• asztma
• hörgő
• tüdő

Asztma – Melyek a kiváltó okai és hogyan kezelhető?

Tom a postán dolgozik, éjjeli műszakban szortírozza a leveleket. „Munka után, amikor kijövök a levélválogatóból – reggel öt-hat körül – és megcsap az éles hideg, hirtelen nem kapok levegőt. Zihálok, a mellkasomban erős, fájdalmas szorítást érzek. Azután, amikor beülök a kocsimba, és bekapcsolom a fűtést, megint jól vagyok.”

Amit Tom leír, az a hörgőgörcs (bronchospasmus), az asztma jellegzetes tünete – a hörgő­fal hirtelen, de többnyire átmeneti összehúzódá­sa. A légutak beszűkülése miatt a levegő nem tud normális ütemben távozni a tüdőből, így a tüdő még félig tele van levegővel akkor, amikor már a következő belégzésnek kellene következnie. A tüdőt a benne rekedt levegő kitágítja, a megfe­szülő bordaízületek és mellizmok miatt mellkasi fájdalom léphet fel. (Ez külön is riasztó lehet a beteg számára, mert szíveredetű fájdalomnak tűnhet.)

A beteg tüdeje nem jut friss levegőhöz, a vér­be pedig nem kerül elég oxigén – légszomj lép fel, az asztmás levegő után kapkod. Az összeszű­kült légutakon keresztül kipréselődő levegő fütyülő-sípoló hangot ad, ez a jellegzetes asztmás zihálás.

 Az asztma tipikus tünetei mellett vagy helyett más panaszok is jelentkezhetnek:

• Zihálás helyett sokaknál köhögés a legfőbb tünet.
• Az asztmás roham alatt hányás is előfor­dulhat, különösen gyerekeknél, a túlzottan kitágult mellkas ugyanis erősen nyomja a gyomrot.
• Néhány asztmásnál nemcsak a hörgők szű­külnek össze, de a légcső is, ami olyan érze­tet okoz, mintha fojtogatnák őket.

A hörgőgörcs csak tünet – az asztma a lég­utak gyulladásával kezdődik. Bár a légutak izomzata elernyed, amikor az asztmás roham vé­get ér, s így a beteg nagymértékben megkönnyebbül, a kiváltó ok, a légutak gyulladása, meg­marad.

A légutak gyulladását életkortól függően kü­lönböző arányban allergia okozhatja. Az asztmás gyerekek 80-90 százaléka allergiás.

Zavaró tényezők

A gyulladástól a légutakat bélelő nyálkahártya megduzzad, amitől a légutak már eleve összeszű­külnek valamelyest. A gyulladt nyálkahártyában általában fokozódik a váladéktermelés (ez alapvetően egészséges válaszreakció: a váladék olyan, mint egy szivacs, amely az irritáló porsze­meket magába szívja, hogy azután köhögéssel tá­vozhassanak, ám az asztmánál túl sok termelődik belőle). A fölösleges váladék még inkább elzárja a légutakat. Végül pedig, ráadásképpen, a gyul­ladt nyálkahártya ingerli és összehúzódásra kész­teti a hörgőfalban lévő simaizomzatot.

Melyek az asztma kiváltó okai?

Ezt a kérdést három másik kérdésre adott válasz segít megoldani:

1. Mi hajlamosít valakit az asztmára?
2. Mi indítja el az asztmát – más szóval, mi idézi elő a gyulladásos folya­matot a légutakban?
3. Mi váltja ki az asztmás rohamokat?

Mi hajlamosít valakit az asztmára?

Az asztmára való hajlam részben öröklött, részben az életmód kö­vetkezménye: hozzájárulhat az egészségtelen étrend, de akár a túlzott tisztaságmánia is.

Mi indítja el az asztmát – más szóval, mi idézi elő a gyulladá­sos folyamatot a légutakban?

Az asztmára való hajlam előkészíti a terepet, ám önmagában még nem idézi elő a légutak gyulladását. Ezt gyakran valamilyen allergiás reakció indítja el, amelyet a levegőben lévő allergének váltanak ki – pl. poratka vagy háziállat allergénjei.

Lehet a kiváltó ok vírusfertőzés is, különösen az RS-vírus-fertőzés. RSV-járvány minden második-harmadik évben lép fel. Azoknál, akik hajlamosak az asztmára, a vírusok okozta fertőzés túlzott immunválaszt indukálhat, melynek hatására az immunrendszerben a Th2 sejtek aránya az allergiás típusú reakciók felé tolódik el.

