Rákmegelőző életmód

Mi a prosztatarák? Diagnosztizálása és gyógyítása

A prosztata, avagy dülmirigy, a herékkel együtt a férfi nemi szervekhez tartozik. Közvetle­nül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és mint egy gyűrű, körbefogja a húgycsövet. Európá­ban a férfiak leggyakoribb rákbetegsége a prosztatarák.

Mi a prosztatarák?

A prosztata dió nagyságú mirigy, amelyben az ondó kivezetőcsöve beletorkollik a húgycsőbe. Feladata a váladéktermelés, amellyel növeli a hímivarsejteket tartalmazó ondó mennyiségét. Az ondó többi részét a két ondóhólyag termeli, ezek kívülről fekszenek rá a prosztatára. Ejakuláció során a prosztatából és az ondóhólyagokból a váladék a mirigy sok apró nyílásán át a húgycsőbe lövell, ahol keveredik a herék által termelt hímivarsej­tekkel.

A prosztata működését a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szabályozza

Ha a szervezetben nem termelődik elegendő tesztoszteron, csökken a prosztata működése. A tesztoszteronhiány jelei közé tartozik a fizi­kai és szellemi teljesítőképesség mérséklődése, valamint pszichés tünetek, például depresszió, szorongás, feszültség és az összpontosí­tás zavara.

A prosztata termeli a prosztataspecifikus antigént (PSA) is. Ez egy tumormarker, amely fontos szerepet játszik a prosztatarák korai fel­ismerésében, de még hasznosabb a terápia és az utógondozás során, a kezelés hatékonyságá­nak monitorozásában és a prosztatarák kiújulásának kimutatásában.

Nem minden prosztata elváltozás rosszindu­latú!

A férfiak felénél az ötvenedik életév táján jelentkezik a prosztata jóindulatú megnagyob­bodása. A húszévesek prosztatája 20 g, míg az ötven év felettieké akár 100 grammosra növekszik. A mirigy megnagyobbodása vize­letürítési problémákat okoz (fokozott vizelési inger, vékony vizeletsugár): ezek a panaszok mind jó-, mind rosszindulatú prosztata-megnagyobbodás esetén felléphetnek, ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni velük.

Gyakoriság

Európában a prosztatarák a férfiak leggyako­ribb rákja. Németországban, Ausztriában és Svájcban a férfiakat érintő összes új rákmeg­betegedés 25 százalékát teszi ki, Magyarorszá­gon ez az érték 10%. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy például 2006-ban Német­országban 60 120 férfi betegedett meg rákban, míg Svájcban 5800-an, Ausztriában 4500-an, Magyarországon pedig 3500-an. A betegek átlagéletkora 69 év – ötvenéves kor alatt nagyon ritka a prosztatarák. Negyven- és ötvenéves kor között a betegség kockázata kb. 0,1 százalék, hetvenéves korban kb. 6 százalék.

A szűrőprogramoknak köszönhetően ma már korán felismerik a prosztata rosszindu­latú daganatait és sikerrel kezelik őket.

Kockázati tényezők

A prosztatarák oka nem ismeretes, és a beteg­ség lefolyására ható tényezőkről ugyanez elmondható. Az azonban bizonyos, hogy a férfi nemi hormonok szerepet játszanak a kór kialakulásában, és hogy az életkor is döntő fontosságú. Gyanítják, hogy genetikai okok is vannak a háttérben, ám nem világos, hogy környezeti ártalmak kiválthatnak-e prosztatarákot.

Hormonális hatások

Az orvosok és a kutatók egyetértenek abban, hogy a hormonoknak – különösen a férfi nemi hormonnak, a tesztoszteronnak – fontos szerepük van a prosztata rosszindulatú daga­natainak kialakulásában. Ezt arra a megfigye­lésre alapozzák, hogy egyetlen olyan esetre sem derült fény, amikor valaki, aki kamasz­kora előtt elvesztette a heréit, és hormonhiá­nyát nem pótolták tesztoszteronnal, prosztata­rákot kapott volna.

