• depresszió
• női problémák
• nők

A nők és a depresszió: sokszor nem csak múló rosszkedvről van szó!

A depresszió ölni tud. A nőket pedig különösen veszélyezteti.

Sokunk számára a depresszió átmeneti és enyhe állapot: elégedetlenség, önmagunkban való kételkedés, az energia és a lelkesedés hiánya, az élet értelmetlenségének érzése.

Sok ember életében van olyan időszak, amikor súlyosabb tünetektől is szenved, például gyász vagy válás miatt. De az is előfordul, hogy ezek az érzések komolyabbá válnak: az illetőn veszteségtudat, szomorúság, bűntudat és kétségbeesés lesz úrrá. Felléphetnek fizikai tünetek is, például a testsúly és az étvágy csökkenése, letargia és fáradtság, amelyek valódi akadályt jelenthetnek a normális életvitel számára. Ebben a stádiumban a depresszió súlyos agyi rendellenességgé válik.

A depresszió minden korosztályban előfordul, de gyakoribb a fiatal felnőtt kortól a középkorig tartó időszakban. A hatvanöt év fölötti korosztályban ritkább.

Kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál, és a nők 10-25 százalékát érinti élete során valamikor. A nemek közti különbség kimutatható súlyos depresszióban, depressziós zavarban és a depresszió számos más formájában, például dysthymia (enyhe depresszió), szezonális affektív zavar (a depressziós epizódok kezdete és visszatérése évszakokhoz kötött, és szabályosan ismétlődik) és gyors ciklusú bipoláris zavar (mániás depresszió, azaz gyors hangulatváltozások) esetén.

A depresszió előfordulási aránya nem egyforma tehát a két nemnél: a nők és a férfiak közötti különbség a serdülő vagy annál idősebb korosztályban jelentkezik; valószínűleg hormonális változásokkal függ össze. A nők emellett fogékonyabbak a depresszióra hormonálisán aktív időszakokban, például a menstruáció előtti fázisban, szülés után .

Mozogjunk!

Napi húsz perc élénk fizikai aktivitás segíthet leküzdeni a depressziót.

Nem teljesen világos, hogy a hormonok milyen szerepet játszanak a depresszióban. Az ösztrogén és a progeszteron két neurotranszmitter: a szerotonin és a noradrenalin szintjére hatnak a központi idegrendszerben. Úgy tűnik, hogy a depressziós rohamok összefüggnek e két transzmitter alacsony koncentrációjával. Ugyanezek a hormonok szabályozzák a szervezet anyagcsereciklusát a nap folyamán, és ez lehet az oka annak, hogy egyes nők sokkal fogékonyabbak a szezonális affektív zavarra, mint a férfiak – az ő anyagcsererátájuk ugyanis lelassul azokban az órákban, amikor sötét van.

A nők önbizalma gyakran a másokkal való kapcsolaton alapul: nincsenek szilárd, saját személyiségükre támaszkodó alapjai. Ez összefügg azzal is, hogy a nőket gyakran kevésbé becsüli meg a társadalom. A nők és a férfiak a jelek szerint különbözőképpen reagálnak az anti-depresszáns gyógyszerekkel való kezelésre is, feltételezhetően a hormonális különbségek miatt, és a nők hajlamosak a visszatérő depressziós epizódokra.

Mi okozza a depressziót? Gyakran áll összefüggésben pánikbetegséggel

A depressziót számos különböző faktor, illetve ezek kombinációja válthatja ki. A kutatások szerint a két fő ok valamilyen traumatikus esemény és a veleszületett hajlam. A depresszióra való hajlam genetikai összetevőit egyértelműen kimutatták ikreken végzett vizsgálatokban. A traumatikus események lehetnek múltbeliek, például egy szülő elvesztése gyermekkorban, de még inkább a közelmúltbeli események, például egy kapcsolat tönkremenése vagy egy családtag halála. A fizikai betegség gyakran okoz depressziót, különösen, ha hosszan tartó vagy életveszélyes betegségről, például sclerosis multiplexről, rákról van szó. De a depresszió kialakulhat vírusos megbetegedés, például influenza után is. Előfordulhat krónikusfáradtság-szindrómában (myalgiás encephalomyelitis, más néven posztvirális szindróma), és összefügghet más pszichológiai rendellenességgel, például pánikbetegséggel.

