Stressz és magas vérnyomás hatása egymásra
Hogyan szálljunk szembe a stresszel?
A stressz feltehetőleg közrejátszik a magas vérnyomás kialakulásában, egyelőre azonban a kutatók sem látnak tisztán ebben a kérdésben. Egyvalami biztos, a mindennapi stressz és feszültség leküzdése segít a magas vérnyomás csökkentéséhez szükséges létfontosságú életmódbeli változtatások megvalósításában.
A taposómalom
Valószínű, hogy a stressz egyikünk számára sem ismeretlen fogalom. Betudható ez a hosszú és idegtépő mindennapos ingázásnak a munkahelyünkre és haza, vagy annak, hogy egyre jobban elfáradunk, miközben a főnökünk szerint nem dolgozunk eleget.
Az otthoni teendőinkről se feledkezzünk meg – mosás, főzés, bevásárlás, takarítás, kertészkedés, ház körüli javítások, számlák befizetése és a számtalan egyéb feladat, amelyet napról napra, hétről hétre el kell végeznünk. Aztán ott vannak a gyerekek, akiknek a napi programja – edzések, különórák, házi feladat és egyebek – zsúfoltságban vetekszik egy világcég vezérigazgatójának határidőnaplójával.
- A magas vérnyomás figyelemfelhívó jelei
- Magas vérnyomás mint betegség
- Szív betegségek kockázatai, magas vérnyomás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha gyermekeink már felnőttek, idős szüleink szorulnak rá érzelmi vagy anyagi támogatásunkra.
Az is előfordulhat, hogy felnőtt gyermekeink élete rosszul alakult, s most újra velünk élnek (talán a gyerekeikkel együtt).
Vegyük hozzá mindehhez azokat a rendkívüli stresszhatásokat, amelyek egyikét-másikát az életünk során valószínűleg már megtapasztaltuk. Ilyen például a válás, a betegség, a lakó-és munkahelyváltás vagy a családban előforduló krónikus betegség és haláleset. Csoda hát, ha a vérnyomásunk egyre magasabb?
Vitathatatlan, hogy a stressz rövid távon megemelheti a vérnyomásunkat. A kutatók szerint a legkülönfélébb történések és tevékenységek okozhatnak átmeneti vérnyomás-emelkedést, a munkatársakkal folytatott vitától az ebédfőzésig bármi. Gondoljunk csak a „fehérköpeny-hatásra”, vagyis hogy a vérnyomásunk már attól is felszökik, hogy meglátjuk az orvos. De vajon képes-e a stressz maradandó vérnyomás-emelkedést okozni? A közhiedelemmel ellentétben a kutatók mindeddig nem találtak egyértelmű összefüggést a krónikus stressz és a krónikus magas vérnyomás között.
Mindazonáltal ha magas a vérnyomásunk (vagy ha el akarjuk kerülni, hogy magas legyen), akkor nagyon fontos – sőt egyes szakértők szerint elengedhetetlen – megtanulnunk, hogyan kezeljük a stresszt. Minél nyugodtabbak és elégedettebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy sikerül megváltoztatnunk az életmódunkat, például egészségesebben táplálkozunk és többet mozgunk, s ennek köszönhetően tartósan és jelentősen csökken a vérnyomásunk.
Gondoljunk csak bele: amikor erős stresszhatásnak vagyunk kitéve, bizony hajlamosabbak vagyunk arra, hogy vegyünk egy szelet csokoládét, vagy magunkba tömjünk egy zacskó sós és zsíros chipset.
S ha sok a gondunk, vagy állandó rohanásban élünk a munkahelyi megbeszélések, a gyermekünk különórái és az egyéb halaszthatatlan teendők miatt, ugyan mennyi esély van arra, hogy mindennap elvégezzük a kitűzött edzésadagot? Szinte semennyi.
Most nemcsak azokról a személyiségjegyekről lesz szó, amelyek esetleg fogékonyabbá tesznek bennünket a stresszel szemben, hanem arról is, miként lehet a stresszes kiégésnek több köze ahhoz, ahogyan a stresszt feldolgozzuk, mint magukhoz a stresszt okozó külső tényezőkhöz.
Ha csökkentjük a koleszterinszintünket, stresszhelyzetben kevésbé fog megugrani a vérnyomásunk, állapították meg a Rochesteri Egyetem kutatói. Úgy tűnik, a magas koleszterinszint megnehezíti az erek számára, hogy ellazult állapotban maradjanak. Minél feszesebbek és beszűkültebbek az erek, annál magasabbra emelkedhet a vérnyomásunk.
