• tüdőgyulladás

Tüdőgyulladás szövődményei

A tüdőgyulladás (pneumonia) olyan fertőzés, amely a kis léghólyagokat (alveolusok) és a környező tüdőszöveteket érinti. E betegség a hatodik leg­gyakoribb halálok, a kórházban szerzett fertőzések között pedig az első helyen áll. A tüdő a külső környezettel állandó kapcsolatban álló szerv.

Milyen tünetekre kell odafigyelni?

A belélegzett levegő tartalmazhat fertőző mikroorganizmusokat, melyek a légutakkal és az alveolusokkal érintkezésbe kerülnek. A légutak gége alatti szakasza normális körülmények között steril. Az egészséges légző­szerveket helyi védekező mechanizmusok védik a legtöbb kórokozó ellen. A védekező rendszer egyik eleme a köhögési reflex. Ha idegen anyag kerül a légcsőbe vagy a nagy hörgőkbe, ez köhögési reflexet vált ki és az ezt kö­vető köhögéssel eltávolíthatók a bejutott idegen anyagok, velük a poten­ciális kórokozók is.

Immunológiailag fontos védelmi faktor még a légutak nyálkahár­tyájában található immunglobulinok. Ha bármilyen okból ezen védekező mechanizmus károsodik (dohányzás, vírusfertőzés, levegőszennyezett­ség), a légutakba jutott kórokozók gyulladásos betegségeket okozhatnak.

Mik okozhatják a tüdőgyulladást?

A tüdőgyulladás nem egyféle betegség, hanem sok fajtája van, ame­lyeket különböző mikroorganizmusok okozhatnak.

Leggyakoribb az orr-garat váladék lejutása a hörgőkbe a társuló baktéri­umflórával együtt.

A felnőttek tüdőgyulladását okozó leggyakoribb mik­roorganizmusok:

• baktériumok;
• vírusok; ( koronavírus)
• gombák;
• paraziták.

A kórokozó kimutatása tüdőgyulladásban nem könnyű feladat és az esetek mintegy felében nem is sikerül.

Tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei

A tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei a köpettel járó köhögés, mellka­si fájdalom, borzongás, láz és a nehézlégzés. A tünetek különbözőek lehetnek, a betegség kiterjedésétől és a kórokozóktól függnek. A megbetegedés gyanúja ese­tén a mellkast sztetoszkóppal hallgatják meg. A tüdőgyulladás rendszerint meg­változtatja a sztetoszkópban hallható légzési hangokat. A diagnózist az elkészített mellkas-röntgenfelvétel erősíti meg. A köpet és a vér tenyésztéses vizsgálatát is el­végzik a kórokozó kimutatása céljából. Ritkán, indokolt esetben speciális eszközzel (bronchoszkóp) nyerhető tenyésztésre váladékminta az alsó légutakból.

Fontos a pontos diagnózis!

A kórokozó kimutatására tüdőgyulladásban mindig törekedni kell, de a kezelést már akkor is el kell kezdeni, amikor még az orvos a kiváltó okot nem ismeri. Amíg a kórokozó kimutatására nincs lehetőség, a diagnoszti­kában igen fontos azon lényegesebb tényezők figyelembevétele, melyek a kórokozóra utalhatnak:

• A fertőzés létrejöttének helye? A beteg otthonában alakult ki a tüdő­gyulladás, vagy kórházi környezetben?
• A beteg életkora? Bizonyos korcsoportokban egyes kórokozók gyak­rabban okoznak tüdőgyulladást.
• Kórtörténeti adatok? Családon vagy közösségen belül halmozódik-e a betegség? A kialakult betegség előtti utazások (trópusi utazások)? Madarakkal, állatokkal való kontaktus? HIV rizikótényezők? Foglal­kozás során, klimatikus helyiségben való tartós tartózkodás? Volt-e eszméletvesztéses rosszullét a kórelőzményben?
• Fennáll-e valamilyen kísérő betegség? (cukorbetegség, vesebetegség, alkoholizmus, dohányzás, immunrendszert befolyásoló gyógykeze­lés, daganatos betegség, idült légzőszervi betegség, műtéti beavat­kozások)
• A mellkas-röntgenfelvételen látható folyamat elhelyezkedése, kiter­jedése?

Milyen más betegségekre utalhat a tüdőgyulladás?

