• baba etetése
• nyolc hónapos baba

Nyolc hónapos baba táplálása

Végre kézbe fogható ételeket kap

A legtöbb szülő számára a baba etetésé­nek varázsa úgy fogy, ahogy a rizspehely, amit a pici szájacskába próbálnak bejuttatni. Az ajka makacsul összeszo­rítva, a feje a kritikus pillanatban elfor­dul, a dundi kéz elfogja és elfordítja a kanalat, mielőtt elérné célját, és a maszatos szertartás ismétlése napi három alkalommal könnyen arra késztetheti a szülőket, hogy feladják a szerepet, amelyre pár hónappal korábban még lelkesen vágytak. Szerencsére hamaro­san lehetőség nyílik arra, hogy sutba dob­juk a kanalat. A legtöbb baba nemcsak buzgó és lelkes a kézzel fogható ételek kipróbálásában, hanem képes is rá hét­-nyolc hónapos korában.

A váltás nem fokozatos, inkább meg­lepően gyors

Amint a baba felfedezi, hogy ételt tud a szájába tenni egyedül, megnövekszik az olyan ételek választéka, amelyeket ügyesen a szájába tud juttat­ni. A legtöbb baba először a rizs- vagy kenyérszeletet szorongatja az öklében, és így majszolgatni, anélkül hogy meg­tanulná az ujjai mozgását a megfogás­hoz és a szállításhoz összehangolni.

Amikor felmerül az a probléma, hogy hogyan tegye a szájába az utolsó étel­darabot, amit az öklében szorongat, csalódottságukat kinyilváníthatják könnyes dühkitörésben. Egyesek ezt úgy oldják meg, hogy nyitott tenyerüket kö­zelítik a szájukhoz, mások leteszik az ételt, és újra felveszik úgy, hogy nagyobb része váljon hozzáférhetővé.

Az a képesség, hogy egy tárgyat el­helyezzen a hüvelykujj és a mutatóujj közötti árokban, a legtöbb babánál ki­lenc és tizenkét hónapos kora között fejlődik ki – habár néhányan korábban vagy később tökéletesítik a fogást. Ha ez a képesség kialakul, a baba számára lehetővé válik, hogy nagyon apró tárgya­kat, mint például borsót és aprópénzt felvegyen, és a szájába tegyen, jelentősen kibővítve az ételválasztékot – és a fulla­dás veszélyét.

A kézzel való táplálkozás megtanu­lása rendszerint az első lépés az önálló étkezés felé

Először is, a kézbe vehető ételek nagymértékben kiegészítik a fia­tal gyerek étrendjét; ahogy az önálló étkezés lehetővé válik, a napi ételadag nagy részét a baba saját keze segítségével fogyasztja el. Egyesek egészen jól megtanulnak kanállal bánni a második év közepére vagy még hamarabb, és így a civilizáltabb étkezési módra térnek át; mások továbbra is, még hosszú ideig uj­jaikkal juttatják az ételt a szájukba (még az olyan, kevéssé kézzel fogható ételeket is, mint a zabkása és a túró).

Néhányan (főleg azok, akiket sohase engedtek egye­dül enni, mert nagyon időigényes, vagy a maszatolás miatt) továbbra is ragasz­kodnak ahhoz, hogy etessék őket, jóval azután is, hogy képesek lennének egye­dül enni.

Pépes ételek

Kezdetben olyan ételeket tud kézzel enni, amelyeket lenyelhető állagúra tud pépesíteni, vagy amelyek rágás nélkül is elolvadnak a szájban, és amelyeket passzírozva már jól fogadott a koráb­biakban. Az ilyen ételeket vágjuk kezelhető méretű kockákra vagy darabokra -borsóméretűre a keményebbeket, kicsit nagyobbra a puhábbakat.

