Gyógynövények

Borsikafű

Borsikafű (Csombor) története, általános leírása

Ez a felfelé törekvő növekedésű, bokrosodó növény a mediterrán területeken, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában honos. Indiába, Dél-Afrikába és Észak-Amerikába is bekerült, ahol a telepesek New England-i kertekben termesztették.

Több mint kétezer éve termesztik a borsikafüvet fűszerként és gyógynövényként is. Az egyiptomiak úgy használták ki a növény serkentő hatását, hogy a porrá tört borsikafüvet tettek a szerelmi bájitalokba, és a rómaiak is afrodiziákumként termesztették a növényt. Sőt, a nemzetségnév, a Satureja utalás a mitológia buja szatírjaira, akik borsikafű mezőn éltek, és a növény fogyasztásától lettek szenvedélyesek.

A rómaiak, akik elvitték a növényt Észak-Európába is, ugyanúgy használták a növényt, mint a mentaszószt, számos hús és tojásételhez. A borsikafűnek kiváló emésztést segítő hatása van, enyhíti a gyomorgörcsöt és a puffadást, és enyhén hashajtó hatású is. Kiváló fertőtlenítő hatása van, és a rómaiak tisztító és illatosító növényként használták

  • Kora tavasszal vessük a nagyon apró magvait, és hagyjuk fedet­lenül. 10-15 nap alatt kicsírázik.
  • Fokozatosan szoktassuk ezt a fagyérzékeny növényt a kinti élethez, és csak akkor ültessük ki, ha már elmúlt a fagyveszély.
  • Ültessük csoportokba, vagy so­rokba, 15 cm-re egymástól. A borsikafű szereti a jó vízelve­zetésű talajt, napos helyet.
  • Amint megjelennek a virágok, csípjük ki őket, különben a le­velek elvesztik ízüket. Szárítás céljából virágzás előtt szedjük a növényt.

Környezeti igény

Meleg- és fénykedvelő növény, szárazságtűrő képessége jó. Öntözés nélkül is meg­felelő terméshozamot ad. A szélsőséges talajok kivételével az egész ország területén termeszthető. Magjait elhullajtja, ezért a területet gyomosítja, a talajban elfekvő magvak tavasszal kikelnek.

Fajta

1959-ben nyert állami elismerést a ’Budakalászi’ fajta, de szelektált populációi is ismertek. 1999-től államilag elismert új fajtája a ’Bokroska’.

Termesztés

Elővetemény. Évelő gyomoktól mentes területre vessük, előveteményre nem igényes, önmaga után 2-3 év elteltével vethető.

Talaj-előkészítés. Az állandó helyre vetéshez őszi mélyszántással és a szántás jó el- munkálásával készítsük elő a sima, tömör vetőágyat.

Trágyázás. A borsfű közepes szintű tápanyag-ellátottságot igényel, a kálium igénye magasabb az átlagosnál.

Vetés. Aborsfuvet optimálisan márciusban, legkésőbb április elején el kell vetni. A ké­sői vetések már csak öntözés esetén fejlődnek megfelelően. A tél alá vetés (november) is eredményes. A vetésmélység 0,5-1 cm. A túl mélyre kerülő magvakból a csíranövények nem képesek a talaj felszínre jutni. Az egyenletes kelés érdekében vetés előtt és a vetés után hengerezzük a területet. Vetőmagszükséglet 6-8 kg/ha. Sortávolság a sorközműve- lés módjától függően 30-50 cm. A mag kelésideje 14-20 nap, kedvezőtlen körülmények esetén 30 napig is elfekszik a földben. A kelés után a növény kezdeti növekedése és fejlődése intenzív, 75-80 nap múlva megjelennek az első virágok.

Ápolás. A növényállomány gyommentesen tartható sor- és sorközkapálással.

Növényvédelem. A borsfűnek hazánkban jelentősebb kártevője és kórokozója nincs.

Betakarítás. Virágzáskor éri el a növény a legmagasabb illóolaj-tartalmat. Ezért a jó minőségű drog előállítása érdekében a növény föld feletti részét a virágzás kezdetén vágjuk. Kedvező termőhelyi adottságok esetén a borsfű hajtása egy tenyészidőszakban kétszer is vágható. A második vágás ideje szeptember vége, október eleje.

