Mikor játszódnak az álombeli események?
Az alvók természetesen alszanak, de képesek érzékelni a külső ingereket (például a zajt vagy az érintést), és képesek ezt beépíteni az álomba. Az alvásvizsgálati laborokban végzett kutatások szerint, ha az éppen álmodóra finom vízpermetet juttatunk, akkor ez az inger nem elegendő ahhoz, hogy az alvó felébredjen, viszont az álomban valamiképpen meg fog jelenni a víz képe. Felébredve ilyenkor arról számol be a vizsgálati alany, hogy vízzel álmodott.
A külső ingerek beépülnek az álomba
A külső inger nem változtatja meg az álom történetét, de beépülve az álom elemévé válik. Olyan, mintha az álomnak meglenne a maga célja, a maga menete, amit az enyhe külső inger semmiképpen nem változtat meg. Ha azonban a külső inger erősebb – mondjuk hangos zaj -, az lehet, hogy beépül az álomba, de fel is ébreszti az alvót. Ennek a jelenségnek a megfigyelése volt az alapja annak a hiedelemnek, hogy az álmok pillanatnyiak – azaz az alvásból való ébredést megelőző pár másodperc alatt keletkeznek.
Gyakorta idézik azt az álmot, amely ezt hivatott illusztrálni, s amelyről a francia regényíró André Maury számolt be 1861-ben.
Maury álma
Rémülten ébredt, s azt látta, hogy leszakadt az ágy mennyezete, és éppen ott zuhant a nyakára, ahol a guillotine csapott volna le. Ez a híres álom arra a következtetésre vezette az írót, hogy pár másodperc alatt kellett lezajlania az egész álomfolyamatnak, hogy magyarázni lehessen ezt a drámai ébredést.
Az alvásdiagnosztikai laboratóriumokban történt kimerítő kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy az álmok nem pillanatok alatt zajlanak, hanem a REM fázis hosszúságát tükrözik. Az éjszaka folyamán a REM fázis hossza megnyúlik; a legutolsó REM szakasz, az ébredés előtti szakasz jóval hosszabb. A jelzett álomsorozatok hossza a REM fázisok hosszával összefüggésben változik.
Felébresztett alanyok – álom hossza
Sőt az álmodás során felébresztett alanyok helyesen meg tudták mondani, hogy mennyi ideig álmodtak (annak megfelelően, ahogy az alváskutató laboratóriumban feljegyezték az álmodó gyors szemmozgását), így tehát az álmodás nem pillanatnyi, sőt valójában ugyanannyi idő alatt zajlanak, amennyi a valóságos világban is szükséges volna hozzá.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.