Ismerd meg a tudatos étkezés örömét!
A tudatos étkezés olyan tapasztalat, amely minden részünket leköti – a testünket, a szívünket, az elménket – az étel kiválasztása, elkészítése és elfogyasztása során. A tudatos étkezés minden érzékünket igénybe veszi. Ilyenkor elmerülünk a színekben, az illatokban, az ízekben, a különböző ételek állagában, sőt az evés-ivás hangjaiban. A tudatos étkezés lehetővé teszi számunkra, hogy kíváncsiak, sőt játékosak legyünk, miközben megvizsgáljuk az ételre adott reakcióinkat, valamint az éhséggel és a megelégedettséggel kapcsolatos belső utasításainkat.
A tudatos étkezést nem grafikonok, táblázatok, piramisok vagy mérőskálák irányítják. Nem is valamilyen szakértő előírásait követjük, hanem saját belső tapasztalataink vezérlik, pillanatról pillanatra. Mindenki tapasztalata egyedi, ennél fogva mindenki szakértő.
Tudatosság a választás szabadságának birtokában
A tudatos étkezés nem a jövőtől való szorongáson alapul, hanem az előttünk álló valódi választásokon és az egészségről szerzett közvetlen tapasztalatunkon – evés és ivás közben. A tudatos étkezés az önbírálatot önmagunk táplálásával, a szégyent pedig a saját belső
Valóban éhes vagyok?
Hol érzem az éhséget? Melyik részem éhes? Mire sóvárgok valójában? Mit ízlelek éppen most?
Roppant egyszerű kérdések ezek, mégis ritkán tesszük fel őket. Ez a cikksorozat segít önöknek abban, hogy megtalálják a választ e kérdések némelyikére, és eszközöket kínál ahhoz, hogy további válaszokat találjanak a jövőben.
A tudatos jelenlét az étel sava-borsa
Miközben ezeket a sorokat írom, citromtortát eszem. Az egyik barátomtól kaptam, aki tudja, mennyire odavagyok a citromtortáért, és alkalmanként hoz nekem egyet egy különleges sütődéből. Néhány órányi írás után megjutalmazom magam egy szelet citromtortával. Az első falat fenséges. Krémes, édes-savanyú, porhanyós. Amikor a második harapáshoz érek, elkezdek gondolkodni azon, mit írjak ezután. A számban lévő íz egyre gyengül. Újabb harapás után felállók, és kihegyezem a ceruzámat. Séta közben észreveszem, hogy rágok ugyan, de ennek a harmadik harapásnak szinte egyáltalán nincs citromíze. Leülök, munkához látok, és várok néhány percet.
- Folyton nassolok, akár éhes vagyok, akár nem. A nassolás elhagyása
- Meditáció – hogyan működik?
- Pszichoterápiás módszerek, meditáció
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ekkor negyedszerre is harapok belőle, teljesen a szagokra, az ízekre és a számban lévő érzetekre összpontosítva. Ismét fenséges! Újra meg újra felfedezem (lassan tanulok), hogy egyedül úgy tudom megőrizni az „első falat” élményét, ha megbecsülöm a barátomtól kapott ajándékot, és lassan eszem, hosszú szünetekkel az egyes harapások között. Ha bármi mást teszek evés közben, ha beszélek, sétálok, írok vagy gondolkodom, az íz elhalványul, sőt akár el is tűnik. Csodálatos citromtortám élettelené válik. Akár a kartondobozt is ehetném.
Most következik a vicces része. Azért nem éreztem a citromtora ízét, mert gondolkodtam. És vajon miről gondolkodtam? A tudatos étkezésről! Ezt felismerve mosolyognom kell. Embernek lenni egyszerre szánalmas és mulatságos.
Miért nem gondolkodhatok, sétálhatok és lehetek közben teljesen tudatában a citromtortának?
Nem tehetem mindezt egyszerre, mert az elmének két eltérő működésmódja van: a gondolkodás és az éberség. Amikor gondolkodó üzemmódban van, az éberség üzemmódja ki van kapcsolva. Amikor gőzerővel zajlik a gondolkodás, akár egy egész étkezést, egy egész süteményt, egy egész doboz jégkrémet megehetünk, és közben alig vagyunk tudatában egy-két falat ízénél többnek. El a nem ízleljük, amit eszünk, akkor könnyen lehet, hogy végül majdnem kipukkadunk, mégis egészen kielégületlennek érezzük magunkat. Mindez azért van, mert az elménk és a szánk nem volt jelen, nem ízlelt, nem élvezte az ételt, miközben ettünk. A gyomrunk tele lett, de az elménk és a szánk kielégítetlen maradt, és további evésre szólít fel bennünket.
Pszichés kielégületlenségből fakadnak a falási rohamok
Ha kielégületlennek érezzük magunkat, akkor körülnézünk, hogy ehetünk-e még többet, vagy ehetünk-e valami mást. Mindenki tapasztalta már, milyen az, amikor az ember a konyhában bolyong, nyitogatja a fiókokat és a szekrényeket, hiába keresve valamit (mindegy, mit), ami elmulasztaná kielégületlenségét. Ezt az alapvető éhséget egyedül az enyhíti, ha leülünk, és – akár csak néhány percig – teljesen jelen vagyunk.
Ha kapcsolatban maradunk saját tapasztalatainkkal és azokkal az emberekkel, akik megtermelték, elkészítették, illetve felszolgálták az ételt, és azokkal, akik mellettünk esznek, akár egy szerényebb étellel is nagyon elégedettek leszünk. Ez a tudatos étkezés ajándéka: helyreállítja bennünk a megelégedettség érzését, függetlenül attól, mit eszünk, vagy éppen mit nem eszünk.
Általános félreértések a tudatos étkezéssel kapcsolatban
Az embereknek homályos elképzeléseik vannak a tudatos jelenlétről. Azt gondolják, hogy ha egyszerre csak egyvalamit csinálnak, például úgy esznek, hogy közben nem olvasnak, vagy nagyon lassan és óvatosan mozognak, akkor tudatosan jelen vannak. Csak eszünk, vagy egyszerre gondolkodunk és eszünk? Az elménk a szánkra figyel, vagy valahol másutt jár? Ez lényeges különbség.
Egyszerre csak egyvalamit csináljunk!
Amikor elkezdjük gyakorolni a tudatos jelenlétet, rengeteget segít, ha lelassulunk, és csak egyvalamit csinálunk egyszerre. Valójában két lényeges aspektusa van annak, hogy tudatossá válunk arra, amit eszünk. Az egyik az, hogy lelassulunk, a másik pedig az, hogy a figyelmünk elterelődése nélkül eszünk. Ha jobban megy már, hogy jelen legyünk, egyszerre lehetünk tudatosak és gyorsak. Sőt azt fedezzük fel, hogy amikor gyorsan mozgunk, sokkal tudatosabbnak kell lennünk. Ez pedig azt jelenti, hogy az elménket csak az tölti ki, ami éppen most történik. Amikor egy nagy, éles késsel zöldséget aprítunk, minél gyorsabban vágunk, annál figyelmesebbnek kell lennünk, ha nem szeretnénk elvágni az ujjunkat!
Azt is fontos megértenünk, hogy a tudatos, figyelmes étkezésbe a figyelmetlen étkezés is beletartozik. A tudatos jelenlét tág terén belül tudatossá válhatunk arra a vonzásra is, amely a figyelmetlen étkezés felé húz bennünket, és észrevehetjük, mikor és hogyan csúszunk bele. Azt is elhatározhatjuk – a megfigyelt helyzet és időpont függvényében -, hogyan közelítjük meg az étkezés kérdését.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.