• gyógynövények
• gyomor

Majoránna, a gyomorerősítő fűszer

A majoránna a legaromásabb növény az Origanum nemzetségben, melegsége, erőssége mély, gazdag ízt ad az ételeknek. A növény a Föld­közi-tenger környékén, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és India egyes részein őshonos, ezeken a helyeken még vadon is megtalálható. Ma már a világ több helyén termesztik, köztük az Egyesült Államokban, és gyak­ran tartják cserépben vagy ágyasban más fűszernövényekkel együtt.

Az ókori görögök a boldogság, a harmónia és a béke szimbólumának tartották a majoránnát, ezért a sírokra ültették, hogy az elhunytnak örök zavartalan pihenése legyen. A görögök vidámabb dolgokra is használ­ták a majoránnát – például ha e gyógynövénnyel a párnájuk alatt alud­tak, megálmodták a jövendő kedvesüket. A majoránnából virágfüzért és menyasszonyi csokrokat is készítettek.

A középkorban a leveleit elrágták, hogy enyhítsék a fogfájást és az emésztési zavart. Nicholas Culpeper, 17. századi gyógynövényszakértő megfigyelte, hogy: „ A Merkúr növénye, és a Kos jegyébe tartozik, ezért kiváló az agy és más olyan testrészek kezelésére, amelyek ugyanennek a bolygónak az uralma alá tartoznak.” Culpeper úgy látta, hogy „mele­gít, és jó közérzetet biztosít a fej, a gyomor, az orrmelléküregek és más testrészek megfázásos betegségei idején, akár belsőleg, akár külsőleg használjuk”.

Főgyökere rövid, gyakran fejleszt járulékos gyökereket. Szára 30-40 cm magas, négyoldalú, elágazó. Fiatalon szürke színű a szőrképletek miatt, később pirossá válik. Levelei keresztben átellenesek, 2-3 cm hosszúak, szőrösek, ép szélűek, rövid nyelűek, tojás alakúak. Virágai összetett álörvöt alkotnak a felső levelek hónaljában.

A virágok aprók, fehér vagy pirosló színűek. Júliusban, augusz­tusban    nyílnak.    Termése    makkocska. A szárított virágzó vagy bimbós növény lemorzsolt levelei és virágai adják a drogot, amely aromás, kellemes illatú, kesernyés ízű. Kétszer aratható, először június-júliusban gyűjtik, másodszor szeptember végén.

• Tavasszal szórjuk a magva­kat csíráztató tálcába, ne ta­karjuk földdel. A hőmérséklet legalább 15 °C legyen.
• A csírázási százalék eléggé megjó­solhatatlan.
• A magoncokat ne öntözzük túl.
• Ha túlzsúfoltan nőnek, vagy ritkítsuk, vagy tűzdeljük őket nagyobb edénybe a to­vábbi növekedéshez, esetleg ültessük szabadföldbe.
• Közepesen fagytűrő, évelő (hűvösebb éghajlaton egynyá­ri), szereti a napos, jó vízelve­zetésű helyeket.
• Az egész növény gyűjthető

Kémiai alkotórészek:

illóolaj (karvakrol, kavikol, terpinol), flavonoidok, csersav, fenolok, szénhidrátok, triterpének, keserűanyagok.

Hatás:

bélgörcsoldó, szélhajtó, puffadásgátló, étvágygerjesztő (fokozza a gyomornedv termelő­dését, gyomor nyálkahártyáján vérbőséget okoz), gyomorerősítő, idegnyugtató, köhögéscsillapító, vírusellenes.

Alkalmazás:

Toroköblítő szer, hasmenés, ét­vágytalanság, gyomorgyengeség, görcsös köhö­gés, légzési zavarok, ideges eredetű fejfájás ellen hatásos.

Konyha

A majoránnát sok mediterrán étel ízesítésére használják, kifejezetten fi­nom articsókával, spárgával és gombával. Jó ízt ad a salátáknak, paradi­csom- és zöldségleveseknek, szószoknak. Kolbászok és húsételek tölte­lékébe is belekeverik. A kakukkfűvel, bazsalikommal, tárkonnyal és turbolyával együtt alkotják a klasszikus gyógynövénykeveréket (bouquet garni). A növényt pácok, olajok, ecetek és sós kocsonyák ízesítésére is használják.

Fehér vagy rózsaszínű virágai aprók, és murvalevelek védel­mében nőnek. Ezek négy sor­ban szorosan egymásra simul­nak, csomószerű virágzatot alkotva, mely segít megkülön­böztetni az oregánótól.

Háztartás

A majoránna népszerű édes il­latú illatosító növény volt, és fertőtlenítő hatásának köszön­hetően megóvta az otthonokat a járványoktól és fertőzésektől. Kis tasakokba helyezve távol tartotta a rovarokat a ruháktól és vásznaktól.

Gyógyászat

A majoránna forrázatának fo­gyasztása lecsillapítja az ide­geket, és megelőzi az álmat­lanságot. Segíti az emésztést, és könnyít a bélproblémákon. A belőle készült fürdő enyhí­ti a reumát.

Külsőleg:

reuma elleni készítmények alko­tórésze. Az olajából készült kenőcs csökkenti a reumatikus fájdalmakat. Házilag is készíthetünk reumás testrészek kezelésére szolgáló kenőcsöt, mely serkenti a vérkeringést, enyhíti a gyulladást. Egy evőkanál drogot három órán át áztatunk tisz­ta szeszben. Annyi alkoholt öntünk rá, ami éppen ellepi. Az alkoholos kivonatot leszűrjük, egy kis edényben 1 evőkanál disznózsírral forró víz felett elegyítjük, míg a szesz el nem párolog. Jól záródó tégelybe tesszük.

Leginkább húsokat – baromfi-, birka-, vadhús -, hurkát, májpástétomot, vagdal­takat, véres húsokat fűszerezhetünk vele (leplezi a birkahús jellegzetes szagát), de tehetünk egy-egy csipettel a mártásokba, levesekbe (burgonya-, gombaleves), a spagettiszószba, a főzelékbe (bur­gonya-, kelkáposztafőzelék). Szórhatunk belőle a pizza tetejére is. Finom ízt ad a csirke és a tyúk töltelékének, illetve ha sütés előtt a húst kívül-be­lül bedörzsöljük vele.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.