• vérnyomás mérése

Hogyan diagnosztizáljuk a magas vérnyomást? Méréssel!

Mivel a magas vérnyomás gyakran csak későn okoz tüneteket, rendszeresen ellenőriztetnünk kell a vérnyomásunkat. A vérnyomásméréshez nem kell tű, nem kell hozzá vért venni, és nem is fájdalmas. Csupán le kell ülnünk néhány percre, ki kell nyújtanunk a karunkat, és hagynunk kell, hogy az orvos vagy a nővér elvégezzen egy egyszerű vizsgálatot.

A vérnyomásmérő

A vérnyomás mérésére szolgáló eszközt használni könnyű, tudományos elnevezése, sphyngmomanometer azonban igencsak bonyolult. Még szerencse, hogy általában csak vérnyomásmérőnek hívjuk. Az első használható típust 1880-ban találták fel, s azóta sokat fejlesztettek rajta.

A vérnyomásmérő részei a felfújható mandzsetta, a levegőpumpa és a mérőműszer, mely utóbbi sok esetben jókora hőmérőhöz hasonlít. Egyes mechanikus változatoknak kör alakú számlapja van, amely előtt rugós mutató mozog, mások elektronikus rendszerűek, és az értékeket digitális kijelzőről olvashatjuk le. Mindegyik típusnak megvannak az előnyei és hátrányai (1. következő oldal).

Vérnyomás mérése

Vérnyomásméréskor a felkarunkra gumírozott mandzsettát tekernek, majd azt telepumpálják levegővel, fokozatosan elszorítva a kar egyik nagy artériáját, amíg abban teljesen le nem áll a vér áramlása. Ezután egy szelep megnyitásával kiengedik a levegőt a mandzsettából, így az artériában újra megindulhat a vér áramlása.

Hallgatózás. Az orvos sztetoszkópot helyez a könyökhajlatunkba, közvetlenül az artéria fölé, és így hallgatja, mikor válik szabaddá a vér útja. Először lüktető hangot hall – ez a szív hangja, ahogy összehúzódásaival vért pumpál az artériába -, ekkor megnézi, hogy a hang megjelenésekor mit mutat a nyomásmérő. Ez a szisztolés nyomás, vagyis a legnagyobb nyomás, amellyel a vér átáramlik az artériánkon. Ezután azt figyeli, mikor szűnik meg a lüktető hang, és az ekkor leolvasott érték a diasztolés nyomás, vagyis az artériában fellépő legkisebb nyomás.

Ha otthon is szeretnénk mérni a vérnyomásunkat, vagy ezt az orvosunk javasolja, a vérnyomásmérők három fő típusa közül választhatunk.

Higanyos

Előnyök  – Hátrányok

Tartós; könnyű leolvasni; külön beállítás nélkül is pontos marad. Néha nehézkes a szállítása; ha eltörik, a kiömlő higany veszélyt jelent; nehéz a használata a kezüket korlátozottan használó vagy nagyot-halló személyek számára.

Mechanikus (aneroid)

Előnyök – Hátrányok

Könnyű; hordozható; egyes változatainak nagy számlapja van a könnyebb leolvashatóság érdekében; beépített sztetoszkóppal rendelkező változat is létezik. A műszer pontosságát egy higanyos mérővel összevetve évente ellenőrizni kell; alkatrészei sérülékenyek; nehéz a használata a kezüket korlátozottan használó vagy nagyothalló személyek számára.

Elektronikus (digitális)

Előnyök – Hátrányok

Egyszerűen használható, egyetlen egységet alkotó eszköz; hordozható; nagy, jói leolvasható kijelző; különösen jó a kezüket korlátozottan használó vagy nagyothalló személyek számára.     Kevésbé pontos, mint a másik két típus; a műszer pontosságát egy higanyos mérővel összevetve évente ellenőrizni kell; alkatrészei sérülékenyek; néha pontatlanul mér.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.