Tüdőgyulladás szövődményei
A tüdőgyulladás (pneumonia) olyan fertőzés, amely a kis léghólyagokat (alveolusok) és a környező tüdőszöveteket érinti. E betegség a hatodik leggyakoribb halálok, a kórházban szerzett fertőzések között pedig az első helyen áll. A tüdő a külső környezettel állandó kapcsolatban álló szerv.
Milyen tünetekre kell odafigyelni?
A belélegzett levegő tartalmazhat fertőző mikroorganizmusokat, melyek a légutakkal és az alveolusokkal érintkezésbe kerülnek. A légutak gége alatti szakasza normális körülmények között steril. Az egészséges légzőszerveket helyi védekező mechanizmusok védik a legtöbb kórokozó ellen. A védekező rendszer egyik eleme a köhögési reflex. Ha idegen anyag kerül a légcsőbe vagy a nagy hörgőkbe, ez köhögési reflexet vált ki és az ezt követő köhögéssel eltávolíthatók a bejutott idegen anyagok, velük a potenciális kórokozók is.
Immunológiailag fontos védelmi faktor még a légutak nyálkahártyájában található immunglobulinok. Ha bármilyen okból ezen védekező mechanizmus károsodik (dohányzás, vírusfertőzés, levegőszennyezettség), a légutakba jutott kórokozók gyulladásos betegségeket okozhatnak.
Mik okozhatják a tüdőgyulladást?
A tüdőgyulladás nem egyféle betegség, hanem sok fajtája van, amelyeket különböző mikroorganizmusok okozhatnak.
A fertőző ágensek különböző utakon érhetik el az alsó légutakat
- a baktériumok közvetlen belégzése (cseppfertőzés) a környező levegőből,
- fertőző mikroorganizmusokat tartalmazó orr-garat váladék jut le a légutakba (aspiráció),
- kórokozó kerül a véráramba és a vérkeringéssel eljut a tüdőbe,
- ritkán közvetlen ráterjedés útján a környező szervek gyulladásos folyamataiból.
Leggyakoribb az orr-garat váladék lejutása a hörgőkbe a társuló baktériumflórával együtt.
- Tüdőgyulladás – höröghurut, influenza
- Tüdőgyulladás tünetei és természetes kezelése
- Tüdőgyulladás gyerekeknél
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A felnőttek tüdőgyulladását okozó leggyakoribb mikroorganizmusok:
- baktériumok;
- vírusok; ( koronavírus)
- gombák;
- paraziták.
A kórokozó kimutatása tüdőgyulladásban nem könnyű feladat és az esetek mintegy felében nem is sikerül.
Tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei
A tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei a köpettel járó köhögés, mellkasi fájdalom, borzongás, láz és a nehézlégzés. A tünetek különbözőek lehetnek, a betegség kiterjedésétől és a kórokozóktól függnek. A megbetegedés gyanúja esetén a mellkast sztetoszkóppal hallgatják meg. A tüdőgyulladás rendszerint megváltoztatja a sztetoszkópban hallható légzési hangokat. A diagnózist az elkészített mellkas-röntgenfelvétel erősíti meg. A köpet és a vér tenyésztéses vizsgálatát is elvégzik a kórokozó kimutatása céljából. Ritkán, indokolt esetben speciális eszközzel (bronchoszkóp) nyerhető tenyésztésre váladékminta az alsó légutakból.
Fontos a pontos diagnózis!
A kórokozó kimutatására tüdőgyulladásban mindig törekedni kell, de a kezelést már akkor is el kell kezdeni, amikor még az orvos a kiváltó okot nem ismeri. Amíg a kórokozó kimutatására nincs lehetőség, a diagnosztikában igen fontos azon lényegesebb tényezők figyelembevétele, melyek a kórokozóra utalhatnak:
- A fertőzés létrejöttének helye? A beteg otthonában alakult ki a tüdőgyulladás, vagy kórházi környezetben?
- A beteg életkora? Bizonyos korcsoportokban egyes kórokozók gyakrabban okoznak tüdőgyulladást.
- Kórtörténeti adatok? Családon vagy közösségen belül halmozódik-e a betegség? A kialakult betegség előtti utazások (trópusi utazások)? Madarakkal, állatokkal való kontaktus? HIV rizikótényezők? Foglalkozás során, klimatikus helyiségben való tartós tartózkodás? Volt-e eszméletvesztéses rosszullét a kórelőzményben?
- Fennáll-e valamilyen kísérő betegség? (cukorbetegség, vesebetegség, alkoholizmus, dohányzás, immunrendszert befolyásoló gyógykezelés, daganatos betegség, idült légzőszervi betegség, műtéti beavatkozások)
- A mellkas-röntgenfelvételen látható folyamat elhelyezkedése, kiterjedése?
