• hipertónia
• magas vérnyomás
• tünetek

Másodlagos hipertóniák

Azok a diagnosztikus lépések, melyek segítségével megállapíthatjuk, hogy az emelkedett vérnyomás hát­terében milyen elsődleges betegség áll, senkinél nem nélkülözhetők. Ezek nélkül ugyanis megfosztanánk magunkat – kezelőor­vosunk bennünket – attól a lehető­ségtől, hogy ne csak a tüneti vérnyomáscsökkentés, hanem az alap­betegség kezelése is megtörténjen. Melyek azok az állapotok, melyek úgynevezett másodlagos módon magas vérnyomással társulnak?

Vesebetegségekhez társuló magas vérnyomás

A vesében számos, a vérnyomást szabályozó anyag termelődik. Ezek közé tartozik például a renin, az angiotenzin, az aldoszteron stb, melyek nem önálló­an, hanem többszörös áttétellel emelik a vérnyomást. Kóros körülmények között (ilyenek a vesegyulla­dások, a vese érszűkületei vagy hormonzavarok) a fent említett hormonok túltermelődnek, és hatásukra az egész szervezetben fokozódik az erek ellenállása.

A veseállomány betegségeiben észlelt hipertónia

A vese eredetű hipertónia viszonylag gyakori, a hi­pertóniás betegek 2-5%-ában észlelhető. A vese állo­mányának bármilyen kétoldali betegsége okozhatja, így pl. akut és krónikus nem-gennyes vesegyulladások (glomerulonephritis), társulhat a szervezet, védekező, ún. immunrendszerének betegségeiben kialakuló vesegyulladáshoz, gyakran okozza cukorbetegség (diabéteszes vesebaj), ritkábban idült gennyes vese­gyulladás (pyelonephritis), de oka lehet az öröklődő cisztás vesebetegség (polycystás vesebetegség) is.

A veseér szűkülete okozta hipertónia

A vesét ellátó ér szűkülete a másodlagos hipertóniák 1-2%-ában, a súlyos hipertóniában szenvedők 30%-ában, a három különböző támadáspontú vérnyomás­csökkentővel sem beállítható betegek 20%-ában, az egész szervezetet érintő érbetegek 30%-ában igazol­ható. Előfordul, hogy már az első észleléskor jelen­tősen csökkent a veseműködés.

Közép- és időskorban a vesét érintő általános érelmeszesedés, fiatalabb kor­ban (főleg nőkben) a vese főverőér falának speciális betegsége (az izomréteg egyenetlen megvastagodása) okozza a szűkületet. A betegség laboratóriumi vizs­gálatok mellett a vesekeringés izotópos vizsgálatával (szcintigráfia), valamint a veseartériák érfestéses vizs­gálatával igazolható. Utóbbi vizsgálat a szűkület helyét és mértékét is mutatja, ennek alapján a műtét (ércsere) vagy értágítás is javasolható.

Hormonbetegségekhez társuló magas vérnyomás

1. A mellékvesék fokozott hormontermelése

A mellékvesék a veséken sapkaszerűen ülő, átmetszetben háromszög alakú szervek. Belső részük a velő-, külső részük a kéregállomány. A velőállomány a vérnyomást közvetlenül emelő hormonokat termel (adrenalin és noradrenalin). A kéregállományon belül is elkülönítünk rétegeket, melyek eltérő hatású, a szervezet anyagcseréjét, só-víz háztartását meghatá­rozó, valamint nemi hormonokat termelnek. Akár a velő, akár a kéregállomány fokozottan termel hor­mont, az a vérnyomás emelkedését okozhatja.

2. Fokozott pajzsmirigyműködéshez társuló hipertónia

A pajzsmirigyben a szövetek anyagcseréjének sebessé­gét alapvetően befolyásoló hormon, tiroxin terme­lődik. A pajzsmirigy fokozott hormontermelésének (hipertireózis) tünetei sok tekintetben hasonlítanak a mellékvese eredetű katekolamin (noradrenalin, adrenalin) túltermelés tüneteihez. Ennek egyik jele éppen a gyors szívműködéssel kísért szisztolés hiper­tónia, gyakori szívritmuszavarokkal.

A hipertónia mellett jellemző a fokozott verejtéke­zés, testsúlycsökkenés, meleg nyirkos bőr, fáradé­konyság, izomgyengeség, a szapora szívműködés és gyakran a kidülledt, csillogó szemek. Súlyosabb eset­ben gyakori székürítés, fogyás, hőemelkedés jellem­zik. A hipertireózis önálló, gyógyszeresen, izotóppal, vagy műtéti úton kezelhető hormonbetegség, a hor­montermelés normalizálásával a tüneti hipertónia is megszűnik.

3. Fokozott mellékpajzsmirigy­hormon-termelődés

Igen ritka betegség, mely hosszú ideig felismerés nélkül okozhat változatos panaszokat. A mellékpajzsmirigyben ter­melt hormonok, a kalcium és a foszfor a csontok anyagcseréjét szabályozzák. A túlműködést az ásványi anyagcsere za­vara, a csontok fokozott bontása, és a különböző szervekben keletkező meszesedések jellemzik. A magas vérnyomás a túlműködés kísérőjelensége, de egyben az első figyelmeztető tünete is lehet.

