A férfi egészsége

Háziorvosok, szakorvosok és társulások – mit kell róluk tudnunk?

Az orvosválasztás egyike a legfontosabb egészségvédelmi döntéseknek. Ne csupán egy orvost keressen, hanem találja meg az igazán megfelelőt – egy szakembert, aki előtt nyugodtan beszélhet. Alakítson ki az orvosával hosszú távú kapcsolatot, ő majd segít önnek a hosszú, örömteli élet megalapozásában.

„1994-ben a férfiak 40 százaléka partnere unszolása nélkül nem ment el az orvoshoz. 10 férfi közül 8 őszintén bevallotta, hogy túl sokáig vár, mielőtt szakemberhez fordulna.”

Dr. Ian Banks: Ask Dr. Ian About… Men’s Health

Ég önnel, doktor úr!

Az emberek gyakran mondják, hogy orvost választanak, ami valójában egy teljesen felszerelt praxis melletti dön­tés, ahol nagyszámú orvos és nővér meg egy csapat egyéb egészségügyi munkás dolgozik: tanácsadók, körzeti betegápolók és néha alternatív terapeuták. Úgy tűnhet, hogy a körzetben csak korlátozott számú rendelő áll ren­delkezésre, de ha az egyikhez már be­jelentkezett, és nem jön ki az első há­ziorvossal, akivel találkozik, nyugod­tan kérjen időpontot egy másiktól. Ily módon kiválaszthatja az önnek legin­kább megfelelő szakembert.

A jó orvos ismérvei

A következő lista átgondolandó kérdéseket nyújt az első találkozáshoz a háziorvossal. Ha úgy érzi, hogy ezekre a kérdésekre leginkább negatív válaszokat kap, jobb, ha másik orvos mellett teszi le a voksát.

  • Megnyugtató-e az orvos modora?
  • Feltekint-e önre, amikor belép a rendelőbe, és a szemébe néz-e, miközben önhöz beszél?
  • Meghallgatja-e önt?
  • Úgy érzi-e, hogy nyugodtan kérdezgethet tőle?
  • Megadja-e önnek a szabad döntéshozás lehetőségét, és egyeztet-e önnel?
  • Jó-e az orvos beszédkészsége, érthető nyelven magyarázza-e el a dolgokat?
  • Elmondja-e, hogyan működik a rendelése, és ad-e arról írásos tájékoztatót?
  • Mértékletes-e a gyógyszerrendelésben, és tájékoztat-e a lehetséges mellékhatásokról?
  • Ad-e életmódbeli tanácsokat, és felajánlja-e a vérnyomása és a testsúlya mérését?
  • Alaposan megvizsgálja-e, mielőtt komolyabb vizsgálatokat rendelne?
  • Ha a háziorvos nem tud azonnal választ adni valamire, felajánlja-e, hogy utánanéz, és tartja-e magát az ígérethez?

Általános képzés és szakképesítés

Ahogyan azt egy doktor mondta, a gyakorló orvosok között óriási minő­ségbeli különbségek lehetnek, ami alapvetően meghatározza az egészség­ügyi ellátás minőségét. Vak hittel bíz­ni a háziorvosban olyan, mintha orosz rulettet játszana. Ha tartósan jó ellá­tásra vágyik, kezdje a tájékozódást az orvos megismerésével. Ennek első lé­péseként tudja meg leendő orvosa vég­zettségét és szakképesítéseit.

Minden általános orvos alapképzé­se egy szigorú, ötéves egyetemi okta­tással kezdődik, ezt pedig legalább négy évig tartó posztgraduális szakor­vosi képzés követi. Sokuk emellett más, járulékos vizsgákat is tesz, ezzel téve teljessé szakképzettségét.

Szakorvosok

A valamely klinikai tárgyban, így a belgyógyászat vagy a sebészet terüle­tén specializációt választó orvosokra további nyolc- vagy még több éves képzés vár, mielőtt főorvosi rangra emelkednének. Amikor – számos vizs­ga és a választott szakterületen végzett tudományos kutatás nyomán – elérték ezt az eredményt, már szabadon dol­gozhatnak mind a magánrendelésen, mind a közgyógyellátásban. Ha a házi­orvos azt javallja, hogy forduljon szak­orvoshoz, választhat vagy egy költség­térítéses magánrendelést, vagy a társa­dalombiztosítás nyújtotta kórházi szolgáltatásokat.

Más szakorvosokkal is találkozhat, így radiológusokkal, akik röntgenvizs­gálatok és más képalkotó eljárások végzésére és értékelésére szakosodtak; pszichiáterekkel, akik elmegyógyászati zavarokkal foglalkoznak; hematológu­sokkal, akik a vér rendellenességeinek – vérszegénység, leukémia – a szakér­tői; az idegrendszer elváltozásait (fejfá­jást, epilepsziát, sclerosis multiplexet) gyógyító neurológusokkal; és dermatológusokkal, akik a bőr specialistái. Amint látja, igen könnyű felismerni a jól képzett szakorvosokat: mind vala­milyen „-ológusok”.

