Allergia és asztma

Mit jelent az étel-intolerancia?

Étel-intoleranciának nevezünk minden olyan, élelmiszer kiváltotta reakciót, amelyben az immunrend­szernek – az eddigi ismeretek szerint – nincs központi szerepe.

Az étel-intolerancia itt használt definíciójából következik, hogy az magában foglalja az anyagcserezavaro­kat is, amelyeknek viszont jól megállapítható okai vannak. Ezek hátterében hibás enzimműködés áll.

A kérdés, hogy a szavak pontosan mit is takarnak

Szerves része az idiopátiás étel-intolerancia vagy ételérzékenység körü­li vitának. Az egyik végletet azok az orvosok képviselik, akik a problémát egyszerűen „ételallergiaként” kezelik, az „allergia” szó eredeti jelentését véve alapul. (Egy részük olykor késleltetett vagy látens ételallergiáról beszél, hogy megkü­lönböztesse a valódi ételallergiától.) Az „allergia” szó használa­ta sok bizonytalanság és zavar forrása, ezért az utóbbi időben a semlegesebb ételérzékenység kifejezés terjedt el.

Jegyezzük meg! Étel-intolerancián vagy ételérzékenységen nagyon gyakran csak a betegség idiopátiás formáját értik – alighanem ebben az értelemben is használják a legelterjedtebben. Amikor a kifeje­zést így használják, az anyagcserezavarokat nem értik bele, azokat önálló kórformaként kezelik.

Valóban anyagcserezavarról van szó?

A jelentések körül régóta dúló vita nemrég újabb elemmel „gazdagodott”: némelyik nagy egészségügyi szervezet (mely az idiopátiás étel-intolerancia puszta létét is vitatja), amikor közleményeiben étel-intoleranciát emleget, manapság egyszerűen csak azt mondja: „étel-intolerancia, pl. laktázhiány”. Ezt látva felmerül a gyanú, hogy itt az „étel-intolerancia” újradefiniálá­sára tett kísérletről van szó, oly módon, hogy az ne jelentsen többet „anyagcserezavar”-nál – mintha legalábbis azzal, hogy egy betegségnek nem adunk nevet, megszabadulhatnánk tőle!

Az orvosoknak az idiopátiás étel-intoleranciával szembeni előítéletei azok malmára hajtják a vizet, akik mit sem érő „di­agnosztikai vizsgálatokat” és „kezeléseket” ajánlanak, gyakran elképesztő összegekért. Ezek a kuruzslók – akik persze csak azt a rést igyekeznek kitölteni, amit a klasszikus orvoslás hagyott nekik – alaposan hozzájárulnak az idiopátiás étel-intolerancia további lejáratásához.

Pszichés problémák kapcsolata

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sokan, akik azt hiszik, hogy étel-intoleranciában szenvednek, valójában pszichés problémákkal küzdenek, amelyeket előszeretettel tulajdoníta­nak a táplálkozásnak.

Kutatási eredmények! Szerencsére azonban sok olyan nyitott „hagyományos” or­vos is van – gyakran háziorvosok is -, akik a betegeikkel kap­csolatos tapasztalataik alapján rájöttek, hogy a kizárásos diéta jelentős javulást hozhat az étel-intoleranciában szenvedők egy részénél.

Azok, akiknél tényleg hat, gyakran az orvos régi, „hűséges” betegei közül kerülnek ki. Ők azok, akiknek régóta fennálló komplex tüneteik vannak, akik már számtalan specia­listát megjártak, akiket a legkülönfélébb gyógyszerekkel kezel­tek, de akiknek az állapota mindezek ellenére sohasem javult igazán. Az ilyen betegekre a hagyományos orvoslás úgy tekint, mint akiknek fizikai tünetek formájában jelentkező pszichés problémáik vannak. Ez néhány esetben valóban így van, míg másoknak idiopátiás étel-intoleranciája van.

