• baba
• mozgás

Babáknál: finommozgások fejlesztése

Január általában az év leghidegebb, hóban legcsapadékosabb hónapja. A régebbi időkben a falusi embereknek ilyenkor volt ideje az olyan kézműves tevékenységekre, mint a tollfosztás, ku­koricahántás, szövés-fonás, kosárfonás, halászhálókötés, javítás, kisebb-nagyobb szerszámkészítés-javítás, de akadt idő mesélésre, tréfálkozásra, bálok rendezésére.

A test nagyobb izmai segítik elő a fordulást, gurulást, mászást, csúszást, járást, futást, ugrást. Ezek a mozgások főként a helyzetvál­toztatást, haladást szolgálják és ezeket a mozgásfajtákat hívják nagymozgásoknak. A kisebb izmok működése, a finommozgás, a kéz, láb, arc, szem mozgatását hozzák létre. A finommozgások segí­tik a fogást, a kézzel történő manipulációt, az arcunkon megjelenő, érzelmeket kifejező mimika létrejöttét. A beszéd kivitelezéséhez, a szem tárgykövető mozgásához is nélkülözhetetlen a finommotorika.

Az újszülött aktivitása még nagyon csekély

Mozdulatai akarat­lanok, az ingerekre egész testével válaszol. Mozgása csak később válik irányítottá, összerendezetté. Sok-sok tapasztalatszerzés után válik képessé arra, hogy kezének, lábának, szemének működését koordinálja. Először a szem kezdi követni a mozgó, látótérbe került tárgyakat. Ehhez a két szem együttes, összehangolt munkájára van szükség. Később a kéz nézegetése, a két kéz összeérintése, a két kéz fogó mozgása teszi lehetővé, hogy a kisbaba megfogja a tárgyakat. A kar, láb, törzs izomzatának erősödésével kezd majd megfordulni, mászni, ülni, járni.

Az arc izmai finom mozgásukkal segítik, hogy érzelmeinket kifejezzük mimikánkkal is. Az arcizmok a gége és száj izmaival a beszédet is létrehozzák. Az újszülött még csak sírás­sal jelzi szükségleteit, később már játszadozik hangjával és egyre differenciáltabb hangadást tud produkálni, míg végül a beszédet is kivitelezi.

A finommozgások fejlődését tudatosan mi is segíthetjük

Arc­izmok, beszédhez szükséges ajak, nyelv, torokizmok fejlesztése céljából utánzással erősítsük meg a kisbaba hangadásait, hogy újra próbálkozzon. Szájmozgással, hangok ejtésével ösztönözzük a já­tékos ismétlésre, gyakorlásra. A néhány hónapos gyermek próbálja utánozni a fölé hajló felnőtt, testvér tátogását, nyelvnyújtogatását, csücsörítését.

Később, ha felfújt arcunkat „kipukkasztjuk” hango­san nevet rajta, és ő is utánozza. Örül, ha berreghet, nyávoghat, tátoghat, cuppantgathat. Ezeket a próbálkozásokat segítsük min­denképpen, hisz ezek lesznek a beszédhangok alapjai. A nyelv fi­nommozgását segíti, ha a kicsi kanálból mézet, joghurtot, lekvárt nyalogathat.

Tanítsuk meg, hogyan egyensúlyozhat, hintáztathat a nyelvén előre, hátra, jobbra-balra egy szem zizit, vagy kenyérfalatot. A nyel­vét hogyan mozgathatja száján belül. Kitalálhatunk hozzá egy kis mesét is. Pl. söpörd ki a nyelveddel a padlást (szájpadlás), mosd le a fogadat kívül-belül, sétáljon a nyelved a kapun (száj) ki és be, körben. Nyomja ki a nyelved a ház oldalát (arc) stb. Utánozzon különböző állathangokat. Ajkát szorítsa össze, húzza szélesre, tátsa nagyra a száját, fújja fel levegővel az arcát. Utánozzon tükör előtt arckifejezéseket. Mutassa meg milyen az, amikor mérges, kiváncsí, hangos, szomorú, álmos stb.

Az egész kis csecsemő már nyúl az érdekes, színes tárgyak felé. Adjunk a kezébe sokféle tárgyat, hogy minél több tapasztalatot szerezhessen az anyagok felületi tulajdonságairól. Tapogatásával megismeri a tárgy keménységét, nedvességét, felületi érdességét, nagyságát, alakját. A tárgyakat eleinte csak forgatja, ütögeti, nya­logatja, majd két kézzel szorítja, elengedi, vagyis manipulálni kezd velük. Amikor nagyobb lesz, a játszótéren szívesen turkálja, mor­zsolja a homokot, lapátolja, lapáttal fúrja az alagutat, mert megta­nulja fokozatosan az eszközhasználatot.

