• gyulladásos bélbetegségek
• hasmenés

Hasmenés belek betegségei miatt

Átlag tíz krónikus hasmenésben szenvedő beteg közül hatban nem mutatható ki a belek organikus megbetegedése. Igen fontos feladat tehát az organikus és a funkcionális eredetű hasmenés megkülönböztetése.

Eljárásunk minden esetben elsősorban az organikus okok kizárása

Ebből a célból a fizikális és a laboratóriumi vizsgálatokon kívül mindig el kell végezni a széklet alapos vizsgálatát, a gyomorbél traktus radiológiai vizsgálatát – irrigoszkópia formájában is – és a rektoszkópos vizsgálat, melyet meg kell előznie a digitális rectalis vizsgálatnak. Funkcionális hasmenés lehetőségét támogatja az a körülmény, hogy a beteg állapota a hosszú időn át tartó hasmenés ellenére jó marad, a testsúly lényegesen nem csökken. A testsúly csökkenése, exsiccosis tüneteinek kialakulása inkább organikus betegség mellett szól.

Organikus betegséget bizonyít az éjszakai hasmenés is

Funkcionális betegeknek legfeljebb kora reggel, a felébredés után van hasmenésük, éjszaka azonban az organikus bélbetegségben nem szenvedő beteget a székelési inger nem szokta felkelteni. Ha a széklet véres vagy gennyes, mindig organikus megbetegedésről van szó. A nyáknak nincs ilyen jelentősége.

Sorozatos beöntések hatására a széklet gyakran nyákossá válik. Ez inkább jellemző a belek funkcionális, mint organikus betegségeire. Funkcionális eredet mellett szól az a körülmény is, hogy a betegek tünetei szerekre, környezetváltozásra jól reagálnak. Sohasem szabad azonban elfelejteni, hogy ideges, neurotikus egyéneken is kialakulhat organikus betegség, melynek kifejlődésekor az idegrendszeri, pszichés jellegzetességek fennmaradnak.

A funkcionális hasmenések hátterében is ki lehet néha enzymopathiát, pl. különböző intoleranciát (laktóz, levulóz stb.) mutatni. A széklet jellegzetességei bizonyos tekintetben irányadók a hasmenés okának lokalizációja szempontjából. Ha a hasmenés oka a vékonybél valamely betegsége, a széklet világos, bőven tartalmaz a széklettel alaposan elkeveredve finom nyákot, rendszerint savanyú vegyhatású és bőven mutathatók ki benne emésztetlen alkotórészek. Jellemző szappanok kimutathatósága kristályok vagy rögök formájában, minthogy ezek a vastagbélből nem tudnak felszívódni.

A pancreas eredetű hasmenésre jellemző a széklet nagy mennyisége és a benne található zsír (zsírcseppek, neutrális zsír formájában), keményítő (jóddal kékre festődő szemcsék, melyek nem tévesztendők össze jodophil baktériumok halmazával) és harántcsíkolt izomrostok. A nagy mennyiségű széklet szemmel láthatóan zsíros vagy zsírfényű.

A máj és az epeutak sárgasággal járó betegségeiben a széklet hypocholiás vagy acholiás, ugyancsak zsírfényű, agyagszerű, de mikroszkóppal benne nem zsírcseppek, hanem zsírsavkristályok mutathatók ki. Cholecystopathiára, különösen a cholecystectomia utáni állapotra az étkezést azonnal követő hasmenés jellemző, mely gyakran igen hirtelen, robbanásszerű. Ilyen lehet azonban az allergiás és néha az ideges eredetű hasmenés is. Cholecystectomia után a szabályozás hiányában csorgó epe okozhat hasmenést, mely ugyancsak az étkezéssel kapcsolatban jelenik meg.

A vastagbél megbetegedései

A vastagbél megbetegedéseiben a széklet inkább sötétbarna és lúgos vegyhatású, bőségesen tartalmaz nyákot – inkább a széklet külsején – megfelelő esetben vért és gennyes cafatokat is. Az emésztettség zavara nem mutatható ki. Általában gyakran kevés széklet ürül, míg ha a bélcsatorna magasabb része beteg, a székelés tenesmus következménye. A gyakori székelési ingert nem követi mindig a széklet ürülése, néha csupán vér, genny vagy nyák ürül pl. colitis ulcerosában.