Tünetek

Az idiopátiás étel-intolerancia tünetei a problematikus élelmi­szer elfogyasztása után csak lassan alakulnak ki ezek a táplálé­kok többnyire azok, amelyeket rendszeresen fogyasztunk, pl. búzaliszt vagy tej. Következésképpen az egyik élelmiszer kivál­totta tünetek rendszerint átfedik azokat, amelyeket az előzőleg fogyasztott táplálékok okoztak, így az idiopátiás étel-intoleran­ciában szenvedők rossz közérzete állandósul, és szinte soha nincsenek jól.

Nincs egyetlen tünete

Az esetek zömében az sem nyilvánvaló, hogy a probléma hátterében étrendi tényezők állnak. Az idiopátiás étel-intoleranciának nincs egyetlen jellegzetes, csakis rá jel­lemző tünete – azaz mindet előidézheti más betegség vagy álla­pot is. Ráadásul nincs két beteg, akinél a tünetek egyformán jelentkeznének. (Éppen ezért sok orvos el sem ismeri, hogy az idiopátiás étel-intolerancia önálló betegség.)

Egy enzim hiányzik

Az anyagcserezavarok az étel-intolerancia egyik jól elkülöníthető típusát alkotják. Okuk tisztázott: a szervezet anyagcseréjében kulcsszerepet ját­szó egyik enzim hiányzik, vagy működése nem megfelelő. A problémát általában egy hibás gén okozza, ami miatt a betegségre való hajlam öröklődik.

A leggyakoribb anyagcserezavar a laktázhiány, mely laktóz-intoleranciához vezet.

Néhány további anyagcserezavar:

Trehalázhiány: a gombákban – köztük az élesztőben – lévő egyik vegyület lebontását végző enzim hiánya.

Galaktózémia: a (tehén- vagy anya-) tejben lévő cukornak, a galaktóznak lebontását végző enzim működési rendellenessége; súlyos beteg­ség, az érintetteknek a tejet egész életükben kerülniük kell.

Fruktóz-intolerancia: igen ritka betegség; az érintettek gyümölcs és más fruktóz-tartalmú élelmiszerek fogyasztásakor kellemetlen ízt éreznek, a problematikus táplálékok elkerülése tehát nem nehéz.

Fenilketonuria: szintén nagyon ritka; a betegséget szűrik csecse­mőkorban. Súlyos szellemi visszamaradottságot okoz, ha a beteg nem tart speciális diétát újszülöttkortól kezdve.

Csupán placebohatás?

Az idiopátiás étel-intolerancia puszta létezését is tagadó orvosok szerint azoknál, akiken segít a kizárásos diéta, csupán placebohatásról van szó – olyan pszichés válaszreakcióról, amely minden kezelésnél fellép, mert a beteg hisz a kezelés eredményességében.

Ám ez a megkö­zelítés bizonyos tényeket figyelmen kívül hagy:

  • A placebohatás a legtöbb embernél csak szerény mértékű javulást hoz – ahhoz, hogy sokkal jobban érezzük magunkat, nagyon befolyásolhatóknak kell lennünk. A kizárásos diéta az esetek többségében hirtelen jelentős javulást hoz.
  • Az idiopátiás étel-intoleranciában szenvedők zöme évek óta küzd betegségével, s már mindenféle kezelést kipróbált, de ezek legfel­jebb csak csekély átmeneti javulást eredményeztek (amit viszont valóban a placebohatás okozott). Amikor azonban kizárásos diétá­val próbálkoznak, az teljesen más jellegű, minőségi javulást hoz.
  • Az, hogy a különböző tünetek összefüggnek, a kizárásos diétával próbálkozó betegek többségében fel sem merül – gyakran csak az egyik tünetre alkalmazzák, s elképednek, amikor azt tapasztalják, hogy az összes tünetük elmúlik. A placebohatása reménykedésen (pozitív várakozáson) alapul, és ezért hatására csak egy-egy tünet enyhülne.
  • A placebohatás nem tartós. Ezzel szemben a problematikus élelmiszer elhagyása tartós javulást hoz az idiopátiás étel­intoleranciában szenvedőknek.

