Angioplasztika és műtét mente, kockázatai
Az „angio” latin előtag jelentése „ér”, a „plastica” jelentése „formázás, korrigálás”. Az eljárás tehát olyan folyamatot takar, amelynek során a beszűkült koszorúeret újra kitágítják, majd egy ún. stent beültetésével megelőzik a szűkület újbóli kialakulását. Az angioplasztika forradalmasította a szívsebészetet, korábban ugyanis az ilyen problémák megoldására az egyetlen mód a bypass műtét volt.
Míg azonban az utóbbi nem más, mint egy nyílt mellkasi műtét, amelynek során a beszűkült érszakaszt egy, a lábszár vénájából kivett érdarab beültetésével mintegy „megkerülik”, addig az angioplasztika alig több mint a fent részletesen tárgyalt angiográfia kiegészített változata. Segítségével elkerülhetőek a nyílt műtéttel, a nagy mellkasi sebbel összefüggő komplikációk, a beavatkozás egyszerűbb, biztonságosabb, mégis legalább annyira hatékony, mint a bypass.
Az első angioplasztika műtét
A módszer kigondolója Andreas Grüntzig német orvos volt, aki első angioplasztikáját 1977-ben, Zürichben hajtotta végre. A műtét alanya egy akkor 38 éves, megrögzött dohányos férfi, Adolph Bachmann volt, aki egyébként még most is élt, de már nem dohányzik. Grüntzig sokáig a konyhájában gyakorolt katéterekkel és felfújható ballonokkal, mire elég felkészültnek érezte magát ahhoz, hogy tudományát egy csoport szkeptikusnak is bemutassa.
A módszer bevált: ma az Egyesült Államokban évente 700 000 ilyen beavatkozást végeznek. Dr. Grüntzig sajnos nem sokkal élte túl élete nagy sikerét 1985-ben Atlanta fölött magánrepülőgépével viharba keveredett, és meghalt. 1977 óta azonban emberek millióinak adta vissza az életét.
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
- Vizelési panaszok okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Gyógyszerrel impregnált stentek
A gyógyszerek hatásmechanizmusukat tekintve gyulladás gátlók, ún. antimetabolitok és immunszuppresszánsok, egyszerűbben fogalmazva gátolják azokat a gyulladással és sejtszaporulattal jellemezhető természetes helyreállító folyamatokat, amelyek a tágítással és az idegen test (vagyis a stent) beültetésével együtt járó mikro sérülések hatására aktiválódnak az érben.
Előforduló mellékhatások
Ezek a folyamatok ugyanis bár kétségtelenül a művi sérülések gyógyulását szolgálják nemegyszer olyan fokú szövetszaporulattal, ödémával és duzzanattal járnak az érintett területen, amely rövid időn belül az ér újbóli beszűküléséhez, elzáródásához, ún. restenozis (ejtsd: resztenózis) kialakulásához vezet.A gyógyszerrel impregnált stentek ma már a világon mindenütt elérhetők. Mivel kimutatták, hogy alkalmazásuk jelentősen csökkenti az újbóli érszűkület vagy érelzáródás gyakoriságát ezzel együtt a beavatkozások ismétlésének szükségességét a klinikai gyakorlatnak hamar részévé váltak. Mivel azonban az ilyen stentek ára elképesztően magas, beültetésükre csak azon betegek esetén kerül sor, akiknél a restenosis emelkedett kockázatával kell számolni.
Ilyen és hasonló, az angioplasztikát dicsérő „szózatok” kapcsán jogosan merül fel a kérdés, hogy mit keres akkor még mindig a koszorúér betegségek terápiái között a bypass műtét. Épeszű ember nemigen fűrészelteti el önszántából a mellcsontját, hogy a szívéhez hozzáférjenek, és nem fekszik hetekig a kórházban, ha az egész egykét nap alatt is megoldható.
