• gyermek
• kezelések
• petefészek

Petefészek ciszták kezelésének gyermeksebészeti vonatkozásai

A gyermekkorban előforduló petefészek ciszták általában véletlenszerűen, szűrő jelleggel készült ultrahang vizsgálatok al­kalmával szoktak kiderülni. Ezt a tényt az elváltozásra jellemző tünetszegénység magyarázza. A ciszta felismerésekor az esetek többségében nincs társuló tünetcsoport.

Kóros tünetek akkor jelent­keznek, ha a ciszta méretének növekedése már hajlamosít a ciszta, illetve a petefészek és a petevezeték tekeredésére, illetőleg ha már extrém nagy mennyiségű folyadékot tartalmaz, és így a környeze­tében lévő szervekre nyomást gyakorol.

Tünetek

Életkor szerinti előfordulásukat tekintve két csoportban tapasztalhatunk gyakoriság növekedést. Első csoport az újszülött és fiatal csecsemők csoportja, ebben a csoportban jellemző, hogy a petefészek cisztát már a terhesség harmadik trimeszterében végzett ultrahang vizsgálatokkal, még a mama hasában ki lehet szűrni. Ezekben az esetekben veleszületett petefészek cisztával állunk szemben. Ezen ciszták átmérője ritkán haladja meg az 5-6 cm-t.

A második életkor-megoszlási csoport a pubertáskor, az ebben az életkorban jelentkező petefészek ciszták szinte kivétel nélkül szerzett elváltozások. Méretükre jellemző, hogy gyakran már hasfalon keresztül is tapinthatóak, átmérőjük elérheti a 10-15 cm-t is. Az is előfordul, hogy a gyermek olyan elődomborodó hassal kerül orvoshoz, hogy a ciszta kitölti a hasüreg jelentős részét, eltolja a többi belső szervet, nyomást gyakorol az alsó végtagok felől visszaáramló vénákra. Ezekben az esetekben gyakori panasz lehet a visszatérő hasi fájdalom, haspuffadás, hányinger, székrekedés, gyakori vizelési inger, az alsó végtagok vizenyőssége.

Az előzőekben vázolt általános tünetektől el kell különítenünk az akut hasi katasztrófa képében jelentkező sürgősségi ellátást igénylő két szövődményt, a ciszta kocsányának tekeredését, il­letve a nagyméretű ciszta spontán repedését.

Diagnosztika

A korai tünetszegénység miatt fontos az elváltozás korai fe­lismerése, szükség szerinti korai sebészi ellátása a fenyegető szövődmények miatt. A sebészi beavatkozást minden esetben megelőzi valamilyen képalkotó eljárás alkalmazása. A leg­gyorsabban, legkönnyebben kivitelezhető vizsgálat a has és a kismedence áttekintő ultrahang vizsgálata. A vizsgálat során meghatározható a petefészek tömlő legnagyobb átmérője mel­lett az is, hogy a folyadékot tartalmazó részeken kívül az elvál­tozás tartalmaz-e szolid részeket is.

Az ultrahang vizsgálatot az elhelyezkedés pontos megítélése érdekében ki szoktuk egészíteni CT vagy MR vizsgálattal is. További információ nyerhető a speciális labor vizsgálatokból (nemi hormon szintek, petefészek specifikus markerek), melyekből következtetni tu­dunk a ciszta tulajdonságaira, szövettani besorolására, későbbi viselkedésére.

Kezelés

Ha az elkészített vizsgálatokon a ciszta átmérője nem haladja a 4 cm-t, és az elváltozás megjelenése nem valószínűsít rosszindulatú folyamatot, akkor elegendő a rendszeres ultrahangos ellenőrzés. Ilyen esetekben általában a ciszta spontán felszívódása következik be, ezért nem indokolt sebészi beavatkozás elvégzése.

Ha a ciszta átmérője 4 cm feletti, akkor a fenyegető kocsány csa­varodás miatt műtét elvégzése indokolt. A műtét időpontját a relatív sürgősség miatt a felismerést követően, megfelelő előkészítés és kivizsgálás után tervezzük

A ciszta méretétől és az életkortól függően, a beavatkozást vé­gezhetjük nyílt feltárásból, vagy endoszkópos módszerrel (laparoszkópiával). Minél fiatalabb a gyermek, illetőleg minél nagyobb a ciszta, átmérője annál inkább a nyílt sebészi beavatkozás a javasolt eljárás. Ezen kívül, ha már a műtét előtti kivizsgálás során felmerül rosszindulatú folyamat, akkor mindenképpen nyílt feltárást kell al­kalmaznunk. Általánosságban elmondható, hogy gyermekkorban nagyon ritkán fordul elő rosszindulatú elváltozás a petefészek cisz­ták között.

Műtét fő célja

A műtét célja az, hogy az egészséges petefészek- állomány lehetőség szerinti megtartásával teljes mértékben eltávolítsuk a cisztát. Ha a petefészek- állomány annyira destruálódott a ciszta által, hogy nem lehet megmenteni, akkor petefészek eltávolítást végzünk. Ezekben az esetekben szóba jön az azonos oldali petevezeték közvetlen méh közelében történő eltávolítása is. Ennek az a magyarázata, hogy ezáltal próbáljuk megelőzni, hogy a visszama­radó petevezetékben méhen kívüli terhesség alakuljon ki a későbbi életkorban.

Azokban a ritka esetekben, amikor már a műtét során felmerül a rosszindulatú elváltozás gyanúja, akkor az érintett oldalon teljes petefészek és petevezeték eltávolítást végzünk, emellett a cisz­ta tartalmát, a szabad hasi folyadékot, ennek hiányában a hasi mosó folyadékot küldjük el citológiai vizsgálatra, és az ellenoldali petefészekből mintát veszünk.

A kiterjesztett mintavételnek az a célja, hogy ez által fel tudjuk mérni a folyamat kiterjedését, stádi­umát, fel tudjuk állítani a további terápiás tervet. A műtétet követő kezelés szükségességét a szövettani diagnózis szabja meg.

A gyermekkori petefészek ciszták két leggyakoribb formája:

• A follicularis ciszta, amikor a kiérett tüsző nem reped meg. A ciszta bennék ekkor víztiszta, a műtéti feltáráskor ezekben az esetekben általában petefészek megőrzéssel el tudjuk távolítani a cisztát.
• A kiérett teratoma (vagy dermoid tömlő). Általában olyan folyadékkal telt tömlő mely falában gyakran meszes depozitumok vannak, valamint mikroszkóposán más szervekre jellemző kiérett szöveteket is találhatunk. A műtéti feltáráskor gyakran kényszerü­lünk teljes petefészek eltávolításra.

A felnőttkorra jellemzően gyakori epithelialis sejtes petefészek-cisztákkal (pl.: csokoládé ciszta) gyermekeknél nagyon ritkán ta­lálkozunk. Mindkét leggyakoribb formára jellemző, hogy jóindulatú elvál­tozás, ezért műtétet követően kemoterápiát nem igényel. Az után követéses vizsgálatok alkalmával ultrahang vizsgálatot és labor­vizsgálatokat végzünk.

Összefoglalás

Összességében elmondható, hogy a gyermekkori petefészek-ciszta egy nagyon jól kezelhető betegség. Felismerése a kezdeti tünetszegénység miatt nem mindig könnyű. Ezért fontos, hogy az esetleg önmagukban jellegtelen hasi panaszok esetén is érdemes orvoshoz fordulni. Itt jut igazán szerephez szülők ébersége, gon­doskodása.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.