Kézügyesség fejlesztése

Gyurmázás, agyagozás közben sodor, lapít, gömbölyít, egyre ügyesebb alakzatokat hoz lét­re. Adjunk eszközt is hozzá. Egy életlen késsel vághatja a puha anya­got, egy fadarabba szúrt fejetlen szöggel lyukat fúrhat, fokhagy­manyomóval hajat készíthet gyurmaemberkéje fejére, vagy farkat az éppen elkészülő lovának. Az eszközök ösztönzik, hogy tovább szépítse, tökéletesítse alkotásait, és hogy újakat hozzon létre. A kéz finom mozgását a rajzolás, festés is jól segíti. Kisebb gyerek­nek nagyobb méretű papíron, vastag nyomatékot hagyó eszköz­zel könnyebb sikereket elérnie, ezért lehet vizes szivaccsal, vastag festőecsettel, filctollal, krétával kezdeni az ábrázoló tevékenységet. Később vegyük elő a vékonyabb ceruzát, kisebb papírt.

Az első rajzolásnál a kicsik még marokra fogják a rajzszerszámot, de ahogy ügyesednek, úgy kell őket megtanítani a helyes ceruzafogásra, eszközhasználatra. Ezt mutassuk meg és mondjuk is el. Mutató és hüvelykujj összeszorítja a ceruzát, a középső ujj pedig alátámaszt­ja. A helyes ceruzafogás megkönnyíti a betűelemek rajzolását, összekötését majd az írástanulásnál az iskolában. A kétujjas fogás megtanulásával a gyermek képessé válik a gyöngyfűzésre, varrás­ra, magok ragasztására, hajtogatásra. Az óvodás gyermek már szí­vesen varr gombot pl. hóemberre, bohócruhára, pöttynek katicára. Ez a feladat könnyebb, ha a textilanyagot egy vékony papírlapra ragasztjuk előbb.

A tű befűzését nagylyukú tűvel kezdjük

Az 5-6 éves lányok már örömmel fonnak hármas fonással. Kipróbál­hatják a szövőkeretet (gyermeknek valót), amivel kisebb terítőt, tarisznyát készíthetnek. A körmöcske használatát is hamar meg­tanulják, amivel hajpántot, csigát, karkötőt, kígyót hurkolhatnak. A fiúk a barkácsolást kedvelik meg ilyen korban. Szívesen szögelnek, kalapálnak, csavaroznak, építenek dobozokból, építőjátékokból várakat, járműveket. Munka közben a szerszámok helyes használa­tát is elsajátítják. így jól bánnak az ollóval, csavarhúzóval, kala­páccsal. Nem kell mindentől eltiltani őket, inkább a szerszámok biztonságos kezelését kell megmutatnunk.

Időnként ne csak a kezüket, hanem a lábukat is használják a gyerekek finommozgásra. Érdekes dolog a lábujjak közé szorí­tott filctollal rajzolni, ecsettel festeni, ábrákat másolni. A lábtorna mellett hasznos és szórakoztató játék, ha kiborítjuk a legós doboz tartalmát a földre és mezítlábbal kell összeszedni, belerakni újra a dobozba. Lábbal lehet gyűjteni papírgombócokat, különböző ter­méseket, fonalakat, rongydarabokat. A talp izomzatát ügyesíti a különböző méretű labdák gurigázása, összeszorítása talppal.

A gyerekek a házi munkában való bekapcsolódással is ügyesed­nek

Megtanulhatják az egyszerűbb háztartási eszközök használatát (kézi darálót, reszelő, felmosó vödör stb.). Eleinte lehet, hogy kicsit ügyetlenebbek lesznek, de mi is így kezdtük. Türelemmel tanítsuk meg őket a munkafolyamat sorrendjére, a különböző technikákra, így egyre önállóbban végzik majd a feladatokat, ami sikerélmény­hez juttatja őket.

A feladatokhoz, munkához, segítségadáshoz szok­tatott gyerekek könnyebben veszik az akadályokat az iskolában is. Kitartóbbak a tanulásban, a kézműves tevékenységekben, ezért tudásuknak, tehetségüknek megfelelően vonjuk be már egész kicsi koruktól őket sok-sok közös munkálkodásba. Az önkiszolgáló te­vékenységek közül az öltözködés is számos finommozgást igénylő lehetőséget rejt magában. A ki-be gombolás, a cipőfűzés, a masni kötés, a ruhadarabok összehajtogatása, a zoknik kifordítása, fel­húzása mind olyan feladat, amihez jó kézügyesség szükséges. Engedjük a gyerekeket ezen a téren is önállósulni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.