Ami a divat-diétákból kimaradt! Figyelj a mennyiségre!
A tudatos étkezés következő elve az elfogyasztott étel mennyiségével áll összefüggésben.
Az „éppen elég” nem egy adott mennyiség, hanem a körülményektől függően változik. Figyelmesen jelen kell lennünk ahhoz, hogy tudatában legyünk az „éppen elégnek”. A még fejlődésben lévő fiatalembernek, aki egész nap dolgozott, például kerítésoszlopoknak való lyukakat ásott, kétszer akkora adagra van szüksége, mint egy hozzám hasonló középkorúnak. Mindannyian ahhoz igazítjuk a porciónkat, hogy mennyi étel van a tálalóedényekben, hány ember fog még venni rajtunk kívül, és mennyi ételre van nekik szükségük.
Amint korábban már említettük, manapság rossz hatással lehet az egészségünkre, ha mindent megeszünk a tányérunkról.
A „normális” adagok mérete csupán egyetlen nemzedék alatt is drámaian megnőtt. Ez a növekedés mindenütt megfigyelhető, ahol ételt árulnak: az élelmiszerboltokban kapható, az éttermekben felszolgált, a szakácskönyvekben megbecsült és az otthon a tányérunkra kerülő adagokban egyaránt.
Ha nagyobb tálakat, tányérokat és evőeszközöket használunk, akkor többet veszünk magunknak, és többet is eszünk.
Számos tanulmány igazolta, hogy többet eszünk, ha nagyobb edényeket használunk. Például amikor az embereknek félkilós kiszerelésű M&M’s cukorkát adtak rágcsálnivalónak, miközben egy videofilmet néztek, kétszer annyit ettek, mint azok, akik csak negyedkilós csomagot kaptak.’ Nem számít, hogy iskolában ebédelő hatéves gyerekek vagyunk-e, vagy táplálkozástudományi laboratóriumban dolgozó tudósok, ha nagyobb adagokkal kerülünk szembe, mindannyian beleesünk abba a csapdába, hogy többet eszünk.”
A kutatások azt mutatják, hogy ötéves korig a gyerekeknek jól működő étvágyközpontjuk van.
Még ha rendkívüli adag sajtos makarónit szolgálnak is fel nekik, ők addig esznek, amíg éhesek, majd abbahagyják. Ötéves kor után a gyermekek kezdenek a tányérjukra tett mennyiségre támaszkodni annak meghatározásában, hogy mennyit egyenek. Mire bekerülünk az óvodába, a szem, az orr és a száj éhsége elkezd felülkerekedni a gyomor bölcsességén és a sejtéhségen.
Sok felnőtt olyan hosszú ideig semmibe vette az étvágyközpontjától érkező jelzéseket, hogy már nem érzi, mikor kell abbahagynia az evést.
A szociális és vizuális jelzésekre támaszkodnak, és általában akkor hagyják abba az evést, amikor mások befejezték az asztalnál, illetve elfogyott az étel. Vagy a túlzottan feszülő gyomor fájdalmas jelzéseire hagyatkoznak.
Együk a megfelelő mennyiséget!
Mielőtt enni kezdenénk, álljunk meg, vegyük szemügyre az ételt, amit el fogunk fogyasztani, és becsüljük meg, mennyire lenne szükségünk ahhoz, hogy csak kétharmadig legyünk tele. Miután a szokásosnál kisebb adagot vettünk, és tudatosan elfogyasztottuk, fontoljuk meg: „A testem és az elmém egészségéért ettem ekkora adagot.”
Szánjunk legalább húsz percet az étkezésre. Amikor úgy érezzük, hogy kétharmad részben tele vagyunk, igyunk egy kis folyadékot.
Most becsüljük fel az éhség hét fajtáját, különösen a gyomor éhségét, a sejtéhséget és az elme éhségét. Elégedettek, vagy sem? Ha egyik részünk még enni akar, vajon mi ennek az oka?
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.