• alkoholfogyasztás hatásai
• vérnyomás

Alkohol – A magas vérnyomás egy rizikófaktora

A kérdésről csak őszintén lehet beszélni, és legjobb a tények nyelvén. Ijesztő tényeket olvashatunk: világszerte jelentős az alkoholfogyasztók száma, Oroszországban és Lengyelországban kiemelkedően nagy, de máshol is. Magyarországon sem jobb a helyzet: szerény becslések szerint mintegy 1 millióra tehető azok száma, akiket erős ivóknak nevezünk.

További vizsgálatok – alkohol hatásai

Megvizsgálták a nem ivókat, valamint a mérsékelt és az erős ivókat, hogyan reagálnak a fizikai terhelésre. Azt tapasztalták, hogy az alap-szívfrekvencia és – vérnyomás annál maga­sabb, minél nagyobb az egyén alkoholfogyasztása. A terhelés még jobban jelzi az egyes csoportok közötti különbséget. Az alkoholt fogyasztóknál erős szimpatikus aktivitás érvényesül, ami a magasvérnyomás-betegség bölcsője.

Az alkoholivás mértéke az egyik nagyon döntő tényező, amit szeretnék hangsúlyozni. Erre jó példa egy klasszikusnak mondható vizs­gálat 1994-ből.

A vizsgálat azt igazolta, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás (hétfőn „enyhe” ivászat) inkább csökkentette a vérnyomást, érrelaxáló (tágító) hatás érvényesült. Erős italozás (szerda este) után jelentős és tartós (sok­szor napokig tartó) szimpatikus aktivitás-fokódás alakul ki, mely a vér­nyomást az egyénre jellemző normális érték felett tartja. Az ebben az időszakban végzett fizikai munka csak tovább fokozza a vérnyomás­ emelkedést. Ez egy igen veszélyes szakasz. Pl. meleg nyári napon fizikai munka előtt az ivás kedvezőtlen keringési reakciót, akár komoly szívat­takot (infarktus) eredményezhet.

A másik fontos dolog, hogy ha egy magasvérnyomás-betegségben szenvedő erős alkoholfogyasztó abbahagyja az ivást, az emelkedett vér­nyomás csak lassan, hetek alatt fog mérséklődni.

A szervezet védekező mechanizmusának elakadása

Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy az alkoholt folyamatosan ivók szervezetében a normális szabályozó és védekező mechanizmus fel­borul. Erről szól a következő két példa:

Már az előzőkben is bemutattam, hogy szervezetünk egyik legnagyobb szabályozó rendszere, mely a mindig szükséges értónust, s így a vérnyo­más aktuális értékét szabályozza, a renin-angiotenzin–aldoszteron-rend-szer (RAAS). Bizonyított, hogy a RAAS működésébe több helyen is bea­vatkozik az alkohol, és ennek eredményeképpen eltorzul az érstruktúra, nő az ereken belüli nyomás.

Szervezetünkben létezik egy másik mechanizmus is, amely a vérnyo­máskiugrástól védi az embert. A nyakon, a fő nyaki erek találkozási helyén (karotiszvilla) olyan nyomásreceptorok helyezkednek el, melyek jelzik a vérnyomás változását (emelkedését vagy csökkenését). Ha tehát a vérnyomás a normális fölé emelkedik, akkor ezt érzékeli a receptor, és beindítja a szervezet, védekező rendszerét, melynek eredményeképpen esni fog a vérnyomás.

Az alkohol blokkolja ezt a védő rendszert:

így elmarad a vérnyomás-emelkedésre bekövetkező válasz, így marad a vérnyomás magas szinten.  A receptorérzékenység ilyen méretű csökkentése tartós, jelentős alkoholfogyasztásnál következik be.

Az alkoholfogyasztók körében gyakrabban fordul elő magasvérnyo­más-betegség?

Nagyon érdekes a világszerte igazolt tény, hogy a teljesen absztinensek körében nagyobb a magas vérnyomás előfordulása, mint az alko­holt ritkán vagy csak kis mennyiségben fogyasztók körében. Ha azonban az alkoholt rendszeresen fogyasztják, és jelentős mennyiségben, akkor a magas vérnyomás előfordulási száma határozottan emelkedik.