A gyomorbél traktus fontosabb hasmenéssel járó betegségei

Gastrogen diarrhoea régi fogalom, mely nem biztos, hogy fenntartható. A sósav hiányának következménye, de sokkal ritkább, mint hinnők. Az anacid betegeknek csak igen kis százaléka szenved hasmenésben és helyes, ha ennek más okát igyekszünk megtalálni. Ez az ok rendszerint enteritis vagy ideges állapot, melyben sósav adagolása esetleg mint pszichoterapeutikum hat. Anaemia perniciosában sohasem találkozunk hasmenéssel.

Krónikus enteritis

Ritkán jár hasmenéssel. Ha hasmenés keletkezik, inkább enterocolitisról van szó. Nem jól körülhatárolt kórkép, allergiás eredetű enterocolitis, pancreatitis, cholecystopathia is járhat azonos tünetekkel. Nagyjából a régen PORGES által jellemzett „Seifendyspepsie” kórképnek felel meg. Teltségérzés, étvágytalanság, felböfögés, puffadás, hasi görcs, derékfájás jellemzi, étkezés után gyengeség, rosszullét. A zsíremésztés, illetve a felszívódás zavarán kívül egyéb felszívódási zavar is lehetséges, így A- és D-vitaminhiány alakulhat ki, a B-komplexus hiánya, hypercalcaemia, hypoproteinaemia, ödéma, vashiányos, esetleg macrocytás anaemia. A glukóz rohamos felszívódása reaktív hypoglykaemiát is okozhat.

Akut és krónikus enterocolitis

A heveny megbetegedés akut gastroenteritisszel („gyomorrontás”) együtt keletkezik, a krónikus megbetegedés ennek következménye lehet. Máskor csupán funkcionális megbetegedésről van szó, mely lényegében nem különbözik irritábilis colon-szindrómától, csak abban, hogy felszívódási zavarokkal is jár. Röntgenvizsgálattal a fokozott vékonybélmotilitás, a vékonybélnyálkahártya izgalma figyelhető meg. Csupán a bakteriológiai vizsgálat negativitása és az ismert bélbetegségek kizárása után tarthatjuk fenn ilyen önálló betegség diagnózisát.

A vékonybél ritkább megbetegedései közül az ismeretlen eredetű fekélyképződés, a krónikus ulcerativ enteritis és a nem mindig tisztázható eredetű haemorrhagiás enteropathia okozhat hasmenést. Kérdés, hogy ilyen kórképek körvonalazása jogosulte. Lehet, hogy csupán ischaemiás enterocolitisról, vagy DIC-szindrómában keletkező haemorrhagiáról van szó.

Az irritábilis colon-szindróma csak az esetek egy részében jár hasmenéssel, máskor inkább székrekedéssel, sőt gyakori e kettő váltakozása is. A hasmenés bőven nyákos – néha széklet helyett csak nyákfoszlányok ürülnek – de sohasem véres. Ha a székletben vér van (és ez nem aranyér eredetű) vagy colitis ulcerosáról vagy bakteriális bélbetegségről vagy tumorról van szó. A funkcionális colon-betegségre jellemző a kötegszerű tapintható descendens, sigma, esetleg ascendens is. Ha a tapintható kötegek fájdalmasak, inkább colitis ulcerosára gondolhatunk.

Jellemző lehet a megbetegedésre a beteg sajátos pszichés állapota

Ennek vonásai: érzékenység, kicsinyesség, hypochondria, nehézkesség, önzés stb. A diagnózis csupán egyéb lehetőségek alapos vizsgálattal elért kizárása után állítható fel. Komolyabb radiológiai változás – pl. csőszerű colonkép – inkább colitis ulcerosa mellett szól. A rektoszkópos kép normális és természetesen normális a koloszkópia alkalmával végzett vastagbélbiopszia lelete is. A betegek hasmenése sohasem jelenik meg éjszaka.

A colitis ulcerosa lefolyásában is nagymértékben szerepelnek lelki motívumok. E betegség diagnózisának alapja, a véres széklet, a rektoszkópiás lelet (fekélyek, vérzékeny nyálkahártya) és a maradandó röntgenelváltozások. A betegség gyakran kezdődik panaszok nélkül, csupán vérzéssel, máskor mindjárt lázas állapot alakul ki. A legkülönbözőbb, a patogenezis szempontjából nyilván a colitis ulcerosa kialakulásával kapcsolatos  tünetek és megbetegedések kísérhetik, így anaemia, mely részben a vérzésekkel és a toxikus állapottal függ össze, részben azonban immunhaemolytikus anaemia. Leírták hyposplenia jeleit is .

