Mi szükséges a csonttörés gyógyulásához?
Az emberi test vázrendszerének egyik nagyon fontos része a csontrendszer. A csont rugalmas szilárdságát meghaladó erőbehatásra törések keletkeznek, melyek egyébként egészséges csonton jönnek létre. A törések másik csoportja a nem kellő rugalmassággal-szilárdsággal rendelkező csontrendszeren minimális erőbehatásra bekövetkező törések, úgynevezett patológiás törések.
Ezen utóbbi törések két nagy csoportja: az idősebb korban, főleg nőknél bekövetkezett osteoporosis (csontritkulás) talaján létrejött törések, a másik csoportja a jó- vagy rosszindulatú primer csontdaganatok, illetve a szervezet más területén lévő és a csontrendszerben áttétet okozó daganatok minimáltraumára történő csonttörései.
Mik a csontsérülések tünetei?
A törések jellemzői: az adott terület fájdalma, alaki deformitása, kóros irányban lehetséges mozgása, illetve a végtag funkciójának részleges vagy teljes elvesztése.
A bizonyos traumára létrejött ilyen jellegű klinikai kép alapos gyanúját kelti az adott csont törésének, mely után a törés meglétét és annak formáját a röntgenfelvétel igazolja. A sérülés bekövetkezte utáni fenti fizikális gyanújelek alapján valamilyen ideiglenes rögzítést kell alkalmazni és a lehető legrövidebb időn belül a feltételezett törést röntgennel kell bizonyítani vagy kizárni.
A törések kezelésének hagyományosan két útja van
Az egyik az úgynevezett konzervatív kezelés, azaz a törés diagnózisa után az elmozdult törtvégek fedett úton történő helyretétele és valamilyen külső – rendszerint gipszkötés – rögzítő eszközzel történő nyugalomba helyezése a csont gyógyulásáig.
Mi szükséges a csonttörés gyógyulásához?
A nyugalom és az idő. A töréskezelés másik lehetséges módja a műtéti úton történő helyretétel és rögzítés. Évszázadokkal korábbról indult az úgynevezett szakításos törések műtéti úton történő rögzítése. Az utóbbi fél évszázadban az úgynevezett operatív töréskezelés világszerte polgárjogot nyert.
Ennek több oka van. Az egyik ok, hogy a konzervatív töréskezelés külső rögzítése minimálisan két ízületet – a törés helyével szomszédos két ízületet – rögzít, mert csak így tudja a törés nyugalmát biztosítani. A több hétig, esetleg hónapig tartó rögzítés a törés gyógyulását eredményezi ugyan, de a hosszú ideig történő ízületi mozdulatlanság ezek funkcióját hosszú időre károsíthatja.
Ez jelenti tulajdonképpen a konzervatív töréskezelés hátrányát. A különféle operatív töréskezelések széles körű alkalmazásával az esetek döntő többségében a külső rögzítés elhagyható – hisz a törés nyugalmát a műtét alkalmával behelyezett belső rögzítő anyagok biztosítják -, ezzel a műtétet követő igen rövid időn belül a végtag funkciója helyreáll, hisz az ízületeket a páciens mozgathatja, így mire a csonttörés meggyógyul, a végtag teljes funkcióját visszanyeri.
Mik lehetnek a töréskezelések hátrányai?
Az operatív töréskezelés lehetséges hátránya maga a műtét, annak veszélyeivel, különösen kiemelve a ritkán előforduló, de annál nagyobb gondot okozó gyulladásos szövődményeket. Szinte minden törés kezelésénél e két lehetőség biztosítva van. A traumatológusok sok évtized óta azt a gyakorlatot folytatják, hogy a sérültet tájékoztatják a sérülés mibenlétéről, valamint a terápiás lehetőségekről és a beteget bevonják a döntésbe és vele együtt határoznak a terápiáról.
Ez a gyakorlat találkozott az elmúlt években polgárjogot nyert betegjogi szempontokkal is. A bekövetkezett törések gyógyulásával kapcsolatosan sok feltételnek kell adottnak lenni. A pontos diagnózis és a pácienssel megbeszélt, jó eredménnyel kecsegtető terápiás módszer megválasztása mellett rendkívül fontos szerep jut a gyógytornának, illetve a gyógytornásznak.
Mit tehet a beteg?
Fontos a páciens teljes körű felvilágosítása mellett az ő „együttdolgozását” a gyógyulás érdekében, a kezelői oldal részéről mi a különféle terápiás módszerekkel csak lehetőséget adunk a gyógyulásra. Tulajdonképpen annak bekövetkezése nagymértékben függ a páciens együttműködésétől.
Természetes azonban, hogy kórházi osztályon a sérültek csak addig fekszenek, amíg a diagnózist követő terápiás ténykedéseket elvégezzük, hisz a csontok gyógyulása hónapokat vesz igénybe, s ez alatt az idő alatt a megfelelő „sínre” tett gyógyulási folyamatnak csak a kezdetén vagyunk.
E folyamat megfelelő irányú és sebességű előrehaladását időközben ellenőrizni kell. Ezek az ellenőrzések elsősorban a háziorvosokra hárulnak, miközben megfelelő időnként a kezelést elkezdő osztály szakemberei kontrollálják a gyógyulási folyamatot.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.