A betegség klinikai tüneteinek minősége, a tünetek kialakulásának dina­mizmusa is utalhat egyes kórokozókra (hirtelen kezdet, vagy lassú fokoza­tosan kialakuló tünetek). A tünetek alapján sorolhatjuk be a betegséget a típusos vagy atípusos tüdőgyulladások csoportjába. Mindezen szempon­tok gondos elemzése azért alapvető fontosságú, mert a betegség kezde­tén a kezelőorvos nem ismerheti a lehetséges kórokozót, de ismernie kell azokat a kórokozókat, amelyek leggyakrabban okoznak tüdőgyulladást otthon szerzett, vagy kórházi környezetben szerzett tüdőgyulladásban.

A betegség kialakulásának dinamizmusa is jellegzetes lehet bizonyos kór­okozókra. A kórházban kialakult tüdőgyulladás (nosocomialis tüdőgyulla­dás) esetén is alaposan kell elemezni a fennálló társbetegségeket, ismerni kell azokat a kórokozókat, amelyek az adott környezetben gyakran elő­fordulnak, figyelembe kell venni a kórházban eltöltött időtartamot.

A tüdőgyulladás kezelése

A tüdőgyulladás antibiotikumokkal kezelendő megbete­gedés. Antibiotikumot csak orvos rendelhet. A fenti szempontok gondos mérlegelése, a beteg alapos vizsgálata után dönthet az orvos arról, hogy milyen antibiotikummal kezeli a beteget. A rendelt antibiotikumot a meg­felelő dózisban, kellő ideig (az akut tünetek megszűnése után is) pontosan kell adagolni. Az orvosnak abban is döntenie kell, hogy a beteg kezelhető-e otthon vagy kórházba szükséges küldeni. Ennek eldöntésében elsődleges szempont a beteg klinikai állapota, életkora, a fennálló kísérő betegségek. A jó általános állapotban lévő, társbetegségekben nem szenvedő beteget szájon át szedhető antibiotikumokkal otthonában is kezelheti a háziorvos.

Mi a leghatékonyabb kezelési mód?

Rendszerint kórházi elhelyezés és intravénás antibiotikus kezelés szüksé­ges az idősebb betegeknél, illetve azoknál, akiknél nehézlégzés alakult ki, megelőzően más tüdő- vagy szívbetegségben szenvedtek, vagy rendszere­sen olyan kezeléseket kaptak, melyek az immunrendszerüket gyengítették. Kórházi környezetben van lehetőség a fenyegető légzési elégtelenség elhá­rítására, kiegészítő oxigén-kezelésre, intravénás folyadékpótlásra és esetle­ges intenzív osztályos elhelyezésre, szükség esetén gépi lélegeztetésre.

Hogyan előzhetjük meg a tüdőgyulladást?

A magas rizikócsoportba tartozó, például műtéten átesett, vagy agyi keringési zava­rok következményei miatt mozgáskorlátozott betegeknél a tüdőgyulladás megelő­zését segíti elő a beteg ülő vagy félig ülő helyzetének biztosítása, a mély belégzéses gyakorlatok és a váladék eltávolítását célzó kezelések. A hörgőváladék eltávolítása a már fellépett tüdőgyulladás esetén is nagyon fontos. Mivel az otthon szerzett bak­teriális tüdőgyulladások kétharmadának előidézője a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), ezen kórokozók által okozott tüdőgyulladások megelőzésére vé­dőoltás adható.

Van védőoltás a betegségre?

A védőoltás az immunológiailag egészségesekben 5-10 évig biztosít védelmet. Újabb védőoltás 5 év múlva ajánlott. A 65 évnél idősebbeket csak akkor szükséges másodszor oltani, ha az első védőoltás időpontjában az oltott 65 évnél fiatalabb volt és már 5 év eltelt az első védőoltás óta. A légúti vírusos fertőzések (melyek önmagukban is okozhatnak tüdőgyulladást) után, mivel a vírusok (így a koronavírus)  károsítják a légutak védekező rendszerét és mintegy előkészítik a talajt a bakteriális fertőzésekre, így a tüdőgyulladás kialakulására, fontos az influenza elleni védőoltások alkalmazása.

Táplálkozással is megelőzhető a tüdőbetegség?

A vírusok gyorsan változó tulajdonságai miatt a védőoltásokat évente kell megismé­telni. A megfelelő táplálkozás, a szervezet vitaminszükségletének fedezése, a rendsze­res testmozgás, sport mind-mind olyan tényezők, melyek a szervezet immunrend­szerét erősítik. Egy ép immunrendszerű szervezet sokkal kevésbé van kitéve a fertőző betegségeknek, és ha ki is alakult a megbetegedés, az kevésbé súlyos, és a gyógyulás maradandó károsodások nélkül következik be.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.