Az egészséges csontok felépítése és működése (csontritkulás)
Nézzük meg figyelmesen a csontokat! A csontok alkotják a test szilárd vázát. Tapintásra kemények, küllemüket nagyon sokáig megőrzik még a halál után is. De ne gondolja senki, hogy a csontok felszínén és belsejében nem „zajlik az élet”! A csont állandó „átalakuláson” megy át – folyamatosan zajlik az építő és lebontó munka (helyesebben: előbb a lebontást figyelhetjük meg, ezután következik az építés).
Természetesen a csont helye s így a csontra ható erők különbözőségei miatt a szerkezete is módosul. Van, ahol a kérgi rész a több, pl. a csöves csontok közepén, de azok végein már több a szivacsos állomány. A csigolyákban a szivacsos állomány sokkal több, mint a kérgi rész. A combcsont hosszú csőszerű csont. A középső részét szinte kizárólag ún. kérgi rész alkotja, a végei kiszélesednek, itt már a szivacsos rész is megjelenik.
A csigolya szerkezet
A csigolya szerkezete túlnyomórészt olyan, mint egy szivacs (így is nevezik: szivacsos állomány). Emiatt igen nagy a felszíne, amelyen állandó lebontás és felépítés zajlik. A csontok nemcsak a szervezet szilárd vázát alkotják, más feladatuk is van. A csontokon tapadnak az izmok, amelyek lehetővé teszik a mozgást. Védik életfontos szerveinket (agy, szív). A csontok zárják körbe a csontvelőt, amely a vérsejtek érési és tárolási helye. A csontok raktárszerepet is betöltenek – többek között kalcium, magnézium és foszfor raktározódik bennük.
A csont szerkezete a mikroszkóp alatt vizsgálva
A csontépítő és csontbontó sejtek működése során enzimek és más anyagok szabadulnak fel, amelyek a véráramba kerülnek. Ennek nagy jelentősége van, ahogy azt a későbbiekben, a csontritkulás laboratóriumi vizsgálatának ismertetésekor látni fogjuk, mert ezen anyagok vérben, vizeletben kimutatott mennyisége alapján következtetni lehet a csontátépülés gyorsaságára.
A csontsejt, a harmadik sejtféleség szerves anyagokból álló ún. alapállományt hoz létre maga körül. Valójában a csontépítő sejtek egy részéből lesznek a csontsejtek, amelyek az általuk termelt alapállományba beágyazódnak. Újabban lehetségesnek tartják, hogy a mechanikai erőhatás (gravitáció, izommunka) a csontsejtek működésén keresztül érvényesül a csontvázon.
A csont felépülése
Az alapállomány, amelyben a csontsejtek találhatók, 30-40%-ban szerves anyagból (kollagén és nem kollagén fehérjékből) áll. A csont fejlődése során a szerves állományba kalcium, hidroxiapatit épül be, a csont ezzel nyeri el a kellő szilárdságát. A csont kétharmada ásványi anyag.Bármilyen meglepő is, ezek a sejtek kommunikálnak, információt adnak át egymásnak az általuk termelt fehérjék, enzimek segítségével. Ha minden rendben van, az „építkezés” jól zajlik. Előfordulhat azonban, hogy az egyik csapat (a csontépítők) nem dolgozik rendesen, nem minőségi munkát végez. Vagy a másik csapat (pl. a csontfalók) felsőbb utasítást kap (pl. a mellékpajzsmirigytől), ami fokozott munkára készteti. Nem tájékoztatják az építőket arról, mennyi új csont építésére kell felkészülniük. Mindezek a „szervezési hibák” az építkezés súlyos zavarához vezetnek.
Hogyan is zajlik a csont állandó átépülése, megújulása?
Ez az állandóan zajló, és igen pontosan szabályozott folyamat a csontfelszíneken zajlik mikronméretű gócokban.(A mikron a milliméter ezredrésze.) Ma úgy tudjuk, hogy a csontsejtek határozzák meg, hol induljon meg a csontátépülés. Először a csontfaló sejtek jelennek meg, amelyek egy üreget bontanak ki a csontfelszínből.
Amikor az üreg elér egy bizonyos nagyságot, abbahagyják a munkát. Megérkeznek a csontépítő sejtek, és szépen visszaépítik a kibontott üreget. A csontbontó sejtek ezután máshol kezdenek el dolgozni, majd mennek utánuk a csontépítő sejtek. Olyan ez, mint amikor javítják az úttestet.
Több helyszínen megjelennek azok a munkások, akik kibontják az aszfaltot, de őket rövidesen követik azok a mesterek, akik a lyukakat új aszfalttal töltik ki. Ha magasból lenézünk egy város utcáira, láthatjuk, hogy számos helyen folyik a szorgos munka. Ha mikroszkópba nézve figyeljük meg a csontot, látjuk a „szőrös” felszínű csontfaló sejteket, amelyek az üregeket kibontják. Tőlük különböznek a csontépítő sejtek, amelyek az újraépített üregekben láthatók. Az építők először ún. szerves alapállományt termelnek maguk körül, amelybe némi idő után a kalciumsók áramlanak be, az új szövet így „elmeszesedik”, és a csont ismét teljes értékű lesz.
Könnyen beláthatjuk, hogy ha a szervezet nem tudja beépíteni a kalciumot, a csont lágy marad, nem törik, hanem elgörbül – kialakul az angolkórnak nevezett betegség.
Mi a csúcscsonttömeg?
Az emberi csont fejlődése a magzati életben kezdődik. Fokozatosan nő a csontok mérete és vastagsága. A születés után szemünk láttára nőnek meg gyermekeink, hosszabbodnak végtagjaik, nő a testmagasságuk, amiben alapvető szerepet játszik a csontvázrendszer növekedése. Ilyenkor jóval több csontot épít a szervezet, mint amennyit lebont.
25-30 éves korra kialakul a végleges testmagasság, a maximális vagy csúcscsonttömeg, ami 20-25 évig nem is változik lényegesen (ezekben az években annyi csont épül, amennyi lebontásra kerül). Nőknél a változás korában átmenetileg mind a csontbontás, mind a csontépítés felgyorsul, de a bontás kifejezettebb. Férfiaknál később, fokozatosan csökken a csonttömeg. Időskorban a csontbontás már nem gyors, de a lelassult csontépítés még ezt sem tudja ellensúlyozni.
Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken (törési küszöb), a csont minimális erőhatásra eltörik. Láthattuk az elmondottakból, hogy állandó bontás és építés zajlik a csontok felszínén. Addig nincs baj, amíg az építés ugyanolyan ütemű, mint a lebontás. Az egészséges fiatal felnőttek csonttömegének mintegy 10%-a cserélődik ki ily módon évente. Amikor a csontbontás meghaladja az építés ütemét, lassan, fokozatosan veszítünk a csontunkból.
Mi lesz ennek a következménye?
A csöves csontok vastagsága csökken, a szivacsos csontokban a csontgerendák elvékonyodnak, elszakadnak. Mindez a csontok lényegi tulajdonságát, a szilárdságot csökkenti. Ha csökken a szilárdság, a csont kis erő hatására is eltörhet. Így már látható a csontritkulás – orvosi nyelven oszteoporózis – lényege. Az oszteoporózis a csonttömeg egyenletes és fokozódó megfogyatkozása. A csontszövet mikroszerkezete károsodik, a csontminőség romlik, ami azután a csontok fokozott törékenységéhez vezet.
Úgy is mondhatjuk, hogy csontritkulás esetén, a csont alkotórészeinek (a szerves és a szervetlen alapállomány) aránya nem tér el a normálistól, csak összességében kevesebb van.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.