Rektoszkóppal enyhe esetben vagy ún. inaktív periódusban csak hyperaemiás nyálkahártya látszik, melyre jellemző, hogy az eszköz vagy a törlő érintésére vérzik vagy enélkül is apró pontszerű vérzések látszanak. Súlyosabb esetben a nyálkahártya infiltrált és kisebb-nagyobb szabálytalan alakú fekélyek ismerhetők fel. Ezek egy része mély fekélyekké folyik össze. Ha sok ilyen mély fekély van, az ép nyálkahártya csupán szigetekben emelkedik ki és „pseudopolyposis” képét adja. Krónikus inaktív állapotban sima, fakó, heges nyálkahártya látható.

Yersinia-fertőzés

Főleg gyermekeken és fiatalokon a Colitis ulcerosa képét tökéletesen utánozhatja a Yersinia-fertőzés. A Yersiniacolitis  lázzal és hasmenéssel járó megbetegedés, mely appendicitisszerű tüneteket okozhat és műtét alkalmával mesenterialis lymphadenosis vagy ileitis terminális képét adhatja. Járuléktünetei is azonosak a colitis ulcerosa szövődményeivel. Ilyen irányú bakteriológiai vizsgálatot és antianyagtitert érdemes vizsgálni .

A colitis ulcerosa radiológiai képe legtöbbször nem specifikus

Colitis ulcero sára leginkább akkor gondolunk, ha a vastagbél nagyobb fekélyei telődési többlet, kettős kontúr vagy egyenetlen nyálkahártya formájában kimutathatók, ha pseudopolyposis képe látszik és ha a bél fala – későbbi stádiumban – elsimult, merev, csőszerű képet ad.

A betegség lefolyására periodicitás jellemző

Jó időszakok rossz időszakokkal váltakoznak és a rectum vagy a vastagbél egyéb területeinek képe nem párhuzamos a beteg szubjektív állapotával. Igen fontos e betegség elkülönítése a vastagbél tumoraitól, melyek ugyancsak véres, nyákos hasmenést és hasi panaszokat okozhatnak, valamint Crohn-betegség colonra terjedő alakjától, továbbá a colon ischaemiás betegségeitől, infekciós enterocolitisektől, a vastagbél tuberculosisától, diverticulitistől, a klasszikus ileitis terminálistól, a colon egyéb eredetű fekélyeitől és végül az irritabilis colon szindrómától is. Az említett betegségek elkülönítésére alkalmas jellemző vonásait a következőkben ismertetjük.

Tumor kialakulása

Megemlítjük azonban előbb azt az ismert tényt, hogy a hosszan fennálló colitis ulcerosában a colon tumorának kialakulása nem ritkaság . A koloszkópiás vizsgálat – melyre egyébként a colitis ulcerosa diagnózisához nincsen szükség – ilyen esetben akkor is bizonyítja a daganatképződést, ha a rektoszkópiás és irrigoszkópiás vizsgálat negatív. Ismervén az előfordulás gyakoriságát, a hosszú évek óta colitis ulcerosában szenvedő betegek részletes vizsgálata mindig indokolt.

A colitis mucosa a vastagbél allergiás megbetegedése, melyre rohamokban bekövetkező nyákürítés jellemző. A nyák mennyisége igen nagy lehet, hatalmas, szövet jellegű nyákcafatok ürülhetnek. Az állapot gyakran jár eosinophiliával és az eosinophil sejtek a nyákban is megtalálhatók. Vér a nyákban nincs.

A Crohn-betegség következményeképpen a bél amyloidosisa csillapíthatatlan hasmenéssel jár. Amyloidosisra megfelelő alapbetegség esetén vagy ilyen nélkül máj és lépnagyobbodáskor, nagy proteinuria észlelésekor, macroglossia, digitáliszszal sem kompenzálható szívelégtelenség esetében gondolunk. A biztos diagnózis rektoszkópos biopszia vagy a kongópróba révén állítható fel; az előbbi megbízhatóbb. Legújabban írták le a kollagén colitis kórképét . Ez ugyancsak intenzív hasmenéssel járó betegség, melyben a colorectalis nyálkahártya szövettani képében a kollagén rostok megvastagodása tűnik fel.