Bizonyos irritáló hatású anyagok, pl. a klór vagy a kocsik dukkózásához használt aeroszolos festékek nagyobb dózisban ugyancsak kiválthatnak aszt­mát – ez elsősorban munkahelyi körülmények között következik be, ún. foglalkozási asztmát okozva.

Mi váltja ki az asztmás rohamokat?

A légutak begyulladnak, izomzatuk túlérzékennyé válik és a legkisebb inger­lő hatásra – már erőteljesebb légzés következtében is – összehúzódik. Ezért a levegőben lévő irritáló hatású anyagok – pl. dohányfüst – kiválthatják a ro­hamot. Rengeteg egyéb tényező is kiváltó ok lehet, a hideg levegőtől a já­cintillaton és az égdörgésen át a nevetésig vagy a szorongásig. Azok az allergének vagy vírusfertőzések, amelyek a gyulladást előidézték, ugyancsak kiválthatnak asztmás rohamot.

Sok asztmásnál az asztmás roham során megváltozott légzési ritmus a ro­hamok közt sem rendeződik. Hiperventiláció (túl gyors légzés) asztmás ro­ham nélkül is könnyen felléphet az asztmásoknál, tovább súlyosbítva a problémákat. Olykor nehéz megmondani, hogy valakinél hiperventiláció áll-e fenn, vagy sem. A beteg ugyanis már észre sem veszi, hogy gyorsabban veszi a levegőt, viszont a hiperventiláció tüneteitől – pl. szédüléstől, a kéz és lábfej bizsergésétől, zsibbadástól, izomgörcsöktől – szenved. Diagnózis

A diagnózis felállításakor a négy fő kérdés a következő: Valóban asztmáról van szó, vagy valami másról?

Az allergének és irritáló hatású anyagok

Az asztmások számára fontos az allergének és az irritáló hatású anyagok közti különbség megértése. Az asztmás rohamot kiváltó allergének betegenként változnak – egy pollen vagy allergén a szervezet számára, vagy nem, attól függően, hogy az illető immunrendszere miként reagál rá.

Ezzel szemben az irritáló (ingerlő) hatású anyagok (pl. füst, ózon, kén-dioxid, aeroszolok) nem specifikusak: nagy töménységben mindenkinél – asztmásoknál és nem asztmásoknál egyaránt – hörgőgörcsöt okoznak azáltal, hogy a légutakat bélelő nyálkahártyákat ingerlik. „Hétköznapi” dózisban viszont csak azoknál okoznak bajt, akiknél a légutak gyulladásban vannak.

• Más betegségek is társulnak-e hozzá, és azok hogyan hat­nak rá?
• Mi a légúti gyulladás kiváltó oka, és elkerülhető-e?
• Milyen tényezők váltják ki közvetlenül az asztmás roha­mokat?

Lehet, hogy nem tudja mindegyik kérdésre a választ, de sokat segíthet, ha elgondolkodik rajtuk.

Valóban asztmáról van szó, vagy valami másról?

Nincs olyan vizsgálati módszer, amellyel az asztmát teljes biz­tonsággal lehetne diagnosztizálni, de átlagos esetben a felnőt­teknél és az öt év feletti gyerekeknél a betegség meglehetősen könnyen felismerhető. Az is igaz azonban, hogy a ma asztmás­nak minősített betegek egy részénél 30 évvel ezelőtt még más betegséget állapítottak volna meg, pl. sípoló légzéssel járó hörghurutot.

Ennek részben az az oka, hogy régebben az aszt­mát „aluldiagnosztizálták”: az orvosok a XX. század elején sem szívesen mondták ki az asztmadiagnózist, mert pszichoszoma­tikus betegségnek tekintették. Mióta ez a címke lekerült róla, sokat javult a helyzet, sőt bizonyos értelemben meg is fordult, mert egyes betegeket (főleg kisgyerekeket) elégséges leletek nélkül is asztmásnak minősítenek.

Az asztma diagnosztizálásához az alábbi két vizsgálatot min­denképpen el szokták végezni:

1. Csúcsáramlásmérés alapállapotban: a csúcsáramlás az a legnagyobb sebesség, amivel a levegő kilégzéskor távo­zik a tüdőből – ezt egy egyszerű, hordozható készülékkel, a csúcsáramlásmérővel mérik. Az összeszűkült légutak mi­att az asztmásoknál a csúcsáramlás értéke a normálisnál ala­csonyabb.
2. Hörgtágító adására fellépő csúcsáramlás meghatározása­kor a légutak izomzatát ellazító béta-2-agonista készítményt adnak. Ha a hatására a csúcsáramlás értéke több mint 15 százalékkal javul, az kifejezetten asztmára utal.

