Tudatos étkezés

Mit jelent az éhség elsősorban?

Az evéssel kapcsolatos tudatos jelenlét rögtön az elején kezdődik: az éhséggel. Talán hallották a híres zen kérdést: „Hogyan szól egy tenyér, ha csattan?” A tudatos étkezés kapcsán megkérdezhetjük: Hogyan szól az éhség? Milyen az éhség íze? Hol található az éhség a testben? Mi okozza az éhség megjelenését?

Óvatosan az evéssel! Be tudjuk tartani a határokat?
Óvatosan az evéssel! Be tudjuk tartani a határokat?

  „Amikor éhes vagy, egyél!”

Ez egyszerűnek hangzik, pedig nem az. A legtöbbünk számára gyermekként tényleg ennyire egyszerű volt. Tanulmányok azt mutatják, hogy a kisbabák és a kisgyermekek ösztönösen érzik, mit és mennyit egyenek. Amikor kisbabáknak az etetőszéken lévő tálcára sokféle ételt tesznek, gyakran előfordul, hogy csak az egyiket eszik meg, a többivel nem foglalkoznak. Az anyjuk kétségbeesetten azt gondolhatja: „Hogyan fog egészségesen felnőni, ha csak krumplipürét eszik?” Fia a kutatók képesek lennének meggyőzni az édesanyát, hogy nyugodjon meg, várjon, és figyelje a gyermeket, akkor meg tudnák neki mutatni, hogy a hét során a kisbabája éppen a megfelelő módon eszik, mintha egy belső táplálkozási szakértő vezérelné.

A kisgyermekek rá vannak hangolódva a testükből érkező üzenetekre. Ha elég széles a választékot kínálunk és elég időt adunk nekik, kiegyensúlyozott módon fognak étkezni, és épp a megfelelő mennyiségű kalóriát, vitamint, ásványi anyagot, fehérjét, zsírt és szénhidrátot viszik be a szervezetükbe. Olyan készség, olyan belső figyelem ez, amellyel valaha mindannyian rendelkeztünk, de elfelejtettük, amint idősebbek lettünk.

Figyeljük a gyerekeket! Ők tudják hogyan kell egészségesen étkezni!
Figyeljük a gyerekeket! Ők tudják hogyan kell egészségesen étkezni!

 Megfigyelték már, hogyan esznek az egészséges kisgyermekek?

Miután jól kijátszották magukat reggel, leülnek az étkezőasztalhoz, és természetes étvággyal csak annyit esznek, amennyi éppen elég számukra. És már szaladnak is újra játszani. Az is előfordul, hogy többször kell szólni nekik, hogy jöjjenek enni. Számukra az étkezések rövid, de „üzemanyag-felvétel” céljából szükséges szünetek a játékkal töltött időszakok között. A gyermeklét elfoglaltságai között az evés másodrangú.

Ahogy ezek az ösztönös „evők” növekszenek, az evés többé már nem üzemanyag-feltöltő szünet lesz. Az étel számos különböző célt kezd szolgálni. Használják megnyugtatásra, a figyelem elterelésére, időhúzásra, az érzések eltompítására, szórakoztatásra, jutalmazásra, sőt büntetésre. Az éhség, evés és kielégültség közötti valaha (gyermekkorunkban) fennállt egyértelmű kapcsolatot most már mindenféle gondolat és érzés teszi zavarossá.

Éhség=szeretethiány
Éhség=szeretethiány

 Felnőttként változik a hozzáállás

Felnőttként már úgy találhatjuk, hogy szinte el kell vonnunk magunkat a vacsorától, és arra kell rábeszélnünk magunkat, hogy ne együnk. Az evés fontossága elsődlegessé vált, az étel pedig konyhapult fölött kiadott gyógyszerré lett, mellyel elfoglalt életünk feszültségét és szorongását enyhítjük. Étkezésünket számos különböző erő, többféle éhség vezérli.

Mi történt felnőtté válásunk során, amitől természetes éhségünk és az evésben könnyen megtalált kielégülésünk összetett problémává vált?

A válasz két részből áll. Először is, környezetünk olyan szokásokat tanított nekünk az evéssel és az étellel kapcsolatban, melyek nem hasznosak számunkra. Később az elménk átvette az irányítást a testünktől. A kisbabaként még meglévő intelligenciánk eltűnt szorongó nevelőink nyomása következtében. Ahogy az irántunk érzett szeretet miattunk érzett szorongássá vált, az éhséggel kapcsolatos velünk született bölcsességünk és az evésben talált ártatlan élvezetünk kezdett háttérbe húzódni. Az irántunk érzett szeretettől vezérelve tönkretették természetes étvágyunkat.

Még manapság is rengeteg gyerek éhen hal, szóval edd meg a sült húsodat!” Nem számít, hogy nem szerettük a húst, vagy, hogy a megmaradt pecsenyénket nem tudtuk légipostával Afrikába küldeni, vagy hogy szüleink túl sokat tettek a tányérunkra. Bűntudatot éreztünk, hogy nem tudunk engedelmeskedni a szüleinknek, hogy nem tudjuk megbecsülni, amiért olyan keményen megdolgoztak, és hogy mi eszünk, miközben az esti híradóban éhező emberek arcát mutatják.

