• alvás
• alváshiány

Aki keveset alszik, keveset él?

Az alvás mennyisége igenis befolyásolja a hosszabb élet esélyeit. Az Ame­rikai Rákkutató Társaság hat éven át vizsgált egymillió amerikai lakost San Franciscóban. Sok, életmóddal kapcsolatos tényezőt vizsgáltak, többek kö­zött az alvási szokásokat is az élet hosszúságával összefüggésben. Meg­lepő módon tízszer magasabb volt azoknak a férfiaknak a halálozási rátá­ja, akik négy órát vagy ettől kevesebbet aludtak, mint azoké, akik hét-nyolc órát aludtak.

Eredmények

Úgy látszik, hogy bármiféle eltérés a felnőttek normálisan hat-nyolc órányi alvásigényétől, szignifikánsan növelte a halálo­zás kockázatát. A sokat alvók körében különösen a koszorúerek betegsé­gei és a stroke miatt bekövetkezett halál fordult elő.

Tény, hogy Amerikában az Egészségügyi Kutatóintézetek Nemzeti Központja a megbetegedések és halálozások arányát befolyásoló hat legfontosabb tényező között említi a megfelelő alvást. A többi, életmóddal kapcsolatos tényező között szerepel még a rendszeres testmozgás, a dohányzás kerülése, a korlátozott alkohol­fogyasztás, a rendszeres étkezés és a megfelelő testsúly megtartása.

Mikroalvások: egy-egy lopott perc

Hogy tud az ember tudata megbirkózni a rákényszerített alváshiánnyal? Mit tesz, ha ragaszkodunk hozzá, hogy ébren kell maradnia?

Jelentős alváselmaradás esetén az agy felismeri, hogy szüksége van né­mi pihenésre, és bármit is próbáljon az ember, az alvás mégis bekövetke­zik, de egyszerre mindig csak másodpercekre. Ezek az EEG-n jól látha­tó, rövid kis alvásrohamok az úgynevezett „mikroalvások”, és általáno­san kimutathatók minden, az alvástól hosszasabban megfosztott személy­nél. Ezeket a mikroalvásokat ránk kényszerítik, nem kérjük, nem várjuk, mégis betörnek ébrenlétünkbe, becselezik magukat, és egy-egy alkalom­mal csupán pár másodpercre ugyan, de átveszik az agyunk fölött az irá­nyítást.

Többnyire az I. szakaszt képviselik, azaz könnyű, a szürkületi zó­nára jellemző alvásról van szó, így akkor is pihenést enged az agynak, ha nem is kerül ágyba a test. Természetesen még ha nem is teljesen van éb­ren az ember ez alatt a néhány másodperces mikroalvás alatt, az izmok feletti uralmat nem veszítjük el, nem esünk el, ám az agy még sincs tudatában a külső környezetének az alatt az idő alatt – emlékezzünk csak ugye ez az alvás definíciója.

Az agy működésének rövid szünete után az elme újra normálisan működik, teljesen éberek vagyunk, és teljes mérték­ben reagálunk a környezetre. Ez a kiesés azt jelenti, hogy ha akkor vala­ki épp beszélt hozzánk, esetleg egy-két szót eleresztettünk a fülünk mel­lett. Ha netán unalmas, ismétlődő feladatot végeztünk (például számoló­gépen adtunk össze), lehet, hogy egy-két számot „elfelejtettünk” beütni vagy épp elveszítjük a sort, ahol épp jártunk. Sőt mi több, nem is ébre­dünk tudatára, hogy ez megtörtént.

Mikor következik be a mikroalvás?

Ha az épp elvégzendő feladat megfe­szített figyelmet igényel, mikroalvás nem fordulhat elő, de amikor ala­csony motivációjú, kimerítő, monoton munkát végez az ember, az agy gyorsan enged magának mikroalvásokat, anélkül hogy mi magunk tuda­tában lennénk annak, hogy az egyik percben még itt vagyunk, a másik­ban meg már nem. Ennek egészen nyilvánvaló a jelentősége olyan mun­kahelyeken, ahol teljes éberségre van szükség – a mikroalvás katasztro­fális következményekkel járhat!

A patkányfutam (alváshiány kísérletben)

Meg lehet lenni az alvás tökéletes kikapcsolásával? Valószínűleg nem. Tudjuk, hogy azok a kísérleti állatok, amelyek egyáltalán nem alhatnak, végül elpusztulnak, de azt nem tudjuk, hogy pontosan mitől. Ezt a bizo­nyítékot az a kísérlet szolgáltatta, amelyet az alváskutató Alan Recht­schaffen végzett laboratóriumi patkányokkal 1983-ban, Chicagóban. Ne­ki sikerült bebizonyítania, hogy az alvás megvonása minden esetben ha­lálos kimenetelű a kísérleti állatoknál.

A kísérletben elektródákat ültetett két patkány agyába, hogy az EEG alapján meg tudja állapítani az alvás idejét. Ezután az állatokat egy plexiüveg hengerbe zárták, egymástól el­választva, de egymás számára és a kutatók számára is látható módon. A henger alját kör alakú, motorral forgatható laphoz erősítették. Mindkét patkány szabadon hozzáférhetett az élelmiszerhez és a vízhez.

Míg a kontrollpatkány annyit alhatott, amennyit csak akart, a kísérleti patkány alatt mindig beindult a motor és elfordult a padló, valahányszor az állat el akart aludni, így az alvását sikerült teljesen megakadályozni. Valóságos patkányfutam részvevőjévé vált hát az állat.

Eleinte semmiféle feltűnő különbséget nem lehetett észlelni, ám körül­belül két hét elteltével az alvástól megfosztott állat mancsai kifekélyesedtek, és nem is gyógyultak. Hamarosan fogyni kezdett, bár többet evett, mint a kontrollállat. A fogyás jelentős volt és annak tulajdonították, hogy az állat elvesztette az anyagcsere-folyamat fölötti kontrollt (az alváshiány miatt), hisz egyébként mindkét patkánynak ugyanannyi mozgása volt és rengeteg ennivalója.

Az alvástól megfosztott állat nyúzottnak és zaklatottnak tűnt, és mielőtt a kísérlet negyedik hetében alváshiányban meg­halt volna, roppant lesoványodott – csupa csont és bőr lett. A boncolás csak nem-specifikus elváltozásokat mutatott az állat agyában és szövetei­ben, hasonlókat az alultápláltság miatti elváltozásokhoz, és azt a követ­keztetést vonták le, hogy a halál oka a hosszan tartó alvásmegvonás volt.

Okozhat-e halált emberekben az alváshiány?

Meghalhatnak-e az emberek is vajon, ha elég hosszú ideig nem engedik őket aludni? Erre a kérdésre természetesen senki sem tudhatja a pontos választ, és nem volt még olyan önkéntes sem, aki egy parányi, forgó pa­dozatú, plexiüveg tartályban lakott volna.

Az alváskutatók azonban úgy gondolják, hogy a válasz feltehetően igen volna, de abban is egyetérte­nek, hogy ez valószínűleg hosszabb időt venne igénybe, esetleg heteket, hogy ez a stressz önmagában halálhoz vezessen. Mindazonáltal az alvás­hiány szellemi és fizikai változásokat okoz, melyek súlyosan veszélyez­tetik az egészséget.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.