A betegségre a hipertónia mellett fáradékonyság, gyengeség, visszatérő kétoldali vesekövesség, nyombél-fekély, székrekedés, csontfájdalom, gyakori csonttörések együttese hívhatja fel a figyelmet. A laboratóriumi vizs­gálatok közül jellemző a vér kalcium tartalmának emel­kedése és a csökkent foszfátszint. Célzott vizsgálattal iga­zolható a mellékpajzsmirigyben termelt egyik hormon (parathormon, PTH) vérszintjének emelkedése.

Éreredetű magas vérnyomással járó állapotok

A főverőér (aorta) szűkülete nagyon ritka betegség. A szűkület a szívhez közel, az aorta ívelten futó részén, a felső végtaghoz vezető artériák eredése után van. A szűkület előtt igen magas a vérnyomás, míg a szűkület után normális érték mérhető. A karon mért vérnyomás ezért magasabb, mint az alsó végtagon fekve mért érték. A hipertóniát fenntartó jellemző elváltozás a szív ultrahang vizsgálatával (echocar-diographia) és az aorta érfestésével (aortographia) iga­zolható.

Terhességhez társuló magas vérnyomás

A hipertónia a terhesség bármely időszakában mind az anya, mind a gyermek számára jelentős kocká­zatnövelő tényező. Hipertónia a terhességek 10-15%-ában észlelhető, néha csak átmeneti jelenségként. Ha a hipertónia enyhe, akkor a szövődmények is ritkák, azonban a méhen belüli, vagy a szülés során bekövetkező magzati halálozás a hipertóniásokban jóval gyakoribb.

110 Hgmm feletti diasztolés érték esetén mind az anyai, mind a magzati kockázat igen nagyfokú. Az idő előtti burokrepedés a terhességi hipertónia gyakori szövődménye. A hipertónia kocká­zata legnagyobb a tizenéves terhesekben, első ter­hességben, ikerterhességben, cukorbetegekben valamint azokban, akik korábban is magas vérnyomás – betegségben szenvedtek. Krónikus hipertóniáról beszélünk, ha a magas vérnyomás – betegség a terhesség előtt is fennállt, és ez a 20. terhességi hétig kiderül.

Milyen tünetei vannak a terhességi hipertóniának?

A terhességi hipertóniát általában fehérjevizelés és ödéma kíséri. Súlyosabb esetben ezekhez véralvadási rendellenességek, emelkedett húgysavszint és májmű­ködési zavarok is társulhatnak. Gondos szakorvosi meg­figyelést igényel, gyógyszeres kezeléssel és életmód vál­toztatással az állapot javítható.

A terhesség (függetlenül, hogy hányadik hónapban) azonnali befejezése javasolt, ha a magzat rendellenességének jelei láthatók, ha az anya vérnyomása kezelhetetlenné válik, illetve ha vese-, vagy májkárosodásra utaló jelek, valamint idegrendszeri tünetek jelennek meg.

Öröklődő hipertóniák

A magas vérnyomás – betegség családi halmozódást mutat. A hipertónia hajlam örökölhetőségét több megfigyelés is igazolta. Nagyszámú ikerpár követése során az Egyesült Államokban és Európa több országában is megfigyelték, hogy ha egyiküknél magas vérnyomást találtak, akkor az az ikerpár másik tagjában is előbb-utóbb megjelent.

Kétpetéjű ikrek esetében ennek valószínűsége 60%-os, egypetéjű ikrek esetében 80%-os. Ha mindkét szülő magas vérnyomás – betegség­ben szenved, utódaikban lényegesen nagyobb a való­színűsége a hipertónia kialakulásának. Az összefüggés csak valószínűség, nem jelenti tehát azt, hogy minden hipertóniás szülőpár gyermeke magas vérnyomás – betegségben fog szenvedni.

Genetika fejlődése

Az elmúlt évtized egyik leggyorsabban fejlődő tudományága a genetika, ezért remélhetjük, hogy rövid időn belül (5-10 év) már kimutathatjuk azokat a géneket, melyek a magas vérnyomás – betegség kialakulásáért felelősek. A magas vérnyomás – betegség kialakulásban szerepet játszó sóérzékenységről, a káliumszabályozásról, az egyén vegetatív ideg­rendszeréről, az értónusról, a zsír-, fehérje-, szén­hidrát-anyagcsere szabályozásáról már tudjuk, hogy ezek mind genetikailag kódoltak.

A közös környezet és az öröklött tulajdonságok szerepét hipertóniás ikrek utánkövetéses vizsgálataival lehet elemezni. Ez ideig a vizsgálatok arra utalnak, hogy az egyénre jellemző vérnyomásérték 30-60%-ban öröklött módon meghatározott, és 40-60%-ban környezet-függőén módosul.

A kutatás másik fő iránya a terápia felől indult el, és az optimális vérnyomáscsökkentő kezelés kiválasztásá­ban egyénre szabott – saját genetikától függő – kezelést remél elérni. A hetente újabb és újabb génmutánsok ki­mutatásával talán rövidesen az egyén genetikájának megfelelő kezelést javasolhatjuk majd. 2004-ben ez még csak a kutatás szintjén tart.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.