Orvosi tanácsok

Milyen tüdőbetegségek vannak?

A tüdőgyógyászat a belgyógyászat részszakmája. A mai magyar tüdőgyó­gyászat több forrásból alakult ki: a tuberkulózis egyre súlyosabb pusztítása az európai országokban – köztük Magyarországon is – a múlt század kö­zepén a tbc elleni szervezett küzdelem szükségességét követelte meg.

Tüdőbetegségek ismert fajtái

Két intézménytípust alakítottak ki: a tbc-gondozót és a tbc-gyógyintézeteket. A gondozó a megelőzéssel, a korai betegségformák felkutatásával, a gyógy­intézetek a betegek gyógykezelésével foglalkozott. Kialakult az egységes és központi tbc elleni hálózat, és a szervezett tbc elleni küzdelem, amelyek eredményeként hazánkban is csökkent a tbc-s betegek száma, megváltozott a gümőkór veszélyessége és fertőzőképessége is. Nem vitás, hogy az ered­ményekben az antituberkulotikumok felfedezésének is meghatározó szere­pe volt.

Hazai orvoslás

Hazánkban – sok más országhoz hasonlóan – a gümőkórral foglal­kozó orvoslás levált a belgyógyászatról és önálló szakmává szerveződött. A tbc-s betegek száma az 1960-as évek végére annyira lecsökkent, hogy a jól kiépített és szervezett tüdő szakhálózat képes volt a belgyógyászattól átven­ni a tüdő számtalan, akut és krónikus, nem gümőkóros megbetegedésének a felkutatását, kivizsgálását, gyógykezelését. 2000-ben a pulmonológiai intéz­mények – kórházak, klinikák, tüdőbeteg-gondozók – közel 90 ezer fekvőbete­get, több mint kétmillió járó beteget ápoltak, gondoztak 4 400 kórházi ágyon, 162 tüdőbeteg-gondozóban; mintegy négymillió lakos tüdőszűrő vizsgálata történt meg 185 szűrővizsgálati egységben.

Napjainkban a tüdőgyógyászati szakhálózat – változatlanul szem előtt tartva a tbc elleni küzdelem fontos­ságát – erőforrásait olyan betegségek felkutatása, megelőzése, gyógykezelése és gondozása területére összpontosítja, melyek népegészségügyi jelentősége igen nagy, a halálozási statisztikákban az első helyek között szerepelnek. Ilyen betegségcsoportok a krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD), asztma, a tüdő rosszindulatú daganatos betegségei, a tüdő gyulladásos betegségei.

Tüdőtuberkulózis (tbc) tünetei és szövődményei

A tuberkulózis levegő útján terjedő, ragályos betegség, melyet a Mycobacterium tuberculosis (humán) vagy ritkábban a Mycobacterium bovis (szarvasmarha) baktérium okozhatja.

TBC eredete

A kórokozó kimutatása Robert Koch nevéhez fűződik. 1882. március 24-én a Német Élettani Társaságban tartott előadásában ismertette felfedezését és a nagy tudós emlékének tiszteletére az Egészségügyi Világszervezet ezt a napot a Tuberkulózis Világnapjának választotta. A betegség egyidős az emberiséggel. Kisebb közösségekben szedte áldozatait, majd a kapcsolatok kiszélesedésével a betegség tovább terjedt, egyre nagyobb népcsoportokat érintve.

A XVIII. században, az urbanizáció, az iparosodással járó lakossági koncentráló­dás, a városi nyomornegyedek kialakulásának következtében a betegség járványos méreteket öltött. A városi lakosság gyakorlatilag  100%-ban fertőződött a tbc-vel és minden negyedik ember emiatt a betegség miatt halt meg. A múlt század elején, az akkor 15 millió lakosú Magyarorszá­gon évente 60 ezer, többségében gyermek vagy fiatal felnőtt halt meg tuberkulózisban. A fertőző betegek száma 360 ezerre volt becsülhető.

A megbetegedés és a rossz szociális helyzet közötti összefüggéseket iga­zolja, hogy az 1905. évi éhínséget, majd az első és a második világháború utáni időszakot a tbc miatti halálozási szám hirtelen emelkedése kísérte. A második világháború szétdúlta az egészségügyi hálózatot, a közegész­ségügyet, a fekvőbeteg-ellátó rendszert, a két világháború között kiala­kított tüdőbeteg-gondozókat. A tuberkulózis Magyarországon is nép­betegség lett. Döntő fordulat a betegségre valóban hatásos gyógyszerek megjelenésével következett be (az 1940-es években a Streptomycin, az 1950-es években az izoniazid, az 1960-as években az etambutol, az 1970-es években a rifampicin).

