Több műszakban dolgozók alvási rendje
A műszakolás eredete
Habár már eddig is mérhetetlenül sok szenvedést okozott, tulajdonképpen nem is olyan rég találták ki a több műszakot. A több ezer éves evolúció során az ember kevésbé volt aktív, és természetesen kevésbé volt produktív éjszaka. Nem volt más választása – a sötétség egyszerűen túl erős volt, az ember a gyenge fényben pihent és aludt, kielégítve természetes alvásszükségletét a föld rendszeres, a naptól való elfordulása során. Ennek megvolt a maga értelme, mivel az ember sokkal veszélyeztetettebb volt a sötétben, és a túlélése annyira függött a látástól, ha nem voltjelen természetes fény.
Akkor és most is nappali állatok voltunk/vagyunk
De az amerikai feltaláló, Thomas Edison mindezt megváltoztatta, amikor a laboratóriumában az újonnan felfedezett erőt, amit ő „elektromosságnak” hívott, átáramoltatta egy finom drótdarabon. A drótdarabon keresztülfolyó energia gyorsan felforrósította a fémszálat, és olyan fényességgel világított, ami azóta is leküzdi az éjszakát. Amióta a sötétséget szabályozni lehet, az alvás már nem ugyanaz, mint régen.
Körülbelül az elektromos áram felfedezésével egy időben, 1880-ban az ipari forradalom idején gyárakat és öntödéket alapítottak acél- és fogyasztási cikkek termelésére. Ezeknek az óriási gyáraknak a kazánjait olyan sokáig tartott felfűteni, ugyanakkor hosszú ideig tartott, míg kihűltek, hogy hamarosan egyértelművé vált, hogy jó üzlet lenne napi 24 órán keresztül üzemeltetni őket. Megszületett hát a műszakos munka.
A műszakos munka problémája
Az alapvető nehézség az, hogy az ember nem képes akarata szerint, bármikor aludni. Megtanultuk (és ezt láthatjuk a barlangember-kísérletekből), hogy egy óra van bennünk, egy program, ami azt mondja: „Most itt az ideje, hogy álmosnak érezd magad, menj aludni! Most már kipihented magad, kelj fel!” Az éjszakai műszak során az első este hajnali háromkor a test és a karóra azt mondja: „Most már aludnod kellene!” Ám a művezető azt mondja: „Maradj ébren, még négy órát kell dolgoznod!”
Azon az első éjszakán, ha megengedték volna, elég jól tudott volna aludni az ember hajnali háromkor, de mikor eljön a reggel nyolc óra, és hazafelé tart, valószínűleg nehéz lesz elaludnia. Ez azért van, mivel a saját biológiai óránk nem sokkal azelőtt még azt diktálta, hogy reggel nyolc óra az az idő, mikor föl kell ébredni a madarakkal, föl kell kelni és aktivizálni kell magunkat. Az „ébresztő” tönkrement. A dolog ennyire egyszerű.
Az emberi test alkalmazkodik az új ciklushoz, de ez eltart egy ideig. Különböző kutatások szerint az átlagos műszakváltó munkás naponta másfél órával tudja az alvás-ébrenlét ciklusát átállítani, így egy teljes hétbe kerül, hogy alkalmazkodjon az éjszakai munkához.
Képzelje el, hogy ekkor hirtelen újra műszakot vált
Egy újabb hét kell az alkalmazkodáshoz, s közben kénytelen az alvászavart, az alváshiányt és a stresszt elviselni, amíg a teste alkalmazkodik az újonnan bevezetett ciklushoz. Egy héttel később talán egy újabb ciklushoz kell alkalmazkodnia, s a folyamat megismétli önmagát, amivel egy örökké tartó káosz alakul ki az alvásban, és pont ez az, amivel sok műszakos munkás rendszeresen kénytelen együtt élni.
Rossz ritmusban, rosszkedvűen
Az alvás-ébrenlét ciklus átállításának alapvető nehézségén túl a több műszakban dolgozóknak számos más következménnyel kell szembenézniük, amelyek mind alvásveszteséget okozhatnak.
Először is, a legtöbb munkás, aki elkezd egy új műszakot, nem kompenzálja azt az alvásveszteséget, amit az előző műszakjával elvesztett. Ha egy munkás nappali műszakról átvált éjszakai műszakra, az első munkanapon egyszerűen ébren marad egész nap (ez egy megszokott dolog), és aztán egész éjszaka dolgozik, vagyis 24 órát volt fent alvás nélkül. A munkás így alvásveszteséggel kezdi el az új műszakot, méghozzá egy hétórás alvásdeficittel. Tehát a dolgozó már akkor alváshiánnyal küzd, mielőtt megpróbálna az új időzítés szerint aludni.
Másodszor pedig, tudjuk, hogy az erős fény (különösen a napfény) nagyon erős időszabályozó, ami napi alapra állítja be a biológiai óránkat. Ez az erős alvás-ébrenlét szabályozó fordítva működik az éjszakai munkánál. Létfontosságú, hogy az ember megtanuljon ilyenkor, a nap legfényesebb időszakában aludni, és a sötétben ébren lenni – pontosan a fordítottját tenni annak, mint amit normálisan csinál. A nap erős hatása nemcsak hogy nem segít beállítani az ember ritmusát, hanem éppenséggel még ellene is dolgozik.
A műszakos munka hátulütője: egészségügyi problémák
Nem csoda, hogy a műszakoló munkások lehangoltabbak, fáradtabbak és általában ingerültebbek, mint a nappal dolgozó kollégáik. Péterhez hasonlóan ők is a krónikus alváshiány áldozatai, ami aláaknázza a hangulatukat, a koncentrálóképességüket és az élet élvezetét. Mindennap morcosak, kötözködők, zsémbesek és természetesen álmosak. Hajlamosak az elhízásra, és kevésbé fittek, gyakrabban van krónikus fejfájásuk, és gyakoriak a hasi problémáik is, különösen a fekélyek és a székrekedés.
Kevésbé tudnak megbirkózni a mindennapi nehézségekkel, mivel nem képesek feltöltődni egy pihentető mély alvásban. Gyakran alkohollal és koffeinnel próbálják rendbe hozni az alvás-ébrenlét káoszt, és kisebbíteni az alváshiányt. Péter elkezdett erős feketét inni éjjel tizenegykor, hogy ébren tartsa magát a műszak alatt, és gyakran megivott egy-két kupicával kora reggel, ha nem tudott elég gyorsan elaludni. Mindkét vegyület az adott célt szolgálta, de végül mindkettő hozzájárult az alváshiányához. A műszakoló munkások közt gyakori a függőség ezektől a vegyületektől és egyéb gyógyszerektől.
Hogyan lehet javítani az alvást, ha valaki több műszakban dolgozik?
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.