• asztma
• bronchitis
• tüdő

Bronchitis spastic – Sípol, búg, zihál, ugye nem asztma?

Elég rémisztő élmény szülőként az, ha a hurutos kicsi zihálva, láthatóan nehezen kap levegőt. Mi lehet ez? És mi a teendőnk? Va­jon ismétlődni fog? De ugye nem asztmás? Sorolhatjuk a felmerülő kérdéseket. Próbáljunk hát válaszokat is találni rájuk.

Az obstruktív vagy spasztikus bronchitis elnevezés a hörgőgyul­ladásnak (bronchitis) arra a formájára utal, amikor a kisebb légutak va­lamilyen okból beszűkülnek. A légutakat úgy kell elképzelnünk, mint egy elágazó, viszonylag rugalmas falú csőrendszert. Ebben áramlik a levegő az orrtól befelé, amikor belégzünk, majd a legapróbb csövecs­kékig eljutva és eljuttatva a friss, oxigéndús levegőt, kilégzéskor pedig kifelé áramlik az immár szén-dioxidot szállító levegő.

Kilégzés-belégzés

Amikor beszívjuk a levegőt, megemelkedik a mellkasunk, kitágul a mellűr: ettől a csőrendszer is tágabb lesz, könnyen beáramlik a levegő. Kilégzéskor ennek az ellenkezője történik, a mellkas „rányomódik” a légutakra, egy picit összenyomja őket. Normális esetben ez nem okoz problémát, de ha valami miatt már eleve szűkebbek a légutak, akkor kilégzéskor már észrevehető a levegő áramlásának a nehezítettsége, tovább tart a beszívott levegőt kifújni, erőfeszítést jelent a kilégzés.

A csecsemők és kisdedek légútjai – méretüknél fogva is – kes­kenyebbek, szűkebbek, emiatt különösen hajlamosak arra, hogy kilégzésnél már túlságosan szűknek bizonyuljanak. Ezért van az, hogy az obstruktív bronchitis elsősorban ebben az életkorban jelentkezik.

Hajlamosító tényezők

Eddig arról volt szó, hogy mi hajlamosít a relatív légúti „szűkösségre”. A valóban megjelenő, és problémát okozó kilég­zési nehézséget okozó tényező leggyakrabban valamilyen ví­rusfertőzés, amelynek hatására a légutak nyálkahártyája begyul­lad, duzzadttá válik, a gyulladásos váladék pedig tovább szűkíti azok átmérőjét. Tehát valamilyen hurutos betegség, vírusfertőzés kapcsán alakul ki leggyakrabban, általában csecsemő- és kisded­korban ez a kórkép.

Tünetek

A tüneteit a fentiek alapján könnyen összeszedhetjük. Kilégzési nehezítettség van, a kicsi kilégzése megnyúlt, láthatóan erőlködve fújja ki a levegőt. Amiatt, hogy nem tud minden levegő kikerülni a tüdőből, a mellkas felfújtnak tűnik, a bordák elől a vízszinteshez közeli állásúak. A szűkebb csőrendszeren áramló levegő hangot is kelthet: fonendoszkóppal mindenképp, szabad füllel csak igen súlyos esetben lehet hallani azt a sípolást-búgást, zenebonát, ami kilégzéskor keletkezik. A beteg mellkasát kopogtató orvos is a többletlevegőt észleli a tüdő felett: sokkal „levegősebben”, doho­sabban szól a mellkas.

Enyhe szűkület nem okoz megélt légzészavart, a beteg gyerek a mellkasi izomzatával kipréseli a belélegzett levegőt, de a hosszan tartó akadály elfárasztja a légzéshez használt izmokat, egyre nehe­zebben tudja „erővel” kompenzálni a kicsi a légutak szűkösségét, előbb-utóbb romlik a légzés minősége, nem jut elég oxigénhez a szervezet.

Ez az egyik legfontosabb különbség a tüneteiben igen hason­ló asztma és e betegség között: az asztma egy krónikus állapot, amelyben ugyan vannak jobb és rosszabb periódusok, de a légutak gyulladása és kóros reakciókészsége állandóan fennáll.

Obstruktív bronchitis

Az obstruktív bronchitisre is lehet hajlamosnak lenni, ha egy gyereknek egyszer van ilyen betegsége, nem ritka, hogy újra jelent­kezik, de általában a kisdedkor végére – a légutak anatómiai vál­tozásának köszönhetően – kinövik a gyerekek. Az esetek kis száza­lékában azoknál a gyerekeknél, akik csecsemőkorukban gyakran voltak „spasztikusak”, valódi asztma alakul ki.

