas vérnyomás.

A japánok, a lengyelek és a portugá­lok például sok sót fogyasztanak, ezért náluk gyakran előfordul a magas vér­nyomás és az agyi érkatasztrófa. Azt is kimutatták, hogy azoknál a népeknél, amelyek sok sót fogyasztanak, az élet­kor előrehaladásával nő a vérnyomás. Ezzel ellentétben azoknál a népeknél, amelyek kevés sót fogyasztanak, az élet­kor előrehaladásával csak egy kicsit nö­vekszik a vérnyomás, ezért a magas vér­nyomás viszonylag ritka.

Sóbevitel

A sóbevitel és a magas vérnyomás közti kapcsola­tot nemrégiben egy rendkívül megbízható tanulmány is megerősítette. A felmérés azzal kezdődött, hogy olyan kisbabákat vizsgáltak, akiket elválasztás után alacsony, illetve normál sótartalmú ételekre szoktat­tak rá. Hat hónap elteltével az alacsony sótartalmú ételeket fogyasztó kisbabák vérnyomása sokkal jobb (vagyis alacsonyabb) volt. Egy részüket tovább követ­tek 15 éves korukig és vérnyomásukat jóval alacso­nyabbnak találták.

Ha a gyerekeket meg lehetne győzni arról, hogy ke­vesebb sót fogyasszanak, megelőzhető lenne a magas vérnyomás kialakulása. Ez azt jelenti, hogy komolyan ügyelnünk kell arra, hogy gyermekeink mennyi sót vesznek magukhoz a csipszekkel és más, manapság oly közkedvelt cseme­gékkel.

A testsúly

A túlsúlyos embereknek általában magasabb a vérnyo­másuk, mint a sovány embereknek. Ez részben azért van, mert a kövér emberek testének keményebben kell dolgoznia ahhoz, hogy elégesse a túl sok elfogyasztott kalóriát, részben pedig azért, mert ők általában több sót fogyasztanak az átlagnál. Lehetséges, hogy az is az okok közé tartozik, hogy a kövér emberek általában kevésbé reagálnak a vércukorszintet csökkentő inzulin hormon­ra. Ennek is köze lehet a magas vérnyomás kialakulásá­hoz, de még nem teljesen ismert, hogy hogyan.

Az, hogy a túlsúlyos embereknek általában maga­sabb a vérnyomásuk, mint a normál súlyúaknak, rész­ben azzal hozható összefüggésbe, hogy a hagyományos vérnyomásmérőket használó orvosok és nővérek hajla­mosak magasabbnak mérni a vérnyomásukat. Minél nagyobb a felkar körfogata, amelyre a mandzsettát rá­helyezik, annál nagyobb az esély, hogy nagyobb érté­ket mérjenek a valóságosnál. A kapcsolat a testsúly és a vérnyomás között azonban még akkor is meggyőző, ha ezeket a mérési tévedéseket figyelembe vesszük.

Pusztán a testsúly alapján nem lehet megmondani valakiről, hogy túlsúlyos vagy sem (mivel a magas em­berek általában súlyosabbak, mint az alacsonyabbak), ezért az orvosok általában meghatározzák a testtömeg­indexet (body mass index; ), amelyet úgy számolnak ki, hogy a testsúly kilogrammokban mért értékét oszt­ják a magasság méterben vett értékének négyzetével.

Egészséges a testsúlyunk?

Ez a BMI = [testsúly (kg)/testmagasság (m)]2 mate­matikai képlettel fejezhető ki.

Azt az embert tekintik kövérnek, akinek testtömeg­indexe 30 vagy annál több. Ha a BMI 25 és 30 között van, az illetőt kissé túlsúlyosnak tekintik.

A népességen végzett felmérések szerint az emberek vérnyomása a súly függvényében úgy változik, hogy egy kilogramm 1 Hgmm vérnyomás-növekedéssel jár. Amikor hízunk, a felszedett kilók számából könnyen kiszámíthatjuk, mennyivel növekszik a vérnyomásunk. Ha fogyunk, ugyanezzel a módszerrel kiszámítható, hogy mennyivel csökken.