Egyes gyógyszerek, például az orális fogamzásgátlók, némelyik nyugtató és műtéthez használt érzéstelenítő depresz-sziót okozhat. Az alkohol- és kábítószerfogyasztás a depresszió tünete és kiváltó oka is lehet, szélsőséges esetben öngyilkossághoz vezethet. A szorongás és a depresszió gyakori tünete a kábítószerek vagy alkohol elvonásának.

A gyermekszülés depressziót vált ki az új anyák több mint felében.

A menstruáció és a menopauza olyan időszakok, amelyek alatt a nők érzelmileg rosszul és fizikailag is kellemetlenül érezhetik magukat. A még traumatikusabb eseményeket, például az abortuszt vagy a méh eltávolítását depressziós roham követheti. A meddőség, illetve a gyermekvállalásra való képtelenség szintén okozhat súlyos depressziót, mely krónikussá válhat.

Az idősebb emberek általában kevésbé hajlamosak a depresszióra, bár a gyász vagy a magány gyakran okoz szomorúságot az idősek körében.

A napfény hiánya a depresszió sajátos formáját, úgynevezett szezonális affektív zavart („téli rosszkedvet”) okozhat, mely olyankor fordul elő, ha hosszú időn át kevés a napfény. A szezonális affektív zavart antidepresszáns gyógyszerekkel vagy a természetes fénnyel való rendszeres találkozással lehet kezelni. Ma már kaphatók olyan lámpák, amelyek a természetes napfényt szimulálják.

Több oka is van annak, hogy egyes emberek hajlamosabbak a depresszióra, mint mások.

• Genetika: Úgy tűnik, hogy a depressziónak számottevő öröklött komponense van. Egypetéjű ikrek esetén, ha az egyik depressziós, 60% a kockázat, hogy az ikertestvér is az lesz. Olyan családban, ahol már előfordult súlyos depresszió, minden nyolcadik családtagnál valószínűleg jelentkezik a betegség. A nők nagyobb fogékonysága összefügghet a női nemet meghatározó génekkel.
• Kóros agyi kémiai folyamatok: Két konkrét vegyületről, a szerotonin és a noradrenalin nevű ingerületátvivő anyagokról tudjuk, hogy szerepük van a depresszióban. Depressziós időszakokban mindkét vegyület koncentrációja alacsony.

Azonnal forduljunk orvoshoz, ha azt gyanítjuk, hogy depressziósok vagyunk. Számos könnyen észrevehető tünet van, amely erre a betegségre utal. Ezek a következők.

• Letargia és kedvetlenség; a betegek gyakran képtelenek összegyűjteni az energiát ahhoz, hogy elmenjenek otthonról vagy felkeljenek az ágyból.
• Az étvágy és a testsúly megváltozása, mely az étel iránti érdeklődés elvesztését tükrözi; súlyosbíthatja székrekedés vagy a „vigasztaló” evés, különösen a szénhidrátfogyasztás fokozott igénye.
• A szex iránti érdeklődés csökkenése.
• Alvászavarok és álmatlanság. Az alvás nem egyenletes, ébredések szakítják meg.
• A depresszió általában reggel rosszabb (kivéve szezonális affektív zavar esetén): a nap vége felé a beteg hangulata javul.
• A koncentrációra való képtelenség.
• Szorongás, amely remegéssel vagy pánikrohamokkal társulhat.
• Alacsony önbizalom, melyet irracionális bűntudat súlyosbít.
• A mentális és fizikai aktivitás lassulása. A beszéd elkentté, vontatottá, monotonná válhat, és gyakran hosszú csend követi. A mozgás élettelen, és nagy erőfeszítést igényel, a járás gyakran lassú, csoszogó.
• Mentális zavar, például feledékenység, irracionális gondolkodás és dezorientáltság különösen idős embereknél fordul elő. A tünetek összetéveszthetők a demencia jeleivel.
• Halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
• A téveszmék és a hallucinációk a súlyos pszichotikus depresszió tünetei.

