Allergia – érzékenységi reakciók kimutatása és a diagnózisa
Az érzékenységi reakciók kimutatásának legegyszerűbb és legbiztosabb módja, ha az érintettet kitesszük a gyanúba vett anyagoknak, és megnézzük, milyen reakciót ad rá a szervezete.
Ezt hívják terheléses próbának
A valódi, IgE közvetítette allergiák esetében igen hatékony diagnosztikus eszköz, de veszélyesen közel áll a valósághoz, ezért csak kellő körültekintéssel szabad elvégezni.
A terheléses teszthez képest a kevésbé közvetlen vizsgálatoknak – melyek során az érintett nem találkozik a potenciális allergén tisztított kivonatával – megvan az az előnyük, hogy végzésük kapcsán csak ritkán lépnek fel veszélyes allergiás reakciók. Hátrányuk azonban, hogy félrevezető eredményt adhatnak: nagyobb az álpozitív és álnegatív eredmények veszélye.
A terheléses teszt
Az élelmiszerben vagy levegőben lévő allergénre végzett terheléses teszt során a valódi allergéntől külsőleg megkülönböztethetetlen ártalmatlan anyagot is alkalmaznak. A pontos eredmény érdekében sem a beteg, sem a reakciót kiértékelő tesztelő nem tudja, hogy mit kap a beteg. Ezt hívják kettős vak vizsgálatnak – célja, hogy a vizsgálat során fellépő placebo-hatást vagy a nem allergiás eredetű reakciókat kimutassák.
A kettős vak vizsgálat általánosan alkalmazott módszer, és egyáltalán nem azért végzik, mintha az orvos azt hinné, hogy a beteg csak megjátssza a tüneteket. A pszichés hatások nagyon erősek, s a reakció létrejöttéhez gyakran az is elég, ha csupán arra gondolunk, hogy a tesztre reagálni fogunk – a tüneteket előidéző folyamat nagyrészt tudatalatti.
Az élelmiszer-terheléses próba
Az allergológusok egy része az élelmiszer-terheléses próbát csak akkor alkalmazza, ha a bőrpróba eredménye nem egyezik meg a páciens által közölt tünetekkel, mások azonban rutinszerűen elvégzik a bőrpróba eredményének megerősítésére és a reakció súlyosságának megállapítására.
Közvetlen ételallergia esetében a vizsgálat igen kockázatos, ezért rendkívül elővigyázatosan kell eljárni. A tesztelést minden esetben orvosi felügyelet mellett szabad csak elvégezni, úgy, hogy az újraélesztés feltételei adottak legyenek. Valódi ételallergia esetén tilos az élelmiszerpróba az arc és az ajkak előzetes, gondos tesztelése nélkül, ha itt nem lép fel reakció a feltételezett allergén hatására, akkor is csak minimális mennyiséggel szabad az élelmiszerpróbát megkezdeni.
A légzésfunkciós teszt
E vizsgálati módszernél a beteggel egy olyan, levegőben lévő allergént (pl. pollent) lélegeztetnek be, amelyről gyanítható, hogy az asztma kiváltó oka. Mivel e tesztelés súlyos hörgőgörcsöt és asztmarohamot válthat ki, kevés orvos alkalmazza, leszámítva a kényszerítő eseteket – pl. amikor csak így lehet bebizonyítani, hogy a beteg asztmás panaszait valamilyen munkavégzéssel kapcsolatos allergén váltja ki.
Bőrpróbák
A valódi allergiás reakciók kimutatásának közvetett módszerei. Három fő típusuk létezik, amelyek hasonló megközelítést alkalmaznak.
Ezek az alábbiak:
- a tűszúrásos bőrpróbák,
- a punkciós bőrpróbák,
- a karcolásos bőrpróbák.
Leggyakrabban a tűszúrásos bőrpróbát alkalmazzák. Ennél a beteg karjára parányi mennyiséget cseppentenek egy olyan folyadékból, amely tartalmazza az allergént, pl. fűpollent. Az orvos a csepp alatt pici lyukat ejt a bőrön, hogy az allergén bejuthasson. Ha röviddel ezután a bőrön vörös duzzanat keletkezik, a reakció pozitív. A pontos diagnózishoz a duzzanatot negatív és pozitív kontrollal kell összevetni.
Fontos része a bőrpróbáknak az ún. negatív kontroll – tűszúrásos próba közönséges sóoldattal. Ennek hatására a bőrön nem szabad duzzanatnak keletkeznie – ha mégis, az egyértelműen azt jelzi, hogy a bőr túlérzékeny, s emiatt a tesztelés eredményei nehezebben értékelhetők.