Mindazonáltal nem állnak rendelkezésre adatok a tesztoszteron rákra gyakorolt konk­rét hatásáról. Szükség van rá a prosztata működéséhez, de a prosztatasejtek rákos el­fajulásában is szerepet játszik.

Létezik-e genetikai hajlam?

Egyre erősödik a gyanú, hogy öröklött hajlam is állhat a prosztatarák hátterében. Minél több vérrokona betegedett meg valakinek proszta­tarákban, annál valószínűbb, hogy bizonyos kor után maga is megbetegszik. Annak az átlagos valószínűsége, hogy egy férfinak élete során prosztatarákja lesz, 13 százalék, míg akinek családjában előfordult már prosztata­rák, ez az érték megközelíti az 50 százalékot.

A kockázat annál magasabb, minél több közeli rokon (apa, fivér, nagybácsi) érintett. Becslések szerint a prosztatarákoknak kö­rülbelül az 5-10 százaléka örökletes.

Életkor

Az előrehaladott életkor kétségtelenül a prosz­tatarákok első számú kockázati tényezője.

  • Minden ezernyi negyvenévesből legalább egy személy prosztatarákban fog megbetegedni a következő 10 évében.
  • Az ötvenéves férfiak között ez a szám már 14 az ezerhez.
  • Aki pedig ma hatvanéves, annak esetében 48 az ezerhez a valószínűsége a prosztatarák kialakulásának.
  • Ezer hetvenéves közül várhatóan 63-nál állapítanak meg prosztatarákot a következő tíz év folyamán.

Egyéb kockázati tényezők

A prosztatarák kiváltó okaival kapcsolatos kutatások során újra és újra szóba kerülnek az életmódbeli és étrendi tényezők. A környezeti hatásokról is folynak viták, de ebben a tekin­tetben sem sikerült bizonyosságot szerezni. A kutatások mind ez idáig nem szolgáltak konkrét bizonyítékokkal, mindazonáltal az alábbiak nem befolyásolják a prosztatarák kialakulását:

  • szexuális magatartás,
  • sterilizálás (vazektómia),
  • vírusfertőzések, például humán papillomavirus (HPV),
  • nemi úton terjedő betegségek.

Nem világos, hogy milyen összefüggés van a prosztata jóindulatú elváltozásai és rosszindulatú rákja között.

Tünetek

A prosztatarák tünetei legalább annyira tisz­tázatlanok és nem specifikusak, mint a kocká­zati tényezők, ezért az érintettek gyakran nem is veszik észre a figyelmeztető jeleket.

Fordul­junk okvetlenül orvoshoz, ha az alábbiakat észleljük:

  • prosztata fájdalom,
  • keresztcsonti, medence- és csípőtáji fájda­lom, fájdalom a combokban,
  • gyakori vizelési inger, különösen éjjel,
  • a vizelet lassan kezd folyni, vizelési nehéz­ség egészen a teljes vizelésképtelenségig,
  • gyenge, szaggatott vizeletsugár,
  • vér a vizeletben,
  • merevedési nehézség vagy impotencia,
  • csökkent ejakuláció,
  • fájdalmas ejakuláció,
  • vér az ondóban.

A fentiek észlelésekor többnyire csak a prosztata megnagyobbodásáról van szó, de az esetek 10 %-ában fölmerül a rák gyanúja.

Korai felismerés és diagnózis

Hazánkban nincs az egész országra kiterjedő általános szűrőprogram. Ennek ellenére – különösen, ha a családban halmozottan és fiatal korban fordul elő a betegség – 45 éves kor után érdemes fölkeresni az orvost és kivizsgálást kérni.

Az orvosi vizsgálat az alábbiakból áll:

  • anamnézisfelvétel,
  • a nemi szervek vizsgálata,
  • a prosztata tapintásos vizsgálata.