Az igazság azonban az, hogy az angioplasztika nem mindig kivitelezhető a „durvább” esetek megoldására nem elegendő. Előfordulhat ugyanis az is, hogy az érintett koszorúéren nem egy, hanem több, egymást láncszerűen követő szűkület áll fenn, vagy a szűkület foka már elérte azt a stádiumot, amelyben az ér roncsolódás, repedezés nélkül nem tágítható ki, és a stent nem helyezhető bele. Ilyenkor az egyetlen megoldás ezen érszakasznak egy másik érrel történő áthidalása, „éptől az épig”, tehát megkerülni a meg nem szüntethető károsodást és egy másik éren keresztül biztosítani a véráramlást.
Az angioplasztika kivitelezése
A beavatkozás lényege az, hogy az angiográfiához hasonlóan egy vékony katétert vezetnek fel és tolnak át a beszűkült érszakaszon, majd a katéteren lévő, a felvezetéskor teljesen üres állapotú vékony gumiballont felfújják. Egyetlen katéteren több, különböző keresztmetszetűre felfújható ballon foglal helyet; a tágítást a sérülés minimalizálásának érdekében a legkisebb ballonnal kezdik, és addig folytatják, amíg az ér keresztmetszete a beteg testi adottságaihoz mérten megfelelő nem lesz.
Ballon
(Egy száztíz kilós rakodómunkás nyilván nagyobb érkeresztmetszetből profitál, mint egy negyvennyolc kilós, madárcsontú nagymama.) A ballonok felfújása egy percig tart, hiszen ezen idő alatt az ér tulajdonképpen ugyanúgy el van zárva, mint infarktus esetén, és nem szabad, hogy a szívizom tartósan vérellátási hiányt szenvedjen. Ilyen rövid idő alatt erre reális esély nincs.
Stent
Az angioplasztizált terület a tágítás végeztével magára hagyható vagy stenttel ellátható. Az előbbit ma már nagyon ritkán végzik, mert a „segédeszközzel” el nem látott ér sajnos az esetek 10%-ában újra elzáródik, míg stent beültetése mellett ilyesmi jóval ritkábban fordul elő. A stent francia találmány; nem más, mint egy rugalmas drótháló, amelyet katéter segítségével vezetnek fel az angioplasztika helyére és préselnek bele finoman az érfalba.
A tágított területnek így mesterséges fala, mondhatni „tartása” lesz, a tágítással elért keresztmetszet a továbbiakban is megmarad vagy csak nagyon kis fokban szűkül. Mivel a tágítás során felsértett árterületen, idegen test jelenlétében a véralvadás menthetetlenül beindul, a stentet viselő betegnek élete végéig véralvadásgátlókat kell szednie.
Egy „ülésben” általában csak egy vagy két ér angioplasztikája történik, az esetlegesen szükséges továbbiakat csak későbbi időpontokban végzik el. A legtöbb beteg szívében egy vagy két stent-tel kielégítő keringés biztosítható, vannak azonban olyanok is, akik 56 stent-tel élnek. (Az ő szívük mondhatni egész kincsesbánya, ha arra gondolunk, hogy egy egyszerű stent is több százezer forintba kerül.)
Az angioplasztika kockázata
A kockázat körülbelül az angiográfia kockázatával egyezik meg, kicsit magasabb. 1:500 annak a valószínűsége, hogy a beteg a beavatkozás közben vagy azzal összefüggő szövődmények miatt életét veszti; 0,51% annak az eshetősége, hogy a beteg technikai hiba vagy akut érelzáródás miatt a beavatkozást követően intenzív osztályos kezelést és sürgősségi ellátást igényel majd.
