Allergia és asztma

Az élelmiszerek kiváltotta pszichés reakciók

Dr. Richárd Mackarness beszámol egy munkatársáról egy pszichiáterről, aki jelen volt az idiopátiás étel-intoleranciáról tartott egyik előadásán, amelyben megemlítette, hogy az étel-intole­rancia egyik tünete súlyos fáradtság, kimerültség is lehet, s hogy a betegségben szenvedők gyak­ran erősen kívánják a problémát okozó táplálékot.

A pszichiáter is időnként nagyon kimerült­nek érezte magát, de az orvosi vizsgálatok semmit nem mutattak ki nála. Mélyen szkeptikus volt az étel-intoleranciával szemben, de készen állt arra, hogy mindent megpróbál. Az egyetlen étel, ami után valaha is sóvárgott, az angolszalonna volt, s erről elég könnyen le tudott mondani.

Az eredmény egészen elképesztette:

Pár napig rosszabbul volt, de aztán állapota jelentősen javulni kezdett, s króni­kus fáradtsága teljesen elmúlt. Kollégái közül egyedül dr. Mac­karness nem reagált gúnyos hitetlenkedéssel a hírre. A gya­nakvó munkatársak olyannyira meg voltak győződve arról, hogy az egész csupán placebohatásnak tudható be, hogy rá­vették a kórházi szakácsot, csempésszen be egy kis angolsza­lonnát abba az ételbe, amit aznap ebédre készített.

A mit sem sejtő pszichiáter nekilátott az ebédjének, ám az adag feléig sem jutott, amikor feje elnehezült, majd tányérját félretolva az asztalra borult, s azon nyomban elaludt.

„Az eset olyan nagy hatást tett a tréfában részt vevő orvo­sokra, hogy néhányuk elismerte: mégiscsak lehet valami a do­logban” – emlékezik vissza dr. Mackarness, akinek az üzenete pusztába kiáltott szó maradt: az a felfogás, hogy az ételérzé­kenység pszichés tüneteket okozhat, orvosi körökben ma is tel­jességgel „szalonképtelen”.

A sírás és az epilepszia

Időnként azért felbukkannak az orvosi lapokban olyan közle­mények, amelyek összefüggést állapítanak meg bizonyos pszi­chés tünetek és a táplálkozás között. Az egyik cikk egy olyan betegről szól, akinek epilepsziáját marhahús váltotta ki. A re­akció kettős vak, placebo kontrollált vizsgálat során is fellépett; a görcsrohamot az agy elektromos feszültségváltozásait mérő elektroencefalográffal is igazolni lehetett.

Egy másik beteget, aki heves sírógörcsöt kapott, valahány­szor tejet ivott, ugyanilyen módon vizsgáltak. A reakció tej ha­tására mindig fellépett, kivéve, ha a páciens előzőleg nátrium-kromoglikátot kapott. Mivel ez a gyógyszer a hízósejteket gátolja, a megfigyelés arra enged következtetni, hogy itt valódi allergiás reakció ment végbe.

Mennyire gyakori ez a jelenség?

Tekintve az alaposan kontrollált klinikai körülményeket, amelyek között a megfigyeléseket végezték, az élelmiszerek szerepéhez ebben a két esetben nem férhet kétség. A konklú­zió azonban csak a szóban forgó két betegre érvényes, más epi­lepsziás, ill. sírógörcsre hajlamos betegeknél nem feltétlenül. A legtöbb orvos ráadásul teljesen atípusosnak és rendkívül rit­kának minősítené ezeket az eseteket.

Hogy mennyire ritka ez a jelenség, azon lehet vitatkozni

Ha az orvosok és pszichiáterek úgy gondolják, hogy az ételérzé­kenység határtalanul ritka a pszichés betegek körében, nem is keresik az ilyen eseteket – az idő mindig drága, s fontosabb dol­guk is van, mint hogy ezzel foglalkozzanak. így annak az esé­lye, hogy egy beteget alaposan és gondosan vizsgálgassanak ilyen irányban, rendkívül csekély. Más szóval: az a tény, hogy az ilyen beszámolók nagyon ritkák, nem sokat árul el arról, hogy mennyire lehet ritka maga a jelenség.

Természetesen senki sem állítja, hogy az ilyen esetek gyako­riak vagy tipikusak lennének. A rengeteg embert érintő pszi­chés vagy idegrendszeri tüneteknek túlnyomórészt egyéb okai vannak.

A táplálkozás szerepe

Elvétve fordul csak elő, hogy az ételérzékenység kizárólag pszi­chés tünetek t produkál – a problematikus élelmiszer fogyasz­tása szinte minidig valamilyen szervi tünet okozója is lehet.

Az alábbi tünetekkel kapcsolatban esetenként megfigyeltek élelmiszerekkel való összefüggést. Ezenkívül pszichés tünetek kísérhetik időnként a lisztérzékenységet, s egyes adatok szerint a krónikus fáradtság szindrómát (CFS), valamint az autizmust is kiválthatják élelmiszerek.

