• egészségmegőrzés
• életmód

Impotencia elkerülése életmódváltással 5 lépésben

A legtöbb férfinak hasznára válhat az életmódbeli változtatás, még az olyan apróságok is, mint a kevesebb zsíros étel fogyasztása. Előfordul azonban, hogy drasztikus változásokra van szükség. A szakítás a múltbeli szokásokkal kezdetben nehéz, de hosszú távú hozadéka felbecsülhetetlen.

„Az élet nem pusztán az önfenntartásról szól, hanem az ön kiteljesítésről. Különben élni csupán annyit jelentene, hogy még nem haltunk meg”

Simoné de Beauvoir, francia írónő

Levegőben lóg a változás?

Ha úgy dönt, hogy leszokik a dohány­zásról, javítja étrendje tápértékét, mo­zogni kezd, és rendszeresen kivizsgál­tatja magát, jó eséllyel learathatja a produktívabb, hosszabb élet bőséges termését. Ha törődik magával, valószí­nűleg jobban teljesít mindenben, ami­be belefog, és ezáltal elégedettebb lesz.

Vannak azonban férfiak, akiknek ennél mélyebbre ható változásokra van szükségük. Henry Dávid Thoreau amerikai író-filozófus megfigyelése szerint „a legtöbb férfi csendes kétség­beesésben éli az életét”. Ha önre is il­lik ez a megállapítás, semmi oka sincs arra, hogy továbbra is így érezzen. A férfiakat gyakran frusztrálja, ha tet­teik nem tükrözik értékrendjüket. Ha valaki tudja, mi a fontos számára, és kísérletet tesz arra, hogy ennek meg­felelően éljen, máris megtette az első lépést az egészséges életmód irányába.

Ha viszont valaki a napi 12 óra munka után otthon azonnal lerogy a tévé elé, befal egy félig-meddig felol­vadt pizzát, és leöblíti egy hatos cso­mag sörrel, szinte elkerülhetetlenül úrrá lesz rajta a kétségbeesés. Fontos, hogy ne feledje: felelős a saját életéért, és dönthet úgy, hogy másként akarja élni. Próbálja ki!

Ön és az érzelmei

Valószínű, hogy a jobb, egészségesebb életet célul kitűző döntés más hozzá­állást igényel. Először is be kell látni, a lelkizés nem gyengeség. Először is több figyelmet kell fordí­tania az érzelmeire. Egyes pszicholó­gusoknak szilárd meggyőződésük, hogy sok férfi elvesztette a kapcsola­tot lénye érzelmi oldalával, és a pszi­chológushoz fordulók elsorvadó kap­csolataiktól szenvednek, valamint at­tól, hogy munkájuk, karrierjük egyre kevésbé elégíti ki őket. Az ok egysze­rű: a férfiak önképe nagyrészt a mun­kájuktól függ.

Kell-e változtatnia az életmódján?

Abból, hogy mivel tölti az idejét, megállapítható, hogy mit értékel a legtöbbre. Ha az alábbi kérdések közül legalább ötre igennel válaszol, talán érdemes lenne fontolóra venni néhány életmódbeli változtatást.

• Gyakran unatkozik?
• Úgy gondolja, hogy mások unalmasnak találják?
• Olyan sokszor hárított el társas programokra szóló meghívást, hogy már nem is hívják?
• Napi 10 óránál többet alszik?
• Napi egy óránál többet néz tévét?
• Nem emlékszik az utolsó könyv címére, amit kikapcsolódásként olvasott?
• A szabadság az ön meghatározása szerint az az időszak, amikor utoléri magát a munkában?
• Főleg olyasmit eszik, amit írás, telefonálás vagy vezetés közben a kezében tud tartani?
• Az ébrenlét óráinak minden egyes pillanatában a határidőnaplója és az órája dönti el, hogy hová megy, mit csinál?
• Kimegy néha a fejéből a gyermekei neve, életkora? Úgy hívják önt, hogy „Apu bácsi”? Elfelejti édesanyja, felesége, gyermekei születésnapját? A házassági évfordulójukat?
• Gondot okoz felidézni, hogy mikor látta utoljára lakóhelye környékét nappali fényben?
• Hódol-e valamilyen élvezetnek-dohányzásnak, ivásnak, evésnek, esetleg gyorséttermi kosztnak – túlzott mértékben?
• Végez-e valamilyen tevékenységet túlhajszoltan, kényszeresen, vagy fogyaszt-e túl sokat bármiből?
• Inkább vállal pluszfeladatokat a munkahelyén, mint hogy haza kelljen mennie, és szembenéznie azzal, ami otthon várja?
• Rendszeresen szed aszpirint, savlekötőt, fájdalomcsillapítót vagy más, recept nélkül kapható gyógyszert?
• Az irodája ablakából nyíló kilátást abszolút kár volt önre pazarolni?
• Tud különbséget tenni az éhség és a szorongás között?
• Elfogja a szorongás, ha bárki más kap meg ön helyett egy munkát?
• Elhanyagol olyan fájdalmakat, amelyeket alighanem kezeltetnie kellene? Kerüli a rendszeres orvosi kivizsgálást?
• Gyakran érzi úgy, hogy valami hiányzik az életéből?
• Már nem is emlékszik, mikor volt utoljára moziban, színházban, sporteseményen?

Hogyan zökkenhet ki a megszokott kerékvágásból?

