Rákmegelőző életmód

A rák régen és most – kezelése a 21. században

A rák sokáig gyógyíthatatlan betegségnek számított. Jóllehet azok az idők elmúltak, még napjainkban is ez a kór a második leggyakoribb halálok. Ma már sok típusa gyógyítható, és rendkívül fontos, hogy megelőzéssel lénye­gesen csökkenthető a betegség kockázata.

A rák valószínűleg egykorú az emberiséggel

A betegség a híres görög orvostól, Hippokratésztől kapta a nevét, valójában azonban már sokkal korábban ismerték: az orvostörténészek azt feltételezik, hogy az embert a rák a történelem elejétől fogva elkísérte.

Jegyezzük meg! A tudós görög orvos, Hippokratész Kr. e. 400 körül nevezte el alakjuk miatt „karkinosznak”, azaz ráknak a daganatos szöveti elváltozásokat.

Német nyelvterületen az egyik legrégebbi bizonyíték a svájci Münsingenben előkerült vaskori lelet: ott egy harcos kar­csontját ásták ki, amely agresszív rosszindulatú csontdaganat (oszteoszarkóma) nyomait mutatta.

Rákbetegségre utaló feljegyzések, továbbá a betegség jeleit viselő, jó állapotban lévő múmiák maradtak fenn az ókori Egyiptomból is, Kr. e. 1600 tájáról. Az írásos információk leg­gazdagabb forrása az ún. Edwin Smith-papirusz, amelyet egy amerikai régiségkereskedő, uzsorás és kalandor 1862-ben vásá­rolt Luxorban. A leletben nyolc különböző daganat részletes leírása szerepel (többek között az emlődaganatoké), a kezelési módokkal együtt.

A kezelés főleg a daganatok eltávolításából állt, valamint a műtéti sebek fertőtlenítéséből – amelyhez min­denféle titokzatos tinktúrákat használtak -, továbbá a sebek, illetve az érintett szövetek kiégetéséből. A papiruszból kiderül, hogy az egyiptomi orvosok legyőzhetetlen ellenfélnek tartották a rákot, amely ellen, mint lemondóan megjegyezték, nincs hatékony orvosság.

Életveszélyes kezelések

Sok évszázadon át nem változott a helyzet a rákkezelés terén. A terápiás módok nagyon lassan fejlődtek – sokáig elavult tech­nikákat alkalmaztak, még életveszélyes sebészi beavatkozáso­kat is, amelyeket a gyanús szövetek kiégetése (kauterizáció) követett. Henri de Monteville, IV. Fülöp orvosa így írt 1320-ból származó feljegyzéseiben: „A rák nem gyógyul meg, hacsak radikálisan ki nem vágják, mert ha valami is visszamarad, a rosszindulatúság a gyökerekből újra kinő.”

Útmutató felfedezések

Négy évszázadon keresztül nem történt előrelépés – a rákkuta­tás csak a felvilágosodás korában (1720-1785) kapott új lendü­letet. Ebben főként a francia orvosok jártak élen egészen a 19. század közepéig, amikor is 1853-ban egy német orvos, Rudolf Virchow (1821-1902) fölállította a róla elnevezett elméletet, miszerint „minden sejt egy másik sejtből származik” („omniscellula e cellula”).

Ez az alapelv áttörést hozott a rák kezelésé­ben. A rákos daganatokat immár sejtképződményeknek tekin­tették, amelyek elfajult sejtekből keletkeznek a szervezet élőszöveteiben. Az elmélet folytán megváltoztak a kezelési mód­szerek is.

A radioaktív sugárzásnak és annak a felfedezése, hogy a rákos daganatok eredményesen kezelhetők besugárzással, valóságos versengést indított el a 20. század elején a sebészek és a sugárterapeuták között. A mesterséges radioaktivitás alkalmazása 1934 után tovább bővítette a rák elleni kezelés lehetőségeit: a terápia az ezt követő években műtéti beavatko­zásokból, besugárzásból és gyógyszeres kezelésből, valamint ezek kombinációjából állt.

Előtérben a megelőzés és a korai felismerés

Azóta az időnkénti megtorpanások ellenére további jelentős előrelépés történt a rákos megbetegedések kezelésében. A 20. század közepétől – a rák keletkezéséről, a betegséget kiváltó és befolyásoló tényezőkről szerzett újabb ismereteknek köszön­hetően – lehetővé vált a megelőzést és a korai felfedezést elősegítő programok bevezetése. Ezek, valamint a modern és innovatív kezelési módok hozzájárultak ahhoz, hogy a rák nap­jainkban már sokkal kevésbé reménytelen kór, mint régen volt – bizonyos körülmények között az orvosok már képesek meg is gyógyítani.

A rák okaival és keletkezésével kapcsolatos kutatá­sok jelentős eredményeket hoztak az utóbbi években

Ma már tudjuk, hogy kialakulása fokozatos, és ez a felismerés új lehetőségeket nyitott meg a terápiájában. Ha a betegséget korán felismerik, sok esetben teljesen meggyógyítható. Az aktuális rákregiszterek adataira támaszkodó becslések szerint Németor­szágban, Ausztriában és Svájcban évente kb. félmillió, Magyar­országon évente mintegy 70 ezer különböző életkorú ember betegszik meg rákban.