Íme a leggyakrabban jelentkező tünetek:

  • fejfájás, migrén,
  • hasmenés, melyet olykor haspuffadás, erős bélgázképző­dés kísér; ezt gyakran irritábilis bél szindrómaként (IBS) diagnosztizálják,
  • gyerekeknél hasfájás,
  • olykor székrekedés,
  • hányinger, gyomorpanaszok, emésztési zavarok,
  • ízületi fájdalmak,
  • izomfájdalmak,
  • állandó orrfolyás vagy orrdugulás (egész éven át tartó allergiás rhinitis,
  • szerózus (nem gennyes) középfülgyulladás,
  • fáradtság, általános rossz közérzet.
Mindehhez gyakran asztmás és ekcémás tünetek is társul­nak, melyeket bizonyos élelmiszerek váltanak ki.

Csecsemőknél gyakran hasfájást okoz az étel-intolerancia, melyet az anya által fogyasztott és nyomokban az anyatejbe került élelmiszer is előidézhet.

Néhány ritkább tünet:

  • kiújuló szájfekély (afta),
  • gyomor- vagy nyombélfekély,
  • krónikus csalánkiütés,
  • szövetduzzadás (angioödéma).
  • Egyeseknél az alábbi betegségek társulhatnak az idiopátiás étel-intoleranciához:
  • Crohn-betegség,
  • ízületi panaszok,
  • reumás ízületi gyulladás.

Pszichés problémákat kiváltó ételek

Az élelmiszerek pszichológiai problémákat is okozhatnak, pl. depressziót, szorongást vagy – gyerekeknél – hiperaktivitást, az azonban ritka, hogy az ilyen pszichés hatások fizikai tünetek nélkül lépjenek fel.

Ne feledjük, hogy e tünetek, ill. állapotok mindegyikét más betegség is okozhatja. Az erős fejfájás, az ízületi fájdalom és a hasmenés együttes jelentkezése azonban az idiopátiás étel-in­toleranciában szenvedő betegek jelentős hányadánál jelen van.

Hogyan alakul ki az intolerancia?

Senki nem tudja, hogyan alakul ki az idiopátiás étel-intoleran­cia. Valószínűleg több tényező együttesen játszik benne szere­pet, minden betegnél némileg eltérő arányban. Ez magyaráz­hatná, miért olyan rendkívül változatosak a tünetek. Bár a tünetek évek alatt alakulnak ki, és fokozatosan súlyosbod­nak, egyesek pontosan meg tudják mondani, mikor kezdődtek a problémáik.

„Túl sok dinnyét ettem, amitől szörnyű hasmenést kaptam. Egy farm mellett laktunk, ahol annyi dinnye termett, hogy nem bírták eladni, ezért ingyen tömhettem magamba, amennyi csak belém fért. A hasmenés néhány nappal később elmúlt, de a szabályos bélműködésem, ahogy mondják, többé nem tért vissza, s nagyon gyakran kínoztak emésztési zavarok. Az orvos végül irritábilis bél szindrómát állapított meg.

Amikor sok évvel később egyéb problémák is felléptek, például fejfájás, állandó fáradtság, úgy tűnt, hogy ezeknek semmi közük sincs a korábbiakhoz. Soha nem gondoltam arra, hogy összefüggésben lehetnek a hasmenéssel.”

Hasmenés

A heves hasmenéssel eltávozhatnak a vastagbélből azok a hasznos baktériumok, melyek összességükben a bélflórát alkotják – ilyen esetekben valószínűleg ez váltja ki az étel-intoleranciát. A nagy adagban alkalmazott antibiotikumok (amelyeket hasi műtétek előtt adnak), ill. a tartós vagy ismételt antibiotikum-kúra (pl. középfülgyulladásra, aknéra) szintén felboríthatja a bélflórát, és étel-intoleranciához vezethet. Egy méheltávolításon átesett páciensek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy az operáció előtti antibiotikus kezelés után később sok esetben irritábilis bél szindróma – az idiopátiás ételintolerancia gyakori tünete – lépett fel.