Az alábbi állapotok (betegségek) téveszthetők össze az asztmá­val:

• Gyerekeknél belélegzett (beszippantott) tárgy (pl. dió, já­ték kis darabja), amely megakad a légutakban. Csecse­mőknél tej cseppecskék beszívása is okozhatja – ebben az esetben az „asztma” főleg etetés után lép fel.
• Éjszaka a garatba lecsorgó váladék
• Heiner-szindróma
• Bronchiolitis: vírusfertőzés (rendszerint RSV okozza), mely a csecsemők és kisgyermekek hörgőcskéit (bronchiolusait) érinti. Az asztmától eltérően lázzal jár.
• Nyelőcsőreflux-betegség: gyomorsav- és táplálék-vissza­áramlás a gyomorból a nyelőcsőbe. (A legjellegzetesebb, de nem feltétlen tünete a gyomorégés.) Súlyosbíthatja az asztmát, illetve asztmaszerű tüneteket produkálhat; cse­csemőket, gyerekeket és felnőtteket egyaránt érinthet. Erre utalnak az este, késői vacsora után, vagy pedig fekvő testhelyzetben rendszeresen fellépő tünetek.
• A hiperventiláció, amit nem asztmatikusoknál könnyen asztmának vélhetnek, ha légszomjat okoz.
• Aspergillosis
• A hangszálakat érintő problémák. Például a belégzésnél habituálisan összehúzódó hangszálak mély, ziháló hangot keltenek, és megtévesztő, asztmaszerű tüneteket produ­kálva légszomjat okoznak. A probléma azokat is érintheti, akik valóban asztmások. Oka többnyire pszichológiai.
• Enyhe szénmonoxid-mérgezés (pl. rosszul szellőző gáz­tűzhelyből), amely légszomjat és fáradtságot okozhat.
• A hörgőtágulat: a hörgők gyermekkori betegségek, pl. tüdőgyulladás vagy szamárköhögés okozta kitágulása és károsodása. Állandósult légszomjat okoz.

Más betegségek is társulnak-e hozzá, és azok hogyan hatnak rá?

Az orrüreget érintő allergiás betegségek és az idült orrmellék­üreg-gyulladás súlyosbítják az asztmás tüneteket. Ezek tüne­teinek optimális kezelése sokat javíthat az asztmán is.

A láb gombásodását és egyéb betegségeket okozó gombák is allergizálhatnak. A nyelőcsőreflux ugyancsak jelentős mértékben hozzájárul­hat az asztmához. Orvosánál érdeklődjön a kezelés módozatairól.

Idősebbeknél, különösen a régóta dohányzóknál asztmás tüneteket válthatnak ki az idült obstruktív tüdőbetegségek (angol rövidítéssel COPD): a tüdőtágulás (emfizéma), ill. az idült hörghurut (krónikus bronchitis). Esetenként nehéz meg­mondani, hogy a COPD-os beteg asztmás is-e egyben, és ha igen, akkor ez milyen mértékben járul hozzá a probléma egé­széhez. Mivel sok COPD-ban szenvedő betegen segítenek az asztma elleni gyógyszerek, az orvosok gyakran felírják őket, pusztán azért, hogy lássák, hatnak-e.

Mi a légúti gyulladás kiváltó oka?

Rendszerint bőrpróbákra van szükség az allergiás reakciók ki­váltó okának azonosításához. Ezek hiányában nyo­mozással is behatárolhatók az allergének, például a levegőben lévők. A reakció általában nem rögtön az allergénnel való találkozás után lép fel, hanem bizonyos idő elteltével, így előfordulhat, hogy egy új háziállat vagy munkahelyi allergén az első egy-két évben még nem okoz problémát.

Az asztmát olykor valamilyen irritáló hatású anyag is kivált­hatja, de csak nagy dózisban, ez pedig általában csak munka­helyi ártalom lehet. Ezeket az anyagokat asztmogéneknek nevezik. Bármi legyen is a kiváltó ok, a legfontosabb, hogy az allergén vagy az ingerlő hatású anyag ne jusson be a légutakba. Minél rövidebb ideig éri a szervezetet az allergén hatás, annál nagyobb a gyógyulás esélye, annál kisebb a valószínűsége, hogy egy életre megmarad a betegség. Ha a légutak egyszer be­gyulladtak, a folyamat állandósulhat (a gyulladás önmagát ge­nerálja), a gyors beavatkozás tehát nagyon fontos.

Ételérzékenység és az asztma?