Az új esetek száma évről évre nő, ami­nek két oka van: az egyik a folyamatosan növekvő várható élet­kor. Az emberek ma sokkal tovább élnek, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt, ám a sejtek regenerálódó képessége csökken a kor­ral, s ez elősegítheti a rákbetegségek kialakulását. Másodszor, az életmód – dohányzás, alkoholfogyasztás, kevés testmozgás, túlsúlyosság stb. – szintén hozzájárul a betegek számának növekedéséhez.

A leggyakoribb rosszindulatú daganatok Magyarországon – az évi új bejelentett daganatos esetek száma nemek szerint 2008-ban

FérfiakNők
Tüdőrák6099Emlőrák5610
Kolorektális daganatok3981Vastagbél- és végbéldaganatok3691
Bőrrák3072Bőrrák3307
Ajak- és szájüregi daganatok2369Tüdőrák2728
Prosztatarák2304Nyirok- és vérképző rendszeri rák1598
Húgyhólyagrák1436Méhnyakrák1132
Nyirok- és vérképző rendszeri rák1436Méhtestrák1119
Gyomorrák1248Petefészekrák1027
Gégerák1043Gyomorrák927
Veserák886Hasnyálmirigyrák703
Hasnyálmirigyrák736Melanóma701
Melanóma585

Magyarországon 2008-ban 70 527 új daganatos beteget regisztráltak – az első helyen a tüdő-, illetve az emlőrák állt.

A friss esetek számának emelkedésével egy időben azonban stagnál (1990 óta azonos szinten van) a rákos betegek halálo­zása: hazánkban 1990-ben durván 30 ezren, 2008-ban 32 ezren haltak meg rákban. Ez a terápiás lehetőségek fejlődésének eredménye.

A rák kezelése a 21. században

A kutatás központi feladata, hogy egyre jobban megértsék a betegség kialakulását, ennek alapján pedig olyan, hatéko­nyabb gyógymódokat fejlesszenek ki, amelyeknek egyre keve­sebb a mellékhatásuk. A „klasszikus” kezelés ma is többnyire műtétből, kemoterápiából és sugárkezelésből áll, az utóbbi években azonban ezek is jelentős mértékben fejlődtek. Bár a műtétek ma is fizikai beavatkozással járnak, a minimál-invazív („kulcslyuk-“) technikák alkalmazásával a bőr és a lágy szövetek kevésbé sérülnek, és a beteg számára sem jelent akkora megterhelést a műtét.

A kemoterápia és/vagy sugárke­zelés mellékhatásai ugyancsak eredményesen csökkenthetők bizonyos új gyógyszerekkel és eszközökkel – elsősorban a mo­lekuláris biológia területén végzett kutatások járultak hozzá sikeresnek ígérkező gyógyszerek kifejlesztéséhez. A diagnózis és terápia területén használt műszerek és technikák szintén folya­matosan fejlődnek.

Gondozás és ellátás a modern rákterápia keretei között

Különösen a 20. század utolsó éveiben vezetett a rákkutatás úttörő felfedezésekhez. A rák különböző típusainak kezelésé­ben elért eredmények alapja minden téren az innováció, bele­értve a kutatást, a terápiát, az orvostechnikát, a korai felisme­rési programokat (szűrést), az egyre fejlettebb diagnosztikai eljárásokat, valamint az új kezelési módokat.

Ehhez jön még az érintettek, azaz a betegek és a hozzátartozók pszichoszociális gondozása, amely a diagnózis felállításától a kezelések és az utókezelés teljes ideje alatt tart. A kezelésben és az ápolásban részt vevő kórházi személyzetre is jobban odafigyelnek sok helyen – a pszichoonkológia egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a modern rákterápiában.

A rák mozgósít

A rák problematikája az egész társadalmat foglalkoztatja. Majdnem minden ember szembesül vele élete folyamán, akár személyes érintettség okán, akár azért, mert családjában, baráti vagy ismeretségi körében előfordult a megbetegedés. Bár a rák Magyarországon is a második leggyakoribb halálok (messze lemaradva a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozás mögött), reményre és optimizmusra ad okot, hogy a betegek jelentős hányada ma már lényegesen tovább él, mint korábban, sőt meg is gyógyulhat.

Jegyezzük meg! Az új diagnosztikai eljárások és hatékony kezelési módok javítják a gyógyulás esélyeit. Minél hamarabb fedezik fel a daganatot, annál jobbak a felépülés kilátásai – ezért olyan fontos a megelőzés és a korai felismerés.

Ma még csak részlegesen ismerjük a rák okait, egy azonban biztos: a megbetegedés rizikója sokszor az életmódtól is függ. Az esetek mintegy kétharmadában kimutathatók a hajlamosító életmódbeli tényezők. Ebből az következik, hogy bizonyos típusú rákok kockázata csökkenthető az életmód megváltozta­tásával: a rizikófaktorok elkerülésével és a szükséges megelőző lépések megtételével mérsékelhető a betegség kialakulásának veszélye. A szakemberek egybehangzóan állítják: a megelőzés sok esetben valós lehetőség!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.