Az orvos pozitív kontrollt is alkalmazhat – tűszúrásos próbát hisztaminnal, azzal a vegyülettel, amely központi szerepet játszik az allergiás reakciókban. Hatására a bőrnek minden esetben meg kell duzzadnia. Ha ez mégsem következik be, az azt jelzi, hogy a bőr alulreagál (vagyis csökkent érzékenységű), és így a bőrpróbák eredményei érvénytelenek.
Az antihisztamin-gyógyszerek hatására a bőr érzékenysége csökken, ezért szedésüket a tesztelés előtt – az antihisztamin típusától függően két nappal vagy több héttel – abba kell hagyni. Kérjünk pontos útmutatást az antihisztaminok és más gyógyszerek szedésének felfüggesztéséről a bőrpróba előtt.
Bőrpróbák megbízhatósága
A bőrpróbák álpozitív és álnegatív eredménnyel is járhatnak. Bizonyos allergiás betegségekben több az álnegatív és kevesebb az álpozitív eredmény, míg más esetekben ennek éppen a fordítottja igaz. A félrevezető reakciók arányát maga az allergén is befolyásolhatja: pl. a szójaallergia-tesztek hírhedten megbízhatatlanok, míg a földimogyoróra l vonatkozók sokkal pontosabbak. Az életkor is befolyásolhatja a teszt eredményét. Mindezek fényében érthető, hogy a válaszreakciók kiértékelésében nagyon sokat számít az orvos tapasztalata.
Bőrpróbákat nagyon sokan végeznek, köztük természet gyógyászok is. Mindenesetre maradjunk a hivatásos orvosoknál, lehetőleg allergológus szakorvosoknál, akiknek megvan a kellő hozzáértése a tesztek eredményeinek kiértékeléséhez.
Bőrpróbák
Az intradermális bőrpróbák
Ezeknél a teszteknél (intrakutan teszteknek is nevezik őket) az allergének mélyebben hatolnak a bőrbe, mint a tűszúrásos-punkciós próbáknál, és így kifejezettebb a reakció. Előnyük, hogy kevesebb az álnegatív, viszont több az álpozitív eredmény. Nagyobb a kockázata az azonnali orvosi beavatkozást igénylő, súlyos allergiás reakcióknak is. Ha béta-blokkolókat szedünk, intradermális teszteknek ne vessük alá magunkat.
Álpozitív és álnegatív
Az álpozitív azt jelenti, hogy a teszt eredménye pozitív, de annak hátterében nem az (elfogyasztott vagy belélegzett) allergén hatása áll. Az álnegatív pedig azt jelenti, hogy az eredmény negatív, annak ellenére, hogy valódi allergiás reakció lép fel.
Az a teszt, amely aránylag kevés álpozitív eredményt ad, jó pozitív prediktivitású, vagyis ha azt jelzi, hogy valamire allergiásak vagyunk, akkor az nagy valószínűséggel úgy is van.
Ezzel szemben az a teszt, amely viszonylag kevés álnegatív eredményt ad, jó negatív prediktivitású – ami azt jelenti, hogy ha negatív ereményt ad, nagy valószínűséggel nem vagyunk allergiásak arra az allergénre.
Egyes allergiatesztek pozitív prediktivitása jó, de negatív prediktivitása gyenge, míg más teszteknél ennek éppen a fordítottja igaz.
Jobb a friss
Az orális allergia szindrómát kiváltó gyümölcs- és zöldségallergén kivonata könnyen lebomlik, így a bőrpróbákhoz előállított gyári tesztanyagok és kivonatok könnyen elvesztik hatóerejüket, és emiatt álnegatív eredményt adnak. Ezért a teszteléshez a legtöbb szakember ma inkább a szóban forgó gyümölcs vagy zöldség friss levének cseppjeit ajánlja.
A RAST-teszt
Ehhez a teszthez vérvétel szükséges. A vérmintát olyan laborba küldik, ahol az IgE-t (az allergia-antitestet) nagyon pontosan ki tudják mutatni, s megmérik az IgE-specifikus típusainak
– pl. a macskaallergén, tehéntej vagy nyírpollen ellen termelődő IgE-nek – a mennyiségét.