A testsúly és a vérnyomás közötti kapcsolat sokkal összetettebb, mint régebben gondolták. Ez bizonyos hormonok jelentős hatásával is összefüggésbe hozható, valamint azzal, hogy a szervezet hogyan képes felhasz­nálni a sót. Gyakorlatilag azonban pusztán fogyás se­gítségével hatásosan csökkenthetjük vérnyomásunkat.

Az alkohol

Az alkohol hatással van a vérnyomásra, és egészében véve, minél több alkoholt iszunk, annál magasabb lesz a vérnyomásunk, bár nem tudni, hogy miért. Érdekes, hogy az antialkoholisták vérnyomása általában kicsit magasabb, mint a mérsékelten ivóké, vagyis két pohár bor vagy egy korsó sör naponta jobbat tesz, mint ha az ember egyáltalán nem iszik, mivel segít a szívbetegség elleni védelemben.

Azoknak, akik sokat isznak, illetve akik alkoholis­ták, nagyon valószínű, hogy magasabb a vérnyomásuk, és erősen hajlamosak a szív- és érrendszeri betegségekre is. Ha abbahagyják az ivást, a vérnyomásuk csökken.

Bár az alkohol és a vérnyomás közti kapcsolatot már rég felismerték, eddig még senki nem jött rá, hogy pontosan mi a hatásmechanizmusa. Mindenesetre az orvosok azt ajánlják, hogy ne igyunk hetente 21 egység­nél több alkoholt (ez 10 korsó sörnek vagy 21 kis pohár bornak felel meg), a nők pedig ne igyanak hetente 14 egységnél többet (ez 7 korsó sörnek, ill. 14 kis pohár bornak felel meg). Ezt a mennyiséget pedig ne egyszerre fogyasszuk el, hanem elosztva a hét folyamán.

A stressz

A stressz rövid távon növeli a vérnyomást, hosszú tá­von azonban valószínűleg nem felelős a magas vérnyomás kialakulásáért. A relaxációs technikák segíthetnek életünk minőségének javításában, de valószínűleg nem elegendőek az igazi magas vérnyomás kontrollálásához.

A stressz és a magas vérnyomás közötti kapcsolat pontosan nem ismert, és a korábbi kutatások ezen a te­rületen nem felelnek meg a modern szabványoknak. Kétségtelen, hogy az akut stresszhatások látványosan megnövelhetik a vérnyomást. Pl. ha nagyon rossz vagy lehangoló hírt kapunk, a vérnyomás nem sokkal utána megemelkedhet. Hasonló módon, kísérleti helyzetek­ben, ha valaki zajos helyen végez matematikai számítá­sokat vagy csak egyszerűen különböző méretű tárgya­kat kell kiválogatnia, hirtelen felmegy a vérnyomása.

Ha orvoshoz megyünk, akár a körzeti orvoshoz, akár egy kórházba vagy klinikára, lehet, hogy szoron­gunk vagy idegesek vagyunk, és a vérnyomásunk való­színűleg felmegy. Ezért azt szokták javasolni, ha az első vizit alkalmával magasabb a vérnyomásunk, térjünk vissza és néhány alkalommal ismét végeztessük el a mé­rést. E mögött az az elképzelés húzódik, hogy ha már jobban ismerjük a környezetet és tudjuk, hogy mire számíthatunk, jobban el tudunk lazulni, vagyis a mérés pontosabban tükrözi vérnyomásunk valódi mértékét.

Bár a rövid ideig tartó stresszhatás vérnyomásra gya­korolt hatását jól ismerik, nem bizonyított, hogy a kró­nikus (vagyis hosszú távon megjelenő) stressz krónikus magas vérnyomást okoz. Megbízható kutatások nem mutattak kapcsolatot a stressz szintje – amelyet pontos, részletes kérdések segítségével határoztak meg – és a vér­nyomás között. A stresszhatásokkal teli munkát végző embereknek nem magasabb a vérnyomásuk, mint a ke­vésbé stresszes állásúaknak. A kutatást ezen a területen erősen gátolja, hogy a stressznek nincs megbízható mé­rési módja, úgyhogy ez a téma némileg vitatott marad.

A kálium és kálcium

Ha magas káliumtartalmú ételeket eszünk, pl. zöldsé­get és gyümölcsöt, alacsony marad a vérnyomásunk. Azok azonban, akik káliumban gazdag ételeket esznek, gyakran kevés sót is fogyasztanak, úgyhogy nehéz meg­mondani, hogy a kevés sófogyasztás vagy a sok kálium segít-e. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kálium önma­gában is jó hatású.