Ugyan a csecsemők-kisdedek ép légútjai is hajlamosak ilyen reakciókra, van néhány kór állapot, aminek megléte különösen gya­korivá teszi a spasztikus bronchitis kialakulását, így ha háromszor már ismétlődött a gyermeknél efféle epizód, néhány vizsgálatot nem árt elvégezni.

Ilyen háttér-betegség lehet például a volt koraszülöttek között előforduló BPD (bronchopulmonalis dysplasia), a mukoviszcidózis (vagy más néven cisztás fibrózis), a légutakat kívülről nyomó, rendellenesen fejlődött ér (ún. vascular ring), a tüdő vérkeringését károsító veleszületett szívbetegség, reflux-betegség (amikor a gyomorszáj nem megfelelő zártsága miatt savas gyo­mortartalom kerül a nyelőcsőbe, sőt, akár a garat magasságáig is), elhúzódóan fennálló középfül- vagy orrmelléküreg gyulladás.

Kezelések

Vegyük végül sorra, milyen eszközökkel, trükkökkel, gyógy­szerekkel segíthetünk, ha a gyereknek obstruktív bronchitise van. Az a tapasztalat, hogy a hideg, párás levegő tágítja a légutakat, különösen, ha sós. Gondoljunk csak a tengeri levegő áldásos ha­tására! Persze nem kell mindjárt a tengerhez szaladnunk, ha a kicsi nehezen lélegzik. Elég például kinyitni az ablakot, ha nincs kint épp nagy kánikula vagy nyúlós-nedves-ködös idő – mert ezek inkább rontják a helyzetet.

Egy másik lehetőség, hogy a hűtőszekrény ajtaját is kinyithatjuk és odaülhetünk elé a gyerkőccel, amíg egy kicsit jobban érzi magát. Ha ezt nem tartjuk kényelmesnek, kime­hetünk a fürdőszobába is enyhet keresni: a fürdőkádba vagy zu­hanytálcára közelről engedett hideg víz (főleg a zuhanyrózsából) elég rendes párát képez.

Gyógyszeres kezelés

Előfordul, hogy gyógyszerre is szükség van a légutak „tágí­tására”: nagyon jó hatásfokúak azok a szerek, amelyeket be kell lélegezni, tehát közvetlenül hatáshelyükre, a légutakba juttatni. Ezeket a kisgyerekek még nem használják ügyesen, mert nagyon összehangolt légzési munkát, koncentrációt igényel – ezt hidalják át a gyógyszer gyártók különböző segédeszközök, ún. spacerek segít­ségével: ezek lényegében olyan levegőtartályok, amelyekbe bele kell fújni a gyógyszert, majd ebből lélegezni.

Házilag is elég jól használható spacert készíthetünk, ha egy joghurtos (vagy tejfölös) pohár aljából kivágunk egy akkora nyílást, amelybe épp belefér a gyógyszer adagolója: a pohár száját a kicsi arcához illesztve por­lasszuk a gyógyszert a pohárba és hagyjuk, hogy a gyerek abból lélegezzen néhányat. Nem hogy nem baj, de direkt jó, ha sír közben, mert olyankor jó mélyeket lélegzik, a kisebb légutakba is eljut a gyógyszer.

A légutakban levő, szűkületet okozó váladéktól is jó megsza­badulni, azonban vigyázzunk, mert a köptetők sokszor inkább csak felszaporítják a váladékot, inkább rontják a helyzetet. Inkább ad­junk sok folyadékot inni a beteg gyereknek, hogy ezzel hígítsuk fel a nyákos váladékot. És persze ne felejtkezzünk el az orrjára­tok kitakarításáról (akár orrszívóval), hogy ott legalább ne legyen akadály a légzésnek.

Kórházi kezelések

Előfordulhat, hogy még ez együtt sem oldja meg a kicsi kilég­zési nehezítettségét – ilyen esetekben szükség lehet néhány napos kórházi kezelésre. Szerencsére az ijesztő kórkép néhány nap alatt, mint rendes vírusfertőzés, magától megszűnik.

Zárszóként még egy figyelmeztetés:

Ha nem hurutos betegség kapcsán jelentkezik hirtelen kilégzési nehezítettség, mindenképp gondoljunk valami felszippantott idegentest lehetőségére és fordul­junk haladéktalanul orvoshoz!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.