A jelenlegi álláspont alapján PSA-mérést nem használnak szűrés céljára.

Tapintás

A legegyszerűbb szűrővizsgálat a prosztata végbélen keresztüli tapintása: az orvos az ujjá­val a végbélen keresztül megtapintja a prosztatát. A vizsgálattal nem szerezhető teljes bizonyosság, mert ezzel a módszerrel az orvos csak a nagyobb, a prosztata felületén elhelyezkedő daganatokat tudja kitapintani. Kisebb vagy eldugott tumorok ily módon rejtve maradhatnak.

A PSA-érték meghatározása

A szűrővizsgálat keretében végzett PSA-kimutatásnak vitatják az értékét, és jelenleg csak a beteg kifejezett kérésére vagy bizonyos indikációk esetén végzik el.

A PSA egy fehérje, amelyet a prosztata ter­mel. Normális értéke a vérben 0-2 ng/ml (nanogramm per milliliter; 1 gramm = egy­milliárd nanogramm). Az ennél magasabb PSA-érték figyelmeztető jel, jóllehet magasabb érték előfordulhat a prosztata jóindulatú elváltozásaiban vagy gyulladásában, illetve húgy­hólyaggyulladás esetén is. Ha azonban a PSA értéke 2 és 4 ng/ml között van, rendszeresen ellenőrizni kell az alábbiak szerint:

  • kétévenként, ha a PSA kevesebb mint 2 ng/ml,
  • évente, ha 2-4 ng/ml.

A prosztatarák szűrése

Sok vita folyik a prosztatarák szűréséről. Vérvizsgálattal mérhető a prosztata-specifikus antigén szintje. A prosztata-specifikus antigénszint szintje fertőzés­nél is magasabb lehet, vagy trauma illetve daganat esetén. Tehát a maga­sabb prosztata-specifikus antigénszint jelezhet rákot, de nem csak kizárólag azt!

Fordítva is igaz, a negatív eredmény nem zárja ki a rák jelenlétét. Bár az USA-ban rutinszűrésnek számít, a világon mégsem terjedt el a módszer. Pontosan azért, mert a fentiek miatt sok az álnegatív vagy álpozitív ered­mény. Vitatják a kezelési módszerek hatásosságát is, mert valamennyi keze­lési módszer – sajnos – nem kevés koc­kázattal, mellékhatással jár.

Képalkotó eljárások

Többféle képalkotó eljárás is alkalmazható a prosztatarák kimutatására és elhelyezkedésé­nek meghatározására.

A módszer kiválasztása az anamnézistől és a tapintásos vizsgálat eredményétől függ:

  • végbélen keresztüli ultrahangvizsgálat,
  • MR-vizsgálat vagy MR-tomográfia (MRT),
  • csontszcintigráfia,
  • kontrasztanyagos röntgenvizsgálat. Ultrahangvizsgálattal és MRT-vel jól meg­állapítható a daganat nagysága és kiterjedése.
  • Csontszcintigráfiával és röntgenvizsgálattal, amelynek során kontrasztanyagot fecskendez­nek a beteg ereibe, fölfedezhetők az esetleges áttétek, és meghatározható a helyük.

Az orvos számára kiindulópontot jelenthet a PSA-érték: ha 10 ng/ml alatt van, a daganat többnyire nem terjed túl a prosztatán. Az ennél maga­sabb értékek azt jelzik, hogy áttétek képződ­hettek, különösen a környéki nyirokcsomók­ban, a csontokban és a tüdőben.

Biopszia

Arról, hogy a daganat jó- vagy rosszindula­tú-e, szövettani vizsgálattal lehet meg­győződni: ultrahangos kontroll mellett egy vékony tűvel sejtmintát vesznek a daganatból. A vizsgálatot többnyire ambulánsán végzik, helyi érzéstelenítésben.

A mintát a kórboncnok megvizsgálja, s véle­ményt mond a tumor agresszivitásáról és arról, hogy feltételezhetően vannak-e a szerve­zetben metasztázisok.