A Crohn-betegség

Ileitis regionalis, Crohn-betegség típusos esetben az ileum alsó részére terjedő, hegesedő, zsugorodó, granulomas Ifolyamat , mely azonban az ileum más körülírt részein is megjelenhet, sőt a colon területén  és a nyelőcsőben, gyomorban, duodenumban is . A gyomorban kimutatható Crohn-betegség egy esetben anaemia perniciosát okozott . A betegség kifekélyesedésével, fistulaképződéssel jár, a gyulladásos conglomeratum esetleg mint ileocaecalis tumor tapintható, tehát periappendicularis infiltrációtól, caecumtumortól, actinomycosistól, ileocaecalis tuberculosistól kell elkülöníteni, esetleg az ileumban elhelyezkedő colitis ulcerosától.

A colon területére terjedő Crohn-betegség eseteinek egyre nagyobb száma a két betegség bizonyos összekeveredését idézte elő. Kialakult a granulomas colitis fogalma, melynek körébe tartozik a granulomas enteritisen vagyis a Crohn-betegségen, az ileumra terjedő colitis ulcerosán kívül a regionális vagy szegmentális colitis. Ide szokták sorozni a bél actinomycosisát, blastomycosisát, sarcoidosisát, eosinophil granulomáját is.

Crohn-betegség diagnózisa

Az utóbbi betegségek diagnózisa inkább műtéti, hisztológiai diagnózis. Gyakorlatilag a colitis ulcerosa és a colon Crohn-betegsége jön leginkább szóba. A kettő elkülönítésének fel szokták sorolni bizonyos klinikai lehetőségeit, bár a biztos diagnózis csak műtéti, esetleg koloszkópiás szövettani lehet. A colitis ulcerosa leggyakoribb rectalis ulceratiójával (proctitis ulcerosa) szemben a Crohn-betegség a végbélben ritkábban jelenik meg, kétségtelen azonban, hogy nem kerüli el biztosan a rectumot sem. Ilyen esetben a biopszia irányadó. Crohn-betegségben ritkább a colitis ulcerosára jellemző véres széklet. Crohn-betegségre fistulák képződése jellemző, ami viszont colitis ulcerosában ritka.

A colitis ulcerosa röntgenjelei diffúz kiterjedésűek, a Crohn-betegség jelenségei szegmentálisak, regionálisak. A szegmentális ileum Crohn-betegségben legtöbbször kóros, colitis ulcerosában legtöbbször ép. Crohn-betegségben gyakori a granulomaképződés, colitis ulcerosában granuloma nincs. A rektoszkópos lelet legtöbbször bizonyítja colitis ulcerosa képét, a látható fekélyek alapján. A szövettani leletben döntő, hogy Crohn-betegségben az egész bélfal beteg, nem csupán a nyálkahártya, és a jelenségek inkább hypertrophiás jellegűek. Crohnbetegségben a sebész megnagyobbodott nyirokcsomókat talál, colitis ulcerosában nem.

A Crohn-betegség is igen hosszú lefolyású, de kevésbé zajlik jó és rossz periódusokban

Ennek is van magas lázzal kezdődő, akut súlyos formája, járhat azonban subfebrilitassal, legtöbbször nem véres hasmenéssel és előbbutóbb a bél szűkületének tüneteit okozza. Mint legfőbb radiológiai lelet a Cantor-féle zsinórtünet jellemző a Crohn-betegségre: az utolsó ileumkacs csupán zsinórszerű vékony csík formájában telődik vagy egyáltalában nem telődik. Az utolsó ileumkacs nyálkahártyája izgatott, egyenetlen, a kacs egészben szűkebb lehet. A panaszok kólikaszerű fájdalmak. Fiatalok betegsége. Éppúgy gyorsult süllyedéssel jár, mint a colitis ulcerosa és anaemia kifejlődését is előidézi. Ha külső fistulák képződnek, a diagnózis könnyű, legfeljebb actinomycosis jöhet szóba.

Appendicitistől a hosszú lefolyás és az akut roham hiánya különíti el a betegséget, előfordul azonban, hogy a tartósabb tünetek alapján is appendectomia műtétére kerül sor, és a diagnózisra csupán a műtét folyamán derül fény. Ritkán perforáció készteti a sebészt műtétre és utólag derül ki, hogy a perforáció is ileitis terminális következménye volt.