Sok ember úgy jut túl egy-egy depressziós időszakon, hogy beszélget a barátaival és a rokonaival, csatlakozik egy önsegítő csoporthoz

Azok, akiknek ennél komolyabbsegítségre van szükségük, keressék fel orvosukat. A tünetek súlyosságától és a depresszió típusától függően az orvos valószínűleg háromféle kezelés közül ajánl egyet vagy többet.

• Gyógyszerek: Különböző típusú antidepresszánsok léteznek, köztük az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók). Az SSRI-k segítenek megfelelő szinten tartani a szerotonint az agyban, és viszonylag kevés mellékhatásuk van. A gyógyszerek fontosak a hangulat és a fizikai tünetek javításában, de nem oldják meg a háttérben húzódó érzelmi vagy pszichológiai problémát.
• Terápia vagy tanácsadás: A depresszió hosszú távú kezelése jellemzően annak a problémának az azonosítását és leküzdését jelenti, amely eredetileg kiváltotta a betegséget. A terápia leghatékonyabb módja általában a kognitív megközelítés. Ez a viselkedésterápia egyik típusa, melyben a kezelés inkább a gondolkodásmódot, mint a viselkedési mintát változtatja meg. A kognitív terápia pozitívabb, helyesebb gondolatokkal helyettesítheti a negatív felfogást, ezáltal

A szülés utáni depresszió: az anyák felénél jelentkeznek a tünetek

Az anyáknak legalább a fele tapasztal enyhe depressziós tüneteket gyermeke születése után. Általában lehangoltnak, fáradtnak és kedvetlennek érzik magukat. Előfordul, hogy minden különösebb ok nélkül sírva fakadnak, aggódnak és feszültek. Megmagyarázhatatlan fájdalom is jelentkezhet.

Általában a gyermekszülést követő hormonális változások okozzák ezt az állapotot, de más tényezők is fontosak lehetnek. Sok anya nincs felkészülve a gyermekszülést követő kimerültségre; a gyermekvállalás előtt álló nők egy része nincs teljesen tisztában azzal, milyen hatással lesz egy csecsemő az életére, és ha a gyermek megérkezik, a hirtelen megnövekedett terhek elviselhetetlennek tűnnek. A kismamának lelki és fizikai segítségre van szüksége ahhoz, hogy boldoguljon, és legfőképpen, hogy pihenni tudjon. A legtöbb esetben ugyanis a tünetek néhány napon belül elmúlnak. Ha elhúzódnak, orvoshoz kell fordulni.

A gyermekszülést követő hangulatváltozás lehet enyhe és rövid életű: ez a szülés utáni „sírósság” vagy „baby blues”, mely komoly tüneteket is produkálhat

E  két véglet között található a szülés utáni depresszió, melynek súlyossága változó, és nagyobb valószínűséggel alakul ki a baba születése utáni első hetekben. Az újabb kutatási adatok szerint száz új anyából tizenháromnál jelentkezik. Szülés utáni pszichózis ezerből körülbelül egy-három esetben lép fel, s tünetei együtt járhatnak téveszmékkel – például hogy az újszülött nem az anya saját gyermeke – és hallucinációkkal. Ha felmerül a veszélye, hogy az anya kárt tehet a csecsemőben vagy saját magában, azonnal segítséget kell kérni. A tüneteket felismerő családtagnak nem szabad szemet hunynia a helyzet fölött. Taktikai érzékre és szimpátiára van szükség, hogy rábeszélje az anyát, forduljon orvoshoz. Ebben az időszakban a barátok és a család praktikus, kritizálástól mentes, érzelmi segítsége nélkülözhetetlen. Az orvos antidepresszánsokat vagy nyugtatókat írhat fel a különösen bénító tünetek kezelésére, de SSRI-k szedése is fölmerülhet hat-tizenkét hónapig. Az alvás igen fontos, ezért segítségre és gyógyszeres kezelésre egyaránt szükség lehet ahhoz, hogy az anya eleget pihenhessen. Az orvos valószínűleg tanácsadást és terápiát is ajánl majd a mélyen gyökerező hatások kezelésére.

