• diéta
• szívbetegség

Szívbetegség – rehabilitáció, diéta, szex

A kardiológiai rehabilitáció szükségességének gondolata körülbelül negyven évvel ezelőtt fogalmazódott meg a szakemberekben, és igen hamar népszerűvé is vált. A „recept” egyszerű: „Végy egy halom kardiológiai beteget, gyűjtsd őket egy helyre, magyarázd el nekik betegségük lényegét, tanítsd meg nekik, mit tehetnek önmagukért, és reménykedj, hogy tanácsaidat később is követni fogják.”

A programok általában hat-tizenkét hétig tartanak, és a kardiológiai oktatáson túl a dietetikai és az általános életmód tanácsadás köré épülnek. Működésük az eddigi statisztikai adatok szerint jelentősen csökkenti a szív és érrendszeri betegségekből eredő halálozást, a kórházi ápolás szükségességét, ezzel együtt pedig az ilyen betegek kezelésére fordított állami terheket.

Rehabilitációs betegek

Sajnálatos módon azonban minden öt rászoruló betegből még ma is csak egy vesz részt rehabilitációs programon, ami egyértelmű mutatója a betegek saját egészségükkel szembeni közömbösségének, ritkábban a betegeket ellátó egészségügyi intézmények tájékozatlanságának és felkészületlenségének, vagy egyszerűen csak az orvosok feledékenységének.

A probléma másik része, hogy az ilyen rehabilitációs központok a szakmájukat szerető, nagy tudású orvosok és szakápolók számára nem vonzóak szakmai értelemben nem jelentenek kihívást, nincsenek magas színvonalú diagnosztikai és terápiás eszközökkel felszerelve, a kereset szempontjából egyenesen nevetségesnek  mondhatók így a jó szakembereknek gyakran híján vannak.

Diéta

Orvosi szempontból a diéta nem elsősorban a táplálékbevitel mennyiségi, hanem annak minőségi korlátozását jelenti; egyszerűbben fogalmazva a „diéta” kifejezés alatt nem fogyókúrát (időnként persze az sem árt), hanem valamiféle speciális étrendet kell érteni. Eszerint létezik pl. cukorbetegek számára cukormentes, vesebetegek számára sószegény diéta stb. … Szív és érrendszeri betegek számára a javasolt diéta zsír és kalóriaszegény, antioxidánsokban és vitaminokban gazdag, és amennyiben szükséges, a testtömeg csökkenést is szolgálja.

Ahhoz azonban, hogy ezzel a diétával tartós hatást lehessen elérni, az szükséges, hogy a beteg ismerje az egyes táplálékféleségek jellegzetességeit, megértse saját betegségének lényegét, és legfőképp elérhető célokat tűzzön ki maga elé. Semmi értelme a „mától kezdve csak nyers zöldséget és vizet” típusú rohamdiétáknak, mert az ilyet úgysem lehet sokáig bírni.

A zsír visszaszorításának fontossága

Ehelyett inkább arra kell törekedni, hogy ételeinkkel kevesebb ún. „rossz” zsírt és több ún. „jó” zsírt, több vitamint és ásványi anyagot vegyünk magunkhoz. „Rossz” zsírok alatt elsősorban a telített zsírsavakban gazdag, állati eredetű zsírokat (pl. vaj, disznózsír), valamint az ún. transz-zsírsavakat (omega-6 zsírsav, többször átsütött növényi olaj) értjük, míg az ún. „jó” zsírok az egyszeresen, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó zsírokat (omega-3 zsírsavakban gazdag hal, len, olívaolaj) foglalják magukban.

Az utóbbiak bizonyítottan csökkentik az erekben az érelmeszesedés folyamatát, tehát védenek a koszorúér betegséggel és a szívinfarktussal szemben. A jelenlegi modern, teljes mértékben megalapozatlan felfogással ellentétben azonban a zsírokat nem szabad és nem is lehet teljes mértékben kiiktatni az étrendből.

A zsírokat nélkülöző szervezet ugyanis állandó éhségérzetet diktál, amit az egyén a legtöbbször félreértelmez és szénhidrátokkal csillapít. Végeredményként így a koleszterinszint talán valóban csökken, a triglicerid-szint azonban nő. Az ilyen diéta tehát többet árt, mint használ, arról nem is beszélve, hogy nem adja meg a szervezetnek a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat (bizonyos vitaminok csak zsírban oldódnak, felszívódásukhoz tehát a táplálékban zsír is szükséges).

Érdemes azonban tudni, hogy míg 1 g fehérje vagy 1 g szénhidrát elégetésével szervezetünk 4 kalóriához jut, addig ugyanennyi zsír felhasználásával, 9 kalóriával lesz „gazdagabb”, tehát a zsírok nagy mennyiségű fogyasztása jobban elősegíti a hízást, mint más tápanyagféleségeké.

