• baba

Rendetlen étkezés 10 hónapos babánál?

„A kisfiam semmit nem eszik meg addig, amíg szét nem keni, szét nem zúzza, és a hajába nem dörzsöli Nem kellene megpróbálnunk tisztességes étkezésre szoktatni?”

Egy átlagos kilenc vagy tíz hónapossal együtt étkezni épp elég, hogy elvegye az ember étvágyát. Legalább annyit ját­szik az étellel, mint amennyit eszik, és nem szokatlan, hogy az étel nagy része az arcán, a ruháján, az etetőszékén, a mo­hón várakozó kutyán köt ki, nem pedig a pocakjában.

Ez azért van, mert az evésidő nem­csak a táplálkozást szolgálja, hanem a kutatást, felfedezést is. Mint a homokozóban és a fürdőkádban, a baba evés köz­ben is vizsgálgatja ok és okozat össze­függését, az anyagokat, a hőmérséklet­ különbségeket.

Amikor összeszorítja a joghurtos dobozt az öklében, belepasszírozza a krumplit az asztalba, elhajít egy zabpehelygombócot az etetőszéké­ből, beledörzsöli a banánt a pólójába, buborékokat fúj a gyümölcslevet tartal­mazó csészéjében, elmorzsolja a kekszet az ujjaival, az a felnőttek számára rendet­lenség, az ő számára viszont tanulás.

Készüljünk fel az étkezés körüli rend­bontásra

Arra is, hogy szükségünk lesz nagy adag papírtörülközőre a követke­ző hónapokban, amíg a gyerek min­dent, amit csak lehet, el nem sajátít az ételek lenyűgöző fizikai sajátosságairól, és amíg készen nem áll arra, hogy fegyelmezettebben egyen. Ez nem azt je­lenti, hogy mosolyogni kell (már aki képes rá) vagy mindent el kell tűrni, és nem kell megvédeni a család érzékeny­ségét vagy az otthon tisztaságát, illetve hogy nem kell felkészíteni a babát a ké­sőbbi illedelmes (legalábbis valamivel illedelmesebb) viselkedésre.

Használjunk védőtakaró

Egy parányi védelem megér kilónyi papírtörülközőt.

Használjunk fel minden, rendelkezésünk­re álló védőeszközt:

Terítsünk az etető­szék és az asztal környékére újságpapírt, ami étkezés után a szemétbe dobható; adjunk a babára letörölhető élőkét, amely betakarja a mellét és a vállát (a kiömlő ételt felfogó zsebbel, amely megakadályozza, hogy a gabonaféle és a krumpli a lábára és a padlóra kerüljön), vagy egy­szer használatos élőkét (amely különösen kényelmes utazásnál).

Hajtsuk fel a gyerek ruhaujját a könyöke fölé, hogy szárazon és viszonylag tisztán maradjon. (Ha a szobahőmérséklet megengedi, az olyan ételekhez, amelyekkel különlegesen nagy rendetlenséget lehet csinálni, érdemes pe­lenkára vetkőztetni a babát.)

Csírájában fojtsuk el a nemkívánatos viselkedést

Nyilvánvalóan nem akar­juk gátolni a gyerek kísérletező kedvét, de azt sem szeretnénk, hogy lerombolja az étkezőt. Adjuk tehát az ételét mélytá­nyérban és ne lapos tányérban, amelyből az ételt könnyű kilötykölni. Esetleg az etetőszék tálcájára is tehetjük (ha bizto­sak vagyunk benne, hogy teljesen tiszta). Az asztalhoz vagy a tálcához tapadóko­ronggal rögzíthető tányér további védel­met nyújt, de ez csak sima felületen hasz­nálható, például műanyagon, és csak ha a felület és a tapadókorong tiszta.

Az ita­lok kiömlése ellen érdemes csőrös poha­rat használni addig, amíg a baba nem tud jól bánni a szokásos csészével. Ha job­ban szeret kiöntő nélküli pohárból inni, csak kevés folyadékot töltsünk a hagyo­mányos csészébe, és csak akkor adjuk át neki, amikor inni akar, de az ivások kö­zött ne engedjük, hogy elérje. Egyszerre ne adjunk egy tál ételnél többet, és ne tegyünk két vagy három ételnél többet egy tálba, mert a kisgyerekek hajlamo­sak rá, hogy a bőség zavarára játékkal és az étel tologatásával reagáljanak evés he­lyett. A biztonság és a gazdaságosság ked­véért valamennyi konyhai eszköz és tá­nyér törhetetlen anyagból készüljön.

Maradjunk közömbösek

Minden anya tapasztalhatja, hogy a kisbabák született komédiások. Ha nevetéssel reagálunk az etetőszékben zajló bolondozásra, csak még jobban felbátorítjuk a babát. A bírálatnak gyakran ugyanez a hatása. A szidás vagy az „azonnal fejezd be!” megjegyzés nem­csak hogy nem állítja le a rakoncátlankodást, hanem egyenesen olaj a tűzre. A legjobb politika nem tenni megjegy­zést a helytelen viselkedésre. Viszont va­lahányszor néhány rendes falatot juttat a szájába, akár kanállal, akár az ujjaival, jöjjön egy nagy dicséret. Hadd tudja meg minden lehetséges alkalommal, hogy szülei csak a rendes viselkedést értékelik.

Tanítsuk evőeszköz-használatra

Bár valószínűleg nem tudja másra használni, mint hogy a tálcát püföli (miközben a másik kezével tovább gyömöszöli az ételt a szájába), adjunk egy kanalat a baba kezébe az étkezés elején, majd időnként később is, evés közben. Végül (bár nem az elkövetkező néhány hónapban) eszébe fog jutni, hogy a kanál evésre is való.

Ne vegyük át tőle erőszakkal az irá­nyítást

Kétségbeesett szülők kétségbe­esett cselekedetekre hajlamosak – ebben az esetben arra, hogy az étkezés irányí­tását teljesen kivegyék a gyerek kezéből, és így akadályozzák meg a rendetlenséget. Ez a megközelítés az étkezéseket ugyan kulturáltabbá teszi, a gyerek viszont ké­sőbb fog megtanulni egyedül enni, és las­sabban sajátítja el az udvarias étkezési szokásokat és a civilizált étkezést.

Mutassunk példát

Hosszú távon nem a szóbeli okítás fogja megtanítani a gyere­ket a helyes viselkedésre, hanem az, amit a családi étkezéseknél lát. Ha a többi csa­ládtag kézzel eszik, levegővétel nélkül la­pátolja magába az ennivalót, hangosan csámcsog, benyúl mások tányérjába, ha mindenki tele szájjal beszél, vagy ami még rosszabb, senki sem beszél étkezés közben, akkor a gyerek ezeket a szokáso­kat fogja elsajátítani azok helyett, ame­lyekre nevelni szeretnénk.

Szabjunk határt az evésnek

Ha az étel­lel való játék számottevően felülmúlja az evéssel töltött időt, akkor abba kell hagy­ni az étkezést. Amint ez a pillanat eljön, szedjük le az asztalt, és vegyük ki a gyere­ket az etetőszékéből. Nem valószínű, hogy tiltakozni fog (ha igen, azt elsősorban az étkezés alatti unalom váltja ki), de ha mégis, tereljük el a figyelmét egy játék­szerrel vagy valamilyen tevékenységgel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.