• élelmiszerek
• gyógynövények

Szója származása, alkozóelemei, élettani hátasi

Szója (Glycine sp.) története, alkalmazott drogjai

A szójatermesztés kezdetei az ókori Kínáig nyúlnak vissza; a Kr. e. I. században összeál­lított „Sárga Császár Belgyógyászati Könyve” a szóját az öt szent növény közé sorolta. A Ming-dinasztia korabeli Li Shizhen a 16. században vesebetegség, ödéma és mérgezések kezelésére javasolta. A szójabab mindmáig megőrizte helyét a kínai orvoslás eszköztárá­ban. Európában jóval később vált ismertté, s az Egyesült Államokban is csak a 20. század elején kezdték termeszteni. A nyugati orvoslás az évszázad második felében ismerte fel a szója gyógyászati felhasználásában rejlő lehetőségeket.

A növény termése világszerte fontos humán táplálék, számos élelmiszeripari és gyó­gyászati felhasználási lehetőséggel. A „szójatej” az állati eredetű tejre allergiások számá­ra megtelelő helyettesítőszer. a szójafehérje népszerű húshelyettesítő, s fermentálással a szójaszószt is ebből állítják elő.

A szója a hüvelyesek (Fabaceae) családjába tartozó, lágyszárú, egynyári növény. A nö­vény bütykös, barna, szőrös hüvelytermése 1-4 ovális vagy gömbölyded, változatos színű magot tartalmaz. A Ph. Hg. VlII-ban két faj, a Glycine sója Sieb. et Zucc. és a G. max (L.) Merr. (syn. G. bispida (Mocnch) Maxim) szerepel szójaolaj előállítására alkalmas növény­ként.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a szójababból előállított finomított szójaolaj (So-iae oleum raffinatum) és a hidrogénezett szójaolaj (Soiac oleum hydrogenatum) található meg.

Bár a Gyógyszerkönyvben nem hivatalos, terápiás szempontból nagy jelentőségű a szó­ja termésének magas fosztolipid-tartalmú kivonata, másnéven a szójalecitin.

Ennek fő tartalomanyaga a foszfatidil-kolin nevű foszfolipid, amely számos biológiai membrán al­kotórésze. Több vizsgálatban igazolták a szójafoszfolipidek koleszterinszintet előnyösen befolyásoló és hepatoprotektív hatását.

Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a szójafoszfolipidek megvédik a sejteket a károsodástól, beépülnek a sejtek károsodott membránjá­ba, és javítják azok működését és regenerálódását. Ezen kívül a szójalecitint gyakran az agyműködés, a kognitív funkciók javítására is használják. A lecitin szerepet játszik a foko­zottan igénybe vett idegsejtek membránjának regenerálásában, és csökkenti károsodásuk esélyét.

A szója fitoösztrogénjcit, illetve fitoösztrogénekben gazdag kivonatait az ösztrogén-hiánnyal kapcsolatos tünetek mérséklésének céljával használják fel.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A szójabab kb. 20-25% szénhidrátot, 3 5-40% fehérjét (kedvező esszenciális aminosavösz-szetétellel) és mintegy 15-20%-ban lipideket (zsírosolajat, valamint 2-3% foszfolipidet, ún. lecitint) tartalmaz. Ezen túlmenően fitoösztrogéneket is tartalmaz: izorlavonoidokat (geniszteint, daidzeint és ezek származékait), valamint kumcsztánokat, pl. kumesztrolt (utóbbi legnagyobb mennyiségben a csírában található meg).

A szójababból préseléssel előállított finomítóit szójaolaj összetételében a következő zsír­savak dominálnak: mintegy 17-30% Iinolsav, 50-60% linolénsav, 5-10% arachidonsav. Az olaj el nem szappanosítható része szterineket (a-szitoszterin, sztigmaszterin, kampeszterin) illetve α-, β-, γ- és δ-tokoferolt tartalmaz.

