• életmód
• hangulat
• szeretet

Tippjeink segítségével a családi viszony nem lesz többé iszony

A mindennapi robot, a rutinszerű teendők ellátása, az apró-cseprő bosszú­ságok közepette a vidámság gyakran háttérbe szorul a családokban. Ez rossz, hiszen az örömtelenség, a gépies, szürke élet nemcsak a közérzetre hat negatívan, hanem a társsal, gyermekekkel való kötelékeket is rendkívül kedvezőtlenül befolyásolhatja.

Tudományosan bizonyított tény, hogy a jó kapcsolatban élő párok sokat nevetnek, ami hallatlanul jót tesz az egészségnek. Amerikai pszichiáterek vizsgálatai szerint a nevetés hatásai megegyeznek a testmozgáséival: javítja a keringést, csökkenti a koleszterin és a stresszhormonok szintjét, erősíti az immunitást, serkenti az endorfinok (jókedvet okozó „örömhormonok”) termelődését. Ezenkívül a nevetés (és általában a kikapcsolódás) ellazít, és segít elvonatkoztatni a problémáktól

Legyen Vidám!

Harvardi és kaliforniai kutatók kimutatták, hogy a jó kedély rendszerint nem veleszületett tulajdonság, a géneknek valamiféle szerencsés együttállá­sa, hanem sokkal inkább a környezet hatására kialakuló attitűd. A szakem­berek meggyőződése, hogy a derű „kollektív jelenség”, amely „érzelmi vírus” módjára terjed a közösségi kapcsolatok útján.

Ezt a következtetést abból a vizsgálatból vonták le, amelyet 20 éven át végeztek közel ötezer személy bevonásával. Kiderült, hogy az életöröm a társas kapcsolatok három szintjére hat ki. A jókedvű egyén ezt a tulajdon­ságát átragasztja a közvetlen ismerőseire, majd azok a saját barátaikra, és végül ezen utóbbi csoport is „átadja” önfeledtségét a hozzájuk közel állók­nak.

A vidámság láncreakciószerűen „megfertőz” mindenkit, ráadásul hatása tartósan – akár egy évig – megmarad. Ez a fajta hangulati befolyásolás azonban a jelek szerint csak az említett három szintre terjed ki, s annál erősebb, minél közelebb vannak az érintet­tek fizikai (földrajzi) értelemben. Vagyis a legnagyobb hatást a velünk egy fedél alatt élőkre gyakorolja, majd ez a pozitív hozzáállás, jó hangulat továbbgyűrűzik, átragad a szomszédságra és a közelben lakó rokonokra, ismerősökre is.

Ezek után nem meglepő, hogy a jó kedélyű családban nevelkedett gyerme­kek többsége maga is boldog, optimista felnőtté válik. A fent említett vizsgálat szerint minél több pozitív ember vesz körül valakit, annál jobbá válik a közér­zete, sőt javul az egészsége. A vidámság­ra való törekvés tehát egyáltalán nem önző cselekedet, hiszen saját örömünk jótékonyan ki fog sugározni egész kör­nyezetünkre.

Érdekes viszont, hogy az ellenkező jelenség nem ennyire meghatározó. A lehangoltság, rosszkedv, szomorúság – mondhatjuk: szerencsére – nem terjed ugyanolyan mértékben a közösségi kap­csolatok útján, mint a vidámság.

Feszült viszonyok

A közvetlen környezet hatása a legbiztosabb kapcsolatokat is kikezelheti. Gyakran szül feszültséget a házastárs rokonsága, amelyet aztán az em­ber hajlamos a párján levezetni, holott esetleg éppen ő segíthetne a problé­ma megoldásában. Ismerős? Időben kell lépni, mielőtt végleg elmérgesedne a viszonya anyósával, apósával, hitvesével. Az alábbi ötletek segítenek a csa­ládi békét veszélyeztető külső hatások kivédésében.

Hogyan jöjjünk ki más rokonságával?

A házastárs famíliája sokak számára valóságos istencsapás. Nagy szerencse, ha valakinek jó a kapcsolata velük. A társát ki-ki maga választja meg, de annak szüleit, rokonságát olykor nehéz elviselni. A leggyakoribb konfliktu­sok elkerülése érdekében érdemes megszívlelni a következő tanácsokat.

• Más nézőpontból. Rengeteg nézeteltérés forrása lehet egy párkapcsolat­ban a. két fél neveltetése közötti különbség. Partnere szülei a maguk nor­mái, világnézete szerint élnek, azt tartják helyesnek és mérvadónak, ám ez gyökeresen eltérhet az Önétől. Viselkedésüket, kritikus hozzáállásukat azon­ban ne a személye elleni támadásnak fogja fel. Kezdettől tekintse úgy, hogy értékeik, normáik vélt vagy valós lenézése miatt ők érzik fenyegetve magu­kat, s minden megnyilvánulásuk ebből fakad.
• Határozott kiállás. Anyósa és apósa hajlamos beleszólni olyan kényes té­mákba, mint a gyereknevelés, a házi­munka, a rezsiköltségek megosztása, a takarékoskodás és a családi nyaralás? Kitartó munkával, finoman, de határo­zottan adja értésükre, hogy hitvesének és Önnek megvan a maguk pontos elképzelése ezekről a kérdésekről, és nem szeretnék, ha valaki beleszólna a család életvitelébe. Ez általában elhallgattatja a kotnyeles rokonságot.
• Önálló utakon. Sok szülő azt hiszi, hogy gyermekének az ő életét kell min­tául tekintenie, ezért nehezen mond le a befolyásolásról, beleszólásról, irányításról. Nem durván, ele nyomatékosan fel kell hívni apósa, anyósa a figyelmét, hogy ha nem tűnt volna föl, a gyere­kek felnőttek. Most már mindenki a maga életét éli, a saját normái szerint.
• Egyértelmű jelzések. Párja szüleinek titkon rosszul eshet, hogy gyerme­küknek már nem ők a legfőbb bizalmasai. Éreztetni kell tehát velük, hogy továbbra is fontosak, és szükség van a szeretetükre, de azt is, hogy ennek ürügyén tilos feldúlniuk a magánéletüket.
• Rugalmasság. Férjével/feleségével célszerű egyetértésre jutnia abban, hogy a másik családja vonatkozásában mit fölösleges mellre szívni, mire kár reagálni, mit lehet tréfásan elintézni. Rögzítsék azt is, hogy mit nem tűr­nek el az anyósáék részéről. Vitassák meg, milyen módon történhet a kényes témák tapintatos, de célirányosan határozott kezelése. Ne feledje, időnként elkerülhetetlenek a kompromisszumok.
• Kommunikáció. Egy anyós rendszerint a legártatlanabb megjegyzésen is képes megsértődni. Ügyeljen tehát arra, mit és hogyan mond neki.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.