Megterhelő változások
A stressz a változások következménye – a kedvezőké és a kedvezőtleneké egyaránt. Ha végre megkapunk egy rég áhított állást, az az életünk szempontjából előnyös ugyan, mégis vált ki bennünk izgalmat. Mindent, ami kizökkent megszokott életvitelünkből, és érzelmi vagy fizikai feszültséget okoz, stressznek nevezünk.
Kísért a múlt?
Lehet, hogy a magas vérnyomás az elfojtott gyermekkori érzelmek következménye? Ezzel a vitatott elmélettel dr. Sámuel Mann, a New York-i Presbiteriánus Kórház és a Cornell Orvosi Egyetem belgyógyásza állt elő. Mann szerint a felnőttkori elsődleges magas vérnyomásért (ez a leggyakoribb fajta magas vérnyomás, okai ismeretlenek) az esetek körülbelül egyharmadában az élet korábbi szakaszából származó elfojtott érzelmi traumák lehetnek felelősek.
Az érzelmeiket elfojtó személyek jó része igen fegyelmezett, és érzelmileg nagyon erősnek látszik, állítja Mann. Ámde az elzárt emlékeknek ki kell törniük, ami sajnos gyakran ártalmas formát ölt, például megnöveli a vérnyomást. Mann sok hipertóniás páciensének javasolt pszichoterápiát, és azt állítja, hogy e kezelések sok esetben segítettek a vérnyomás csökkentésében.
Mi azonban ne rohanjunk rögtön a pszichoanalitikushoz.
Mann bizonyítékai mindeddig nem nyertek megerősítést. Komoly tudományos vizsgálatokkal lehetne csak egyértelműen megállapítani, hogy eltemetett emlékeink valóban magas vérnyomáshoz vezetnek-e.
A legtöbbünknek azonban csak a gyomrot görcsbe rántó, fogakat összeszorító stressz jut az eszünkbe, meg az élet mindennapi problémái – elvesztett kulcsok, forgalmi dugók, határidők, végtelen értekezletek, pénzügyi gondok és hasonlók. A negatív hatások egy része külső jellegű, s nem sokat tudunk tenni ellenük. Nem tudjuk például megakadályozni, hogy a gyermekünk megbetegedjen, vagy hogy a hatalmas dugók fenntartsanak bennünket.
Ugyanakkor van egy sor belső stresszhatás is, amelyet mi magunk hozunk létre. Azt például képesek vagyunk irányítani, miként reagáljunk, ha a főnökünk bírálja a munkánkat, vagy ha a lakásunkban csőtörés van.
A stressz fizikai hatásai
Testünk gyakorlatilag egyáltalán nem érzékeli, miféle stressz éri, nem tudja megkülönböztetni a jó és a rossz stresszhatásokat. Mindkettőt fenyegetésként éli meg, s mindkettő ugyanolyan élettani reakciót vált ki.
Automatikus válasz. Ha valamiféle kockázatot vagy veszélyt észlelünk vagy érzékelünk, agyunk azonnal (és automatikusan) felszabadítja és a vérünkbe juttatja a stresszhormonokat-az adrenalint és a noradrenalint -, valamint a kortizont. Ezek a vegyületek a normális ritmus két-háromszorosára gyorsítják fel a szívverést és beszűkítik az artériákat, ami persze megemeli a vérnyomást. A vér (és az általa szállított oxigén) a bőrből és a test felszíni szöveteiből a karunk és a lábunk főbb izmaiba terelődik, hogy azok felkészüljenek az esetleg szükséges gyors mozgásra. Légzésünk felgyorsul, szemünk kitágul (hogy jobban lássunk), s talán verejtékezni is kezdünk (hogy hűtsük a testünket).
Mindezek a testi változások arra készítik fel a szervezetünket, hogy harcba szálljon a fenyegető veszedelemmel, vagy elfusson előle – ezért is nevezik „harcolj vagy menekülj” reakciónak. Ennek az azonnali és teljesen önkéntelen reakciónak köszönhetően képesek vagyunk gyorsabban futni, nagyobbat ütni, magasabbra ugrani, és jobban látunk és hallunk, mint rendes körülmények között. Még a gondolkozásunk is felgyorsul.
Tigrisek és közlekedési dugók. Az ősemberek esetében a „harcolj vagy menekülj” reakció növelte az esélyt, hogy ép bőrrel kerüljenek ki olyan helyzetekből, mint a kardfogú tigrissel való találkozás. Ám a fenyegetés elmúltával elődeink, akármelyik megoldási választották is, azonnal megnyugodtak és visszatértek mindennapi tevékenységükhöz. A stressz az ő számukra kérészéletű jelenség volt, olyan, amilyennek a természet alkotta.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.