Néhány érdekes megfigyelés arra utal, hogy az idiopátiás étel-intoleranciában olykor anyagcserezavarok – bizonyos enzimek működési zavarai – is szerepet játszhatnak. Ez különösen akkor valószínű, ha az intoleranciát élelmiszer-adalékanyagok váltják ki, ha pszichés tünetek lépnek fel (pl. hiperaktivitás), vagy ha idegrendszeri tünetek jelentkeznek (pl. migrén).

Élelmi eredetű exorfinok, mint tényező

Egyeseknél egy harmadik tényező is megbújhat a háttérben, nevezetesen az élelmi eredetű exorfinok. Ezek olyan peptidek (fehérjefragmentumok), amelyek az élelmiszerekben lévő fehérjék emésztése (lebontása) során keletkeznek. Az exorfinok szerkezete – valószínűleg véletlen hasonlóság miatt – az endorfinoknak nevezett vegyületekére emlékeztet.

Az endorfinok az agyban termelődnek, és belső fájdalomcsillapítóként hatnak. Csökkentik a fájdalmat és javítják a közérzetet. A receptorok, amelyekhez hozzákötődnek, ugyanazok, mint amelyek a morfiumot és a heroint is megkötik – e receptorok intenzív stimulációja teszi olyan hatékonnyá ezeket a narkotikumokat.

Jegyezzük meg! Az élelmi exorfinok a tudományos-fantasztikum világát idézik, pedig ténylegesen kimutathatók a búza és a tehéntej bomlástermékei között. Valószínű, hogy más élelmiszerek emésztése során is létrejönnek. A hatásuk meg sem közelíti a morfiumét, de a jelek szerint javítja a hangulatot.

Magyarázat

Ezek az exorfinok adhatnak magyarázatot arra a furcsa jelenségre (melyet számos, kezdetben szkeptikus orvos többször is megfigyelt), hogy az idiopátiás étel-intoleranciában szenvedő betegek gyakran hatalmas mennyiséget elfogyasztanak a prob­lémát okozó táplálékból, és azt állítják, hogy „nem tudnak meglenni nélküle”. Sokszor naponta több alkalommal is esz­nek belőle, néha minden étkezésnél. Egy olyan mindenütt je­len lévő összetevőnél, mint a búza vagy a tehéntej, ez különö­sebben nem nehéz – reggelire pl. búzapehely tejjel, ebédre sajtos szendvics, vacsorára tészta tejszínes öntettel, este, lefek­vés előtt pedig tejes ital keksszel.

Mindezen rendellenességek feltehetően csupán egy-egy té­nyezőként játszanak szerepet ebben a többtényezős, komplex betegségben.

Diagnózis

Az idiopátiás étel-intolerancia kimutatására, sajnos, nincs egy­szerű, megbízható diagnosztikus eljárás. Azok a tesztek, ame­lyeket olykor, pl. életmódmagazinokban hirdetnek, rendkívül megbízhatatlanok, s csak kidobjuk rájuk a pénzt. A betegség igazolásának egyetlen módja a kizárásos diéta, melynek során minden olyan ételt elhagyunk, amit rendszeresen fogyasztunk, majd – ha állapotunk javul – újra bevezetve az étrendbe egyenként teszteljük őket.

Ez egyszerűnek hangzik, pedig nem az fontos, hogy mielőtt ilyen diétába belefognánk, minden vonatkozó utasítást elolvas­sunk. Orvosunk jóváhagyását is kérjük ki. Bi­zonyos tüneteket – pl. heves hasmenést, fejfájást – először a hagyományos módszerekkel kell kivizsgálni, mert lehet, hogy súlyos szervi betegséget jeleznek.

Mi okozza valójában?

A diagnózis első lépéseként azt kell eldönteni, vajon a tüne­teket valóban élelmiszer okozza-e a második lépés ezen élel­miszeriek) azonosítása.

