Étkezés étteremben – Lakjunk jól alacsony GL étkekkel!
Nem kell minden este otthon maradnunk az alacsony GL vacsora készítése közben a forró sütő (vagy salátástál) mellett robotolva.
Lakjunk jól alacsony GL étkekkel!
A titok ez esetben is az, hogy „jó” dolgokkal kell jóllaknunk. Ez azt jelenti, hogy ehetünk előételt és főfogást, vagy csak főfogást, de desszertet nem. Azt is jelenti, hogy kerülni kell a kenyeret, vagy a rákchipset és a hasonlókat. Igazából az a legjobb, ha megkérjük a pincért, hogy ezeket vegye el az asztalról, így megszűnik a kísértés. Ehelyett megkérhetjük, hogy hozzon olajbogyót vagy egy tál savanyúságot. Rendeljünk vizet, és szóljunk, hogy mást nem is fogunk inni.
Amikor az étlapról rendelünk, figyeljünk a szószok, savanyúságok és mártások rejtett cukortartalmára és a magas glikémiás terhelésű szénhidrátokra. Minden thai/kínai étteremben készítenek például nagyon ízletes halrudakat és tavaszi tekercset. A halrúd jobb a tavaszi tekercsnél, mert több benne a fehérje. Mindkettőt édes mártással tálalják, ezeket a tányér szélén kell hagyni.
Ha lehetséges, olyan ételt válasszunk, amit nem olajban sütöttek.
Válasszunk tehát főtt tésztát a sült helyett, és főtt rizst a sült rizs helyett. Egy adagot osszunk el két vagy akár három ember között. Emlékezzünk rá, hogy nagyjából annyi szénhidráttartalmú ételt kell enni, mint amennyi a fehérjedús ételnek, például a főtt vagy sütőben párolt halnak a súlya.
A japán vendéglők nagyszerűek, főleg ha valaki szereti a halat. Mindegyikben csodálatos halételeket kínálnak, például teriyaki lazacot és sashimit. Ezzel jól lehet lakni anélkül, hogy gyorsan felszívódó szénhidrátokból vagy telített zsírokból ennénk sokat. (A sushi annyira nem jó, mert sok édes fehér rizs is jár hozzá.)
- Cukorbetegek és szénhidrát, kézremegés (Glikémiás index)
- Vacsora a babával étteremben
- A glikémiás index (GI)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mindig rendeljünk valamilyen zöldségféléből készült ételt, lehet az saláta vagy köretként zöldbab vagy brokkoli. Mindenképpen együnk elég zöldséget, és ha nem elég, rendeljünk még.
A főfogás végére már jól kell lakni. Ekkor kell útnak indulni és kérni a számlát, a pincérnek pedig megmondani, hogy az étel olyan jó és laktató volt, hogy nem kérünk sem kávét, sem desszertet.
A legfontosabb, hogy tartsuk észben, ki a felelős azért, hogy mi megy le a torkunkon. Gondoljunk az étlapra úgy, mint ami csak egy kis szeletét tükrözi annak, amit rendelni lehet, így megnyílik a lehetősége annak, hogy az étlapon nem szereplő ételt rendeljünk. Ha tetszik valamelyik halétel, a tejszínes mártás viszont nem, kérjük nélküle, vagy kérjünk más elkészítési módot. Kérdezzünk rá, mi van a különböző fogásokban, és nézzünk körül, mit eszik a többi vendég.
Óvakodjunk a rejtett zsíroktól és cukroktól!
Az indái ételekhez rengeteg zöldséget, babot és lencsét használnak fel, de bizonyos szószokban a rejtett cukor és zsír is sok. Az indiai éttermekben valóban nagyon óvatosan kell választani, ezért nem is javasolt ezek látogatása, legfeljebb alkalmanként. Ugyanez vonatkozik az olcsóbb, pizzára és tésztára specializálódott olasz éttermekre. Ezek a fogások magas glikémiás terhelésű szénhidrátokra építenek, a tésztát pedig olykor zsíros, sajtos vagy tejfölös szószokkal tálalják, ezért jobb ezeket mellőzni.
Ezzel ellentétben az autentikus olasz és francia éttermekben rengeteg a kiváló főfogás, úgymint a roston sült csirke jófajta salátával és zöldséggel, ezért keressük ezeket.
Összefoglalás
Minden étteremben valamilyen egyszerű ételt kell választani, ismeretlen összetevőket tartalmazó szószok nélkül, így például a zöldségekkel vagy salátával tálalt roston sült hallal vagy csirkével nem foghatunk nagyon mellé.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.