• Ne izzadjon a kulimunka fölött! A kisebb döntéseket nyugodtan rábízhatja másokra, aztán hagyja őket békén, hadd dolgozzanak. Álljon ellen a beavatkozás kísértésének.
• Tanuljon meg nemet mondani, ha ésszerűtlen követelményeket támasztanak önnel szemben. Nem kell minden teendőt személyesen elvégeznie. Szabjon határokat, és tartsa magát ezekhez.
• Tegyen különbséget a munkából eredő és az önmagával szemben támasztott követelmények között. Legyen kicsit elnézőbb önmagával.
• Szokjon le arról, hogy akár mentálisan, akár fizikailag hazavigye a munkát.
• A munkahelyén ne vállaljon többet, mint amennyit ésszerű becslés szerint el tud végezni. Ha túl sok feladattal árasztják el, beszéljen a felettesével. Mondjon nemet.
• Tűzzön ki reális célokat, és tartsa magát ezekhez.
• Legyen saját élete! Ütemezzen be több együttlétet a családdal, a barátokkal.
• Mozduljon ki, és „játsszon”! Sétáljon, fusson, biciklizzen, korcsolyázzon, mossa le az autót – bármit, ami pihenteti, ami oldja a stresszt, erősíti a szívét
• és a testét, és jó közérzetet biztosít.
• Szokjon le a dohányzásról, igyon kevesebbet, étkezzen egészségesen, változatosan, vigyázzon a súlyára, és nevessen minél gyakrabban.
• Keressen olyan munkát, amely boldoggá, elégedetté teszi. Sokkal kevésbé stresszes az a feladat, amit élvezünk.
• Ne várjon a „szabadidőre”, hogy majd akkor élvezi az életet! Élvezze most! Mosolyogjon rá a munkatársaira, ölelje meg a gyermekeit, csókolja meg
• a feleségét, hívja fel a szüleit. A szilárd, egészséges emberi kapcsolatokat semmi sem helyettesítheti.

A vállalati szféra dzsungelében

A mai vállalati gazdaság ellenséges felvásárlások, leépítések, külső erőfor­rások bevonása által jellemzett világá­ban sokan megtanulták, hogy a túl­éléshez – nem is beszélve az előlépte­tésről és a fizetésemelésről – nemigen van szükség a család és a barátok által nagyra értékelt, gondoskodó jellemvo­násokra.

A férfiak ilyen helyzetben hajlamo­sak egyszerűen „bezárni” személyisé­gük érzelmi oldalát. Keményebbek, érdesebbek lesznek, ami borzalmas hatással lehet személyes kapcsolataik­ra: végül szinte már robot módjára kommunikálnak embertársaikkal. Ha a munkateljesítmény az egyet­len érték, ami számít önnek, valószí­nűleg meg fogja valósítani ez irányú céljait. De mi van, ha értékeli a sze­retteivel való együttlét örömét is, ha szívesen nézi valakivel kézen fogva a naplementét? Ha ezek a dolgok is fontosak önnek, akkor tudatosan kell foglalkoznia lénye érzelmi olda­lával is.

Ha nagyra értékeli a családjával, barátaival töltött időt, akkor dönthet úgy, hogy nem fogadja el azt a munka­ajánlatot, előléptetést, amely napi 12 órára elszakítja tőlük. Sok férfi a na­gyobb létbiztonság érdekében hajszol­ja a mind magasabb és magasabb fizetést, de a több pénz nem garantálja a belső békét, a jó közérzetet.

Érzelmi menedék

A férfiak gyakran azt hiszik, hogy csa­ládjukat leginkább az általuk hazavitt pénz érdekli, holott feleségük és gyer­mekeik általában inkább több együtt töltött időre vágynak. Sok férfi azért választ kemény, kimerítő munkát, azért mászik felfelé a vállalati szamár­létrán, mert ez megfelel a férfias keménységről alkotott, éretlen fogal­mainak. Valójában azonban azok a legerősebb férfiak, akik tudatosan ki­alakítják saját értékrendjüket, és azzal összhangban élnek.

Ha az ember hódol valamilyen kedvtelésnek, az segíthet kielégíteni az alkotás iránti, mindenkiben meglé­vő igényt. Ha már a nap nagy része „termeléssel” telik, érdemes időt hagyni arra, hogy felfedezzen valami újat, vagy fejlessze önmagát. Lehet ez a hobbi a fafaragás, az autószerelés, a repülőmodellezés – bármi, ami eltere­li gondolatait a munkáról. De legyen őszinte magához: ha a családja elől menekül a garázsba, akkor kreatív hobbija destruktív hatású.

5 módszer, hogy kitartson megváltozott életmódja mellett

1. Szabjon határokat, és tartsa magát hozzájuk. Ha elhatározta, hogy több időt tolta családjával, emlékeztesse magát a döntésre. Képzelje el, hogy fog örülni a felesége és a gyermekei, ha a megbeszélt időben otthon látják, és milyen csalódottak lennének, ha megint telefonálna, hogy sokáig kell bent maradnia.
2. Döntse el, hány órát akar hetente dolgozni, és amikor elérte a határt, hagyja abba. Ha úgy találja, hogy nehéz tartania a 40 órás munkahetet, gondolja át, hogyan tölti a munkaidejét. Ha úgy látja, hogy a lehető leghatékonyabban (semmi panasznap meg pletykálkodása kávégép mellett), kérje a főnöke segítségét.
3. Ha ismét kezdi úgy érezni, hogy kicsúszik a kezéből az élete, jusson eszébe, hogy ön irányítja azt, nem pedig a főnöke. Ha a felettese szerint az ön munkaköre heti 60-70 óra munkát igényel, de ön csak 40-et szeretne dolgozni, vegye fontolóra a munkahely­váltást vagy a pályamódosítást.
4. Ne feledje, a jó változás – amelyet kézben tud tartani, és az életminőség javítására irányul – élénkítő, izgalmas hatású, nem pedig stresszes.
5. Ez sok férfi számára nehéz lesz: vegye fontolóra, hogy a következő előléptetési lehetőséget kihagyja, különösen, ha az több munkával és utazással is járna.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.