Depresszió, szorongás

Egyes betegek, akik a kizárásos diéta eredményeképpen meg­szabadulnak fizikai tüneteiktől, azt tapasztalják, hogy addigi depressziójuk is megszűnik. Ez a jelek szerint leginkább olyan­kor fordul elő, amikor a depressziót erős kimerültség kíséri.

A szorongás egyes esetekben idiopátiás étel-intolerancia tünete lehet. A túl sok koffein (teában, kávéban, kólában) ugyancsak kiválthat szorongást és egyéb tüneteket, akár súlyos pszichés zavarokat is. A szorongásban szerepet játszhat a hiperventiláció – ez különösen pánikrohamoknál valószínű. Olykor komplex kölcsönhatás van az idiopátiás étel-intolerancia és a hiperventiláció között, mely esetben a problémát okozó élelmiszer szerepet játszik a szapora légzés előidézésében. A koffein ugyancsak kiválthat hiperventilációt.

Enyhébb mentális problémák

A kizárásos diéta során megszűnő, de az élelmiszer-próbateszt során újra jelentkező tünetek közé sorolhatók az alábbiak: fe­szültség, idegesség, álmatlanság, szédülés, tudatzavar, emléke­zetkiesés, fáradtság, figyelem-összpontosítási nehézség.

Ágybavizelés

Hat év feletti gyermekeknél az ágybavizelésnek rendszerint pszichés okai vannak. Egyes esetekben azoknál a gyerekeknél, akik egyéb – többnyire szervi – tüneteik miatt kezdenek kizá­rásos diétát, az ágybavizelés a diéta idején elmarad, ám ismét jelentkezik, ha a problematikus élelmiszer újra bekerül a szer­vezetükbe. Ez a húgyhólyag izomzatára gyakorolt közvetlen hatás eredménye lehet.

Skizofrénia

Időnként beszámolnak olyan betegekről, akik hosszú ideje szenvednek valamilyen komplex pszichés problémától, s a ki­zárásos diéta hatására állapotuk jelentősen javul, de visszaes­nek, ha az élelmiszer rejtett formában újra a szervezetükbe ke­rül. Az ilyen betegeknél változatos pszichiátriai diagnózisokat állítanak fel, köztük skizofréniát is.

Amikor skizofrén betegeknél gluténmentes (vagy glutén- és tejmentes) diétával próbálkoznak, kis hányaduk nagyon jól reagál. Egyes kutatók véleménye szerint itt a háttérben az exorfinok vagy a búzából, ill. tejből származó más peptidek állhatnak.

Figyelem-összpontosítási képtelenség (ADD)

Ezt a problémát hívják másképpen hiperaktivitásnak vagy hiperkinetikus szindrómának is. Elsősorban gyerekeket érint, de felnőttkorban is folytatódhat. Jellegzetes tünetei az alábbiak:

  • rövid koncentrációs képesség, figyelem-összpontosítási nehézség,
  • lobbanékony, ideges, nyugtalan viselkedés,
  • ingerlékenység, olykor agresszivitás,
  • hirtelen hangulatváltozások, sírógörcsök, dührohamok,
  • frusztráció bármilyen nehézség, akadály hatására,
  • ügyetlenkedés, a koordináció hiánya,
  • alvászavarok.

E problémának számos oka lehet.

Kutatási eredmények! Mivel a methylphenidattal végzett gyógyszeres kezelés sok gyereken (de legalábbis a szüleiken) segített, széles körben elfogadottá vált, hogy a hiperaktivitás a központi idegrendszerben az ingerületátvivő anyagok megváltozott termelődésével összefüggő rendellenesség.

Ám, mivel ez a gyógyszer mindenkinél – teljesen egészséges felnőtteknél is – javíthatja a figyelem-összpontosítási képességet az, hogy ezeken a gyerekeken segít, nem sokat bizonyít. A hiperaktív gyerekek bizonyos hányadánál valamilyen fokú agy-: károsodás vagy idegrendszeri zavar is kimutatható.

Mi okozhatja? A hiperaktivitás

Valószínűnek látszik, hogy számos különféle ok produkálhat olyan tüneteket, amelyek alapján hiperaktivitást diagnosztizálnak. Az érintett gyerekek egy része teljesen egészséges, csak túl élénk, és a szüleik várják el tőlük, hogy nyugodtabbak és kevésbé szétszórtak legyenek. Másoknak valódi viselkedési zavarai lehetnek, amelyek családi problémákra vagy arra vezethetők vissza, hogy szüleik nem foglalkoznak kellőképpen velük.

De az is lehet, hogy egyéb olyan pszichés problémák állnak a háttérben, amelyek az adott körülményekkel nem közvetlenül függnek össze. Az élelmiszerek, ill. adalékanyagok szerepe a hiperaktivitás kialakulásában vitatott kérdés. Az ezzel kapcsolatos, több évtizedes kutatások és orvosi megfigyelések arra utalnak, hogy néhány gyereknél valóban fennáll idiopátiás étel-intolerancia, az ő állapotuk kizárásos diéta hatására javul. Nekik többnyire egyéb olyan tüneteik is vannak, amelyek ételérzékenységre utalnak, pl. élelmiszer kiváltotta asztma vagy ekcéma, vagy az idiopátiás étel-intolerancia néhány tipikus tünete.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.