Az első lépés kulcsfontosságú

Az újsághirdetésekben reklá­mozott tesztekkel (pl. amelyek haj- vagy vérmintából próbál­nak diagnózist felállítani) éppen az az egyik baj, hogy a máso­dik lépéssel kezdik – vagyis eleve abból indulnak ki, hogy a problémát élelmiszer okozza.

Amikor a második lépésre kerül sor, ne feledjük, hogy bár leggyakrabban a rendszeresen fogyasztott, mindennapi alap­élelmiszerek a „tettesek”, szinte bármilyen táplálék kiválthat idiopátiás étel-intoleranciát. Minden beteg különbözik abból a szempontból, hogy más-más élelmiszer idézi elő nála a reak­ciót.

Kezelés

Az idiopátiás étel-intolerancia kezelésének leghatékonyabb módja rendszerint az, ha nem fogyasztjuk a problematikus élelmiszert. A legtöbb betegnek azonban nem kell örökre lemondania az adott táplálékról. Egy idő után – ami lehet hat hónap, de akár három év is – általában újra fogyasztható, igaz csak mértékkel. Sohasem szabad ismét nagy mennyiségeket enni belőle, s nem ajánlott naponta sem fogyasztani – de bizonyosan nem minden étkezéskor, amire pl. a tej és a búza esetében kell odafigyelni.

Ha a megszorító diétát túlságosan nehéznek találjuk, megpróbálkozhatunk az ún. deszenzibilizáló kezeléssel, amely esetenként nagyon hatékony.

A problematikus élelmiszert egész életükben azoknak kell kerülniük, akik Crohn-betegségben, ill. reumás ízületi gyulladásban szenvednek – náluk súlyos és visszafordíthatatlan tünetek léphetnek fel, ha az élelmiszer újra bekerül a szervezetükbe.

A bizonyítékok

Az idiopátiás étel-intolerancia létezését bizonyító adatok sokkal megalapozottabban, mint azt az ellentábor véleménye sugallná.

A londoni Great Ormond Street-i Kórház öt kutatóorvosa nagyon jól megszervezett, érdekes vizsgálatot végzett súlyos migrénnel küszködő gyermekeken. Ezeket a gyerekeket gyógyszeresen nagyon nehéz eredmé­nyesen kezelni. Kizárásos diéta alkalmazásával azonban 88 százalékuk állapota javult – ami elképesztően jó arány. Nemcsak a migrénjük szűnt meg, hanem mindenféle egyéb tünetük is, pl. végtagfájdalom, orrfolyás, asztma, ekcéma, hasmenés, haspuffadás, szájfekély, hiperaktivitás.

A gyere­kek közül néhánynak epilepsziás tünetei is voltak, melyek a diéta hatására ugyancsak elmúltak, s csak akkor tértek vissza, amikor a problematikus élel­miszert újra próbaképp bevezették az étrendbe. E vizsgálatban az is külön érdekes, hogy az öt kutatóorvosból négy az elején rendkívül szkeptikus volt a vizsgálattal szemben.

Jelentésük szerint azzal a meggyőződéssel fog­tunk bele ebbe a vizsgálatba, hogy ha jelentkezik is olyan kedvező hatás, amely egyes vélemények szerint alátámasztaná az étrendi hipotézist, az a placebohatással lesz magyarázható. Ez a kettős vak vizsgálat (melynek kapcsán a vizsgálat végzése alatt sem a vizsgálatot végző orvos, sem a be­teg nem tudta, pontosan mit tartalmaz az étrend) azonban egyértelműen bi­zonyította, hogy semmiféle placebohatásról nem lehet szó.”

Az is tudományosan igazolt, hogy reumatoid arthritisben és reumatizmusban szenvedő betegek egy részének állapota lényegesen javult, amikor meghatározott élelmiszereket kiiktattak étrendjükből. A problematikus élelmiszer étrendbe való újbóli, próbaképpen történő bevezetésénél immunológiai változásokat regisztráltak – ami arra utal, hogy az immunrendszernek lehet bizonyos szerepe ezekben az élelmiszerek kiváltotta reakciókban.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.