A betakarítást kézzel vagy kaszálva rakodó géppel végezhetjük a legalsó elágazások felett. Az első visszavágáskor ne vágjuk mélyen a növényt, mert nem képes új hajtás képzésére.

Elsődleges feldolgozás, tárolás

A levágott friss növénytömeget azonnal szárítani kell; fedett, szellős helyen kite­rítve vagy műszárítóban 40 °C-on. A szárítást – a majoránnánál ismertetett módon – szártalanítás, tisztítás, rostálás követi. Az így kapott morzsolt drogot száraz, szellős helyen jutazsákban tárolják.

Hozam

Mennyiség. A várható morzsolt droghozam 1,4-1,8 t/ha.

Minőség. A szabvány előírása szerinti borsfű drog (Saturejae herba) a termesztett növény megszárított, rostán átmorzsolt virágaiból, leveleiből és vékonyabb szártörme­lékeiből áll, legalább 2% illóolajat tartalmaz.

Az illóolajat a növény föld feletti friss vagy szárított szár- és levélrészeiből vízgőz­lepárlással nyerik. Zöldessárga vagy bamássárga színű, tiszta, üledékmentes, fűszeres illatú, csípős ízű, idegen szagtól mentes.

Szaporítóanyag-előállítás

Középhosszú tenyészidejű növény, magja a keléstől számítva 140-160 nap alatt érik be. Termése folyamatosan érik és pergésre hajlamos. Vetőmag-előállítás esetén hajtás­vágást nem végezzünk. Amikor az első magvak beértek, akkor vágjuk az állományt. Csépelni 7-8 napos utóérlelés után lehet. Várható maghozam 150-300 kg/ha. A szab­ványos (MSZ 7145-2007) vetőmag csírázóképessége 70%, mérgező gyomnövények magvait nem tartalmazhatja.

Hagyományos felhasználás

Élelmiszerek, ételek, italok, savanyúságok ízesítésére használják, borspótlóként dietikus fűszer. Csombor megnevezéssel az erdélyi konyha egyik jellegzetes és gyakori fűszere. Vérnyomást fokozó teakeverékek alkotórésze. Antimikrobiális hatású, ezért felhasználják élelmiszer készítményeknél és gyógykozmetikumoknál. Illóolaját a kon­zerv- és likőripar hasznosítja.

Terápiás indikációk

In vitro kísérletekben igazolták a drog és extraktumainak görcsoldó, hasmenésgátló és gyulladáscsökkentő hatását. A karvontartalomnak köszönhetően csökkent mértékű vizeletképződést is tapasztaltak. A drog antioxidáns és antimikrobiális hatását is bizo­nyították. Több patogén baktérium és gombafajra bizonyult aktívnak. Újabb vizsgála­tokban kemoterápiás hatást állapítottak meg, amely nagy valószínűséggel az illóolajban fellelhető fenolos komponenseknek, ezen belül a timolnak és a karvakrolnak köszönhető.

Konyha

Az íze csípős, átható, bor­sos, mint egy erős kakukkfűé. A borsikafű „bab fűszerként” is ismert, mert gyakran ízesíte­nek vele lóbabot, szemes babot és zöldbabot egytálételekben és levesekben. Jól illik a ser­téshez és a vadakhoz (csak kis mennyiségben), és a szalá­minak is egyik fűszere. Meg­található a provanszi fűszer-keverékben a rozmaring, az oregánó, és a kakukkfű mellett. Ecetekben, olajban, pácokban és édes, szőlőlé alapú zselék­ben is használják.

Gyógyászat

A borsikafüvet emésztéssegí­tőként és vízhajtóként használ­ják. Fertőtlenítő hatása élén­kíti a bélflórát és segít harcol­nia a bakteriális fertőzésekkel. Fájó torok és íny, vagy szájüre­gi fertőzések esetén gargalizál hatunk is vele.

Társnövény

A bab és a hagyma mellett a borsikafű távol tartja a ro­varokat, és segíti az élette­li, egészséges növekedést. Né­hány növényt hagyjunk virágoz­ni a méheknek.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.