• álom

Mi is az álom?

Az álmok nem képezik tudományos kutatás tárgyát. A tudomány leginkább az élet véges és mérhető dolgainak mérésére korlátozódik, olyan univerzális és előre megjósolható természeti tör­vények alkalmazásával, amelyek a körülöttünk levő világot irányítják.

Az álmok nagyon egyedi élmények, a mi saját, mélységesen személyes benyomásainkat tükrözi az emberekről és a minket körülvevő világról, meg a velük kialakított kapcsolatunkról. Az álmok, természetüknél fogva saját meztelen gondolataink, melyek abszolút szubjektívek és illuzóriku­sak. Az álmok azonban mégiscsak szolgáltak valamiféle tudományos kuta­tás tárgyául, ami segített, hogy megértsük őket.

Az átlag felnőtt a normális alvás során összesen mintegy kilencven-száz percet álmodik egyetlen éjszaka folyamán, négy-öt szakaszban, a REM fázisok idején.

Az efféle vizsgálatokból kiderül, hogy majdnem mindenki majd­nem minden éjszaka álmodik. Nyilvánvaló, hogy ha valaki egyáltalán nem kerül a REM fázisba az éjszaka során, akkor nem keletkezik álom. A REM fázisba négyszer-ötször lépünk be ciklikusan, minden éjjel, ami a felnőttek normális alvási mintájának felel meg – azonban nem tekinthe­tő univerzálisnak.

Mi az álom?

Nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is az álom, mint­hogy az álmodás teljes mértékben szubjektív folyamat. Konvencionálisan arra mondjuk, hogy álom, amikor azt az elmeállapotot határozzuk meg, amely a REM fázisban jelenik meg, és amely olyan komplex, szervezett, percepciós képeket generál, amelyek folyamatot alkotnak vagy változást mutatnak. Az álmodás teljes mértékben agyi funkció, és bár dominálnak a vizuális elemek, nem kifejezetten kötődnek a szemhez; ha a főbb idegi összeköttetés a szemhez megszakad, az nem károsítja az álmodási képes­séget.

Visszaemlékezés az álomra

Egyesek ébredéskor képtelenek visszaemlékezni arra, hogy valaha is álmodtak, így azt hiszik, lehetetlen, hogy álmodtak volna. A felnőttek azonban általában maguktól ébrednek reggel, és négy-öt naponta képesek visszaidézni, hogy mit is álmodtak éppen, igaz, ez egyénenként roppant nagy eltéréseket mutat.

Miért nem tudjuk az álmot visszaidézni?

Miért ilyen rossz a memóriánk, miért a feledékenység? Egyszerűen nem tudjuk, azt azonban tudjuk, hogy ha valakit felébresztenek, és arra késztetik, hogy fel is keljen és sétáljon egy kicsit, vagy üljön ki az ágy szélére, és írja le, amit álmodott, ahelyett hogy engednék visszaaludni, akkor jobb eséllyel tudja visszaidézni az álmot. Ez magyarázza, hogy a rossz álmo­kat sokkal jobban vissza tudjuk idézni, mint azokat, amelyekben nincs ér­zelmi töltés.

A rossz álomból ébredve éberebbek vagyunk, mert az féle­lemmel töltött el, megzavart bennünket. Az is bebizonyosodott, hogy azokra az álmokra emlékszünk vissza könnyebben, amelyek az alvás vé­ge felé következnek be, amikor az alvás felszínesebb.

A mély alvásban bekövetkező álmok egyszerűbbek, érzelmi töltésük ki­sebb, nyilvánvalóan kevesebb aktivitás történik, sokkal inkább illékony gondolatok vagy képek, mint a hétköznapi fogalmaink szerinti álmok.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.