Van rá bizonyíték, hogy a kevés ká­liumot fogyasztó embereknek magasabb a vérnyomá­suk, míg azoknak, akik sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, alacsonyabb a vérnyomásuk és ritkábban kapnak agyvérzést. Ez azért logikus, mert tudjuk, hogy a sejtek úgy reagálnak a magas káliumszintre, hogy megszabadulnak a nátriumtól (a sótól).

A káliumfogyasztás hatása azonban csekély a sóé­hoz képest. Az is igaz viszont, hogy az emberek só-fogyasztásának különbségei gyakran összefüggenek a káliumfogyasztás különbségeivel. Amint már mond­tuk, azok, akik káliumban gazdag ételeket fogyaszta­nak, általában viszonylag kevés sót esznek, míg azok, akik nagyon kedvelik a sót, kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak.

Bizonyos kutatások tanúsága szerint a kalciumban gazdag diéta, védő hatású lehet a magas vérnyomással szemben. Ezek az eredmények azonban igen vitatottak, és a tudomány a jelen pillanatban nem tud erre vonatko­zóan étrendi változtatásokat javasolni.

Nyilvánvaló, hogy sok táplálkozási tényező befolyá­solhatja a vérnyomást, s ezzel kapcsolatban már 1977 óta folynak a kutatások. Nemsokára azonban már való­színűleg sokkal több információval fogunk rendelkezni.

A testgyakorlás

Bár a vérnyomás testgyakorlás közben erősen megnö­vekszik, ha rendszeres testmozgást végzünk, egészsége­sebbek leszünk és alacsonyabb lesz a vérnyomásunk, mint azoknak, akik nem mozognak. Ez részben azért van, mert azok, akik mozognak, általában egészsége­sebben is táplálkoznak, nem dohányoznak és nem isz­nak túl sok alkoholt. A testmozgás azonban – úgy tű­nik – közvetlenül is hat a vérnyomásra. Inkább rend­szeresen mozogjunk kevesebbet, mint egyszer-egyszer sokat és intenzíven.

Tünetek

A legtöbb magas vérnyomással rendelkező embernek nincsenek tünetei. Néhányan azt állítják, hogy érzik a vérnyomásukat, de valószínű, hogy inkább az emocio­nális stresszt érzik, pl. ha kórházban vannak, vagy ott­hon történt valami felkavaró esemény. A rövid távú stresszhatás vagy növeli a vérnyomást, vagy nem.

A tény, hogy a magas vérnyomás nem okoz tüneteket, azt jelenti, hogy sokszor hosszú évekig nem diagnosztizál­ják, a szív, az agy vagy a vese pedig akkorra már nyilvánva­lóan kárt szenvedett. Később lehet, hogy a beteg azért for­dul orvoshoz, mert rosszul kezdi érezni magát.

Lehetséges pl., hogy kisebb, központi idegrendszeri történése vagy anginája volt (mellkasi fájdalom fizikai terhelésre), sőt az is lehet, hogy infarktuson ment ke­resztül. Az, akinek szívelégtelensége van, lehet, hogy fekvő helyzetben fullad, a vesebetegség pedig általános fáradtságot, kimerültséget és légszomjat okozhat.

Ezek komoly problémák, ezért soha ne várjunk a vérnyomás ellenőrzésével addig, amíg betegnek nem érezzük magunkat. A jelenlegi álláspont szerint 30 éves kor felett mindenkinek rendszeresen ellenőriztetni kell a vérnyomását a körzeti orvossal. Valószínű, hogy az érték normális lesz vagy nem lesz szükség beavatkozás­ra, és csak 3-4 évenként kell újra méretni, de azok, akiknek a vérnyomása határértéken van, gyakoribb el­lenőrzést igényelhetnek.

Összefoglalás

  • A magas vérnyomás genetikailag örökölhető.
  • A magas vérnyomás kapcsolatban áll a magas sófogyasztással, a túlsúllyal és a túl sok alkohol fogyasztásával.
  • A hipertónia hátterében vesebetegség vagy bizonyos hormonok túl magas szintje is állhat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.