A tbc elleni harc megnyertnek látszott. Az ad­dig gyógyíthatatlannak ítélt betegek meggyógyultak. A 60-as évek végére Magyarországon is az évenkénti új megbetegedések száma 100%ooo alá csökkent, az alá a határ alá, amely az Egészségügyi Világszervezet szerint egy népbetegség jelzője. (Incidencia: a tárgyévben nyilvántartásba vett új tbc-s betegek száma, 100 000 lakosra vonatkoztatva.)

Az 1980-as évekre az incidencia 43%ooo-re csökkent. Országos viszonylatban Borsod-Abaúj-Zemplén megye tbc szempontjából a kifejezetten átfertőződött területek közé tartozik. A megbetegedések száma megyénkben évtizedeken át ma­gasabb volt az országos átlagnál (az első hat között), és csak 2000-ben sikerült a betegség előfordulási gyakoriságát az országos átlag alá csök­kenteni.

A tuberkolózis kialakulása

A tuberkulózis a Mycobacterium tuberculosis-sal fer­tőzött levegő belélegzésével terjed. A levegő egy aktív tuberkulotikus beteg köhögésével fertőződik, és a baktériumok a levegőben órákon át megma­radhatnak. A fertőződés a levegőben lebegő fertőzött cseppek belégzésével történik meg. Ritkább a Mycobacterium bovis által okozott megbetegedés, amikor a kórokozó a pasztörizálatlan tej fogyasztásával jut a szervezetbe. A fertőződött egyén immunrendszere általában megsemmisíti a baktériu­mot, vagy elszigeteli a fertőzés helyén és a betegség tünetet és panaszt nem okozva meggyógyul.

Jegyezzük meg! Bizonyos esetekben a baktérium azonban nem pusztul el, hanem a falósejtekben (makrofágok) „alvó” állapotban éveken át fenn­maradhat.

Mik állhatnak a betegség kialakulásának hátterében?

A tbc-s megbetegedések döntő többsége az alvó baktériumok újraéledésének (endogén reinfekció) a következménye. Ez akkor követ­kezik be, ha a szervezet védekezőképessége gyengül, bármilyen okból az immunrendszer súlyosan sérül. Ilyen állapotokhoz vezet az alkoholizmus, elégtelen táplálkozás, dohányzás, különböző társbetegségek. A károsodott immunrendszerű szervezet a kívülről bejutott (exogén infekció) baktéri­umokkal szemben is védtelen.

Az aktív tuberkulózis általában a tüdőben (főleg a tüdőcsúcsokban) kezdődik (tüdőgümőkór). A szervezet egyéb ré­szeit érintő betegség a tüdőtuberkulózisból eredően a vérkeringéssel szóró­dik szét, és okozhatja az úgynevezett extrapulmonális kórformákat, mint a vese, a csontok, az ivarszervek, az agyhártya tbc-s megbetegedéseit.

Mik lehetnek a TBC tünetei?

A betegség kezdetén a tünetek nem jellegzetesek. A beteg rossz közérzet­ről, izzadékonyságról (főleg éjszaka) panaszkodik. Ha a fertőzés erőteljesebb, akkor súlyosságától, kiterjedésétől függően hőemelkedés, láz, gyengeség, köhögés, fogyás, vagy vérköpés hívhatja fel a betegségre a figyelmet.

Jegyezzük meg! Nehézlégzés utalhat arra, hogy a folyamat kiterjedt, vagy mellűri folyadék jelent meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy még egészen előrehaladott tbc-s fertőzések is teljesen tünetmentesen folyhatnak le. (Ezért van különleges jelentősége a tüdőszűrésen való megjelenésnek.)

Gyakran elő­fordul, hogy a tuberkulózis első jelét egy bizonytalan panaszokat okozó betegség kivizsgálása során készített mellkasi röntgenfelvétel szolgáltatja. A felvételen külön­böző méretű, elhelyezkedésű (gyakran felsőlebenyi) beszűrődések vannak, előfordul­hat üregképződés, mellűri folyadékgyülem is. A diagnózisban a mellkas- röntgenfel­vétel alapvető fontosságú, de a biztos diagnózist a tbc bacilus kimutatása adja meg. A kórokozó speciális festési módszerekkel, mikroszkópos vizsgálattal kimutatható, vagy speciális táptalajokon kitenyészthető a köpetből, a fertőzött folyadékokból vagy szövetmintákból. Lehetőség van a baktériumspecifikus DNS kimutatására is.

Hogyan kezelhetjük a TBC megbetegedést?

Ma már az antibiotikumok (antituberkulotikumok) segítségé­vel még a legsúlyosabb tbc-s esetek is gyógyíthatók. Mivel egy aktív tbc-s gócban nagyon sok, több millió baktérium van, és a baktériumok egyes gyógyszerekkel szembeni érzékenysége változó, vagy a kezelés során ki­alakulhat az adott gyógyszerrel szemben rezisztencia, a kezelés mindig különböző hatásmechanizmusú antibiotikumok kombinációjából áll. Ezek kiegészítve és sok esetben egymás hatását fokozva szinte minden bakté­riumot elpusztítanak.