Jó választás lehet többek között a korpás lisztből készült zsemle, a teljes kiőrlésű kenyér vagy kétszersült, a rizsszeletek vagy kek­szek, amelyek pépesek lesznek a szájá­ban; a zabpehelykarikák, a puffasztott rizs vagy búza, az apró sajtkockák (ter­mészetes, de pasztőrözött sajtok, mint például trappista, edami, óvári, cheddar).

A gyümölcsdarabok (például ba­nán, nagyon érett körte, barack, ősziba­rack, sárgadinnye vagy mangó), a kis darab nagyon puhára főtt répa, burgonya vagy édesburgonya, jamszgyökér, brokkoli vagy karfiol (csak kis virágjai), borsó (félbevágva vagy összetörve); a roston sült, főtt vagy párolt halfilé (vizsgáljuk át alaposan a szálka miatt); a puha húsgolyók (mártásban vagy levesben főzve, így nem lesz kér­ges)

A különböző méretű és formájú, jól megfőzött tészták (törjük el főzés előtt vagy vágjuk fel főzés után, ha szükséges), akkor, ha nem tartalmaznak olyan összetevőket, amelyek még tilosak a ba­ba számára; a tojássárgája rántottában vagy keményre főzve (és ha a baba már evett tojásfehérjét, a teljes tojás); a puha bundáskenyér-kockák vagy korpás liszt­ből készült palacsinta (ez is először csak sárgájával, azután, ha már kipróbáltuk, egész tojással).

A kézbe vehető ételek bevezetésével egy időben a baba pépes ételeit is kissé darabosabban tálalhat­juk; adhatunk neki készen kapható, totyogóknak való bébiételeket, vagy készítsük a felnőttek ételéből, szeletel­ve vagy passzírozva úgy, hogy apró da­rabokat hagyunk benne, amelyeket össze tud rágni.

Tálalás

A kézbe vehető ételek tálalásakor négy vagy öt darabot helyezzünk elszór­va törhetetlen tányérra vagy közvetle­nül a baba etetőtálcájára, és pótoljuk, ha a baba megette. A kezdők, ha túl sok étellel szembesülnek – különösen akkor, ha egy kupacban látják -, megpróbál­hatják azonnal, egyszerre betömni a szá­jukba, vagy egy gyors mozdulattal a pad­lóra söpörni. Mint minden más ételt, kézbe fogható ételt is csak ülő baba kaphat; mászó, kúszó vagy totyogó gye­reknek ne adjunk enni.

Ha az őrlőfogak kibújtak (az első fogak harapásra valók, és nem javítják a baba rágóképességét), valamikor az első év vége felé (azoknál, akiknél korán búj­nak ki a fogak), adhatunk olyan ételt, ami valódi rágást igényel, mint például nyers almát (vágjuk nagyon apró dara­bokra) és más, kemény húsú, nyers gyümölcsöt és zöldséget, kis szelet húst (vágjuk el a rostokat) és mag nélküli sző­lőt (hámozva és félbevágva).

Tartózkod­junk azonban hároméves korig azoktól az ételektől, amelyek általában fulladást okozhatnak; ilyen a nyers répa, a patto­gatott kukorica, a mogyoró és a hot dog. Akkor adjuk csak neki ezeket, ha a baba már jól rág.

Vannak olyan ételek, amelyeket nem nagyon sürgős megismertetni a babá­val, a szerkezetétől függetlenül: a gyors ételek, amelyek tápértéke alacsony; a sok hozzáadott sóval és cukorral készült éte­lek és a finomított kenyerek és gabona­pelyhek. A gyerek valószínűleg találko­zik majd ezekkel, azonban remélhetőleg addigra az általunk nyújtott egészséges, korai étkezési tapasztalatok szilárdan megalapozták a jövőbeni étkezési szo­kásokat.

Ez nem jelenti azt, hogy a gye­rek soha nem fogja szeretni a sült krump­lit, a fehér kenyeret és a fánkot – csak azt jelenti, hogy szeretni fogja az egész­séges ételeket is.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.