• baba
• baba fejlődése
• csecsemő
• gyermek

1-20 hónapos gyermek fejlődési lépcsőfokai

Összegyűjtöttük a pszichomotorikus fejlődés alapvető állomásait, az első hónaptól kezdve a gyermek hároméves koráig. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy – különösen az ezeket követő években – a fejlődés üteme egyénenként változó lehet. Minden gyermek saját képességei szerint fejlődik, ami kortársaitól eltérő lehet, de ettől nem kell megijednünk. Sőt, a szülőknek fel kell ismerniük, hogy a gyerek miben erősebb, minek a tanulásában szorul segítségre, és melyik tevékenység a leginkább neki való.

1 hónapos kor

• Nagymozgások: néhány másodpercre felemeli a fejét, amikor hason fekszik.
• Finommozgások: kinyitja és becsukja a kezét és a szájához viszi.
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: leginkább szenzorikus ingerek érdeklik, mozgása nem akaratlagos, nézi a fényt és a tárgyakat, szándékosan sír, hallgatja és reagál a hangokra, megpróbálja a körülötte lévők tekintetét elkapni, szeret ölben lenni
• Érzékszervi benyomásokra törekvő.

3 hónapos kor

• Nagymozgások: megtámasztva már egyenesen tartja a fejét. Ha a hasán fek­szik, megemeli a fejét és a törzsét; amikor játszik, a végtagjait szimmetrikusan mozgatja
• Finommozgások: megpróbálja megfogni és szemével követni a lassan mozgó tárgyakat, a mellkasa előtt összeérinti a kezeit, és megfogja a ruhát, amit visel
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: kezdi megérteni, hogy mozdu­latai hatással vannak a környezetére (ütögeti a bútorokat, ráver a székére), megpróbálja megismételni azokat a mozgásokat, amelynek következményei vannak, szükségletei szerint nevet és sír (éhség, fájdalom, unalom). Amikor derűs, visszamosolyog, illetve spontán is elmosolyodik

6 hónapos kor

• Nagymozgások: megfordul, elkezd felülni, egyik karjára támaszkodik, amikor oldalt fekszik, és előrelöki a karját, amikor visszafekszik.
• Finommozgások: eléri és mindkét kezével megfogja a tárgyakat, átteszi egyik kezéből a másikba a játékait.
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: a hangokat kiadó játékok felkeltik a figyelmét, mozgásokat utánoz, és örömét leli benne. Mosolyog vagy ráncolja a homlokát, egyre nagyobb érdeklődést mutat a környezete iránt, gőgicsél, hangosan nevet és az új hangok irányába figyel, fejét odafordítja, megjegyzi az új arcokat, nevet, ha a tükörbe néz.

9 hónapos kor

• Nagymozgások: a hátát egyenesen megtartva ül, próbál négykézláb állni, valamint a bútorokba kapaszkodva felállni.
• Finommozgások: mutatóujjával mutat, a tárgyakat a hüvelyk- és mutatóujja közé fogja.
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: odafigyel, ha a nevét mondják, az eldugott tárgyakat kitakarja, tiltakozik, ha elveszik tőle a játékát, szótagokat mondogat, sok szó jelentését ismeri, tapsol és integet.

1 éves kor

• Nagymozgások: elkezd önállóan vagy felnőtt kezét fogva járni (ennek időpontja nagyon különböző).
• Finommozgások: hüvelyk- és mutatóujjával apró tárgyakat és ételdarabokat fog meg. Apró tárgyakat rakosgat dobozba.
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: a tárgyakat elkezdi rendelteté­sük szerint használni (a tollal rajzolni, a kanállal enni), kezdi megérteni, hogy viselkedésének következménye van. Az egyszerűbb utasításokat végrehajtja, legalább két szót mond a mamán és a papán kívül, felismeri a saját nevét, ismétli a leggyakoribb szavakat, a beszéd tónusából megérti a beszélő szándékát, örül, ha a figyelem középpontjába kerül, és megpróbálja felhívni magára a figyelmet.

1,5 éves kor

• Nagymozgások: lehajol, hogy felvegye a tárgyakat, kézen fogva vagy kapasz­kodva felmegy a lépcsőn, szaporán lépked.
• Finommozgások: 3-4 kockából álló tornyot épít.
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: elkezd gondolkodni, legalább három testrészét megmutatja, egyszerű utasításokat követ, ismeri 2-5 otthoni tárgy nevét, 10-20 szót vagy főnevet ismer, és elkezdi őket kombinálni (például mama hamm, vagyis mama, kérek enni), utánozza a mozgásokat, és elkezd szimbolikus játékokat játszani.

2 éves kor

• Nagymozgások: felmegy a lépcsőn, próbál váltott lábbal menni, mint a felnőttek. Rúgja a labdát
• Finommozgások: lapozza a könyvet, egyedül eszik
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: megérti, hogy különféle tárgyakat másképpen kell használni, megkülönbözteti magát a környezetétől, mondatokat kezd használni, egyszerű kérdéseket megért, vizet kér, megmossa és megtörli a kezét, együttműködik az öltözésnél.