A szójamagból finomítás, derítés, hidrogénezés és szagtalanítás útján előállított hidrogé­nezett szójaolaj főként palmitinsav- és sztearinsav-trigliceridekből áll.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A szójabab gyógyászati felhasználása elsősorban a Távol-Keleten, Japánban, Kínában, Ko-reában rendelkezik komoly hagyományokkal: külsőleg furunkulus és gerinctájdalom keze­lésére, belsőleg köptetőként, köhögéscsillapítóként, vesebetegség, ödéma és menstruációs zavarok enyhítésére használták. A Nyugaton való elterjedése után ezekben az országokban is számos indikációval alkalmazták, így elsősorban a helytelen táplálkozás okozta elválto­zások, angolkór, vérszegénység, de a diabétesz, illetve a tuberkulózis kezelésében is.

Preklinikai vizsgálatok

A finomított és a hidrogénezett szójaolajjal nem végeztek preklinikai vizsgálatokat.

A legtöbb adat a szójababban található Fioösztrogénekkel kapcsolatos (az olaj mentes ezektől a vegyületektől). Az izoflavonok és metabolitjaik gyengén kötnek az ösztrogén-receptorokhoz, s azokon parciális agonistaként viselkednek. Gyógyászati jelentőségük annak köszönhető, hogy ösztrogénhiányos állapotokban mérséklik a hormonhiány kö­vetkezményeit.

Állatkísérletes modelleken végzett vizsgálatok alapján a szójában gazdag diéta gátolja az emlő- és prosztatatumor kialakulását. A tiszta genisztein patkányokon vizsgálva ugyancsak antikarcinogénnek bizonyult. Mindezen eredményeket számos, válto­zatos sejtvonalakon végzett in vitro vizsgálat is megerősítette.

Humán bizonyítékok

A finomított és a hidrogénezett szójaolajjal nem állnak rendelkezésre humán vizsgálatok.

A növénnyel kapcsolatos legtöbb humán adat a rendszeres szójafogyasztókkal végzett epidemiológiai vizsgálatokból származik. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy egyes rosszindulatét daganatok ritkább előfordulása, illetve a kisebb mortalitás a Távol-Keleten összefügg, a szójában gazdag táplálkozással. Feltételezik, hogy a szója izoflavonoidjainak kulcsszerepe lehet bizonyos daganatok megelőzésében.

Nem bizonyított, hogy szójakivo-natot tartalmazó készítményekkel csökkenthető lenne a kockázat, az összefüggés ugyanis csak a rendszeres szójafogyasztás esetén igazolt. A menopauzás panaszok, elváltozások (pl. csontritkulás) esetén hasonló a helyzet: rendszeres szójafogyasztóknál ritkábban, ki­sebb intenzitással fordulnak elő. de a szójakivonat- vagy fitoösztrogénkezelés hatásossága nem minden tünet, folyamat esetén bizonyított.

Indikációk, adagolás

A finomított szójaolajat parenterális táplálásra használják. 10-20%-os koncéntrációjú o/v emulzióként, lassú infúzióban adagolva 1100-2000 kcal/l energiát biztosít a betegnek. A szokásos felnőtt dózis ilyen esetekben mintegy 1-3 g/kg naponta.

A hidrogénezett szójaolajat a gyógyszergyártásban technológiai segédanyagként hasz­nálják fel.

A szójababnak nincs monográfiákban elfogadott adagolása. Felmérések szerint a japá­nok naponta átlagosan 6-11 g szójafehérjét és ezzel együtt 25-50 mg szója-izoflavont fogyasztanak el a táplálékkal. Az európai étrendben a szója jelentősége kicsi, gyakoribb étrendi fogyasztása feltehetőleg az Ázsiában tapasztalt kedvező egészségi hatásokat (pl. bizonyos daganattípusok ritkábban fordulnak elő) vonná magával. A tisztított izoflavonoidok nagy dózisú felhasználása azonban nem javasolt, mert annak előnyei, kockázatai nem tisztázottak.