Sokat ivó egyéneknél minden harmadik egyén magas vérnyomásban szenved, ha az alkoholt legalább egy évig fogyasztja. India egyik nagy földművelő államának falujában három zárt közösségben vizsgálták a hipertónia kialakulásának lehetőségét 20 éven keresztül. A férfiak 20%-a rendszere­sen ivott. Ezekben az emberekben ötször gyakrabban alakult ki magas vérnyomás, mint a női populációban, akik ritkán vagy csak kis mennyi­ségben fogyasztottak alkoholt.

Van-e határ a kedvező és a kedvezőtlen effektus között? Mekkora mennyiség és milyen mértékben ártalmas?

A kérdésekre nagyon határozott választ lehet adni. Kis mennyiségű alkohol egyszeri fogyasztása valóban csökkenti a vérnyomást 36 óra idő­tartamra. Jelentős mennyiségű alkohol egyszeri ivása már cseppet sem ilyen kedvező. Egy jó esti tartós ivászat 3-4 napra megemeli a vérnyomást. A tartós és jelentős mértékű alkoholfogyasztás tartósan magasan tartja a vérnyomást.

Mondhatunk mennyiségi határvonalat is. Nemzetközi mérce szerint: férfiaknál napi 20 g „1 egység”, nőknél napi 10 g elfogyasztása a határ­vonal. E feletti fogyasztás esetén már nem lehet mérsékelt alkoholfo­gyasztásról beszélni. (Az „egység” 1/2 dl tömény ital. Ez megfelel 2 dl borban, illetve 0.5 1 sörben található alkohol mennyiségének.) Más WHO-állásfoglalások heti mennyiséget szabnak meg, valamivel enyhébb fogal­mazásban.

Itt kell beszélnem az alkoholivás különböző formáiról:

Sok támogató­ja van a mérsékelt borivásnak (különösen a franciák körében). Amennyiben az alkohol fogyasztása nem rendszeres és kis mennyiségű, akkor a vörös vagy a fehér bor egyaránt „ártalmatlannak” bizonyul. A sörre sok jót nem lehet mondani, elsősorban azért, mert aki élvezettel issza, az nagy mennyiséget iszik, ez pedig nemcsak a keringésnek, hanem a májnak is árt. A röviditalok a legveszélyesebbek (vodka, pálinka, konyak és sok más) magas alkoholtartalmuk miatt.

Az alkohol elősegíti-e bizonyos, hipertóniával összefüggő szövőd­mények fellépését, vagy csökkenti?

Kétségtelen, hogy sok hivatkozás van arra vonatkozóan, hogy az alko­holivás – különösen a mértékletes borivás – a szív és érrendszeri szövőd­mények (angina, érszűkület, hirtelen halál) kialakulását gátolja, vagyis bizonyos védettséget jelent. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb érv az, hogy a vörös borban valóban kimutattak olyan anyagokat, melyek az ateroszk-lerotikus szövődményeket gátolják. Ezeket az anyagokat antioxidánsoknak mondjuk.

Határt szabni a ivásnak..

A baj csak ott kezdődik, hogy az emberek jelentős százaléka nem képes határt szabni a ivásnak, másrészt szakmai szempontból az egyik leg­nehezebben befolyásolható szervi károsodások, az agyi elváltozások (trombózis, vérzés, lágyulás) kialakulása teljesen arányosan növekszik az alkoholfogyasztás mértékével. A híres Honolulu-vizsgálatban azt találták, hogy az alkoholfogyasztás mértéke bizonyos határok között valóban csökkenti a koszorúér-betegség előfordulását (közepes menny­iség), ugyanakkor az agyvérzések száma egyenletesen emelkedik az alko­holfogyasztás mértékével.

Kétségtelen, hogy más epidemiológiai tanulmányok is arra utalnak, hogy a koronáriabetegség vonatkozásában az enyhe/mérsékelt alkoholfo­gyasztásnak kedvezőbb a hatása annál, mintha az egyén egyáltalán nem fogyasztana alkoholt.

Hogyan reagál a hipertóniás beteg az alkoholfogyasztásra?

Ezt nagyon fontos tudnia minden magas vérnyomásban szenvedő beteg­nek: náluk az egészséges szervezettel szemben már a mérsékelt alkohol­fogyasztás is emeli az amúgy is magas vérnyomást. Idős betegeknél különösen gyors kiugrásokat tapasztalunk.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.