Az esetek töredékében az asztma oka ételérzékenység. Mivel az élelmiszerre adott reakció csak később jelentkezik, az összefüggés nem mindig nyilvánvaló. A bőrpróba a gya­nús élelmiszerre többnyire negatív, ezért a diagnózishoz és a problematikus táplálék azonosításához kizárásos étrendre van szükség. A súlyos asztmával küszködők 60 százaléka szenved ételérzékenységben. Más tünetek is jelzik, ha élelmiszer áll az asztma hátterében.

Felnőttkorban kialakult asztmánál a kiváltó ok sokszor nem állapítható meg – gyakran a légutak tartós károsodása vagy irritációja áll a háttérben. Ám mivel az allergéneknek is szerepe lehet, érdemes ezzel a lehetőséggel is számolni.

Segíthet a kiváltó tényezők azonosításában, ha a tüneteket na­ponta feljegyezzük. Ezeket természetesen legjobb elkerülni, ki­véve a testmozgást, amely hosszú távon sokkal többet használ, mint amennyi problémát okoz – mozgásszegény életmód mel­lett az asztmás beteg állapota nagyon sokat romlik.

Csak köhögés?

Egyes esetekben nem a fulladás, hanem a köhögés az asztma fő tünete. Ezt nem mindig ismerik fel, különösen gyerekeknél. Azoknál a gyerekeknél, akiknek visszatérő köhögésük van (évente legalább kétszer, anélkül, hogy megfáztak volna), jó ideig eltarthat, mire a házi­orvos asztmára kezd gyanakodni. Más orvosok viszont olykor elhamarkodottan minősítik a köhögő gyereket asztmásnak, anélkül, hogy az összes szükséges vizsgálatot elvégezték volna.

Az asztma jellemzője a hörgőgörcs (bronchospasmus), amit a légutak körkörös izom­zatának összehúzódása okoz. Ha ez nincs jelen, akkor nem asztmáról van szó. Egyszerű műszerekkel, pl. csúcsáramlásmérővel kimutatható. A hörgőgörcs egyik tünete a nehézlég­zés (zihálás, légszomj, fulladás), a másik viszont a köhögés.

Ha tünetként csak köhögés lép fel, de zihálás, nehézlégzés soha, akkor nagy valószínűség­gel nem asztmával állunk szemben.

Az ilyen köhögés kiváltó okai az alábbiak lehetnek:

• Gyerekeknél a szülők dohányzása.
• Egész éven át tartó allergiás rhinitisben szenvedőknél az orrüreg hátsó részéből a légutakba ürülő váladék állandó köhögést okozhat.
• Középkorúaknál eozinofiliás hörghurut, amit az okoz, hogy eozinofil sejtek árasztják el a légutakat bélelő nyálkahártyát, és gyulladást idéznek elő. A jelek szerint nem allergiás eredetű (atópiásoknál nem gyakoribb, mint bárki másnál), és a légutak izomzatában sem mutatható ki kóros összehúzódás. Kezelése inhalációs formában adott szteroiddal történik.
• Atópiásoknál (allergiára hajlamos egyéneknél) egy olykor atópiás köhögésnek neve­zett állapot. Ebben az esetben a légcső és a főhörgők falában (a kisebb hörgőkben és a hörgőcskékben viszont nem) összegyűlő eozinofil sejtek játsszák a főszerepet. Gyulladás lép fel, de a légutak görcse nem következik be. Erről a betegségről egyelőre nagyon keveset tudnak – így azt sem, hogy valójában allergiás eredetű-e. Itt is az in­halációs szteroidok segítenek.
• Egyeseknél habituális köhögés. Ez rendszerint valamilyen mélyebben rejlő érzelmi probléma kivetülése, és pszichoterápiás kezelésre jól reagál. Az ilyen köhögés gyakran kongó hangú vagy ugatásszerű.

Ezek mindegyikét tévesen asztmaként diagnosztizálhatják – ami a kisebbik baj. Az eozinofiliás hörghurutban vagy atópiás köhögésben szenvedő betegek kezelése ugyanis szintén inhalációs szteroiddal történik. A nagyobb baj az, ha a csúcsáramlásmérés és annak béta-agonista adását követő változása alapján kizárják ugyan az asztmát, de az alapbetegséget sem ismerik fel – ekkor semmiféle kezelést nem kap a beteg.

Kezelés

Az asztma kezelésében a legfontosabb feladat, hogy megpróbáljuk az allergénekkel és irritáló anyagokkal való érintkezést minimálisra csökkenteni. Ha az asztmás dohányzik, abba kell hagynia, mert a dohányfüst a gyulladást súlyos­bítja. A család minden tagjának el kell fogadnia, hogy a lakáson belül tilos a dohányzás.