Sok nő tapasztal visszatérő fejfájást, amelynek több oka lehet: fáradtság, éhség, kiszáradás, menstruációs problémák, pszichés megterhelés, egészségi probléma stb.

A fejfájás lehet önálló betegség (elsődleges fejfájás), de egyes esetekben valamilyen betegség vagy rendellenesség okozza a tüneteket; ilyenkor másodlagos fejfájásról van szó. Az arcüreggyulladás például gyakran hasogató fejfájást okoz.

Orvosi szempontból az elsődleges (primer) fejfájásnak négy fő típusa van: a tenziós (izom-összehúzódásos), a migrénes (az erekkel összefüggő), a cluster és a vegyes vagy egyéb fejfájások.

Az emberek 90 százalékában a fejfájás egyik fő oka az izomfeszülés, amely háromszor gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál.

A szellemi erőfeszítés izomfeszülést okoz, és viszonylag enyhe fájdalmat vált ki gyakran a fej, a homlok és a tarkó mindkét oldalán. Általában csupán néhány óráig tart, de akár egy hétig elhúzódhat, s a fájdalom rendszerint mérsékelt.

Hormonális tényezők serdülőkortól fogva kiválthatnak tenziós fejfájást. Ez a típus jelentkezhet a menstruáció előtt vagy alatt, illetve egyes nőkben a menopauza idején. Az ösztrögén a fejfájás egyik ismert oka azok körében, akik orális fogamzásgátlót szednek, illetve hormonterápiát kapnak. Nőgyógyászati probléma, például petefészekciszta is lehet kiváltó ok.

A bakteriális, virális vagy parazitafertőzéseket gyakran kíséri fejfájás, különösen, ha lázzal is járnak. Ismert példa erre az influenza, a homloküreg-gyulladás, az agyhártyagyulladás és az általános fertőzések (kanyaró, fül-, orr- és torokfertőzések, fogbetegségek, övsömör). A fejfájás ritka, de életveszélyes betegségek jele is lehet.

Az orr két oldalán húzódó, levegővel telt üreget, az arcüreget bélelő nyálkahártya fertőzése vagy gyulladása tompa fájdalmat okoz az arc felső részében, a szem körül és a homlok területén. Az arcüreg-eredetű fejfájást általában láz és orrdugulás kíséri. A fájdalom erősebb, ha lehajolunk, illetve ha nő a légköri nyomás és a hőmérséklet.

A nyaki fájdalom izomgörcsöket okozhat a koponya alapjánál és a homlok irányában, s ezek az izomgörcsök fejfájást okoznak.

A temporomandibularis ízületi szindróma az állkapocs rendellenessége; a fej különböző területeit érintheti, például a halántékot, az orcákat, a fület és a tarkót. Ez a betegség azt az ízületet támadja meg a fej két oldalán, amellyel az alsó állcsont a koponya halántékcsontjához ízesül. A huszonöt és negyven év közötti nők a legfogékonyabbak a temporomandibularis ízületi szindrómára, amelyet általában az állkapocs összeszorítása és a fogak csikorgatása (gyakran alvás közben) okoz. A rossz harapás (amikor a felső és az alsó fogsor nem megfelelően fedi egymást) és más, a fogak rendjét érintő problémák vagy az állkapocs elmozdulása is okozhatja ezt a tünetegyüttest.

