Babaápolás

Csökkent étvágy a babánál? Mi tegyek?

„A fiam hirtelen mintha elveszített volna minden érdeklődést az étel iránt – épp csak csipeget, és alig várja, hogy kinn legyen az etetőszékből. Talán beteg?”

Valószínűbb, hogy a természet karban­tartó diétára fogta

Ugyanis ha továbbra is úgy táplálkozna, mind eddig, és ugyan­olyan mértékben gyarapodna, hamarosan nem úgy nézne ki, mint egy kisgyerek, hanem mint a kisgömböc. A csecsemők többsége egy év alatt megháromszorozza a születési testsúlyát, a második évben pedig már csak az egyharmadával növeli. A jelenlegi étvágytalanság azt jelenti, hogy a szervezete felkészül a kisebb súlygyara­pításra.

Ebben az életkorban más tényezők is befolyásolják az étkezési szokásokat

Az egyik abban áll, hogy a gyerek egyre jobban érdeklődik a világ iránt. Élete első évében az anyaölben vagy az etető­székben töltött étkezési idők az élet fény­pontjai voltak. Most már csak a vágtázást megzavaró kényszerszünetek, mi­kor egy tányér kása miatt tétlenül kell ülnie, ahelyett hogy a bokros teendői után mehetne (hisz annyi dolga volna, annyi helyen kéne körülnéznie, annyi huncutságot csinálnia, hogy az egész nap se elég rá).

Az erősödő önállóság befolyásolhat­ja a gyerek ételhez való viszonyát

A to­tyogókor küszöbén egy gyerek képes olyan elhatározásra jutni, hogy a mamá­ja helyette ezután ő lesz az úr az asztal­nál. A következő hónapokban sokat fog változni a gusztusa: egy hétig mindenhez sajtot kér, a következő héten semmin nem lehet egy szemernyi se. Az étrend összeállításában jobb elfogadni a dikta­túrát (ameddig tápláló ételeket rendel), mint megvívni vele.

A szélsőséges igények le fognak csillapodni (bár javulás előtt még rosszabbodhatnak). A kanál is a sza­badság tárgya lesz: ha a kanalazás fel­adatát még nem adtuk volna át a gye­reknek, itt az idő. Hadd etesse magát (ha tudja) a saját kanalával, hadd tömjön magába kézzel ehető ételeket.

Talán azért sztrájkol, mert nem sze­reti, hogy az etetőszékbe van száműzve

Ha így állna a helyzet, próbáljuk bizton­ságos magasítóval ellátott széken az asz­talhoz ültetni. Az is lehet, hogy nem ké­pes olyan sokáig egy helyben ülni, mint a többiek. Ebben az esetben vagy csak akkor ültessük fel a székre, ha már tálalva van, s ha elkezd izegni-mozogni, engedjük szabadon (de a saját ebédünk közben is tartsuk szemmel), vagy etessük meg előre.

Vannak gyerekek, akik a fogzás – fő­leg az első őrlőfogak érkezése – miatt ideiglenesen elvesztik az étvágyukat, emiatt azonban nincs ok semmi aggo­dalomra. Ha az étvágytalanságot inger­lékenység, ujj rágás és a fogzás egyéb tü­netei kísérik, szinte biztosra vehetjük, hogy amint jobban érzi magát, az étvá­gya is visszatér. Akkor sem kell aggódni, ha könnyebb betegség, például nátha, hőemelkedés miatt megy el az étvágya. Ez jellemző tünet, és a betegséggel együtt elmúlik. Ha azonban a gyerek megállt a súlygyarapodásban, ha véznának, gyen­gének tűnik, kedvetlen, ingerlékeny, törékeny a haja, a bőre sápadt és száraz, szólni kell az orvosnak.

Bár a növekedési ütem lassulásával járó étvágycsökkenés ellen semmit nem lehet (és nem is szabad) tenni, van né­hány módszer, amelynek segítségével gondoskodhatunk arról, hogy a gyerek ekkor is megkapja, amire a szervezetének szüksége van.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.