Koronária-angiogram, angiográfiai beavatkozás menete
A koronária betegség diagnózisának kimondásában, a szűkület fokának meghatározásában és a műtétre javasolható betegek kiválasztásában a koronária-angiogram nyújtja a legértékesebb információt.
Tekintettel azonban a vizsgálat invazív jellegére, az angiográfiára rendszerint előzetes EKG, terheléses EKG, szívultrahang és/vagy perfúziós szcintigráfia, valamint a kórtörténet alapján a beteg infarktuskockázatának gondos megbecslését követően kerül sor. Az eljárás lényege, hogy az egyik oldali combartérián egy vékony ér katétert vezetnek fel az aortába, egészen a szívig.
Ekkor a katéterbe sugárfogó anyagot, ún. kontrasztanyagot fecskendeznek, amely másodpercek alatt eljut a koszorúerekbe és egy egyszerű röntgenfelvételen fehéren kirajzolja azokat. Azokon a helyeken, ahol a kontrasztanyag fehér „csíkja” üvegnyakszerűen elkeskenyedik, koszorú érszűkület valószínűsíthető.
Az angiográfia kockázata
A vizsgálat kockázata két tényezőből fakad: az egyik a felvételek készítésekor fellépő igaz, csak kis fokú sugárterhelés, a másik az invazivitás. A katéter felvezetésekor vérzés indulhat meg a combartériából, megsérülhet a koszorúerek szájadéka, aminek következtében az adott ér elzáródhat, tehát infarktus alakulhat ki, a nem megfelelő helyre kerülő katéter pedig hasonló módon agyi infarktust, vesekárosodást okozhat.
Azt, hogy ilyen szövődményekre kinél lehet számítani, az orvos nem tudja előre megjósolni, mint ahogyan egy rendőr sem tudhatja előre, hogy az autópályán melyik autó szenved majd balesetet, ha egyáltalán valamelyik valóban balesetet szenved. Ha meg tudnák jósolni, valószínűleg készenlétben várakoznának a helyszínen, hogy a veszélyt elhárítsák, így kockázatról többé nem is volna érdemes beszélni.
- A szívbetegség alternatív terápiás gyógyítása
- Szívbetegek gyógyszeres terápiája
- Szívbetegség – rehabilitáció, diéta, szex
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az angiográfiai beavatkozás
Ahogyan azonban az autópályán nagyobb a valószínűsége annak, hogy a baleset a vezető figyelmetlensége vagy a rossz útviszonyok miatt következik be, mint annak, hogy a Sárga Angyal műszaki mentése közben, úgy egy adott betegség szempontjából nagyobb kockázatnak van kitéve az a beteg is, aki megtagadja magától azokat a diagnosztikai vagy terápiás beavatkozásokat, amelyekkel a betegség elhárítható lenne, mint amekkorát ezen beavatkozások elvégzése jelent.
Ami az angiográfiát illeti, a beavatkozást végző orvos nagy szakmai tapasztalata és a vizsgálatra kerülő betegek gondos kiválasztása minimalizálja a komplikációk kialakulásának valószínűségét, a súlyos koszorú érszűkületben szenvedő betegek azonban még így is 12:200 arányban veszítik életüket az eljárás közben. Minél rosszabb a koszorúerek állapota és minél több társuló betegség van jelen, annál nagyobb a negatív kimenetelű komplikációk kialakulásának valószínűsége, egyúttal azonban annál nagyobb a fel nem ismert vagy kezeletlen koszorúér betegségből eredő halálozás valószínűsége is.
Mindezeket figyelembe véve alakult ki az a rutin, hogy az angiográfiát nem első, hanem többed vonalbeli vizsgálatként végzik, akkor és csakis akkor, ha szükségességét előzetes EKG, terheléses EKG, szívultrahang és/vagy perfúziós szcintigráfia leletei támasztják alá.
Az angiográfia folyamata
Az angiográfia elvégzése nem igényel különösebb előkészítést és nem is tart hosszú ideig. Kisebb rizikójú betegek esetén akár ambuláns ellátás keretében is kivitelezhető, vagyis a beteg a vizsgálat napján érkezik, majd néhány órás megfigyelést követően otthonába távozik. E tekintetben az egyes egészségügyi centrumok protokollja eltérhet; előfordulhat, hogy a betegnek már a vizsgálatot megelőző napon be kell feküdnie a kórházba, és csak később távozhat.
Az angiográfia eljárás menete
Az eljárás „kisműtétnek” minősül, ami annyit tesz, hogy a személyzet steril ruhában, szájmaszkkal, talpig zöldben sürög, forog, a beteg jéghideg acél műtőasztalon fekszik, „nemesebb” részeit egyetlen steril lepedő takarja.
Maga a vizsgálat meglepően fájdalommentes és egyszerű, mindössze a kanülnek a combartériába való bevezetése okoz némi kellemetlenséget. Egyes klinikákon újabban már nem a comb, hanem a csukló artériáját használják erre a célra, amelyet azonban a típusos, zömök testfelépítésű koszorúérbetegeken nem mindig lehet megtalálni.
Az angiográfiát altatás nélkül végzik, a beteg a procedúra alatt végig ébren van. A lágyéktájon az artériába való szúrás helyét előzetesen érzéstelenítik, hogy a kanul bevezetése a lehető legkevesebb fájdalommal járjon. Az erek és a szív belsejében nincsenek érzőidegek, így a katéter jelenlétét vagy mozgását a bevezetést követően már nem lehet érezni.
Amikor a katéter vége elérte a megfelelő pozíciót, vagyis a koszorúerek szájadékát, kívülről, a bevezetés szabad vége felől festéket fecskendeznek bele. Amint ez eljut a másik végéig és onnan kiszabadul, pillanatok alatt bekerül a koszorúerekbe, és végigjárja ugyanazt az utat, amit a vér ezekben az erekben megtesz. Közben a beteg mellkasa körül hatalmas kamera kering, amely detektálja a festék útját és felvételeket készít az erekről, amelyeken a legkisebb szűkület is ábrázolódik.
Miután a koszorúerekről minden szükséges információ rendelkezésre áll, a katétert egyszerűen visszahúzzák ott, ahol bevezették, vagy továbbmennek, és a katéter végét a bal kamrába szájaztatják. Újra festéket fecskendeznek bele, ezúttal azonban a bal kamra alakjára, töltődésére, falmozgására kíváncsiak. A vizsgálat neve ettől kezdve ventrikulográfia. Diagnosztikai értéke a szívultrahang mellett eléggé korlátozott, „ha már egyszer itt vagyunk” alapon azonban az angiográfiával egybekötve rutinszerűen végzik.
A katéter eltávolítása
A katétert csak ezután távolítják el az erekből, kíméletesen, fájdalommentesen. Mivel az artérián így nyílás keletkezett, a vérzést érfogó, majd nyomókötés segítségével csillapítják. A beteget visszaviszik a kórterembe, ahol további négy órán keresztül mozdulatlanul kell feküdnie, hogy az éren keletkezett seb fel ne szakadjon.
Az angiográfiával kapcsolatos legtöbb panasz és kellemetlenség ebből a periódusból származik: a betegek, képtelenek ezt a négy órát teljes nyugalomban eltölteni mozgolódnak, fészkelődnek, akarva akaratlan is folyamatos feszülésnek, rongálódásnak teszik ki a megsebzett eret, aminek a vége persze az lesz, hogy a lágyéktájon hatalmas véraláfutások keletkeznek. Szükséges a véraláfutások kezelése. Ritka esetekben az érsebnek akár a sebészi ellátására is szükség lehet az erőteljes vérzés miatt.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.