Különféle okok válthatnak ki fejfájást, ám ha egyszer kialakul, más vágyunk sincs, mint hogy megszűnjön. A fej különböző pontjain jelentkezhet – a halántéknál, a homloknál, a szemek alatt vagy felett – és általában Paracetamol, ibuprofen vagy egyéb fájdalomcsillapítók hatására múlik el.

A nők ritkán szenvednek cluster fejfájástól, a betegség főként férfiakban, különösen dohányzó férfiakban alakul ki.

A cluster fejfájás onnan kapta a nevét, hogy a rohamok csoportosan (csoport angolul cluster) jelentkeznek, néhány hét alatt 2-4 alkalommal. Valamennyi roham 30-90 percig tart, az egyik szemre koncentrálódik, és a fejnek azon a felén éles, szúró fájdalommal jár. Az érintett szem könnyezik, és a fájós oldalon lévő orrlyuk eldugul.

A temporomandibularis ízületi szindróma tünetei közé tartozik a fültől a halántékba és az arcba sugárzó fájdalom; harapáskor vagy szájnyitáskor jelentkező kattogó hang és állkapcsi fájdalom, mely evés és ásítás közben rosszabbodik; rágáskor fokozódó szúró fájdalom az egyik fülben. A stressz hatása alatt lévő emberekben és az osteoarthritisben és rheumatoid arthritisben szenvedőknél szintén kialakulhat temporomandibularis ízületi szindróma. A rendellenesség izomlazítókkal, fájdalomcsillapítókkal vagy nemszteroid gyulladásgátlókkal kezelhető. Ezenkívül olyan fogszabályozó viselését is javasolhatják, amely megakadályozza az alvás közbeni fog-csikorgatást.

Az alkohol, a kábítószerek és a vegyszerekből felszabaduló gőzök is okozhatnak fejfájást

A fejfájás életmódbeli okai

Ami a társas életet illeti, fejfájást okozhat az alkohol (ha valaki annyit iszik, hogy utána másnaposság gyötri), a dohányfüst, a koffein (túl nagy, illetve a megszokottnál kisebb mennyiségben fogyasztva) és a vegyi anyagokból felszabaduló mérgező gőzök. A táplálék vagy folyadék (különösen a víz) hiánya, fagylalt vagy más hideg étel fogyasztása, hirtelen időjárás-változás (különösen, ha eső közeleg), a szem erőltetése, intenzív testmozgás, rossz légkondicionálás a munkahelyen, fáradtság, intenzív, erős fény, folyamatos, erős zaj, erős szagok és tengeribetegség mind-mind kiválthatnak fejfájást. Stressz, szorongás, depresszió, harag és alváshiány szintén előidézheti, akárcsak egyes vényköteles gyógyszerek, így az angina ellen felírt nitrátok s az angina és magas vérnyomás ellen felírt kalciumcsatorna-blokkolók.

A legjobb mód a fejfájás kezelésére a megelőzés.

Ha a fejfájást rossz testtartás okozza – például hosszú időn át íróasztalnál vagy számítógépnél ülve dolgozunk, és eközben izmaink megfeszülnek, húzódnak -, változtassunk gyakran testhelyzetet. Üljünk más pozícióban, tartsunk gyakran szünetet, és a feszültség enyhítésére időről időre végezzünk egyszerű nyújtó gyakorlatokat.

Ha mégis kialakul a fejfájás, a legjobb, ha azonnal megpróbáljuk csillapítani, mivel a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók a korai fázisban hatnak a legjobban. (Ne felejtsük, hogy aszpirint nem szabad adni tizenkét év alatti gyermekeknek, mivel Reye-szindrómát okozhat.)