2,5 éves kor

• Nagymozgások: páros lábbal ugrik
• Finommozgások: úgy tartja a kezében a ceruzát, mint a felnőttek (nem ökölbe szorítva)
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: ismeri az egyszerűbb dalokat, és keze mozgásával kísérve énekli azokat, helyesen használja az „én, te, nekem” névmásokat, jellegzetes személyisége megnyilvánul, tudja a teljes nevét, ismeri az igen és a nem jelentését, megkülönbözteti magát másoktól

3 éves kor

• Nagymozgások: meg tud állni egy lábon legalább 5 másodpercig, triciklizik
• Finommozgások: építőkockákból hidat épít, rajzol
• Érdeklődés a környezet és az emberek iránt: érti a különbségeket (kicsi/nagy, rövid/hosszú), azt hiszi, hogy minden tárgy az övé, rákérdez a dolgok miként­jére, más gyerekekkel játszik, utánozza a mozdulatukat

A látás fejlődése

Az egészséges tanácsadásokon a gyerekorvos ugyan rendszeresen ellenőrzi a gyermek látását, érdemes megemlítenünk a főbb rizikófaktorokat, amelyek az iskoláskor előtt látásproblémákat okozhatnak.

Rizikófaktorok:

• a családban meglévő szemproblémák.
• a születés előtti számos rizikófaktor, mint az anya bizonyos megbetege­dései a várandósság során (diabétesz, toxoplazma fertőzés, rózsahimlő, citomegalovírus, bárányhimlő, clamidia), a túlzott alkoholfogyasztás, vagy a droghasználat, a magzat sérülései a vajúdás és a szülés során;
• újszülöttkori tényezők, mint a veleszületett szürke hályog, a szemtumorok, a veleszületett fejlődési rendellenesség, a születés során szerzett fertőzések (clamidia, influenza, stafilococus, herpesz).

A beszédfejlődés

A kisgyermek életében az első szó kiejtése fontos pillanat, erre a szülők nagy szeretettel emlékeznek. Ezt egy hosszú folyamat előzi meg, ami a születéskor felhangzó felsírással kezdődik. A kommunikáció a verbális és a nonverbális rendszerből tevődik össze. A verbális rendszer magában foglalja a szavakat és a hangutánzó kifejezéseket, mint az állatok hangja (vau-vau, miau) és az autók hangját (br-br, tütű). A nonverbális rendszer a hang tónusát, a gesztusokat, a testtartást jelenti. A gyermek az életkora szerint részesíti előnyben az egyik, illetve a másik rendszert.

Ahhoz, hogy a gyerek beszélni tudjon, érzékelnie kell a hangokat és megérteni a szavakat, amiket hall. Meg kell, hogy legyen benne a szándék a másokkal folyatott kommunikációra, képesnek kell lennie a hangképzésre, és főként ki kell választania a sok bejövő hangból a megfelelőt. Így aztán nagyjából hároméves korára a gyermek a nonverbális kommunikációtól eljut a verbális kommunikációig.

A szülők, amikor például elismétlik neki a szavakat a pontos kiejtéssel, vagy megnevezik a hétköznapi tárgyakat, vagy meséket, mondókákat olvasnak fel a gyereknek, mind-mind segítik őt a kommunikációs fejlődésében. Minden gyerek a saját tanulási ritmusát követi, de ha 18 hónapos koráig nem mond semmit, meg kell vizsgálni, nincsen-e esetleg valamilyen hallásproblémája. A beszédfejlődés fontosabb állomásai:

Beszéd előtti korszak (0 és 7 hónapos kor között)

A csecsemő az első hónapokban nonverbális eszközökkel fejezi ki a testi szükségleteit (éhes, bepisilt, fázik), és az érzelmi szükségleteit (dajkálásra vágyik, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet). Minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál: sír, mosolyog, hangokat próbálgat. Minden gyerek ugyanezt a reperto­árt használja, éljen a föld bármely részén. Ezt követően a baba odafigyel a képzett hangokra, örömét leli benne, hogy utánozza, ismételgeti azokat (játszik a hangokkal).

6-7 hónapos kortól

Felismeri környezetének tulajdonságait, megpróbálja kiadni azokat a hangokat, amiket hall, nagyrészt a szülei hangját. Megjelennek az első mássalhangzóra emlékeztető hangok, a baba egyszerű szótagokat ismételget, majd variálja azokat. Eleinte csak mondogatja, hogy ma-ma-ma-ma, de nem a mamára gondol közben, de szülei megerősítésére a szavakhoz hozzákapcsol egy tárgyat vagy személyt.

Az első életév végére

Már lehet, hogy mond néhány szót és hosszabb hangsorokat létező hangokból, de jelentés nélkül. Az első igazi szóhoz az kell, hogy a baba valóban mindig ugyanarra a dologra mondja ugyanazt a hangsort (például az ételre, hogy hamm). Ehhez azonban hosszú megismerési folyamat után jut el, meglátja, megérinti, szájába veszi a tárgyat. A 12. és 15. hónap között (másfél éves korára) már nagy valószínűséggel használ értelmes szavakat. Minden szót egy mozdulat kísér, ami a mondatot helyettesíti.

20 hónapos kortól

A beszéd gyorsan fejlődik, a baba elkezd igéket használni: gyere, add ide. Kétéves kortól összekapcsolja a szavakat, meg­kezdődik a mondatalkotás. Az első összetételek főnevek között alakulnak (mama hamm: mama kérek enni), vagy főnév és ige között (mama add ide) esetleg főnév és melléknév között (pici labda). A következő hónapokban újabb szavakat tanul, 2,5 éves korára a szókincse 20-50 szóra bővül. Általában néhány mássalhangzó (r, s, I) ejtése még nem tökéletes.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.