Jegyezzük meg! A prosztatarák sikeres kezeléséhez különböző módszerek állnak rendelkezésre. A választás attól függ, hogy milyen stádiumú a tumor a diagnózis felállításának idején, illetve hogy a prosztatára korlátozódik-e, vagy már adott áttétet.

Műtét

Ha a daganat nem terjedt túl a prosztatán, műtéttel teljes egészében eltávolítható. Ezt nevezik RO-reszekciónak, amely az esetek többségében az egész mirigy kimetszését jelenti (radikális prosztatektómia) annak érdekében, hogy ne maradjanak vissza rák­sejtek. A környező nyirokszövetekre való átterjedést megakadályozandó eltávolítják a nyirokcsomókat és mindkét ondóhólyagot is. A prosztata eltávolítása után a sebész újra összeköti a húgycsövet a húgyhólyaggal, hogy a vizelet továbbra is természetes úton ürülhessen.

Sugárkezelés

A műtét alternatívája a sugárterápia. Akkor esik rá a választás, ha a beteget rossz egészségi állapota vagy előrehaladott kora miatt nem lehet operálni. A sugárral a tumorsejtek mag­ját célozzák meg, hogy megakadályozzák a sejtek osztódását, és elpusztítsák őket.

Először külső besugárzással próbálkoznak. Az ún. perkután (bőrön keresztüli) sugárkeze­lés előtt CT-vizsgálattal pontosan meg kell határozni a tumor elhelyezkedését, ezután kerülhet sor a célzott besugárzásra. Ilyen módon minimálisra csökkenthető a környező szövetek károsítása.

Ha a bőrön át történő sugárkezelés nem, vagy csak kevéssé eredményes, közelebb kell menni a daganathoz. A kis távolságról történő besugárzást brachiterápiának nevezik. Ennek során vagy radioaktív magokat ültetnek be a prosztatába („seed” implantáció), vagy katéteren át radioaktív sugárforrást juttatnak köz­vetlenül a prosztatába (afterloading = utántöltés). Mindkét eljárás célja a ráksejtek elpusztítása.

Hormonterápia

Ha a diagnózis felállításakor a prosztatarák már előrehaladott stádiumban van, azaz már ráterjedt a környező szövetekre, például a húgyutakra és a húgyhólyagra, vagy áttétek alakultak ki a környező nyirokcsomókban, a célzott kezelések – mint a műtét és a sugár­kezelés – már nem vezetnek eredményre.

Prosztatahipertrófia: a jóindulatú dülmirigydaganat

A prosztataráknál jóval gyakoribb a prosztatahipertrófia – idős korra a férfiak túlnyomó többségénél kialakul. A prosztatahipertrófia önmagában nem emeli a prosztatarák kockázatát.

A prosztatahipertrófia sokszor tünetmentes

Ha viszont mérete vagy elhelyezkedése miatt nyo­mást gyakorol a húgycsőre, vizeletürítési nehézség jelentkezik. A hólyagban a pangó vizeletben elszaporodhatnak a baktériumok, ami hólyaghurutot okozhat. A betegség leggyakoribb tüneteként gyakori vizelés és hirtelen, minden előjel nélkül támadó vizelési inger lép fel. Emiatt az érintett éjszaka felébred, és ki kell mennie a WC-re. A vizeletürítés is problémás: nehezebben indul meg az ürítés, a vizeletsugár vékony, megszakad. Sokszor vizelés nélkül is el-elcsöppen a vizelet.