Az Amerikai Szülész-Nőgyógyász Társaság (American College of Obstetricians and Gyne-cologists) állásfoglalása alapján a szója, illetve izoflavonoidjai segítséget jelenthetnek a menopauza vazomotoros tüneteinek rövid távú (2 évnél rövidebb) kezelésében. Az elvég­zett klinikai vizsgálatok mind az alkalmazott dózis, mind a vizsgált készítmény tekinte­tében nagy eltéréseket mutatnak; a legmegfelelőbb adagolás és készítmény megítélése ez alapján nehéz.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A szójaolajnak nem ismertek mellékhatásai. A szójakivonatokkal végzett klinikai vizsgála­tok során tapasztalt mellékhatások a placebó esetében tapasztaltakat nem haladták meg. A fitoösztrogénck nagy dózisú adagolása – különösen gyermek- és serdülőkorban, valamint ösztrogéndependens daganatban szenvedők esetében – nehezen kiszámítható következ­ményekkel és kockázatokkal járhat.

A szójabab egészségtani jelentősége

Egy fél csésze száraz szójababban ugyanannyi fehérje van, mint egy 15 dkg-os marhahússzeletben. Ez a fehérje viszont a húséval ellentétben nem fekszi meg a gyomrot, mert ez lúgos, és nem alkot semmilyen savat. A szója­babban nincs koleszterin, viszont sok benne a ballaszt­anyag, mindez igen kedvező az emésztésnek is, a vérzsír­nak is. Előnyös továbbá, hogy a szója létfontosságú aminosavakat juttat szervezetünkbe.

Még zsírösszetétele is igen kedvező, mivel jelentős mértékben telítetlen zsí­rokból áll, még egy további tényező, ami segít elkerülni az érelmeszesedést, és annak következményeit, a szívinfark­tust, a stroke-ot és a trombózist.

A lecitin, a B-vitaminok és a magnézium elősegítik a maximális testi, de minde­nekelőtt a szellemi erőkifejtést, továbbá védenek a stresszhatásoktól is. A vas és a cink ehhez még annyi­val járul hozzá, hogy erősíti az immunrendszert. A szója­bab az egyetlen olyan tápanyagforrás, amely jelentős mértékben tartalmaz két izoflavont: geniszteint és daid-ceint. Ezek hormon jellegű hatást fejtenek ki, a kalcium­mal együtt csökkentik a csontritkulás veszélyét és bizo­nyos rákos megbetegedések kockázatát.

A tofu jó minősége állagáról állapítható meg. Nem törékeny, sütéskor nem esik szét, min­den további nélkül pépesíthető, könnyen lehet belőle mártást készíteni. Hűtőszekrényben a tofu készítmények egy hétig tarthatók el.

Tofukockák szezámköpenyben

Hozzávalók (2 személyre)

125 g tofu, ¹/₂ szál citromfű, 1-2 evőkanál finomra vágott koriander, szójaszósz, né­hány csepp tabasco, 1 kávéskanál sze­zámolaj, 1 kávéskanál citromlé, 1 tojás, 1 evőkanál liszt, 40 g szezámmag, olaj a kisütéshez

Elkészítés

A tofut megmossuk, lecsöpögtetjük, koc­kákra vágjuk. A citromfüvet megtisztítjuk, megmossuk, apróra vágjuk. 2 evőkanál szójaszószból az olajjal, a citromlével, a tabascóval és a korianderrel páclevet ké­szítünk, a tofukockákat 3 órán át pácol­juk. A tojást felverjük. A tofukockákat lisztbe, tojásba, szezámmagba forgatjuk, a panírt rányomkodjuk. Bő, forró olajban hirtelen kirántjuk. A tofukockákat szója­szósszal kínáljuk.