Tumortól általában a beteg kora és röntgenlelet különíti el a máig is ismeretlen etiológiájú betegséget. Sajnos az utóbbi években kiderült, hogy – éppúgy mint colitis ulcerosában – a Crohn-betegségben is előfordul hosszú lefolyás után tumor kifejlődése. Súlyos állapotban a toxikus megacolon is ugyanúgy kialakulhat, mint colitis ulcerosában. A betegség szövődményei is ugyanazok lehetnek, mint colitis ulcerosában, ízületi panaszok, bőrjelenségek, májmegbetegedés . A mindkét betegségben szereplő immunológiai tényezők  ezt jól magyarázzák.

Stierlin-tünet

A vastagbél mberculosisa tartós hasmenést, néha vérzést okozhat. Legtöbbször tüdőtuberculosis szövődményéről van szó, ezért tüdőtuberculosisban a hasmenés mindig bélfolyamatra gyanús. Kólikaszerű fájdalom, gyakori vizes hasmenés, láz, lesoványodás, anaemia jellemzi a kórképet, mely a székletben kimutatható Mycobacterium tuberculosis alapján ismerhető fel, noha gondolnunk kell arra, hogy a baktériumok lenyelt köpetből is származhatnak.

A székletben legtöbbször okkult vérzést is találunk. Jellemző képet ad az a granulatiót okozó tuberculosis, mely leggyakrabban ileocaecalis tumor képében mutatkozik. Ilyenkor a röntgenvizsgálatkor a caecum izgatott, legtöbbször sem alulról, sem felülről végzett vizsgálatkor nem telődik és az utolsó ileumkacs és a colon ascendens kontrasztárnyéka között hiány mutatkozik. Ez a Stierlin-tünet.

Néha nehéz lehet az elkülönítés a caecum malignus tumorától vagy akár benignus tumoroktól. Ezek röntgenképe azonban annyiban különbözik a béltuberculosis röntgenképétől, hogy a caecum telődési hiánya tumorra jellemző módon egyenetlen és a pép a tumoron vagy egy általában nem jut keresztül, vagy ha igen, a telődési hiány állandó. Ismerünk azonban a vékonybélre, a rectumra, sőt az egész colonra kiterjedő tuberculosist is. E kórképpel manapság alig találkozunk. Diagnózisában szerephez jut az endoszkópia is.

A bél tumorai közül a vékonybél daganatok általában nem okoznak hasmenést

Ezekre elsősorban stenosisos tünetek, fájdalmas görcsök utalnak. A vastagbél tumoraira a székrekedéses időszakokkal váltakozó hasmenés jellemző. A caecum, az ascendens és a sigma tumorai inkább a colilis ulcerosa képét utánozzák, és véres hasmenéssel járnak. Subfebrilitas, testsúlycsökkenés, a székelés addig megszokott rendszerének megváltozása (akár székrekedés, akár hasmenés!), pozitív Weber, benzidinreakció jellemző a tumorokra, melyek néha alig gyorsítják a vérsejtsüllyedést. A diagnózis legbizonyítóbban a kontrasztbeöntéssel (lehetőleg kettős kontúrú vizsgálat) és a koloszkóppal igazolható.

Ezért sem az irrigoszkópiát, sem a rektoszkópia elvégzését nem szabad mellőznünk, sem colitis ulcerosában, sem a bél egyéb megbetegedéseiben. A tumorok nemegyszer tapinthatók is lehetnek. Skybala néha hamis tapintási leletet ad, ezért a vizsgálatot beöntés, hashajtás után meg kell ismételni. Állandó, tapintható rezisztencia tumor mellett szól.

Fontos tudnunk, hogy a colon és a rectum tumorai fiatalkorban is előfordulnak

A tumorokhoz hasonló székelési zavart okoznak a vastagbél stricturái is, amelyek fekélyes vagy granulomás colitis következményei. A vastagbél endometriosisa  ritka jelenség és általában inkább a menstruációval összefüggő fájdalmakat, görcsöket, puffadást okoz, valamint a menstruáció idején hasmenést. Vérzés ritka.

A rectum tumorai székelési panaszokat, hasmenést, nyákos, véres székletet, tenesmust okoznak. A tünetek a colitis ulcerosa vagy egyéb eredetű proctitis tüneteivel lehetnek azonosak. Minden esetben el kell tehát végezni a végbél digitális vizsgálatát és a rektoszkópos vizsgálatot. . Proctitist okozhat a lymphogranuloma inguinale, melyre az inguinális nyirokcsomók megnagyobbodása, elgennyedése, fistulák keletkezése jellemző. A periproctalis fistula keletkezése azonban elsősorban Crohn-betegségre és colitis ulcerosára gyanús.