Találjunk egy csöndes, félhomályos zugot vagy elsötétített szobát, ahol lehunyt szemmel pihenhetünk egy darabig. Hideg vizes ruhával takarjuk el a szemünket. Ha ismerünk bármilyen relaxációs technikát, alkalmazzuk a gyakorlatban. Ha nem, lélegezzünk lassan és egyenletesen, hunyjuk le a szemünket, és gondoljunk kellemes dolgokra. Finoman masszírozzuk meg a halántékunkat és a koponya alsó részét, a fülektől fokozatosan haladva a tarkó felé, vagy nyomkodjuk meg a homlokunkat a szemöldöktől a hajvonalig, lassan, körkörösen mozgatva ujjainkat (ezek akupunktúrás nyomópontok). Ha tehetjük, vegyünk meleg, lazító fürdőt.

Ha vény nélküli készítmények és más egyszerű, önsegítő technikák hatására javul a fejfájás, illetve ha csak ritkán fáj a fejünk, nem kell orvoshoz fordulnunk.

A migrénben szenvedő betegek nagy része azt hiszi, hogy súlyos fejfájása van, pedig nem ez a helyzet.

A migrénes fej- fájás idegrendszeri rendellenesség. Hat a látásra és más érzékszervekre, valamint a gyomor- és bélrendszerre is. Gyakori, hogy egy család több tagjánál is előfordul, bár az ebben szerepet játszó genetikai mechanizmusokat még nem teljesen ismerjük.

A migrén háromszor gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. Hasogató fájdalmat okoz, általában a szem mögött és gyakran csak a fej egyik oldalán. Súlyos esetekben a fájdalom intenzív és bénító lehet. A fej mozgatásakor, illetve fény hatására gyakran erősödik a fájdalom, és csak az hoz enyhülést, ha az illető sötétben fekszik, amíg a roham el nem múlik, általában néhány óra alatt, de egyes betegeknél két vagy három napig is eltarthat. A migrén előfordulhat elszigetelt vagy ritkán előforduló rohamok formájában, de van, akiknél rendszeresen, akár hetente jelentkezik.

A migrénnek két fő típusa van: a közönséges (aura nélküli migrén) és a klasz-szikus (aurával járó migrén). Egyes orvosok egy harmadik kategóriát is megkülönböztetnek: a menstruációs migrént.

A közönséges migrénben szenvedők esetében hányinger, időnként hányás és súlyos fejfájás jelentkezik.

Egyesek fájdalmasan érzékenyek a fényre, a zajra vagy az erős szagokra. Felléphet szédülés, zavartság, látás- és beszédzavar, valamint gyengeség a test érintett részén.

A klasszikus migrén viszonylag ritka, körülbelül a rohamok 15 százalékát okozza.

A rohamot vizuális „aura” kíséri: a fokozatosan növekvő területű látótérkiesést fényes körgyűrű veszi körül. Ez általában húsz-harminc perc múlva elmúlik. Más szempontból a beteg tünetei igen hasonlóak a közönséges migrénben szenvedőkéhez.

A migrénes rohamok elszigetelten és ritkán is előfordulhatnak, de sok beteg esetében rendszeresen jelentkeznek.

A migrén egyéb típusai hormonális változásokkal függnek össze. A menstruációs migrén a menses kezdetekor fordul elő; becslések szerint három nőből akár kettőt érinthet élete során valamikor. Az orális fogamzásgátlók, a terhesség és a hormonterápia mind kiválthat migrénes fejfájást. Az aura nagyon ritka, és a tünetek szinte mindig megegyeznek a közönséges típus tüneteivel. A kiváltó ok valószínűleg az ösztrogén fokozott jelenléte, mely feltételezhetően felelős A migrén kezelése

A migrén nem gyógyítható, de sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük a tüneteket egy roham során, és segítsük a hosszú távú kezelést és a megelőzést. A kezelés csökkenti a fájdalmat, vagy megakadályozza annak súlyosbodását. Általában a következő módszereket alkalmazzák.