Az asztma, hatékony kezelésének egyik célja a légutak gyulladásának a megszüntetése. Ennek egyik módja a megelőző gyógyszerek, pl. szteroidok vagy kromoglikátok, ill. újabban a leukotrién-antagonisták szedé­se amellett, hogy megpróbálunk megszabadulni a problémát kiváltó környezeti allergéntől.

A légúti gyulladás mérséklésében sokat segít -: het az asztmával összefüggő betegségek, pl. orr-melléküreg-gyulladás, szénanátha, az egész éven át tartó allergiás rhinitis, a nyelőcsőreflux- betegség kezelése. Egyes orvosok a bőrgombák kikezelését is nagyon fontosnak tartják. A panaszokra jótékony hatással lehet az egészségesebb étrend is.

Az asztma kezelése gyógyszerekkel

Az asztma kezelésekor a másik feladat az asztmás roham csillapítása, a hörgőgörcs megszünte­tése. Erre szolgálnak a különféle hörgtágító hatású asztmaellenes gyógyszerek, pl. a béta-2-agonisták. Ne feledjük azonban, hogy ezek csupán az asztmaroham tüneteit enyhítik, magát a kiváltó okot, a gyulladást nem. Ha az irántuk való igény nagymértékben nő, az a betegség súlyosbodását jelzi – ekkor orvoshoz kell fordulni, hogy a gyógyszereket újra állítsa be, különben nő az igen súlyos vagy akár halálos asztmás roham kockázata.

Régebben az asztma kezelésében a főszerepet a hörgtágítók játszották, melyeket teljesen biztonságosnak tartottak, míg a ma megelőző gyógyszerként felírt szteroidokat csak nagyon súlyos esetekben adták. Ennek oka az volt, hogy akkoriban nem álltak rendelkezésre belélegezhető formában szteroidkészítmények. Mindez meg-: változott: ma már a legtöbb asztmás beteg megelőző készítményeket kap, kivéve azokat, akiknél I csak nagyon ritkán lépnek fel rohamok.

Az asztma gyógyszeres kezelését nem hárít-: hatjuk teljes egészében az orvosra – a hatékony terápia egyéni döntések sorát igényli a beteg ré­széről is. Ha például megfázáskor súlyosbodik az asztma, már a megfázás első jeleire növelnünk kell a megelőző gyógyszer adagját annak érdeké­ben, hogy a gyulladást megelőzhessük.

A kezelési terv

Azt is tudnunk kell, mikor annyira súlyos egy asztmás roham, hogy mentőt kell hívni. Az orvosunkkal közösen kidolgozott kezelési terv hasznos segít­ség. Ugyancsak tanácsos beszerezni egy csúcsáramlásmérőt. A csúcsáramlás-értékek rög­zítésével rendszeresen nyomon lehet követni az asztmás tünetek változását.

A harmadik feladat az egyéb problémák enyhítése:

• Az asztmás rohamot kísérő pánikreakciók tovább súlyosbíthatják a tüneteket – ezek kezelésére nagyon alkalmas a jóga, a külön­féle relaxációs technikák vagy a küzdőspor­tok elsajátítása.
• A hiperventiláció sokkal nagyobb szerepet játszik az asztmás rohamban, mint azt ko­rábban gondolták – leküzdésére számos módszer kínálkozik.
• A mellkas deformálódása, mely súlyos aszt­mánál alakul ki, osteopathiával kezelhető.
• Jelentős túlsúly esetén a fogyás megkönnyí­ti a légzést.

Vegyük komolyan az asztmát!

Az asztma halálos Is lehet, ne vegyük félvállról. Ha asztmája miatt éjszaka gyakran felriad, zavarja a mindennapi életvitelében, nem bírja a terhelést, lépcsőn, emelkedőn felfelé menet gyakran kifullad, akkor nem megfelelő a kezelés. Igaz ez akkor is, ha naponta többször van szüksége hörgőtágítókra. Vizsgáltassa felül az eddigi kezelését, mert valószínűleg a megelő­ző gyógyszerek, pl. az inhalációs szteroidok adagjának módosítására van szükség.

Ugyancsak létfontosságú, hogy az asztmás rohamot felismerjük, és hogy tudjuk, mikor kell segítséget hívni vagy kórházba menni. Ne feledjük, hogy a halálos kimenetelű asztmás rohamok többnyire nagyon gyorsan alakulnak ki – a betegség áldozatainak fele a ro­ham kezdetétől számított két órán belül, negyedrészük pedig fél órán belül hal meg. Az áldo­zatok többnyire azok közül kerülnek ki, akik megelőző gyógyszereik szedését elhanyagolták, vagy masszívan allergénnek voltak kitéve.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.