Például étteremben a nyomás még nagyobb lett: „Sok pénzt fizettem ezért az ételért, úgyhogy egy morzsa se maradjon a tányérodon!” Az a gyermekkorban kialakított szokásunk, hogy mindent elfogyasztunk a tányérunkról, talán sok szomorúságtól megóvott bennünket akkoriban. De rengeteg szomorúságot okozhat, ha középkorú éveinkben sem tudunk megszabadulni tőle. Hacsak nem vagyunk favágók vagy úszóbajnokok, könnyen lehet, hogy az étteremben kapott adagunk elfogyasztása kétszer annyi kalória bevitelével jár, mint amit egy nap el tudunk égetni. Az étteremben felszolgált adagok mennyisége kettő-ötszörösére növekedett napjainkban a szüleink idejében felszolgált porciókhoz képest.

Aggodalomra semmi ok. Meg tudunk szabadulni az otthonról hozott étkezési szokásainktól!
Aggodalomra semmi ok. Meg tudunk szabadulni az otthonról hozott étkezési szokásainktól!

 Szabaduljon meg a berögződött mintáktól!

A tudatos jelenlét gyakorlásában benne rejlik a lehetőség, hogy megszabadítson minket a reaktív magatartás bensőnkben őrzött mintáitól. El tudja hallgattatni bennünk a nemkívánatos hangokat és érzelmeket, amelyek eluralkodtak az étkezésünkön, és megváltoztatták, elrejtették előlünk az ételeink ízét, megfosztva bennünket születésünknél fogva megillető jogunktól: hogy egyszerűen együnk, miközben mélységesen élvezzük az evést.

Legyünk tisztában azzal hogy miért is vagyunk éhesek!
Legyünk tisztában azzal hogy miért is vagyunk éhesek!

 Miért van kedvünk enni?

Mielőtt belekezdenénk az evés közben, a tudatos jelenléttel végzett munkába, először annak kell tudatára ébrednünk, mi késztet bennünket evésre. A legtöbb ember azt mondja, hogy azért eszik, mert éhes. Amikor azonban megkérjük őket, hogy írják le, honnan tudják, hogy éhesek, összezavarodnak.

Többfajta éhség létezik

Egyebek között azért vannak az embereknek homályos elképzelései az éhségről, mert többfajta éhség létezik. Ezek mindegyike valós tapasztalat, s érzetekként, gondolatokként, sőt érzelmekként jelentkeznek a testünkben, az elménkben és a szívünkben.

Számos oka lehet annak az érzésnek, hogy „éhes vagyok”. Például két napja nem ettünk. Vagy fáradtak, nyugtalanok, magányosak vagyunk. Néhány éhségtapasztalatunk nem is étel iránti éhség, de amikor ránk tör, tévesen evéssel próbáljuk csillapítani. Tudatos jelenléttel kibogozhatjuk és elválaszthatjuk egymástól az éhségnek ezeket a különféle tapasztalatait. Csak ekkor válaszolhatunk rájuk megfelelő és egészséges módon.

Az éhség legalapvetőbb fajtája fiziológiai.

Testünk étel iránti igénye ez, mely akkor jelenik meg, amikor energiatartalékaink fogytán vannak, és sejtjeink több tüzelőanyagot kérnek, hogy melegen tartsanak bennünket, és biztosítsák túlélésünket. Például amikor fázunk, a testünknek égetni való kalóriákra van szüksége, hogy felmelegítsen bennünket. Általában éhesebbek vagyunk télen, és ilyenkor néhány kiló zsírt is felszedünk hőszigetelésképpen.

Meleg időben viszont elveszítjük az étvágyunkat, könnyű ételeket eszünk, és azzal is hűtjük magunkat, hogy leadunk néhány kilót. Ha képesek lennénk a vadállatokhoz hasonlóan érzékelni a pusztán sejtszintű éhséget, és hozzájuk hasonlóan válaszolnánk rá, akkor nagyon józan és közvetlen módon táplálkoznánk: amikor éhesek lennénk, ennénk, amikor nem lennénk éhesek, nem ennénk. Az élet roppant egyszerű lenne.

Élvezzük az étkezést!
Élvezzük az étkezést!

 Az étkezés élvezetet jelent

Az emberi lét szépsége abban rejlik, hogy több indíték vezérel bennünket annál, mint ami elég lenne a puszta túléléshez. Élvezetünket leljük az ennivalóban. Az étel az érzékeink révén szólít meg bennünket, a szemünk, érzékeny orrunk, ízekre vágyakozó szánk vagy sóvárgó szívünk révén. Amikor az érzékeink tevékenyek, reakciónk gyakran gépies: ételt helyezünk a szánkba. Azért, hogy ne vezessük félre magunkat, és teret biztosítsunk a változás lehetőségének, figyelmesen meg kell néznünk, mi történik lényünk legmélyén.

 

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.