• kezelések
• vérnyomás mérése

A vérnyomásmérés menete

A vérnyomásmérés ez a látszólag egyszerű, gyakran végzett művelet nem is olyan egyszerű módszer, mint ahogy első pillanatban gondolnánk. Ha valóban pontos, használható és a beteg sorsát helyes irányban befolyá­soló értékeket akarunk kapni, nagyon nagy körültekintéssel kell a mé­rést elvégezni.

Pontokba szedtük a vérnyomásmérés menetét:

• Győződjünk meg arról, hogy a vérnyomásmérő rendben van-e, és a mandzsetta mérete megfelelő-e a karvastagsághoz!
• A vizsgált személy üljön le (vagy feküdjön le), és kényelmesen lazuljon el legalább 4-5 percig, közben tegye valamelyik karját tel­jesen szabaddá, és helyezze lazán alkarját az asztalra!
• Helyezzük el a mandzsettát a felkarra, nem túl feszesen, de ne is túl lazán, üres állapotban a mandzsetta és a kar közé beférhet az ujjunk!
• Keressük meg ugyanezen a karon a csukló felett a pulzust, és a pumpa szelepét lezárva fújjuk fel a mandzsettát aránylag gyorsan addig, hogy a pulzus eltűnjön, olvassuk le a műszerről, hogy ez mi­lyen nyomásnál következett be!
• Eresszük ki a levegőt a mandzsettából a szelep kinyitásával, majd a vizsgált személy csuklóját megfogva emeljük karját a magas­ba, pár másodperc várakozás után ismét fújjuk fel a mandzsettát az előbb megállapított nyomásnál kb. 30 Hgmm-rel magasabb értékre!
• Tegyük vissza a vizsgált személy karját az asztalra, és helyez­zük a könyökhajlatba a hallgatónk harangját, kezdjük el lassan ki­ereszteni a levegőt a mandzsettából, de a nyomás csökkenése ne le­gyen gyorsabb, mint 2- 3 Hgmm másodpercenként!
• Figyeljük az első koppanás megjelenését, és a leolvasott nyo­másértéket jegyezzük meg ez ugyanis a szisztolés vérnyomás, ha tovább csökkentve a nyomást eltűnik a hang, akkor a kopogás újbóli megjelenését kell megjegyezni, tehát azt az első hangot, mely után folyamatosan hallhatók a Korotkov-féle hangok!
  (Ritkán előfordul, főleg érelmeszesedésben, hogy egy-két kopogó hang után eltűnnek a hangok, és csak 20-40 Hgmm-rel alacsonyabb értéken válnak, is­mét hallhatóvá ezt nevezik „hangtani lyuknak”, és jelentősége abban áll, hogy megtévesztő lehet a szisztolés vérnyomás meghatározásánál. Ilyenkor tehát azt az értéket vesszük figyelembe, amikor a szívműködéssel azonos ritmusban jelentkező hangok folyamatossá váltak.)
• Tovább csökkentve a mandzsettában a nyomást, megfigyeljük a lüktető hang jellegének megváltozását, és megjegyezzük azt a nyo­másértéket, amikor a hang teljesen eltűnik ez a diasztolés vérnyo­mással azonos.
• A mandzsettanyomást gyorsan nullára csökkentjük, hogy a vizsgált személy karjában kialakuló vérpangás minél hamarabb megszűnjék, 20-30 másodperc elteltével, de esetleg csak 1-2 perc múlva megismételjük a mérést az 5. ponttól!
• Egy harmadik mérés még pontosabbá teszi a meghatározást, a kapott vérnyomásértékek átlagát kiszámítjuk, és írásban rögzítjük!

Megjegyzés

Sokak számára talán körülményesnek, feleslegesnek tűnik a vér­nyomásmérés itt vázolt, a szokásosnál kétségtelenül hosszabb ideig tartó módszere. Aki azonban ezt a módszert alkalmazza, maga is fogja tapasztalni, hogy mennyivel alacsonyabb vérnyomást lehet mérni és ennek megfelelően kevesebb gyógyszert szedni, esetleg teljesen elhagyni a kezelést, ha ilyen körültekintéssel végezzük a mérést.

Sok felesleges ijedségtől, sőt pániktól lehet magunkat vagy a beteget és hozzátartozóját megkímélni, ha a vérnyomást valóban nyugodt körülmények között mérjük, és magas érték észlelése esetén néhány perc múlva megismételjük a mérést. Sok igazság van abban a mondásban, hogy „magas vérnyomás legjobb ellenszere az ismé­telt mérés”!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.