• csecsemő
• csecsemő táplálása
• ételek

Az ételhez szoktatás – csecsemő elválasztása

Sokféle vélekedés van arról, hogy mikor válasszuk el a csecsemőt az anyamellről. Ezek sokszor egymásnak egészen ellentmondóak, minthogy egyéni orvosi vélemények, vagy a környezetben lévő gyermekes anyukák tapasztalatán alapulnak.

A csecsemő elválasztása

Az elválasztás a csecsemő áttérését jelenti a szilárd vagy félszilárd étrendre. Az elválasztást olykor leszoktatásnak is nevezik, de ez a kifejezés nem igazán szerencsés, mivel a leszokás fogalmához általában valami káros, rossz szenvedély társul a tudatunkban. Egyes népeknél teljesen elfogadott tény az előrágott ételek adása az újszülötteknek, más országokban 1-2 évig kizárólag szoptatják a gyerekeket.

Megint máshol pedig idő előtt adnak egészen a tejtől eltérő ételeket a csecsemőknek az anya alultápláltsága miatt. A fejlett országokban az elválasztás nem az étkezési igényektől, hanem a társadalmi környezettől függően alakul.

Alapszabály a gyermek igénye!

A társadalmi körülmények hatására a régi hagyományokat elhagyjuk, és a hozzátáplálás mikéntjét a kapható élelmiszerek széles skálája is befolyásolja. Alapszabály, hogy tartsuk tiszteletben a gyerek igényeit, és adjunk neki időt. Ha erőltetjük az evést, az később érzelmi zavarokat okozhat; örökre megvál­tozhat a gyerek kapcsolata az étellel, és szorongás alakulhat ki benne, amely évekig is eltarthat.

Ha megpróbáljuk inkább felismerni a gyerek igényeit, ha kedvezni akarunk neki és megkínáljuk új ételekkel, nem pedig ráerőltetjük az új ízeket, ha fokozatosan, alkalmazkodva az ő tempójához, igényeihez szoktatjuk le a cumisüvegről és a szopizásról, majd később a pépekről, nem lesznek nehézségeink.

• A kisgyermek életében nagyon fontos az a pillanat, amikor kimondja az első szót. A szülők ezt többnyire meg is jegyzik. Ez egy hosszú folyamat eredménye, ami a születés utá­ni felsírással kezdődik el.
• Az elválasztás idő­szakában a szülőknek nagyon türelmesnek kell lenniük, hiszen amit a baba ma nem eszik meg, azt holnap lehet, hogy elfogadja.
• Ha a gyermekorvosi vizsgálat során valamely szerv beteg­sége felmerül, a lehető leg­hamarabb forduljunk szakorvoshoz.
• Az első években a motorikus fejlődés és a szellemi fejlődés egy­szerre zajlik, ami azt is jelenti, hogy ha az első rendben zajlik, nagy valószínűséggel a másik is kiegyen­súlyozottan halad.
• Nagyon figyeljünk a vissza­fejlődésekre (regresszió): ha gyermekünk már megtanult valamit, nem léphet vissza, később is tudnia kell, ha meg­tanult néhány szót, azután is használnia kell azokat. A reg­resszió valamilyen érzelmi probléma jele, amit komolyan kell venni.
• Mindent, ami veszé­lyes lehet, tegyünk el a gyerek keze ügyéből. Rendszeresen ellenőrizzük a gyerekszobát, hogy a lehetséges veszélyforrások jól el vannak-e zárva.

Változatosság

Nagyon fontos, hogy a baba napi étrendje változatos és kiegyensúlyozott legyen. Tartalmazzon fehérjét: húst, halat, hüvelyeseket és zöldséget. Ha valamit elutasít, gondoljunk arra, hogy nincs életveszélyben, sőt akkor sincs, ha egy rövid ideig csak egyféle ételt eszik (pl. csak almát, csak borsót, csak húst).

Ezek a furcsaságok elég gyakoriak, és többnyire hamarosan maguk­tól megszűnnek. Külön fejezetet érdemelnek az ételallergiák, de ezeket csak az orvos diagnosztizálhatja, egy sor vizsgálat elvégzése után. Egy arcon lévő kiütés vagy egy kis hasmenés még nem ok arra, hogy az adott ételt kivegyük a gyerek étrendjéből.

Az elválasztás szabadon, de mértékletesen zajlik!

Ha a család vegetáriánus, és a babát is vegetáriánus étrendre akarjuk szoktatni, mindenképpen beszéljünk a gyerekorvossal. Lehet olyan étrendet összeállítani, amelyben nem szerepel hús, de ez súlyos hiánybetegségekhez vezethet. Ezért az orvos tanácsait feltétlenül fogadjuk meg!

A gyerekek etetésével kapcsolatban sok előítélet kering, amiktől jó, ha megsza­badulunk: „a banán és a narancs nehéz étel”, „a hús elengedhetetlen”, „a tojás ártalmas”, „a mandula veszélyes”. Engednünk kell, hogy a gyerek fokozatosan és magától fedezze fel az új ízeket, amelyeknek az elfogadása nem automatikus, és hosszabb időt is igénybe vehet.

Másik fontos szempont, hogy ne vigyük túlzásba a kalóriadús ételeket – ezzel megelőzhetjük a későbbi anyagcsere-betegségek és – elváltozások kialakulását (mint a diabétesz és az elhízás), valamint a szív- és keringési problémák (pl. magas vérnyomás) megjelenését. Ha az egyébként egészséges, de sovány gyere­künk nem akar enni, ne erőltessük, a saját szervezete tudja, mire van szüksége. A nyugodt légkör, az ízléses tálalás, és az ösztöneinkre hagyatkozás megkönnyíti és közvetlenebbé, egyszerűbbé teszi a hozzátáplálást.

Nincsenek egyértelmű adataink arra vonatkozóan, hogy a kicsik az édes vagy a sós ízt szeretik-e jobban, de az igaz, hogy ha a hozzátáplálás során inkább édes ételeket adunk, akkor a gyermekünk később is előnyben fogja részesíteni azokat a sós ízekhez képest. Mindenesetre, ha csak tehetjük, minél egészségesebb ételekkel kínáljuk meg a babát, ha lehet, bio előállításúval, majd hagyjuk, hogy ő válasszon.

Az anyatej a 6. hónap után

Hat hónapos kor után kizárólag az anyatej már nem nyújt elegendő mennyiségű ásványi anyagot, például cinket, vasat, fehérjét. Csak az anyatej kiegészítésére van szükség, nem kell teljesen abbahagyni a szoptatást, hiszen az anyatej nagy mennyiségben tartalmaz hosszú láncolatú zsírsavakat és más tápanyagokat (immunológiai összetevők és enzimek).

Hozzájárul az optimális fehérjebevitelhez, miközben az anya számára is fontos szerepet tölt be, például csökkenti a szervezetében kialakuló melldaganat kialakulásának kockázatát. Ezenkívül a szoptatás kényelmes és olcsó.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.