Alvás javítás

Időgazdálkodás – A negatív stressz hatása az alvásra

A negatív stressz hátterében leggyakrabban az időhiány áll. Még az egyébként kedvünkre való feladatok is nyomasztóvá válnak, ha nincs rá elég időnk, hogy elvégezzük őket, nem is beszélve a nemszeretem köte­lezettségekről. Ha időzavarban szenvedünk, nem tudjuk élvezni, amit éppen csinálunk, és nem tudunk lazítani, feltöltődni két feladat között.

Arra sincs lehetőségünk, hogy feldolgozzuk a történteket, rögtön fejest ugrunk a következő teendőbe. Ugyanígy arra sem jut idő, hogy kiélvez­zük munkánk gyümölcsét, sikereinket. Esténként pedig, amikor nyugo­vóra kellene térnünk, csak kavarognak a fejünkben a gondolatok, az előttünk álló feladatok, a megoldandó problémák.

Nem csoda, ha nem tudunk elaludni!

Ahhoz, hogy maradjon szabadidőnk, elengedhetetlen a gondos terve­zés és az önfegyelem: feladatainkat végezzük koncentrált figyelemmel, és az így nyert időt fordítsuk tudatosan pihenésre, feltöltődésre – így estére nem leszünk feszültek és jobban alszunk. Ne halmozzuk a felada­tokat, tanuljunk meg nemet mondani.

A stresszmentes időbeosztás fontos előfeltétele, hogy reálisan mérjük föl teendőink időigényét

Valamint saját lehetőségeinket. A továbbiakban arról olvas­hatunk, milyen a jó határidőnapló. Kövessük az ajánlásokat, és lássunk hozzá azonnal, hogy visszanyerjük az uralmat az időnk felett.

Tegyük rendbe a határidőnaplónkat!

Hajói átgondoltan töltjük meg progra­mokkal határidőnaplónkat, elkerülhet­jük az időhiányból fakadóan ránk nehezedő nyomást, valamint az ezzel járó stresszt. Az alábbi tippek segíte­nek kiküszöbölni a leggyakoribb tervezési hibákat.

Hagyjunk elég időt az egyes programok között

Bármilyen programot tervezünk, mérjük fel reáli san az oda-vissza utazáshoz szükséges időt is: ha vonattal vagy busszal utazunk, nézzük meg a menetrendet, és számoljunk rá még egy kis időt a vár ható késések miatt. Ha autóval megyünk, kalkuláljuk be az esetleges forgalmi dugókat is. így ha mégis min den simán megy, a helyszínen még lesz egy kis időnk röviden felkészülni a találkozóra vagy más programra.

Becsüljük meg reálisan az adott teendő (találkozó, tárgyalás, munka­végzés stb.) időtartamát, és hagyjunk rá némi tartalékidőt. Ne feledjük, nemcsak az a fontos, hogy hány ügyet intézünk el egy nap, hanem a fel­adat végrehajtásának minősége is.

Szánjunk elegendő időt a feladatokra!

Gyakran csak az adott munka elvégzése közben derül ki, hogy több dolgot kell megoldani, elin­tézni, mint ahogy előzetesen gondoltuk – ezt vegyük figyelembe a terve­zésnél. Előfordul, hogy amit fejben olyan gyorsan meg lehet csinálni, az a valóságban sokkal munkaigényesebbnek bizonyul.

Számoljunk az olyan késedelmekkel, amelyekre nincs ráhatásunk. Ilyen lehet például egy munkatárs betegsége vagy egy késve érkező pos­tai küldemény. Vegyük figyelembe a közelgő munkaszüneti napokat. Ha külföldiekkel dolgozunk együtt, tájékozódjunk, melyek az ünnepnapok az adott országban.

Ha nem vagyunk biztosak abban, mennyi időt kell szánnunk egy-egy feladatra, kérdezzük meg tapasztaltabb kollégáinkat, ismerőseinket.

Állítsunk fel fontossági sorrendet!

Az időgazdálkodás egyik legfontosabb alapelve, hogy a rendelkezé­sünkre álló időt a feladatok fontosságának figyelembevételével osszuk be, azaz állítsuk fel teendőink prioritási sorrendjét. Ez is segít a stressz megelőzésében, hiszen ha mindig a legfontosabb feladatot vesszük előre, valószínűleg csak a kevésbé lényeges dolgok maradhatnak elvég-zetlenül. Ezek pedig nem nyomasztanak bennünket annyira, mintha fontos ügyeknek nem jutottunk volna a végére.

A prioritások szem előtt tartása magában foglalja azt is, hogy ha szük­séges, tudjunk nemet mondani.

Tanuljunk meg nemet mondani!

Gyakran megesik önnel, hogy éjszaka álmatlanul forgolódik az ágyban, és azon gondolkodik, miért is nem mondtott nemet egy kérésre? Újra meg újra elvállal olyan feladatokat, amelyekre tulajdonképpen se ideje, se energiája, és csak idegeskedik miattuk? Ez esetben feltétlenül meg kell tanulnia nemet mondani.

Az első lépés ahhoz, hogy nemet mondjunk, az, ha nemet is gondo­lunk. Banálisan hangzik, mégis fontos dologról van szó. Az évek folya­mán ugyanis kialakul bennünk egy gondolati automatizmus, amely hasonló helyzetekben újra meg újra leforog az agyunkban. Elképzelhető, hogy ez az automatizmus esetünkben például tudattalan félelmet ébreszt azzal kapcsolatban, hogy visszautasít­sunk egy kérést. Ez állhat a hátterében annak, hogy sokan akkor is igent mon­danak, ha nyugodtan átgondolva, mit is vállalnak ezzel, biztosan nemet mon­danának. Tudatosítsuk magunkban ezt a körülményt, és ne hamarkodjuk el a választ.

Mit mond a pszichológus?

Ha valaki nem tud nemet mondani, annak hátterében általában valamilyen félelem áll. Az illető valószínűleg amiatt aggódik, hogy önzőnek vagy szívte­lennek hiszik, elveszíti mások szimpátiáját, vagy nem tartják elég hasznos­nak. Elképzelhető, hogy a következményektől fél, vagy attól, hogy elsza­laszt valamilyen lehetőséget. Az esetek többségében ezek az aggodalmak alaptalanok.

Mindenkit arra biztatok, hogy a körülmények mérlegelése után gyakrabban mondjon nemet a saját érdekei védelmében. Az azonban rend­kívül fontos, hogy barátságos kérést barátságosan utasítsunk vissza, ügyel­jünk arra, hogy válaszunk ne legyen bántó.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.