A legfontosabb diétás előírások a szívbetegek számára:

• Ne egyen vajat és állati zsírt!
• Ne egyen vajban vagy zsírban sütött ételeket!
• A vajra rá se nézzen!
• Ne egyen állati májat vagy bőrt, mert ezek nagyon sok zsírt tartalmaznak! A csirkét mindig a bőre nélkül készítse el.
• Tejszínes jégkrémet vagy fagylaltot csak mértékkel fogyasszon!
• Gyakran egyen halat!
• A salátákat, köreteket lehetőleg tejszínes öntetek nélkül fogyassza!
• A növényi olajakat nyersen alkalmazza, sütés közben ugyanis az olaj „jó” zsírsavai az egészségre káros, ún. transz-zsírsavakká alakulnak. Részesítse előnyben a hidegen préselt, extra szűz olíva olajat.
• Mindig olvassa el az ételeken található táblázatokat, hogy lássa, melyikben mennyi zsír van!
• Egyen sok gyümölcsöt és zöldséget!
• Ügyeljen arra, hogy minél több rostot fogyasszon! Ha szükséges, rágjon el mindennap néhány rosttablettát, ezek ugyanis csökkentik a koleszterinszintet!
• Hanyagolja a gyorséttermeket!
• Sajtot csak minimális mennyiségben fogyasszon, mert nagyon sok zsírt tartalmaznak!
• Egyen sok babot és más hüvelyeseket! Ezek ugyanis a növényi fehérjék és rostok kiváló forrásai.

Szex

Bár a téma kissé zavarba ejtő, a legtöbb szívbeteg tudni szeretné, mennyire jelent nagy terhet a szívének a szexuális aktivitás, fennáll-e a veszélye annak, hogy az aktus közben esetleg infarktust kap.

Ennek valószínűsége szerencsére a legtöbb esetben elhanyagolható, de százszázalékos biztonsággal még egészséges emberben sem zárható ki. A legjobb ennek megítélésében a terheléses EKG eredményeire támaszkodni: ha „normál” fizikai megerőltetés nem vált ki vérellátási zavart, akkor a szex közben fennálló infarktusveszély is minimális. (Statisztikai értelemben „klinikailag alacsony”-nak az évi 1% alatti gyakoriságot nevezzük, ami kb. heti egy alkalomra szóló szexre van kiszámolva. Magasabb kockázatú betegeknél ez kb. 1,2%-ra emelkedik.)

Szex és szívinfarktus összefüggése

Ezt támasztják alá annak a tanulmánynak az eredményei is, amelyet 1600, infarktust túlélt beteg bevonásával készítettek. Közülük mindössze 27-en voltak, akik az infarktus kialakulását megelőző két órában szexuális aktivitást folytattak, és csak néhányuk esetében lehetett igazolni, hogy az aktus az infarktus kialakulásáért felelős volt ez az 1600 betegnek alig 1%-a.

Mindezek alapján elmondható, hogy a normális szexuális aktivitás nem befolyásolja jelentősen a szívinfarktus kialakulásának valószínűségét, és amennyiben a terheléses EKG-n eltérés nem ábrázolódik, a szexuális aktivitás korlátozására nincs szükség.

Viagra és nitroglicerin

A sildenafil gyógyszertári nevén Viagra igen nagy népszerűségnek örvend az impotenciában szenvedő férfiak körében, hiszen segítségével egyszerűen és fájdalmatlanul érhető el tartós merevedés. Talán kevesen tudják, de a merevedési zavarnak nagyon sok köze van mindahhoz, amit eddig szív és érrendszeri betegségként emlegettünk, méghozzá a következő mechanizmus alapján:

A pénisz egy különleges struktúrával bíró szerv, amelynek állományát alapvetően kétféle szövettani és anatómiai egység alkotja: az ún. szivacsos test és a két ún. barlangos test. A merevedés létrejöttében a fontosabb szerep az utóbbinak jut, amely képes arra, hogy saját ereiben a vér áramlását szelepszerűen működtesse: csak a befelé áramlást tegye lehetővé, a kifelé áramlás útját pedig zárja el.

A vér így tulajdonképpen egy időre megreked a barlangos testben ettől éri el a pénisz a közösülésre alkalmas állapotát. Ezek után nem meglepő az az összefüggés, hogy a generalizált érelmeszesedésnek nem csupán a koszorúerek, az agyi és végtagi artériák, hanem a pénisz apró, kanyargós erei is áldozatul eshetnek.

Az eredmény kétségbeejtő: egy potenciális infarktus mellé bonuszként impotencia. A kórállapot kialakulására hajlamosít minden, ami az érelmeszesedésre is hajlamosít, vagyis a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás.

Viagra szedése szívbetegség esetén

Szívbetegek számára a Viagra használata nem ellenjavallt, az eddigi tanulmányok azt mutatják, hogy amennyiben a beteg nem él vissza vele, és orvosával való előzetes megbeszélés alapján, rendeltetésszerűen használja, a gyógyszer nem növeli a szívinfarktus kockázatát. Szedésével kapcsolatban arra kell a leginkább vigyázni, hogy 24 órán belül semmilyen nitroglicerint tartalmazó szerrel ne kombinálják őket.

A két szer ugyanis felerősíti egymás hatását és mellékhatását, amely az értágításon alapul, így a kettő kombinációja tulajdonképpen megegyezik az egyik túladagolásával, amely enyhe esetekben fejfájást, szédülést, szapora szívverést, súlyos esetekben viszont életveszélyesen alacsony vérnyomást, agylágyulást okozhat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.