• cukorbetegség
• testmozgás

Testedzési lehetőségek krónikus betegek számára

A WHO krónikus betegségeknek nevezi a hosszan tartó, lassú javulást mutató kórokat. Ide sorolja a diabéteszt, a szív- és érrendszeri betegségeket, a magas vérnyomást, az elhízást, a reumatikus megbetegedéseket, a légzőszervi, a daganatos és a mentális betegségeket. Ezekben szenvedők azok, akik nagyobb korlátnak élik meg krónikus panaszaikat, hiszen a fájdalom és a kellemetlen tünetek folyamatosan nehezítik életüket.

Elmondható, hogy a krónikus betegségek miatt olyan globális egészségügyi problémával állunk szemben, melynek néhány évtizeden belül beláthatatlan következményei lesznek, ha nem helyezünk nagyobb hangsúlyt a megelőzésükre, a felvilágosító munkára. Ez utóbbiakkal legalább annyit kellene foglalkozni, mint a kezeléssel. Alapvető fontosságú lenne a társadalom egészségtudatosságának növelése és olyan szociális intézmények létrehozása, amelyek a kórházközpontú szolgáltatástól a betegközpontú ellátás felé közelítenének.

A krónikus betegségek szempontjából sem lehet elégszer hangsúlyozni az egészségtudatos táplálkozást és a mozgás fontosságát. Az ilyen betegek számára egy jól megválasztott testedzés a gyógyszer erejével ér fel. Rendszeres alkalmazásával javul az erőnlétük, a fizikai teljesítőképességük, az izomerejük, és csökkenni fog a fáradságérzésük. Pszichikai szempontból javulni fog a hangulatuk, csökken a depresszió és a szorongás. Amint pedig azt tapasztalják, hogy egyre többet és többet tudnak teljesíteni, visszanyerik önbizalmukat. Nem érzik majd, hogy csupán passzív eszközei a kezelési procedúráknak, és feltehetően aktívan, jó irányba fogják alakítani további gyógyulásukat.

A megfelelő kezelés alapja a korrekt diagnózis. Aki komoly elhatározással akar sportolni, annak alapos szakorvosi vizsgálatra van szüksége a fizikai tevékenység megkezdéséhez. Az orvos javaslata a mérvadó! Bármilyen panasza is van, bármilyen betegségben is szenved, az állapotfelmérés elengedhetetlen a szakszerű kezelés megkezdéséhez.

A mozgásos tevékenységeket körültekintően kell kiválasztani. A mozgásforma kiválasztásának, az edzésterhelés adagolásának személyre szabottnak kell lenni. Figyelembe kell venni a beteg életkorát, alkati adottságait, edzettségi szintjét, terhelhetőségét, betegsége típusát, súlyosságát. Számba kell venni a mozgásterápia várható következményeit, kockázati tényezőit, mellékhatásait, hogy jól lehessen reagálni ezekre. Vagyis előre megtervezetten, gondos odafigyeléssel, kontroll alatt szabad csak testedzést végezni. Minden szélsőség kerülendő!

A továbbiakban tekintsük át, hogy egyes krónikus betegségekben milyen speciális odafigyelésre van szükség.

Cukorbetegek testedzése

Sajnos a cukorbetegséghez gyakran társulnak emelkedett vérzsírszintek és magas vérnyomás, amelyek együttesen megsokszorozzák a szív- és érbetegségek előfordulásának kockázatát. Mi ebben az esetben a teendő?

Természetesen nagyon fontos lehet a gyógyszeres kezelés. Azonban a kezdődő cukorbetegség esetén elégnek tűnik az életmódváltás, a testsúlycsökkentés. Ahogyan csökken a testsúly, úgy változik kedvezően a vérnyomás, a vérzsír- és a vércukorszint is.

Testedzés végzése szempontjából két csoportra kell osztanunk a cukorbetegeket: inzulinnal kezeitekre és nem inzulinnal kezeitekre. Erre azért van szükség, mert az intenzív sportmozgásra más-más mértékben reagálnak, vércukorszint-zuhanás (hipoglikémia) léphet fel, amennyiben nem szakszerű (egyénre szabott) a terápia alkalmazása.

 A sporttevékenység (fizikai aktivitás) célja és általános hatásai

A nem inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegség esetén

Célja lehet:

• testsúlycsökkentés,
• a szénhidrát-anyagcsere javítása,
• a szívre és az érrendszerre ható előnyös tulajdonságok kiaknázása.

Hatásai csak akkor következhetnek be, ha a mozgás az életmód részévé válik, rendszeres tevékenységként zajlik!

• Növeli a szervezet edzettségi állapotát, javítja a vázizmok vérkeringését, fokozza a szervezet inzulin iránti érzékenységet.
• Mérsékli a vérnyomást, csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
• Csökkenti a koleszterin-, a vércukor- és a trigliceridszintet.
• Feszültséglevezető, segít a pszichés stressz oldásában, pozitívan befolyásolja az alvászavarokat, csökkenti a betegségtudatot.
• Erősíti a társas kapcsolatokat, növeli az akaraterőt, javítja az életminőséget.

 A sporttevékenység (fizikai aktivitás) célja és általános hatásai az l-es típusú és az inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegség esetén

Itt is érvényesek a mozgásterápia fentebb vázolt céljai és előnyös hatásai, de sajnos bonyolultabb a helyzet: a fizikai terhelés megtervezése nagy körültekintést igényel, gondosan össze kell hangolni az étrenddel és a gyógyszeres kezeléssel. Az l-es típusú cukorbetegségben szenvedők szervezete képtelen az inzulin előállítására, inzulin nélkül pedig nem tudják a glükózt energiaforrásként használni. Számukra a sporttevékenység csak abban az esetben tanácsos, ha inzulinkezelésük jól beállított (állandó a vércukor-ellenőrzésük, a vércukorértékeik optimális szinten vannak, ketoacidózis nem áll fenn).

