Mi az allergia? Vajon van rá ellenszer?
A szavaknak súlya van, különösen az orvostudományban. Komoly nehézséget okoz, hogy amikor a betegek allergiás panaszaikról számolnak be orvosuknak, rendszerint ugyanazokkal a szavakkal jelölnek különböző tüneteket. Sajnos, erre csak kevés beteg jön rá, s az orvosok többnyire túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy elmagyarázzák, ők maguk mit is értenek pontosan a különböző kifejezéseken. Az eredmény a félreértés, a zavar és az ebből fakadó, az orvost és a beteget egyaránt érintő kölcsönös bizalmatlanság.
A bizonytalan jelentéstartalom akkor is problémákhoz vezethet, ha egyéb kezelési módok lehetőségét vizsgáljuk. Az „allergia” szó olyan, mint a macska, amelyik a környéken öt-hat háznál is kosztol: mindenki úgy érzi, hogy kizárólag ő a gazdája. Az allergológus szakorvos „allergián” egy adott, jól körülírt betegségcsoportot ért, az alternatív gyógymódokat alkalmazó terapeuta meghatározása viszont sokszor tágabb. Megint teljesen másképp értékeli a szót a gyógynövényszakértő vagy a természetgyógyász.
A laikus számára mindez átláthatatlan zűrzavar forrása, ami ráadásul még költséges is, ha vaktában keres megoldást egészségügyi problémájára. E könyv célja, hogy segítségével az olvasó tisztábban lásson az allergia témakörében, s megértse az orvostól kapott, néha ellentmondásosnak tűnő tanácsokat.
Az allergia „eredete”
Az allergia szó eredete 1906-ra nyúlik vissza. Akkor még a megváltozott érzékenységre használták – a szervezet környezeti hatásokra adott reakcióinak minden változására, akár egy már lefolyt betegséggel szemben kialakult védettségről, akár virágpor által kiváltott, hirtelen tüsszögés rohamról volt szó. A védettség fogalmát hamarosan teljesen másképp értelmezték, és így az allergia jelentése leszűkült: a normális körülmények között ártalmatlan anyagokra adott rendellenes/kóros válaszreakcióra (első definíció). Könyvünkben ezt a fogalmat az érzékenység (szenzitivitás) kifejezéssel jelöljük.
Mi az elfogadott?
Egy alternatív gyógyászati irányzat, a klinikai ökológia, az allergiának ma is ezt a definícióját fogadja el, csakúgy, mint az alternatív gyógymódok felé nyitott orvosok többsége. Ez a megközelítés jellemző a természetgyógyászokra és a kiegészítő gyógymódok képviselőire is.
A hivatalos orvoslás a fenti meghatározástól eltérően jelenleg az allergiának egy ennél szűkebb értelmezését fogadja el: eszerint az allergia olyan, egyébként ártalmatlan anyagokra adott reakció eredménye, melynek kialakulásában az immunrendszer vesz részt (második definíció). Könyvünkben az immunválasz közvetítette túlérzékenységet immunszenzitivitásnak (immunérzékenységnek) hívjuk.
Van rá ellenszer?
A ’60-as években fedezték fel az IgE-ellenanyagot. Sok allergológus ekkor tovább szűkítette az allergia fogalmát – az új meghatározás szerint az allergia olyan, ártalmatlan anyagokra adott reakciók eredménye, amelyekben az IgE játszik fontos szerepet (harmadik definíció).
Napjainkban a legtöbb orvos számára az allergia meghatározásai közül a második a leginkább elfogadott. (Ennek alapján a nem IgE közvetítette lisztérzékenység is allergiás reakció eredménye
Amikor azonban „allergiára való hajlamról”, az „allergia kezeléséről” vagy „járványosán előforduló allergiáról” beszélnek, az orvosok rendszerint a harmadik definíciót alkalmazzák, s egyszerűen IgE közvetítette allergiát értenek rajta. Talán nem is tudatosul bennük az, hogy egyik meghatározásról a másikra váltanak. Ez természetesen nem ideális állapot, de túl sok problémát általában nem okoz.
Mit mondanak az orvosok?
A jelentések körüli vitákban az orvostársadalmon belüli erőviszonyok és szakmai ellentétek is szerepet játszanak, és természetesen a dolognak megvan a maga gazdasági vetülete is. Gyakran előfordul, hogy a szavakat egyes nemzetközi orvos csoportok (szakmai egyesületek, társaságok) újradefiniálják azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy meghatározzák a maguk speciális működési területét és kompetenciáját.
Végső soron arról van szó, hogy az egyes orvosoknak milyen, a szakterületükhöz tartozó betegségben szenvedő páciens kezelésére van jogosítványuk – és persze a beteg jogáról, hogy orvosát maga választhassa meg. Az „allergia” körüli, régóta dúló vitában újabb fejlemény, hogy ma már az intolerancia meghatározása körül is viták vannak, tisztán kivehető szakmapolitikai felhangokkal.
Orvosunkkal, allergológusunkkal konzultálva rengeteget segít, ha mindig a megfelelő kifejezések használatára törekszünk. Ha például étel-intoleranciára utaló panaszok esetén valaki ételallergiát emleget, máris kész a baj, ugyanis az IgE közvetítette ételallergia – az étel-intoleranciával szemben – betegség, amely akár meg is ölhet egy egyébként egészséges egyént.
Többnyire az a legcélszerűbb, ha leírjuk az észlelt reakciót – vagyis pusztán a tünetek közlésére szorítkozunk. Ha állapotunkra általános szót kell alkalmaznunk, használjuk az „érzékenységiét – ez sokkal semlegesebb és kevésbé megtévesztő, mint ha az „allergia” kifejezést választjuk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.