Prosztatahipertrófia tünetei esetén először a beteget ki kell vizsgálni, nem áll-e fenn prosztatarák. Ha ezt kizárták, akkor először gyógyszeres kezeléssel próbálkoznak. Sajnos életmódváltással nem lehet megszüntetni a problémát. Számos vény nélkül kapható gyógynövény, például fűrészpálma ­kivonat enyhítheti a tüneteket. Ha ezek nem használnak, receptre kapható gyógyszerek, például az úgynevezett alfa-receptor-gátlók segíthetnek. Az ezekre sem reagáló betegeknél műtétet kell vé­gezni. Sürgősségi műtét indokolt minden olyan esetben, amikor a vizelet teljesen elakad. Ezért, ha a beteg képtelen vizeletet üríteni, azonnal forduljon orvoshoz.

A prosztata megnagyobbodás műtéte során gyakran úgynevezett TUR (transzuretrális reszekciós) beavatkozást végeznek. Ekkor a húgycsövön felvezetett eszközzel metszik ki a húgycsövet elzáró prosztataszövetet.

Ilyenkor javasolja a kezelőorvos a hormon­terápiát, amelynek az egész testre kiterjed a hatása. A terápia célja a tesztoszterontermelés meg­akadályozása, mivel a tesztoszteron serkenti a daganat növekedését. A tesztoszterontermelést általában gyógyszerek adásával iktatják ki. A herék sebészi eltávolítására ma már csak rit­kán kerül sor (a tesztoszteron a herékben ter­melődik).

Gyógyszeres kezeléssel sok esetben sikerül megállítani a tumor növekedését, gyakran évekre. A hormonkiiktatásos mód­szer hosszú távú és átmeneti kezelésre is alkal­mas. Ha hosszabb időn keresztül alkalmaz­zák, előfordulhat, hogy a hormonális hatástól függetlenül képződnek tumorsejtek, és a keze­lés hatástalanná válik.

Kemoterápia

Ha a hormonterápia nem hozza meg a várt eredményt, kemoterápiára kerülhet sor. A beteg és az orvos alaposan megvitatja a lehetőségeket – az előrehaladott stádiumú prosztatarákot nem lehet kemoterápiával meggyógyítani, csak lassítható vele a betegség lefolyása, esetenként jelentős mértékben.

Fájdalomcsillpítás

Ha a daganat előrehaladott állapotban van és áttéteket is adott, a kezelés célja a fájdalom enyhítése és a beteg életminőségének javítása lehet, amit fájdalomcsillapító tablettákkal,

Élet a terápia után

Olykor a kezelés után vizeletinkontinencia alakulhat ki. Ez rendszerint átmeneti zavar, amely a me­dencefenék izmainak erősítésével elhárítható, így nem okoz további gondot a hétköznapokban. A ke­zelés kihatással lehet a szexualitásra is: a prosztata eltávolítása után sok férfi esetében potencia­problémák jelentkeznek, egyesek impotenssé is válhatnak.

Hormongátló kezelés hiányában azonban a tesztoszteron termelése nem áll le, úgyhogy megmarad a nemi vágy, valamint az orgazmus képes­sége. Ez azt jelenti, hogy a funkcionális zavarok ellenére továbbra is lehetőség van szexuálisan kielégítő partneri kapcsolatra.

Alternatív terápiák

A prosztatarák mindig orvosi beavatkozást igényel, ám az alternatív gyógymódok is segíthetnek a fájdalom csillapításában, biztosítják a tápanyagokat, enyhítik a szorongást.