Ez azt jelentené, hogy ezeknek a cukorbetegeknek túlsúlycsökkentésre vonatkozó álmai nem megvalósíthatóak?

Szerencsére nincs így, csak esetükben szigorúbb szabályokkal kell szembenézni. Milyen vizsgálatok elvégzése szükséges számukra a testmozgás megkezdése előtt?

• Testsúly, testmagasság, vérnyomás.
• Nyugalmi és terheléses EKG.
• Szemészeti vizsgálat.
• Laboratóriumi vizsgálatok.
• Neurológiai vizsgálat a szenzoros és/vagy autonóm neuropátia kizárására.
• Doppler-vizsgálat.
• Igényeik, kezelésük egyénenként változóak, alkalmazhatóak általánosan mindenkire, így ezeket minden esetben külön-külön kell egyeztetni orvossal, dietetikussal, személyi edzővel.

 Mit sportoljon a cukorbeteg?

Elsősorban dinamikus, nagy izomcsoportokat megmozgató, aerob jellegű testgyakorlatok javasolhatóak, melyek során a terhelések mértéke pontosan adagolható. Ezek kiegészíthetőek rezisztencia- (izomtömeg-növekedést serkentő) gyakorlatokkal.

Természetesen mindezt befolyásolhatja, ha a cukorbeteg már szív-, ér- és idegrendszeri szövődményekkel vagy egyéb krónikus betegségekkel terhelt. Ilyen esetekben a diabetológus véleményére kell hagyatkozni.

Kezdésként a mozgástanulást, a helyes technika elsajátítását, a tartós aerob körülmények között folytatott közepes intenzitású állóképesség-fejlesztést, az erő-állóképesség fejlesztése céljából pedig a köredzéses módszert lehet ajánlani, az utóbbi a saját testsúly legyőzésével vagy kis súlyokkal végzett, S technikailag jól elsajátított gyakorlatok sorából álljon. Érdemes ciklikus mozgásformákkal (gyaloglás, kocogás, úszás, kerékpározás, evezés) kezdeni, mert ezek egyszerűbb mozgások. Könnyen elsajátíthatók, és a gyakorlás során a terhelés is jól adagolható. Később már a 2-es típusú diabéteszben szenvedő ÍD nem inzulinkezeiteknek az aciklikus mozgásformák (pl. labdajátékok, küzdőjátékok) beiktatásával, intervallumedzéssel, funkcionális erőedzéssel, a nagy izomcsoportok megerősítésével lehet a mozgásprogramot még változatosabbá és érdekesebbé tenni, de a lazító, nyújtó gyakorlatok természetesen ekkor sem maradhatnak el.

 A következőkben tájékoztatás céljából általános szabályok ismertetésére kerül sor, a szükséges teendőkről minden esetben személyre szabottan kell dönteni!

Teendők 20 percnél rövidebb aerob tartományban folyó testgyakorlás esetén. Az edzés előtti inzulinadag korrekciója nem indokolt. Étrend vonatkozásában: ha az edzés előtti vércukorérték <4,4mmol/1, 10-15 gramm szénhidrát fogyasztása javasolt a kezdés előtt. Edzés után, ha a vércukorérték <4,4mmol/1, és nincs itt a tervezett étkezés ideje, újabb 10-15 gramm szénhidrát fogyasztása javasolt.

Teendők 21-40 perces aerob tartományban folyó testgyakorlás esetén.

Edzés előtti inzulinadagot 15-20%-kal javasolt csökkenteni, ha a mozgás a gyors hatású inzulin beadása után 3 órán belül kezdődik. Amennyiben ezt az értéket jelentősen túllépi, az edzést nem szabad elkezdeni! Ha a vércukorszint az 5,5mmol/1 értéket kissé meghaladja, 10-15 gramm többletszénhidrát bevitele javasolt az edzés előtt. Edzés után, ha a vércukor érték <4,4mmol/1, és nincs itt a tervezett étkezés ideje, újabb 10-15 gramm szénhidrát fogyasztása javasolt. Az edzés utáni inzulinadagot mindig a mért vércukorértékhez kell igazítani.

Teendők 40 percnél lényegesen hosszabb ideig tartó, aerob tartományban folyó testgyakorlás esetén.

Edzés előtti inzulinadagot 25-30%-kal javasolt csökkenteni, ha a gyors hatású inzulin beadása után 3 órán belül kezdődik. Ha a vércukorszint már az 5,5mmol/1 értéket meghaladja, 10-15 gramm többletszénhidrát bevitele javasolt, illetve edzés alatt 20 percenként további 10-15 gramm bevitele kívánatos. Edzés után, ha a vércukorérték <4,4mmol/1,és nincs itt a tervezett étkezés ideje, újabb 10-15 gramm szénhidrát fogyasztása javasolt. Az edzés utáni inzulinadagot mindig a mért vércukorértékhez kell igazítani.

A hipoglikémia megelőzésének szempontjából fontosabb, hogy a mozgás alatt alacsony legyen az inzulinszint, mint hogy magasabb legyen a vércukorszint. Ha a mozgás mellett hipoglikémia észlelhető, meg lehet próbálni megnyújtani az inzulinbeadás és a mozgás közötti időt. Ily módon biztosítható a testedzés alatti alacsony inzulinszint.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.