Gasztroenterológia

A vastagbél felépítése és anatómiája

A vastagbél a bélcsatorna distalis szakasza, amely a jobb csípőlapáttól, a coecumtól fölfelé, majd a bordaívek alatt keresztben és a hasüreg bal oldalán lefelé haladva a vég­bélnyílásig terjed.

A vastagbél normál fejlődése

Az emésztőtraktus 3 fő részből alakul ki. Az előbélből a nyelőcső, gyomor, hepatobiliáris rendszer és a hasnyálmirigy fejlődik ki. A flexura duodenojejunálistól a flexura hepatikáig terjedő szakasz a középbélből, míg a bal oldali vastagbélszakasz és a rectum az utóbélből jön lét­re. A kezdetleges emésztőcsatorna vérellátását a későbbi coeliaca törzsből a felső és alsó mesenterica ágaiból, rövid csepleszen keresztül, kapja. A fejlődő bélcsatorna kezdetben lefelé zárt.

A vastagbél a hasüregben a végleges helyét egy sor egymásra épülő helyzetváltozás és forgás után nyeri el. A hasüreg hátsó részéből kialakuló mesenterium meg­emeli a kezdetleges bélcsatornát. A középbél megnyúlik, és kialakul az elsődleges bélkacs. Ezzel párhuzamosan a máj is jelentősen megnő, aminek következtében a has­üreg beszűkül, a középbél pedig a köldök területén hernializálódik.

A későbbi coecum kis divertikulumként a gesztáció 6. hetében a középbél kaudális ágán jelenik meg. A harmadik magzati hónap során a középbél visszatér a hasüregbe, a bélcsatorna rotálódik, és a coecum így a jobb felső kvadránsba kerül. Ez a szakasz később megnyúlik, kialakul az ascendalo colon, és a coecum le­kerül végleges helyére. A rotáció zavarai számos anató­miai eltérést eredményezhetnek.

Az utóbélből alakul ki a haránt vastagbél, a colon descendens, a sigmabél, a rectum és az analis csatorna proximális része. A leszálló vastagbél fixálódik, a sigma­bél a mesenteriumával mobilis. Az utóbél distalis része az embrionális kloákával az alapja az analis csatorna és az urogenitalis struktúrák kialakulásának.

A 20 mm-es embrionális fejlettségi stádiumban a co­lon felszínét a vékonybélhez hasonló villusok borítják, amelyek a magzat folyamatos növekedése során meg­vastagodnak, megrövidülnek, majd eltűnnek, kialakul­nak a vastagbélre jellemző crypták, és a nyálkahártya végül hasonló lesz a felnőtt vastagbél mucosájához.

Az embrionális élet 2-3. hónapjában a colon területén először körkörös, majd hosszanti izomelemek jelennek meg, amelyekből kb. egy hónap alatt a fejlődnek ki a bél­falizom rétegei. A bélcsatorna beidegzése az 5-6. gesztációs héten kezdődik. Az idegelemek (ganglion sejtek) neuroektodermális eredetűek. A n. vagus mentén a bélfal izomré­tegei közé migráló idegsejtek distalis irányba vándorol­va hozzák létre a plexus myentericust. Az izomrétegből a submucosába vándorló neuroblastokból alakul ki a submucosus plexus.

A bélcsatorna hámjának és idegellátásának kialaku­lásában a bélszakaszok mikrokörnyezete és számos szolúbilis faktor meghatározó szerepet játszik.

A vastagbél anatómiája

A vastagbél makroszkópos anatómiája

A vastagbél a béltraktusnak az a része, amely a coecum­tól a végbélnyílásig terjed. Hossza változó, átlagosan 150 cm. A vékonybél (terminális ileum) a valvula ileocoecalison (Bauchin-billentyű) keresztül, kapcsolódik a vastagbélhez.

Vastagbél anatómiája

A vastagbélben megkülönböztetik a coecumot, a co­lon ascendenst, a flexura hepaticát és lienalist, a kettőt összekötő colon transversumot, a lefelé haladó colo descendenst, a kanyargós sigmabelet, a rectumot és az ana­lis csatornát.

A coecum a terminális ileum beszájázása alatti 6-7 cm-es vastagbélszakaszt jelenti, amely a jobb csípőlapát magasságában helyezkedik el, igazi mesenteriuma nincs, a visceralis peritoneummal lazán kötődik a hasüreg hát­só részéhez. A coecum tágabb, mint a vastagbél többi része. Átmérője általában meghaladja a 8 cm-t, és kónu­szosán végződő végéből nyílik az appendix (processus vermiformis). A bélszakasz „tágassága” a magyarázata az itt jelentkező daganatok hosszú panaszmentességé­nek és a sokáig fel nem tárt eredetű, súlyos anaemiának. A féregnyúlvány (appendix) gyulladása és az anatómiai variációk által okozott gondokat a könyv más fejezetei részletesen tárgyalják.