A kutatások szerint a RAST-tesztek semmivel sem pontosabbak a bőrpróbáknál a valóságban végbemenő allergiás reakciók kimutatásában, mindenesetre hasznosak azoknál a betegeknél, akik nem tudják az antihisztaminok szedését abbahagyni anélkül, hogy súlyos tüneteik ne alakulnának ki, valamint azoknál is, akiknél dermografizmus vagy nagyon súlyos ekcéma áll fenn.
A bőrtapaszpróba
Ez a teszt, melyet elsősorban kontakt dermatitisben használnak, hasonló a közvetlen bőrpróbához annyiban, hogy a gyanúba fogott anyagot itt is közvetlenül a bőrre helyezik.
A tesztanyagot a bőrre – rendszerint a hátra – juttatják, ahol ragtapasszal rögzítik és jó néhány napig rajta hagyják. Előírás szerint a bőrreakciót háromszor kell ellenőrizni: először két nappal később, majd az azt követő, végül az az utáni napon. Ajánlatos visszajárni ezekre a kontrollokra, mert a teszt pontossága nagyban függ az ismételt ellenőrzésektől.
Fennálló kiütésnél a bőr még jobban begyulladhat, még akkor is, ha a tapaszokat a kiütés helyétől távol helyezték el.
A tesztelés megkezdése előtt legalább egy héttel abba kell hagyni a szteroidos krémek használatát és mindenféle enyhe kezelést (pl. az érintett bőrfelület mérsékelt napoztatását), különben az eredmény nem lesz pontos.
Bőrtapaszpróba
A bőrtapaszpróbák kiértékeléséhez nemcsak nagy tapasztalat szükséges, hanem a tesztanyagok összes tulajdonságát is behatóan ismerni kell.
Előfordulhatnak álpozitív eredmények, főleg ha valamelyik tesztanyagra nagyon erősen reagál a szervezet – némelyeknél egy, a bőrgyógyászok által „angry back”-nek, „dühös hát”-nak nevezett reakció lép fel, amelynek kapcsán álpozitív eredményt kapunk számos különféle, egy időben tesztelt anyaggal szemben. Ha az a válasz, hogy nagyon sok különböző anyagra vagyunk érzékenyek, a teszteredménynek ezt az értelmezését ne fogadjuk el automatikusan.
Sok olyan beteg van, akiknek az életét teljesen tönkretette, hogy bőrtapaszpróbák álpozitív eredményei alapján határozottan azt mondták nekik: többszörös allergén-érzékenységben szenvednek, és ezért rengeteg dolgot kerülniük kell.
Endoszkópia, biopszia
A miniatűr kamerák és a kifinomult száloptikás műszerek olyasmit tesznek lehetővé korunk orvosai számára, amiről elődeik talán álmodni sem mertek: közvetlen betekintést nyerhetnek az élő szervezet belsejébe. Ezt a módszert hívják endoszkópiának (tükrözésnek), mely a túlérzékenységi reakciók egy részének kivizsgálásánál is jól használható.
Például a melléküregekbe való betekintés segíthet annak megértésében, hogy a krónikus melléküreg-gyulladásnál pontosan mi is okozza a problémát. A tápcsatorna endoszkópos vizsgálata pedig az élelmiszerek kiváltotta nem IgE immunreakciók, pl. az eozinofil gastroenteritis vizsgálatánál nyújthat fontos információkat.
Kell biopszia?
Biopsziára (próbakimetszésre) gyakran az endoszkópos vizsgálattal egy időben kerül sor. Lényege, hogy az érintett területről, pl. a bélnyálkahártyából kis szövetmintát vesznek, | amit azután mikroszkóp alatt tüzetesen megvizsgálnak.
A bélbiopszia egyik célja a bélnyálkahártya jellegzetes kárósodásainak, pl. a kezeletlen coeliakiában jelen lévő jellegzetes elváltozásoknak a szövettani vizsgálata. A szövettani vizsgálattal kimutatható, milyen immunsejtek vannak jelen a bélben pl. az eozinofil granulociták rendellenesen magas számának diagnosztikus értéke van.
Tüdőbetegségnél az immunreakciók vizsgálatának másik módja a légutak és a tüdő átöblítése („bronchoalveolaris lavage”), amelynek segítségével az itt lévő immunsejtek összegyűjthetők és vizsgálhatók. Ezt a diagnosztikai módszert alkalmazzák pl. a Heiner-szindróma esetében.
Az étel-intolerancia kimutatása
Az étel-intolerancia kimutatásának egyetlen valóban hatékony módja létezik: a kizárásos diéta. Ám mivel ez a módszer se nem könnyű, se nem gyors, folyamatosan keresik az alternatív lehetőségeket.