  • Akupunktúra és akupresszúra: Ezeket a technikákat a kezelés vagy maga a betegség okozta fájdalmak enyhítésére használhatjuk – egyre több onkológiai központban alkalmazzák.
  • Gyógynövénygyógyászat: Kínai kutatók kimutatták, hogy a zöld tea védelmet nyújthat a prosztatarák és egyéb daganatos megbetegedések ellen. Igyunk meg napi két-három csészével, vagy vegyünk be 500 mg olyan gyári zöldtea-kivonatot, amely legalább felerészben polifenolokat tartalmaz.
  • Meditáció, irányított imagináció: Egyre több onkológiai központban alkalmazzák a pszichoterápiát, így az önhipnózist és az irányított imaginációt annak érdekében, hogy a betegek jobban le tudják győzni fájdalmaikat és szorongásaikat.
  • Táplálékkiegészítők: A Harvard Medical School kutatóinak nagyszabású vizsgálata kimutatta, hogy azoknál a férfiaknál, akik hetente legalább négyszer fogyasztottak paradicsomból készült ételt, jelentősen csökkent a prosztatarák előfordulási aránya. A kutatók a védő hatást a likopin nevű antioxidáns vegyületnek tulajdonítják, mely a paradicsom mellett a piros húsú grépfrútban és a görögdinnyében is megtalálható.[brbr]A főzés a jelek szerint fokozza a likopin antioxidáns hatását, így az olyan paradicsomszósz-alapú ételek, mint például a töltött paprika, a spagetti vagy a pizza, hatékonyabb védelmet biztosítanak, mint ha magában, nyersen fogyasztjuk a paradicsomot: Bizonyos táplálékkiegészítők ugyancsak védenek a prosztatarák ellen; közéjük tartozik a szelén (napi 400 mg), az E-vitamin (napi 400-800 NE) és a koenzim Q-10 ( 50 mg).

Gondozás és kilátások

Ha a prosztatatumort időben fölfedezik és eltávolítják, jók a gyógyulás esélyei – szövőd­ményként azonban kialakulhat impotencia, illetve elveszíti a beteg a nemzőképességét. Ezért ha későbbi gyermekvállalást tervez, ondó lefagyasztása szükséges – erről feltétle­nül beszélni kell az orvossal. A relatív ötéves túlélés 83 és 94 százalék közötti.

A rendszeres kontrollvizsgálatokon való részvétel elenged­hetetlen: az első két évben háromhavonta, a következő két évben hathavonta, végül pedig évente. Ha azonban a fent leírt figyelmeztető jelek bármelyikét tapasztaljuk, azonnal orvos­hoz kell fordulni.

Prevenció

Dülmirigyvédő táplálkozás. Íme a napi étrend, amely, ha komolyan vesszük, és mindennapjaink részévé válik, fokozott védelmet nyújt a prosztatarák ellen.

Reggeli

Fél grépfrút. Úgy tűnik, hogy a citrusfélékben megtalálható pektin (mely a lekvárok és zselék kocsonyásító anyaga) elpusztítja a prosztata rákos sejtjeit. Vízoldékony rostként is fontos szerepet játszik, mert megköti a tesztoszteront, így e hormonból kevesebb marad a vérben és jut a dülmirigy sejtjeihez.

Kutatások szerint alacsonyabb a prosztataspecifikus antigén (PSA) aránya azoknak a férfiaknak a vérében, akik sok vízben oldódó rostot fogyasztanak (a gyümölcsökön kívül bőséges forrásuk a bab, a borsó, valamint a zabkása és a zabpehely).

A PSA a dülmirigy sejtjeiből felszabaduló fehérje, mely alkalmas a prosztatarák korai kimutatására. A rostdús étrend lehet az egyik oka annak, hogy a vegetáriánus férfiak körében jóval ritkább a dülmirigy rákos elfajulása, mint a húsfogyasztóknál.

Egy csésze zöld tea. Ez a nagyon egészséges ital bőséges mennyiségben tartalmazza a polifenolok csoportjába tartozó EGCG (epigallokatekin-gallát) hatásos antioxidánst, mely megóvja a dülmirigy sejtjeit a rákos elfajuláshoz vezető biológiai károsodástól.

Egy kimutatás sze­rint közel háromnegyedével ritkább a prosztatatumor azok körében, akik napi három csésze zöld teát isznak, azokhoz képest, akik legföl­jebb csak hírből ismerik ezt az igen finom italt. Akik negyven éven át teáz­nak ilyen rendszerességgel, azoknál a vizsgálatok szerint 88 százalékos a koc­kázat csökkenése.