Ha a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók nem hatnak, célzottabb gyógyszereket írhatnak fel, amelyek gátolják az agyi erek kitágulását (például ergotamint vagy szumat-riptánt). Hányás ellen antiemetikumokat (hányáscsillapító), például a fájdalomcsillapító előtt alkalmazandó metokloprami-dot ajánlhatnak. Megelőző gyógyszereket, például béta-blokkolókat, triciklusos antidepresszánsokat, görcsoldókat, kalciumcsatorna-blokkolókat és akár A típusú botulinumtoxin-injekciót is adhat az orvos, ha egy hónap alatt ötnél több migrénes rohamunk van.

• Sötétítsünk el! A tünetek jelentkezése után azonnal pihenjünk le egy csöndes, elsötétített szobában.
• Építsünk ki kapcsolatokat! Lépjünk kapcsolatba egy önsegítő migrénescsoporttal, vagy keressünk a témával foglalkozó fórumokat az interneten, és vegyük fel a kapcsolatot a betegekkel. Nézzünk utána, milyen gyakorlatokkal segíthetjük a relaxációt, enyhíthetjük a stresszt és a depressziót.
• Azonosítsuk a kiváltó okokat! Ha azonosítani tudjuk a rohamokat kiváltó tényezőket, megtanulhatjuk, hogyan kerüljük el őket. E módszernek fontos része lehet a migrénesnapló vezetése.
• Minden nő életében előfordulhatnak olyan időszakok, amikor segítségre van szüksége, mert tartós problémával küzd (például depresszióval vagy szerfüggőséggel), krízisben van (halvaszülést élt át), vagy mert valamilyen traumán esett át. A barátok és a család támogatása felbecsülhetetlen ezekben a helyzetekben, de időnként szakember segítségére is szükség lehet.
• Belégzéskor képzeljük el, amint az oxigéndús levegő szétárad minden porcikánkban, kilégzéskor pedig azt, hogy az elhasznált levegővel távozik belőlünk a sok káros anyag.
• Talpunk legyen a talajon. Koncentráljunk a lábunkra, és képzeljük el, amint gyökeret ereszt a Föld középpontjába. Belégzéskor szívjunk fel erőt a talajból, kilégzéskor pedig életünk minden boldogtalanságát küldjük vissza a föld mélyébe, ahol pozitív energiává tud alakulni. Ezáltal figyelmünk elterelődik a fejünkről, és agyunk pihenhet kicsit.
• Gondoljunk egy lelkesítő szóra – például béke, szeretet, bizalom, öröm, élvezet – és ezt ismételgessük minden ki- és belégzés alkalmával.
• Képzeljük magunkat egy gyönyörű helyre, és próbáljunk meg mindent érezni magunk körül – a hangokat, az illatokat, az anyagokat és a látnivalókat.
• Képzeljük el, amint egy vakítóan fehér fényár körbevesz, védelmez és meggyógyít bennünket.

A pszichológiai terápiák és más hasonló módszerek nem csak nyilvánvaló lelki problémák esetén alkalmazhatók.

Ma már széles körben elfogadott nézet, hogy a test és a lélek kölcsönhatásban van egymással, és számos – fizikai tünetekben megnyilvánuló – betegség elsődleges oka valamilyen pszichológiai probléma. Jó néhány, stresszel összefüggő rendellenesség konkrét testi tüneteket produkál. Jellemzően ilyen a fejfájás.

A pszichiátria és a klinikai pszichológia a lelki betegségek orvosi kezelését jelenti.

A pszichológia a lélek tudományos vizsgálata – a kutatók számos területtel foglalkoznak, például a gyermekkori fejlődéssel és az emberi viselkedéssel. A súlyos betegségek – amilyen például a skizofrénia, az öngyilkossággal fenyegető depresszió vagy a mánia – általában pszichiátriai módszerekkel kezelhetők a legsikeresebben. A pszichiáter felírhat gyógyszert, a pszichológus nem.

A pszichológiai terápia gyűjtőfogalom. Az alábbiakban a leggyakrabban alkalmazott módszereket mutatjuk be. Hogy melyik a legmegfelelőbb számunkra, azt háziorvosunk segítségével dönthetjük el.