Milyen más betegségekre utalhat a tüdőgyulladás?
A betegség klinikai tüneteinek minősége, a tünetek kialakulásának dinamizmusa is utalhat egyes kórokozókra (hirtelen kezdet, vagy lassú fokozatosan kialakuló tünetek). A tünetek alapján sorolhatjuk be a betegséget a típusos vagy atípusos tüdőgyulladások csoportjába. Mindezen szempontok gondos elemzése azért alapvető fontosságú, mert a betegség kezdetén a kezelőorvos nem ismerheti a lehetséges kórokozót, de ismernie kell azokat a kórokozókat, amelyek leggyakrabban okoznak tüdőgyulladást otthon szerzett, vagy kórházi környezetben szerzett tüdőgyulladásban.
A betegség kialakulásának dinamizmusa is jellegzetes lehet bizonyos kórokozókra. A kórházban kialakult tüdőgyulladás (nosocomialis tüdőgyulladás) esetén is alaposan kell elemezni a fennálló társbetegségeket, ismerni kell azokat a kórokozókat, amelyek az adott környezetben gyakran előfordulnak, figyelembe kell venni a kórházban eltöltött időtartamot.
A tüdőgyulladás kezelése
A tüdőgyulladás antibiotikumokkal kezelendő megbetegedés. Antibiotikumot csak orvos rendelhet. A fenti szempontok gondos mérlegelése, a beteg alapos vizsgálata után dönthet az orvos arról, hogy milyen antibiotikummal kezeli a beteget. A rendelt antibiotikumot a megfelelő dózisban, kellő ideig (az akut tünetek megszűnése után is) pontosan kell adagolni. Az orvosnak abban is döntenie kell, hogy a beteg kezelhető-e otthon vagy kórházba szükséges küldeni. Ennek eldöntésében elsődleges szempont a beteg klinikai állapota, életkora, a fennálló kísérő betegségek. A jó általános állapotban lévő, társbetegségekben nem szenvedő beteget szájon át szedhető antibiotikumokkal otthonában is kezelheti a háziorvos.
Mi a leghatékonyabb kezelési mód?
Rendszerint kórházi elhelyezés és intravénás antibiotikus kezelés szükséges az idősebb betegeknél, illetve azoknál, akiknél nehézlégzés alakult ki, megelőzően más tüdő- vagy szívbetegségben szenvedtek, vagy rendszeresen olyan kezeléseket kaptak, melyek az immunrendszerüket gyengítették. Kórházi környezetben van lehetőség a fenyegető légzési elégtelenség elhárítására, kiegészítő oxigén-kezelésre, intravénás folyadékpótlásra és esetleges intenzív osztályos elhelyezésre, szükség esetén gépi lélegeztetésre.
Hogyan előzhetjük meg a tüdőgyulladást?
A magas rizikócsoportba tartozó, például műtéten átesett, vagy agyi keringési zavarok következményei miatt mozgáskorlátozott betegeknél a tüdőgyulladás megelőzését segíti elő a beteg ülő vagy félig ülő helyzetének biztosítása, a mély belégzéses gyakorlatok és a váladék eltávolítását célzó kezelések. A hörgőváladék eltávolítása a már fellépett tüdőgyulladás esetén is nagyon fontos. Mivel az otthon szerzett bakteriális tüdőgyulladások kétharmadának előidézője a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), ezen kórokozók által okozott tüdőgyulladások megelőzésére védőoltás adható.
Van védőoltás a betegségre?
A védőoltás az immunológiailag egészségesekben 5-10 évig biztosít védelmet. Újabb védőoltás 5 év múlva ajánlott. A 65 évnél idősebbeket csak akkor szükséges másodszor oltani, ha az első védőoltás időpontjában az oltott 65 évnél fiatalabb volt és már 5 év eltelt az első védőoltás óta. A légúti vírusos fertőzések (melyek önmagukban is okozhatnak tüdőgyulladást) után, mivel a vírusok (így a koronavírus) károsítják a légutak védekező rendszerét és mintegy előkészítik a talajt a bakteriális fertőzésekre, így a tüdőgyulladás kialakulására, fontos az influenza elleni védőoltások alkalmazása.
Táplálkozással is megelőzhető a tüdőbetegség?
A vírusok gyorsan változó tulajdonságai miatt a védőoltásokat évente kell megismételni. A megfelelő táplálkozás, a szervezet vitaminszükségletének fedezése, a rendszeres testmozgás, sport mind-mind olyan tényezők, melyek a szervezet immunrendszerét erősítik. Egy ép immunrendszerű szervezet sokkal kevésbé van kitéve a fertőző betegségeknek, és ha ki is alakult a megbetegedés, az kevésbé súlyos, és a gyógyulás maradandó károsodások nélkül következik be.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.