Tehát minél többet és minél tovább isszuk, annál nagyobb védettségre tehetünk szert. A zöld tea annyira ígéretes, hogy az amerikai egészségügyi szakhatóság forgalomba akarja hozni a növény kivonatát – kife­jezetten a prosztatarák megelőzésének céljából.

Ebéd

Zöld szójás leves vagy saláta. Ázsiában, ahol lényegesen több szóját esznek, mint Nyugaton, jóval ritkább a prosztatarák. A szója és a belőle készült sokféle élelmiszer izoflavonokat tartalmaz. Főleg az edamame – zsenge zöld szója – bővelkedik e növényi hormonokban, melyek a vérbe kerülve leszorítják a tesztoszteron szintjét.

Egyes kutatások szerint az alacsonyabb tesztoszteronszint védőhatású – más vizsgálatok ezt ugyanakkor nem bizonyítják. A zöld szóját nemcsak leves vagy saláta formájában fogyaszthatjuk, hanem kissé megpirítva és enyhén sózva magában is nagyon finom, ropogós, egészséges rágcsálnivaló. Jobb hi­permarketekben vagy ázsiai élelmiszereket árusító boltokban keressük. A mirelit zöld szóját fogyasztás előtt föl kell engedni.

Uzsonna

Egy marék mandula. A prosztatarák ellen az E-vitamin is védelmet nyújt. A búzacsíraolaj után a mandula a legjobb élelmi forrása: 30 g 7,5 mg-ot tartalmaz.

Kutatási eredmények! Egy huszonkilencezer férfi bevonásával végzett nagyszabású finnországi vizsgálatból kiderült, hogy akik kiegészítő formájában naponta 50 NE (50 mg tokoferol) E-vitamint szedtek, azok körében harmadával csökkent a betegség kockázata. Akinél már kialakult a rák, 41 százalékkal csökkent annak valószínűsége, hogy öt-nyolc éven belül belehal a betegségbe.

Vacsora

Lazacsült. A lazac nagyszerű forrása az omega-3 zsírsavaknak, melyek szívvédő hatása bizonyára az olvasó előtt sem ismeretlen. Ez a kiváló vegyületcsoport a dülmirigyet is védi.

Kutatási eredmények! Egy harminc éven át tartó, hatezer fős, svéd követéses vizsgálat kimutatta, hogy akik nem vagy alig fogyasztanak zsíros húsú tengeri halakat, azok körében két-há­romszoros a prosztatarák kockázata a halban szegény étrendet köve­tőkhöz képest. A lazacon kívül a makréla és más hidegtengeri, zsíros húsú halak is nagyon egészségesek.

Extra szűz olívaolajon párolt brokkoli. A káposzta és a rokon főzelék­növények (brokkoli, karfiol, bimbós kel stb.) bőségesen tartalmazzák a rák ellen védő szulforafán nevű vegyületet.

Egy kutatási jelentés szerint 41 százalékkal ritkább a prosztatarák azok körében, akik hetente legalább három adagot esznek ezekből a zöldségekből, mint azok között, akik hetente legfeljebb egy adagot fogyasztanak az ilyen jótékony főzeléknövényekből.
S hogy miért pároljuk (esetleg süssük) extra szűz olívaolajon?

Mert ez az olaj a leghatékonyabb: magas az egyszeresen telítetlen zsírsavtartalma (77 százalék; többszörösen telí­tetlen zsírsavakból 9 százalék van benne). Több kutatási adat figyel­meztet rá, hogy a sok telített zsírsavat tartalmazó zsiradékfélében (például a vajban, zsírban) bővelkedő étrend növeli a dülmirigyrák kockázatát. Repceolajat is használhatunk (igaz, ez nem túl olcsó), mely az olívához hasonlóan egészséges (egyszeresen telítetlen zsír­savtartalma 62 százalék, többszörösen telítetlen zsírsavtartalma: 32 százalék).