Az appendix nyílásától a rectumig haladó hosszan­ti izomkötegek, teniák indulnak ki, amelyek közül az egyik az elülső szabad felszínen, kettő pedig a hátsó fal jobb és bal oldalán helyezkedik el. A hosszanti kötegek rövidebbek, mint a teljes vastagbél, ezért a vastagbélben gömbszeletszerű kiboltosulások, „bugyrok”, haustrák alakulnak ki. A haustráció kialakulását körkörösen futó izomkötegek hangsúlyozzák.

A vastagbél következő része a Bauchin-billentyűtől fölfelé haladó 15-25 cm-es szakasz, amely a colon ascendenst jelenti. Ezt a bélszakaszt elölről a hashártya bo­rítja, a hátsó része pedig általában fixált. A bélszakasz rögzítése az esetek 7%-ában hiányos. Ez mobilis coecummal társulva volvulushoz vezethet.

A colontransversum (haránt vastagbél) a vastagbél legmobilisabb szakasza. Két végén, a máj alatt (flexura hepatica) és az ellenoldalon (flexura lienalis) fixált. Ez a 40-60 cm hosszú bélszakasz a hosszú mesenteriumával együtt akár a csípőlapátig is szabadon lelóghat. A haust­ráció a olontransversumban a legkifejezettebb. A colondescendens (leszálló vastagbél) a flexura lie­nalis és a bal csípőlapát között helyezkedik el. Mesenteriuma általában rövid, ezért mobilitása és anatómiai variációi korlátozottak.

A sigmabél a colondescendens folytatásában a psoas izomzatáig terjed, ahol csatlakozik a rectumhoz. Ennek a bélszakasznak a hossza (15-45 cm) és lefutása nagyon változó. Az anatómiai variációk száma csaknem végte­len. A sigmabélen a hosszanti izomzat rendkívül kifeje­zett, és egy széles teniává alakul a vastagbél első és hátsó felszínén.

A rectum (végbél) a vastagbél distalis, orsó alakban tágult, makroszkóposán és mikroszkóposán is jól el­különíthető szakasza. A végbelet 3 harántredő (Houston-Kohlrausch-billentyűk) alsó, középső és felső részre osztja. A végbél proximalis szakaszának a felszínét elöl­ről és oldalról a peritoneum borítja, amely a rectum kö­zépső részétől a teniákkal együtt visszahajlik. A teniák hosszanti izomzata beleolvad a hasüreget alulról lezáró pelvicus és levatorizomzatba, és ezért fontos szerepet játszanak a rectum kiürítésében, a székelésben.

A végbél középső és alsó része a peritoneum áthajlása alatt, infraperitoneálisan helyezkedik el, és közvetlenül érintkezik a kismedence egyéb anatómiai struktúráival.

A rectum az analis csatornában végződik, ahol az anus el nem szarusodó hámja a haemorrhoidalis zóna alsó szélén, a kültakaró hámjába folytatódik.

A vastagbél mikroszkópos anatómiája

Az emésztőcsatorna fala 4 rétegből, a serosából, a mus­cularis propriából, a submucosából és a mucosából áll. A vékony- és vastagbél felépítése hasonló, de makrosz­kóposán és mikroszkóposán is egyértelműen megkü­lönböztethető.

Vastagbél-nyálkahártya

A serosa egy rétegben elhelyezkedő mesothelsejtekből áll, amelyek a peritoneumból származnak, elválaszt­ják a külső környezetet a vastagbél különböző rétegeitől, és nagyszámú érzőidegrosttal, bőséges ér- és nyirokellá­tással rendelkezik.

A lamina propria (muscularis propria) a külső hosszanti és a belső körkörös simaizomrostokból áll. A két izomréteg között vannak a myentericus (Auerbach) ple­xus ganglionjai.

A submucosa kötőszövetét heterogén sejtpopuláci­ók: limfociták, plazmasejtek, makrofágok, eosinophil granulociták, fibroblasztok és hízósejtek infiltrálják. A számos immunkompetens sejt között találhatók helper és szuppresszor hatású T-limfociták, valamint IgA-t termelő B-típusú nyiroksejtek. A submucosában a sejtes infiitráció mértéke és jellege a normál, az akut és a kró­nikus gyulladásos folyamatokban jellegzetes megoszlást mutat. A submucosában találjuk a bélfalat ellátó artériás és vénás érhálózatot, a nyirokereket és az autonóm be­idegzést biztosító ideghálózatot (Meissner-féle submu­cosus plexus). A submucosa rétegét a vastagbél nyálka­hártyájától egy vékony izomréteg (muscularis mucosae) választja el.

A vastagbél mucosa belső felszínén nincsenek a vé­konybélben megtalálható bolyhok. Az epitheisejtek között szabályos rendben nyílnak a lamina propriáig le­nyúló mirigyek, a Liberkühn-crypták. A mirigyek nyílá­sai a környező hámból kissé előemelkednek egymástól, 20-100 fim távolságra, párhuzamosan helyezkednek el, és 20-50 mikron mélyen nyúlnak be a vastagbél falába. A Lieberkühn-crypták nyílásai kromoendoszkópiával vagy nagyító endoszkóppal jól láthatók. Ezek egyszerű szerkezetű mirigyek, nagyszámú kehelysejttel és néhány endokrin sejttel.

