• agyhártyagyulladás
• epilepszia

Epilepszia okai és tünete gyermekkorban

Krónikus neurológiai betegség, rendszeresen visszatérően jelenik meg, és megmarad anélkül, hogy bármilyen kilátás lenne arra, hogy az érintett személy meggyógyuljon. Ezért azt nem nevezzük epilepsziának, amikor izolált jelenségként történik egy roham, például valamilyen akut agyi be­tegség váltja ki (agyhártyagyulladás). A statisztika szerint a népesség 2-5%-ának van életében leg­alább egyszer epileptikus rohama, és 200 emberből 1 epilepsziás. Az esetek nagy része az első 10 évben történik, különösen az első életévben.

Ez a központi idegrendszer különös sérülékenysége miatt történik ebben az életkorban. Ilyenkor különösen a görcsök gyakoriak, például láz esetén, de ennek a következő évekre vonatkozóan semmi jelentősége sincs. Az epilepszia viszont bármilyen életkorban megjelenhet, különféle formában. A neurológiai beteg­ségek közül ez a leggyakoribb, a világon kb. 43 millió embert érint.

Okai

A korán jelentkező epilepszia (kétéves kor alatt) általában valamilyen agyi sérüléshez kapcsolódik, a magzat az anyaméhben károsodik, vagy a szülés során, esetleg közvetlenül utána. Más esetekben az agyfejlődési rendellenes­sége okozza, veleszületett anyagcserezavar vagy nem diagnosztizált genetikai szindró­mák. Ilyenkor vélhetően van a családban epilepsziás vagy más súlyos neurológiai zavarban szenvedő beteg.

Megkülönböztetjük az úgynevezett el­sődleges epilepsziát, amikor nem tudunk egy meghatározott okot megjelölni, és másodlagos epilepsziát, amikor baleset vagy valamilyen agyi fejlődési rendellenesség áll a beteg anamnézisében (kórtörténetében).

Tünetek

A legjellegzetesebb az epilepszi­ás roham, amit esetenként eszméletvesztés kísér. Az agyműködés átmeneti elváltozása okozza, az agykéreg sejtjeinek túlterheltsége. A roham érintheti az egész testet vagy csak egy részét. Elkezdődhet a test egy részéről, s aztán átterjed az egész testre. A részleges epilepsziás rohamhoz társulhat eszméletvesztés is, sőt időnként előfordulhat, hogy csak eszméletvesztésben nyilvánul meg a roham.

Az epilepsziának vannak mozgásos tünetei (görcsök-), érzéki (zsibbadás, bágyadtság a végtagok érzéketlensége), érzékszervi (látási, hallási, szaglási, ízlelési hallucinációk) vagy pszichések (félelem, szorongás, a beszéd időleges elvesztése vagy afázia; az ember kívülről látja magát).

Diagnózis

Elektroenkefalogram segít­ségével észlelik az agy hiperérzékenységét. Azonosítják az esetleges anatómiai elváltozásokat (daganat, isémiás roham, agyvérzés vagy pókhálóhártya-gyulladás) CT vagy mágneses magrezonancia (MMR) segítségével. Ezek a vizsgálatok lehetővé teszik az epilepszia elsődleges vagy másodlagos formájának megkülönböztetését.

Terápia

A másodlagos epilepszia eseté­ben, ha lehetséges, megpróbálják eltávolítani a kiváltó okokat, akár sebészeti beavatko­zással. Az elsődleges epilepszia esetében pedig epilepsziaellenes gyógyszereket adnak, amelyek megakadályozzák a roha­mok kialakulását. Ezeket a gyógyszereket a betegnek mindennap be kell vennie, és többnyire egy életen át szednie.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.