Egy kis szelén. Ez a nyomelem számos vizsgálat szerint segít a prosztata­rák megelőzésében. Fő forrása a búzaliszt, az árpagyöngy és a paradió, de a fehér húsú halak is bővelkednek benne. Mivel a talaj szeléntartalma tájegységenként rendkívül változó, meglehetősen kiszámíthatatlan, hogy a termesztett növényekben mennyi található belőle. (Magyar­ország teljes területén alacsony a természetes szelénszint.)

Érdekes módon a valamikori dohányosok szervezetét különösen haté­konyan védi a szelén a rosszindulatú daganatoktól.

Vigyázat! Az újabb kutatások szerint azonban nem árt vigyázni ezzel a nyomelemmel, mert önmagá­ban, kiegészítőként szedve cukorbajhoz vezethet (ráadásul kihullhat tőle az ember haja, és leeshet a körme).

Aki multivitamint szed, külön kiegé­szítővel ne növelje a bevitt szelén mennyiségét! Mindenkinek ajánlatos azonban több halat fogyasztania, mert az élelmi eredetű szelén többlet­bevitele biztosan nem árt. Az esetleges szelénhiány vérvizsgálattal egy­szerűen kimutatható.

Naponta tíz perc sütkérezés. Naptej és egyéb fényvédő készítmények használata nélkül a napfény hatására értékes D-vitamin termelődik a bőrben.

Kimutatták, hogy az esős Nagy-Britanniában – melynek lakói között az európai átlagnál jóval több a D-vitamin-hiányos – ritkább a prosztatarák azoknál, akik mediterrán vidékeken töltik nyári szabadsá­gukat, vagy ha mód van rá, rendszeresen napoznak. A napon keveset tartózkodók között nemcsak gyakoribb a betegség, de előbb is jelentke­zik: átlagosan hatvanhét és fél éves korban, szemben a napimádók 72,1 évnyi átlagával.

Az összefüggés talán abban rejlik, hogy a D-vitamin bizonyos mértékig gátolja a sejtosztódást, illetve elősegíti, hogy osztó­dáskor a sejtek ne nagyon változzanak a saját típusukhoz képest.

Persze mindenki jól ismeri a napozás veszélyeit, elsősorban a bőrrák kialakulásának magas kockázatát; a prosztata védelme tehát nem lehet ürügy arra, hogy mostantól pecsenyére süttessük magunkat. Napi tíz­percnyi napozás elegendő, de melegebb klímán nyáron, például Magyar­országon, a legforróbb déli órákban ennyi sem javasolt! (Északi tájakon élőknek a tél folyamán érdemes kiegészítő formájában, napi 1000 NE (25 µg) dózisban D-vitamint szedniük, mert a csontoknak is nagyon jót tesz.)

Örökletes?

A kutatók napjainkban nagy hangsúlyt fektetnek arra a kérdésre, vajon genetikai okok húzódnak-e a proszta­tarák hátterében. Egy izlandi tudóscsoport nemrég felfe­dezett egy mutáns gént, amely hajlamosíthat a beteg­ségre, és egyúttal magyará­zatot ad arra, miért gyako­ribb a feketék, mint a fehé­rek körében.

Míg az europid rassz 13 százaléka hordozza ezt a gént, addig a feketék­nek valamivel több mint a negyede. Ha jelen van, min­den rassznál egyforma mér­tékben, 60 százalékkal növeli a betegség kialakulásának kockázatát, s az összes prosztatarákos eset közel 8 száza­lékáért felelős.

A mutáns gén ráadásul az elfajulás ag­resszívabb (rosszindulatúbb) formájára hajlamosít. A szak­emberek jelenleg még dol­goznak a gén kimutatásának szűrővizsgálati módszerén. Ha valakiről megállapítható lesz, hogy hordozza a gént, idejekorán meg lehet kezde­ni nála a prevenciót (például gyógyszerekkel); ha egy rá­kos páciensről derül ki, hogy a mutáns gén hordozója, a kezelés radikálisabb formáját kell alkalmazni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.