A kezelést hosszú időn át folytatni kell, a beteg pa­naszmentessé válása után is, mivel a tbc-t okozó baktériumok lassú szapo­rodási ciklusúak, így elpusztításuk sok időt vesz igénybe. Tartós kezeléssel a betegség kiújulásának az esélye minimális. Sebészi beavatkozásokra – ha a beteg szigorúan betartja a kezelési előírásokat – ma már nagyon ritkán kerül sor.

Mivel előzhető meg a betegség?

Az elért eredmények ellenére, az új évezred elején, a tbc elleni harc változatlanul és kiemelkedően fontos. Fertőző betegségről van szó, így népegészségügyi és járványügyi jelentősége nagy. A lezajló társadalmi fo­lyamatok miatt (munkanélküliség, szociális helyzet romlása) a lakosság egyes rétegei a perifériára kerülnek, s ebben a szubkultúrában mindenfaj­ta fertőző betegség – köztük a tuberkulózis – terjedési kockázata nő.

Ezen betegek döntő többsége nem szedi rendszeresen gyógyszereit, a kezelésük megszakad, a kórházi osztályokat önkényesen elhagyják, a beteget szem elől veszti a tüdő szakhálózat. Ők képezik a tuberkulózisfertőzés kiindu­lási gócait, veszélyeztetve szűkebb, de tágabb értelemben vett környeze­tüket is.

Fontos a rendszeres gyógyszerkezelés!

A rendszertelen gyógyszerszedés következtében a kórokozó tbc-bacilus egy vagy több gyógyszerrel szemben ellenállóvá válik, és a beteg már a rezisztenssé vált kórokozót terjeszti tovább, igencsak leszűkítve saját és a megfertőződött egyén gyógyulási esélyeit. Ugyanebben a lakos­ságcsoportban magasabb a károsodott immunrendszerű emberek aránya.

Jegyezzük meg! Világszerte, így hazánkban is az alkohol, az elterjedőben lévő kábítószer­élvezet, az AIDS, az alultápláltság felelős elsősorban a szervezet ellenálló képességének csökkenéséért. Az ilyen egyének a tuberkulózis elsőrendű rizikószemélyei.

Hogyan előzhető meg a tüdőbetegség?

A lakossági ernyőfénykép szűrésen való megjelenés még ma is kötele­ző, de évről évre egyre kevesebben mennek el a tüdőszűrésre. A kis kiterjedésű betegséggel kiemeltek gyógyulási esélyei sokkal jobbak, akár járó betegként is ke­zelheti őket a tüdőgondozó. Bár a tüdőszűrést elsősorban a tbc korai felfedezésére rendelték el, az ernyőfényképek értékelésekor minden olyan kóros röntgeneltérést kiemelnek (tüdődaganat gyanúja, mellhártya betegségei, szív kóros alaki eltérései), ami a felvételen ábrázolódik, és ez nagyon sok esetben, például egy daganat korai felismerésével, a beteg életkilátásait határozza meg.

Jegyezzük meg! Az újszülöttek kötelező BCG-védőoltása. A védőoltást a csecsemő rendszerint a szülőotthonban kapja meg, 0-6 hetes korában. A beoltott, de heg negatív csecsemőknél a BCG-oltást 6 és 12 hónapos koruk között előzetes tuberkulinpróba nélkül meg kell ismételni.

Védőoltással a betegség ellen!

Az oltó­anyag legyengített baktériumokat tartalmaz. Az oltás célja a tuberkulózis megelő­zése, de tökéletes immunitást nem ad és a kialakult immunitás nem életre szóló. 2002. januártól megszűnt a kötelező korcsoportos tuberkulin bőrpróba (Mantoux próba). Azokban az országokban, ahol a tbc-s megbetegedések száma nem jelen­tett olyan népegészségügyi problémát, mint Magyarországon, a BCG-oltást nem tették kötelezővé, vagy már korábban eltörölték (USA, számos nyugat-európai or­szág). Annak ellenére, hogy hazánkban a tuberkulózis ma már elvesztette a népbe­tegség jelzőt, közegészségügyi-járványügyi jelentősége változatlanul fontos.

Az elmúlt években egy új nemzeti tuberkulózis program (surveillance) került be­vezetésre. Célja a járványügyi helyzet további javítása, a fertőző gócok hathatósabb felkutatása, a tbc szempontjából veszélyeztetett csoportok célzott szűrése (hajlék­talanok), a fertőző tbc-s betegek ellenőrzött gyógyszerszedésének megvalósítása, a betegek gondozása.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.