Az eddig javasolt megoldások mind közvetett tesztek, vagyis nem a táplálkozáson alapulnak. Csak eredményeiket használják fel az étrend módosításához: a pozitív eredményt r adó élelmiszereket kiiktatják az étrendből. Az alábbi vizsgálatok megbízhatósága tudományosan nem igazolt. Egy részük haj- vagy vérmintát alkalmaz, más részük pulzustesztet vagy ingákat, illetve az izomerőt méri („alkalmazott kineziológia”).
A pulzusteszt, valamint a limfocita-transzformációs tesztnek nevezett eljárás esetleg általánosságban jelezhet érzékenységi reakciókat – de csak néha, ráadásul akkor sem ad használhatóan pontos eredményt, ha a legavatottabb szakember végzi. Sok ilyen ételérzékenység-teszt nagy reklámot kap. Sajnos a tesztet végző „intézmény” eleve adottnak veszi azt, hogy a problémát élelmiszer okozza. Ugyanez igaz általában a „táplálkozás-terapeutákra” és más alternatív gyógyászokra, akik ezt a fajta vizsgálati módszert ajánlják.
Hosszú a lista
Azt a hosszú listát, melyet e tesztek eredményeként a beteg kap, enyhén szólva is fenntartásokkal kell fogadni. A vérmintát igénylő teszteknél a vizsgálat megbízhatósága könnyen eldönthető úgy, hogy ugyanattól a személytől két vérmintát küldenek el, más név alatt. Ezt a módszert többször is alkalmazták különböző „tesztelő intézményeknél”, és mindannyiszor két teljesen eltérő élelmiszerlistát kaptak vissza.
Ehhez hasonló módszerekkel azt is kimutatták, hogy ezek a tesztek a valódi allergiás reakciókat viszont nem is veszik figyelembe. Az egyik kirívó esetben egy nőt, akinek valódi földimogyoró-allergiája volt, a „táplálkozásterapeuta” arról biztosított, hogy nyugodtan ehet földimogyorót, az rá nézve semmiféle veszélyt nem jelent.
Sikeresek a diéták?
Sok ételérzékeny ember viszont azt mondja, hogy jobban lettek az ilyen teszteken alapuló diéták hatására – és ez valóban így is lehet, hiszen az étel-intolerancia kialakításában nagyon gyakran játszanak szerepet az olyan mindennapos élelmiszerek, mint a búza vagy a tej, s ezek sokszor szerepelnek a „tesztelő intézmények” által kiállított listákon. A probléma az, hogy ezek az emberek gyakran egy sor egyéb, a szervezet számára fontos tápanyagokban gazdag élelmiszert is kiiktatnak az étrendjükből – teljesen fölöslegesen.
Ráadásul azok, akik történetesen olyan táplálékra érzékenyek, amely nem szerepel a listán, csak veszítenek a vizsgálattal. Az ő egészségi állapotuknak sokkal többet használna, ha a tünetet okozó minden élelmiszert azonosítanák és száműznék étrendjükből.
Végül kiderül, hogy a kizárásos diéta olcsóbb, és sokkal nagyobb valószínűséggel vezet eredményre.
Az IgG antitestek kimutatása
Az étel-intolerancia diagnosztizálásához egyes orvosok olyan vérvizsgálatot javasolnak, amellyel kimutatható az antitestek egy bizonyos típusa, az IgG. Az IgG keletkezését bármely ételmolekula kiválthatja, amely étkezés után a véráramba kerül -a folyamat teljesen egészséges emberek szervezetében is végbemehet. Ezért az, hogy a vérben élelmiszer-molekulák hatására létrejött IgG-t mutatnak ki, semmiféle betegségre nem utal. Ez mindenkinél előfordulhat, és teljesen normális jelenség.
Ennek ellenére néhány orvos úgy véli, hogy a táplálkozás kiváltotta IgG-szint mérésével képet kaphat nemcsak a bélfal áteresztőképességéről (ami éppen igaz is lehet), hanem azokról az élelmiszerekről is, amelyek érzékenységi reakciókat válthatnak ki (ami viszont nagyon kétséges – ezek a tesztek csak annyit árulnak el, hogy a beteg mit eszik leggyakrabban, ezt pedig anélkül is tudja).
Röviden tehát: a vérvizsgálat, mely a táplálékmolekulák hatására keletkezett IgG-szintet (nem IgE!)
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.