Angioplasztika előtt egy beteg szemével
Anginás rohamok
Az elmúlt öt hónapban Jacknél egyre gyakrabban jelentkeztek az anginás rohamok, és hiába szedett gyógyszereket, már azok sem segítettek. A terheléses EKG eredménye alátámasztotta a koszorúér-betegség gyanúját, most pedig sor kerül majd egy invazív tesztre is, az angiográfiára. Jack először nem akarta aláírni a beleegyező nyilatkozatot, sőt kereken megtagadta, hogy olyan vizsgálatnak vesse alá magát, amelynek a lehetséges szövődményei között olyanok is fel vannak sorolva, mint a szívinfarktus vagy a szélütés, de aztán rájött, hogy sok választása nincs.A gyógyszeres kezelés már nem képes kivédeni az anginát, ami azt jelenti, hogy műtéti beavatkozás nélkül bármikor meghalhat infarktusban. Ahhoz pedig, hogy angioplasztikát vagy bypass-t hajtsanak végre rajta, szükséges a szűkület pontos helyének és kiterjedtségének ismerete. Ennek meghatározására jelenleg az egyetlen mód az angiográfia.
Húsz perc múlva végre szólították, de megint csalódnia kellett. A nővér csak annyit mondott, hogy aznap negyedik az angiográfiára várók listáján, így kb. délben kerül majd rá sor. Javasolta, hogy addig helyezze magát kényelembe az egyik kórteremben, vegye fel a kórházi köpenyt, és várjon addig, amíg egy ápoló érte nem megy.
Délután kettőkor Jack még mindig étlen-szomjan, egy rendkívül érdekes „tervezésű”, nyakban megkötős, hátul nyitott kórházi köpenyben várta, hogy valaki érte jöjjön, és megkezdődjék a vizsgálat. Ekkorra már nem csupán ideges, de kifejezetten dühös és tompult is volt. A gyerekei, a testvére és az édesanyja is megérkeztek már azt gondolván, hogy Jack már rég túl van a beavatkozáson, így az ő idegességük is csak fokozódott a lassan vánszorgó percekkel.
Fél háromkor végre két nővér és egy ápoló érkezett egy tolóággyal, és elvitték Jacket a műtő felé. A műtőben maszkos, zöld ruhába bújt emberek várták, neki pedig át kellett másznia egy jéghideg asztalra. A kórházi köpenyt rögtön levették róla, csak egy zöld steril lepedőt kapott, amellyel kevésbé fontos részeit betakarták. A lágyékát leborotválták, ötször is lefertőtlenítették, majd egy vékony tűvel érzéstelenítő injekciót kapott. Néhány másodperc múlva egy jóval, vastagabb tűvel beleszúrtak az artériájába, de ezt tulajdonképpen már alig érezte.
Szív katéterezése és az eredmény
Később látta, ahogyan egy számára döbbenetesen hosszúnak tűnő katétert vezetnek a tűn keresztül az érbe, az orvos pedig folyamatosan kommentálta, hol jár éppen a katéter vége. Jack maga is csodálkozott, hogy nem érez semmit, bár korábban már elmondták neki, hogy így lesz, hiszen az erek és a szív belsejében nincsenek érzőidegek. Látta, amint a teste körül hatalmas kamera mozog és felvételeket készít. Hallotta azt is, amint a személyzet az eredményeket vitatja meg, de a beszélgetésükből sajnos egy szót sem értett. Tizenöt perccel az után, hogy a műtőbe vitték, Jack már túl is volt a vizsgálaton, amitől annyira rettegett.„Úgy néz ki, hogy csak egyetlen ér érintett” magyarázta az orvos. „Angioplasztikára lesz szükség, hogy kitágítsuk, de ezt ma nem tudjuk elvégezni. A délutáni viziten elmondom majd, milyen lehetőségek vannak, addig is nyugodtan, mozdulatlanul kell feküdnie legalább négy óra hosszat.”
Jack tehát a szerencsétlenségben is szerencsésnek érezte magát, hiszen csak egyetlen elzáródása volt, amit angioplasztikával korrigálnak majd, így nyílt szívműtétre nem lesz szükség. Ezúttal nem volt kérdéses, beleegyezik-e a műtétbe, hiszen tudta, hogy az eljárás menete szinte megegyezik az angiográfiával.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.