Orvosi társulások

A háziorvosok ma már főleg az azonos földrajzi régióban dolgozó más házior­vosok nagyobb csoportjához csatla­kozva látják el telefonon hívható, ügyeleten kívüli szolgálatukat. Ez azt is jelenti, hogy amikor a fogadóórája után hívja a saját orvosát, valószínűleg vele nem, de valamelyik kollégájával beszélhet. Az így beosztott szolgálati idő, a munkamegosztás révén a házi­orvosa jóval ritkábban lesz elérhető te­lefonon, így sokkal kevésbé lesz fá­radt, amikor legközelebb találkoznak. Hosszú távon ez az orvos-beteg kap­csolat javát szolgálja.

Hogy jut el az orvos a diagnózishoz?

Az orvosok az egyetemen sajátítják el ennek a menetét: kórelőzmény, panaszok, vizsgálat, diagnózis. Ha megérti ezt a folyamatot, még többet profitálhat a következő találkozásból. Az orvos figyelmesen meghallgatja a tünetek leírását. Párbeszédet folytat önnel, amikor is kérdéseket tesz fel a tünetek ismérveinek feltárására – például lefolyásukról, erősségükről. A betegségtől függően kíváncsi lehet a családi kórtörténetre is.

Ezzel párhuzamosan az orvos agyában kialakulóban van egy hozzávetőleges diagnózis. Következik az ön által elmondottakra alapozott fizikális vizsgálat. Ennek nyomán az orvos addigi feltevéseinek egy része kizárható. Ha ennél több információra van szüksége, laborvizsgálatokat, röntgent vagy vérteszteket rendelhet.

A tünetek leírása és a vizsgálat során gyűjti össze a pontos kórisme felállításához nélkülözhetetlen adatok java részét. Mivel azonban mindkettő időigényes, néhány orvos csak felületesen rohan át a személyes beszélgetésen, vagy felszínesen végzi a fizikális vizsgálatot. Ami ennél még rosszabb lehet, pont visszafelé csinálja a dolgát, s egy halom vizsgálatot rendel, hátha abból kikerekedik valami.

Tipp: könnyen rájöhet, ha az orvosa nem jól kérdez: ha csak eldöntendő kérdéseket tesz fel, repkednek az érthetetlen orvosi kifejezések, és úgy érzi, nagyon sietnek, a doktor pedig szinte zavartnak tűnik.

Miután kikérdezte páciensét, az orvos megkezdi a fizikális vizsgálatot

Keresse a megfelelőt!

Ha egy orvos valamely szaktestület tagja ez jelzi, hogy bizo­nyos szaktudással rendelkezik. Ez azonban nem mond el mindent róla. Ebből nem derül ki, hogy önök ketten jól illenek-e egymáshoz, pedig ez az igazán fontos. Találjon olyan orvost, akit kedvel. Egy emberi kapcsolat mű­ködését meghatározza, hogy a felek kellemesen érzik-e magukat a másik társaságában.

Hozzon össze egy személyes be­szélgetést leendő házi- vagy szakorvo­sával. Raboljon el pár szabad percet az idejéből. Ha az orvos nem beszél ön­nel ingyen, tekintse beszélgetésüket az első konzultációnak, vagy keressen egy másik orvost. Néhány jól irányzott kérdéssel bepillantást nyerhet a doki stílusába és személyiségébe.

Ösztönösen, a „zsigereiben” érez­heti, hogyan tudnak majd együttmű­ködni. A beszélgetés során azonban két határozott kérdésre is választ kell kapnia: képes-e az orvos közérthetően beszélni, és hajlandó-e önt partner­ként, nem pedig gyerekként kezelni.

Egy ilyen interjú alkalmával az alábbi­akhoz hasonló kérdések merülhetnek fel:

  • Az ön véleménye szerint milyen mélységig kell a pácienst tájékoztatni az egészségi állapotáról és a kezelésé­ről?
  • Milyen megelőző programokat java­solna egy korombeli személynek?
  • Mit gondol a páciensek bevonásáról a döntéshozatalba?

Gyűjtse össze mások véleményét is. Kérdezze meg a barátait, mit szeret­nek és mit nem az orvosukban. Így mindjárt szélesebb rálátást nyerhet a témára.

Joga van a magyarázathoz

Az orvos-beteg kapcsolat ma már part­neri viszonynak számít. Az orvos tör­vényileg köteles a vizsgálatok elvégzése és a kezelés megkezdése előtt tájékoz­tatni önt a választási lehetőségeiről. Jogosan várja el tőle, hogy egyszerű szavakkal mindent elmondjon az egészségi állapotáról, annak okáról és a kezelésről, és ismertesse önnel bár­mely általa javasolt eljárás kockázatát és célját. Az orvosnak az alternatív módszerekre, azok – és a beavatkozás elmaradásának – kockázataira és hasznára is fel kell hívnia az ön figyel­mét.

 

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.