Frei-próba

A diagnózis a Frei-próba segítségével állítható fel. A végbél szűkülete tuberculosis, ritkán lues következménye is lehet. Ismeretesek nem specifikus proctitisek is, melyek mögött lehetőleg keressünk alapbetegséget. Ilyen elsősorban – ha a tumort ki tudjuk zárni – a colitis ulcerosa, melynek egyik megjelenési formája – az is szóba került, hogy ez nem is azonos betegség – a proctitis ulcerosa.

Diverticulitis is okozhat nyákos, genynyes, véres hasmenést ha a sigmában elhelyezkedő diverticulumokban  gyulladás keletkezik. A diagnózis csupán röntgenológiai lehet. Diverticulumból a vérzés is gyakori, egyes esetekben a vérzés – különösen idős egyéneken – súlyos is lehet. A diverticulosis azonban nem kizárólag idős emberek betegsége . A diverticulum perforációja is lehetséges.

A Whipple-betegség ritkán fordul elő. 40- 60 éves férfiak megbetegedése, melyre zsíros hasmenés, hepatosplenomegalia, polyarthritis, bélvérzés, purpura, lymphocytosis jellemző. Remissiókban, exacerbatiókban krónikusan zajló, nagyfokú lesoványodást okozó, mirigynagyobbodásokkal is járó betegség, melynek jellemző kórbonctani és kórszövettani képe ismeretes. A nyirokcsomókban és a nyirokerekben lipoproteinek halmozódnak fel, mukopoliszacharidok és ún. SPC.

Igen tarka kórkép, melynek diagnózisa életben nehéz, az endoszkópia azonban ebben az esetben is lehetővé teszi a diagnózist . A bélelváltozás azonban az esetek egy részében háttérbe szorul  vagy egyáltalán nem mutatható ki, pl. a cerebrális formában . A betegség sarcoidosissal téveszthető össze (lázzal is jár), immunológiai defektusokat is okoz és változatos jelenségeket, amilyen a dermatitis herpetiformis, peritonitis, ascites, szemhéjödéma stb.

Ritka daganatok a bélben

A bél ritka megbetegedése a carcinoid daganat, a chromaffin rendszer lassan növő semimalignus tumora, mely általában olyan sejtekből indul ki – leginkább az ileumból -, melyek a vékonybéllel azonos embryonalis szövetből keletkeznek, így más bélrészletből, bronchusból, gyomorból, pancreasból, thyreoideából, néha ovariumból. E daganatok a májban okozhatnak metastasisokat, máskor a csontban, tüdőben és más szervekben is. A daganatok igen lassan növekednek, szerotonint és más biológiailag aktív anyagokat, bradikinint, hisztamint, néha ACTH-t termelnek és egy olyan, eddig pontosan nem ismert anyagot, amely a megbetegedés legjellemzőbb tünetét, a rohamszerű kipirosodást okozza.

A szerotonin a bélcsatorna motilitását fokozza és a carcinoid-szindróma másik legfontosabb tünetének, a hirtelen keletkező, rohamszerű, máskor állandó hasmenésnek az okozója. A carcinoid szindróma egyéb tünete asthmás nehézlégzés lehet a bronchusok görcse miatt, májmetastasisok esetében fibrinlerakódás okozta jobb szívfél megbetegedés, hypertonia, ritkán pericarditis, ascites, sclerodermaszerű bőrbántalom, hypoglykaemia, vagy az ún. Peyronie-szindróma.

A carcinoid-szindróma biztos diagnózisa elsősorban laboratórium

A szerotonin (5hidroxitriptamin) anyagcsere termékeinek, elsősorban az 5hidroxiindolecetsavnak kimutatásán alapul. Carcinoid valószínű, ha az ürítés a vizeletben 24 óra alatt nagyobb a normális 5 mg-nál. Biztosan carcinoid daganatot jelent a 25 mg/24 óra alatti vagy ennél nagyobb ürítés. 9 és 25 mg közti ürítés (24 óra alatt) sprueban, ileusban is előfordul. A vizsgálat végzése előtt a beteg nem fogyaszthat banánt, diót és nem szedhet fenotiazid készítményeket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.