• Pszichoanalízis: Ez a módszer a tudatalatti és a gyermekkori élmények mélyre ható feltárásán alapul. Általában hosszú távú kezelést jelent.
• Kognitív terápia: A szellemi életünkre ható megközelítés; rávilágít az önmagunkról, az életünkről, hiedelmeinkről alkotott képre, és segít átalakítani az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódunkat.
• Viselkedésterápia: Ez a módszer viselkedési minták elemzésén alapul, és arra irányul, hogy a destruktív viselkedésformákat pozitív, előremutató attitűdökkel helyettesítse.
• Csoportterápiák : Ezek közé tartozik a Gestalt- (amely az „itt és most”-ra összpontosít), a kognitív és viselkedésterápia, a pszichodráma, a tranzakciós analízis és az encounter, melynek során aktuális érzelmi konfliktusainkat kell eljátszani, időnként másokkal konfrontálódva. A kreatív és mozgásterápiák más terápiákkal együtt is eredményesen alkalmazhatok. A csoportos vagy egyéni kreatív terápiáknak része lehet a zene, a tánc, a dráma és a képzőművészet. Miközben a résztvevők ezeket a tevékenységeket végzik, arra biztatják őket, hogy szabadon kifejezzék magukat, érzéseiket, gondolataikat; ez sokszor nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz.
• Tanácsadás: Ezt a módszert általában konkrét okból eredő lelki probléma esetén alkalmazzák (például egy szeretett személy elvesztését követően vagy szexuális probléma esetén). Megbeszélésből és meghallgatásból áll. Számos szervezet, például egyetemek, kórházak, egyházak és különböző jótékonysági szervezetek kínálhatnak tanácsadást, gyakran teljesen ingyen. A tanácsadók képzettsége eltérő lehet, akárcsak az alkalmazás módja.

Egyénileg vagy csoportosan?

A terapeuták különböző célcsoportokkal dolgoznak: egy-egy beteggel, párral, családokkal vagy csoportokkal. Ha konkrét problémánk van, és négyszemközti megbeszélésre, személyes figyelemre van szükségünk, az egyéni terápia a legjobb. A párok és családok többsége azt tapasztalja, hogy a közös megbeszélés megoldhat nehéz helyzeteket, még akkor is, ha a folyamat fájdalmas.

Egyes tanácsadókat egy-egy konkrét problémára képeznek ki, akik speciális tudásukkal segíthetnek nehéz döntések meghozatalában. Ilyen terület a gyász, a nemi erőszak, a pénzügyek, a gyermekneveléssel kapcsolatos dilemmák, a fizikai és lelki erőszak, az önérvényesítés, a kábítószerek és a függőség, a tanulmányi vagy munkahelyi nehézségek, a meddőséghez vagy a rákhoz hasonló, súlyos orvosi problémák.

A tanácsadó nem mondja meg, mit tegyünk, és nem is ítélkezik felettünk. Célja, hogy támogasson, és hasznos információkkal, használható módszerekkel vértezze fel a hozzá fordulót, önbizalmat adva ahhoz, hogy maga oldja meg a problémát. A hasonló gondokkal küzdők jelenléte egy csoportterápián sokak számára jelent segítséget; ez különösen igaz a különböző függőségek kezelésére létrehozott csoportok összejöveteleire (például Anonim Alkoholisták, Anonim Kábítószerfüggők).

Testi-lelki kényeztetés

Az aromás „eszenciális olajokat”, amelyeket különböző növényi részekből vonnak ki, a keleti kultúrákban már évezredek óta használják a lélek kényeztetésére; Nyugaton a stresszel kapcsolatos tünetek enyhítésére alkalmazzák őket. A különböző eszenciális olajokat – például levendula, ilang-ilang, rozmaring vagy zsálya – általában olajos alaphoz adják és a bőrbe masszírozzák. Egy alkalom körülbelül egy óráig tart.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.