A vékonybélben található hasonló mi­rigyeknél a vastagbél Lieberkühn-cryptái jelentősen mélyebbek, de emésztő funkcióval rendelkező sejtek itt nem találhatók. A sejtek osztódása a crypták alján tör­ténik. Az osztódó sejtek a lumen felé vándorolnak. Mig­rációjuk során differenciálódnak, és érett nyáktermelő vagy abszorptív sejtekként érik el a mucosa felszínét. Az érési folyamat lassúbb (4-8 nap), mint a vékonybél­ben. A felszínre ért sejtek folyamatosan pusztulnak, és a vastagbél lumenébe lökődnek, helyet adva az újonnan keletkezetteknek.

Autoradiográfiás vizsgálatok bizonyították, hogy a cryptasejtek 15-20%-ában lehet ugyanabban az idő­pontban DNS-szintézist kimutatni. A vastagbélben a nyálkahártyasejtek érése és pusztulása szigorúan sza­bályozott. A sejtproliferáció a proximális colonszaka­szon gyorsabb, mint a distalis régióban. Az egyensúlyt számos tényező (pl. tápcsatornán belüli és kívüli szolúbilis faktorok) szabályozzák. Az ilyen jellegű hatások és tényezők felismerése napról napra nő, de jelenleg is számos olyan momentum van, amelyek megértése még várat magára.

A vastagbél mucosa sejtjei közül az abszorpciós se­jtek, a kehelysejtek, az endokrin és Paneth-sejtek funk­ciója jól ismert, míg az egyéb sejtek funkcióinak feltárá­sa kutatás tárgyát képezi.

Az abszorptív (felszívó sejtek, enterociták) sejtek henger alakúak, polarizáltak. A colon nyálkahártyafelszínén a nyáktermelő kehelysejtek és a folyadék­felszívásáért felelős abszorptív sejtek aránya 1:3. A sejtek felszínén finom nyúlványok (mikrovillusok) észlelhetők. Kerek magjuk bazálisan helyezkedik el, és a sejtek bázisa az epithel és a lamina propria közötti ré­teget eléri. Ezen a sejtterületen növekedési faktor, hor­mon-, és neurotranszmitter-receptorok találhatók. A sejtek érésével párhuzamosan a mikrovillusok száma és hossza nő. A mikrovillusok a citoplazmából növekednek a bél lumené felé, amelyek között 30-100 nm nagyságú vesiculák észlelhetők.

A vastagbélben több nyáktermelő kehelysejt találha­tó, mint az ileumban. Számuk a sigma területében és a rectumban jelentősen több mint a colon többi sza­kaszán. A vastagbél-nyálkahártyát döntően abszorptív funkciójú hengerhámsejtek alkotják. A kehelysejtek jelentősen nagyobbak, mint a hengerhámsejtek, ezért azt a téves következtetést sugallják, hogy a coionmucosa jelentős részét ezek a sejtek alkotják. A kehelysej­tek nyákgranulumokkal sűrűn kitöltött felszíni sejtek.

A nyákszemcsék a lumen felé vándorolnak, és végül a mucosa felszínére ürülnek (exocitózis). A kehelysejtek által termelt nyák szénhidrát-fehérje komplexet tartal­maz, amely az endoplazmatikus retikulumban szintetizálódik. A nyák összetétele a differenciálódás során változik. A gyomor és bélrendszerben keletkező nyák, jelentős pozitív immunológiai hatással is rendelkezik, így a kehelysejtek a szervezet immunrendszerének szerves részét képezik.

A vastagbél-nyálkahártyasejtek 1-2%-át sajátságos sejtek alkotják, amelyeket a sejtek csúcsi részén elhelyezkedő, vastag mikrovillusok jellemeznek, amelyek mélyen benyúlnak a citoplazmába, és akár a bazálisan elhelyezkedő sejtmagot is elérhetik. Funkciójuk nem teljesen tisztázott, de egyre gyakrabban felmerül az a lehetőség, hogy szenzoros kemoreceptor-elemekről van szó.

A Paneth-sejtek a coecum és a colon ascendens te­rületén, a crypták alján található, trapéz alakú sejtek, szekréciós granulumokat tartalmaznak, amelyekben növekedési faktort, emésztő enzimeket, antimikróbás peptideket találhatunk.

A nem differenciált cryptasejtek a vékonybél cryptáiban gyakran megtalálható vizet és kloridot kiválasztó sejteket jelentik, amelyek fellelhetők a vastagbél miri­gyeiben. Ezek között találhatók azok a nem migralo, pluripotens őssejtek is, amelyek képesek különböző irányba differenciálódni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.